Belföld

Újabb cenzúra a Munkáspárt 2006 ellen

2012. október 27-én immár másodszor jöttek össze baloldali szervezetek a Munkáspárt 2006 meghívására Kaposváron.

A kormányunk még mindig nem ratifikálta teljes egészében az Európai Szociális Chartát, amely számos fontos szociális vívmányt tartalmaz. A Fidesz elleni széleskörű baloldali összefogás segítségével véleményünk szerint némileg javítani lehetne a kisemberek már amúgy is tragikus életkörülményein. Bár ez csak rövidtávú tüneti kezelés, küzdeni kell érte, mert fontos lépcső, hogy a dolgozók felismerjék, kik azok, akik valójában az érdekeikért küzdenek. Fontos próba ez a polgári demokratikus pártok számára is, hogy elváljon, kik azok, akik közülük valóban szociálisan érzékeny emberek, nem csak megélhetési politikusok.

Most örömünkre számos párt küldte el képviselőit, hogy tárgyalásokat és közös eszmecserét folytassunk ezen a konferencián. A Munkáspárt 2006 mellett képviselte magát az MSZP, a Demokratikus Charta, a Szociális Unió, a Zöld Baloldal, az MSZOSZ, a Szolidaritás és az LMP.

Ennyi párt, ennyi szervezet. Nem titokban, nem barátilag, hanem hivatalosan. Jövőbemutató, konstruktív kezdeményezés, azonban sajtó szinte sehol. Csak a kaposvári média pár tagja jött ki, nyilván őket nem sikerült elérni, és eltiltani a részvételtől. A helyi TV-ben csupán kemény 30 másodpercre értékelték az eseményt, meg néhány honlapon is megjelent. Vajon véletlen, hogy egy ilyen horderejű esemény nem jelenhetett meg? Hogy már nem először történt ilyesmi? Nem, nem véletlen. Ez a modern sajtócenzúra.

A hódmezővásárhelyi választás tanulságai

Az egyik legrosszabb magatartásforma az utólag való okoskodás. Ezt nem így kellett volna, azt nem úgy kellett volna. A politikában ez sajnos elég gyakori, különösen mainstream vonalon a parlamentben, de nem kíméli még a baloldali csoportokat sem. Épp ezért a hódmezővásárhelyi választás ügyében mindent megtettünk, hogy még az eredmények ismerete előtt, sőt még a választások előtt jóval megírjuk véleményünket, következtetésünket. Nem volt nehéz. Egyrészt azért sem, mert segítségünkre van a marxizmus nevű tudomány, amelyből társadalmi történéseket is előre tudunk jósolni. Másrészt a napnál is világosabb volt, hogy mi fog történni.

Az MSZP-SZDSZ hatalom a rendelkezésére álló nyolc évben folytatta azt a kapitalista politikát, amely még jobban tönkretette az országot, egyre több lett a munkanélküli, a reálbérek csökkentek, extrémen emelkedtek az energiaára, kulturális téren óriási züllés mutatkozott, amelyet nap mint nap láthattunk a médiában. Ennek számmal mérhető eredménye volt a választás, amelyen a baloldaliak nagyrésze otthon maradt, mivel teljesen kiábrándult ebből a garnitúrából, sőt sokan elfeledték a szintén tragikus első Fidesz-kormány ámokfutását, és rájuk szavaztak inkább. Ez dupla vereséggel ért fel, amelynek eredménye ma a demokratikus intézményrendszer felszámolása és a fasizálódás.

A Fidesz-kormány jelenlegi áldásos tevékenysége azonban még mindig nem volt elég a választók többsége számára, hogy visszapártoljanak a magát baloldalinak valló MSZP-hez. Bár nagyon sok alternatív baloldali kezdeményezés kezd kinőni a földből (4K, Szolidaritás, Occupy, Valódi Demokráciát, Anonymous) és több eredményt tud a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal is felmutatni, mint eddig. A szélsőjobboldal és az LMP is vesztett támogatottságából. És elérkeztünk Hódmezővásárhelyhez, ahol is felmerült a Fidesz ellen alkalmazandó egyetlen helyes, épeszű, reális és eredményes taktika: a baloldali összefogás. Szerencsénk volt abban, hogy a város legnépszerűbb ellenzéki politikusa pont a Munkáspárt 2006 országos alelnöke és helyileg a Zöld Baloldal színeiben képviselő Havrának Ferenc. Arról már cikkeztünk, hogy az összefogásra vonatkozó tárgyalásokban miként is történtek fantasztikus ígéretek egymás felé, amelyeket az MSZP felrúgott. Az eredmény pedig egyértelmű: a Fidesz jelöltje fölényesen megverte az MSZP-st. A helyi „baloldal” így nem csak nem erősödött, de gyengült. Sőt! Két szélsőjobboldali jelölt is 10% körüli eredményt ért el egyszerre.

A részvétel pedig tragikusan alacsony: 33%.

Tanulságok:

- az emberek nem felejtették el az MSZP ámokfutását, és sokan nem mentek el szavazni

- a független szélsőjobboldali jelöltről valószínűleg nem tudták politikai állását, és csak azért szavaztak rá viszonylag sokan, mert független

- Hódmezővásárhelyen mindent átszövő Fidesz hatalom van, amely akár látensen is kényszeríti az embereket, hogy menjenek el szavazni

- Hódmezővásárhely történetesen megrögzött jobboldali fészek, ezért a csalódott Fidesz szavazók is inkább a Jobbikot vagy a szélsőjobbos függetlent erősítették

- a Fidesz túlhatalma csak baloldali összefogással állítható meg

- az MSZP önállóan soha nem fog nyerni

- a baloldali összefogást gátló „baloldaliakat” nem kell partnernek tekinteni

A legtragikusabb, hogy valószínűleg vannak olyan MSZP-s elemek, amelyek tisztában vannak azzal, hogy nem képesek egyedül nyerni, ám mégis elindulnak. Miért? Hogy ne adjanak esélyt más baloldali alternatívának. A többi baloldali közösség számukra szavazatelvonó fenyegetés, amelynek nem akarnak teret adni. A parlamentbe jutáshoz ugyanis majd nem is lesz szükséges nyerni. Jó nekik a második hely. Az ellenzéki képviselők bérezése ugyanis semmivel sem kevesebb (talán kevesebb esélyük van lopni), mint kormánypárti társaiknak. Ezért minél jobban kiszorítják az alternatív baloldalt, nekik annál több marad.

Magyar Gárda grasszálás engedéllyel

A gravitáció törvénye, mindenkire vonatkozik, megszegni azt – jelenlegi fizikai ismereteink szerint – nem lehet. A fizikai törvények már csak ilyenek. Sajnos a jogalkotók által meghozott törvények nem így működnek. A törvény megalkotása csupán elmélet és papír, semmit sem ér annak betartása és betartatása nélkül. A szólásszabadságot sértő és a munkásosztály törekvéseit elnyomni akaró vörös csillag tiltás számunkra nem törvény, mert nem tartjuk be. A MI IDŐNK újság szintén szándékosan nem tartja be a Fidesz kormány társadalomra veszélyes cenzori intézkedéseit. Nem csak egy államhatalom van, létezik (legalábbis kellene) a népi hatalom, amely kapitalista rendszerben ellenpólusa kell legyen a felsőbb osztályok érdekeit képviselő bürokráciának. A magyar népnek sajnos rendkívül rossz beidegződései vannak az állam felé. A szocialista állam védőszárnya ellen ugyanis nem kellett lázadni, a kapitalista állam viszont megszüntette az ellene lázadni képes szervezeteket (szakszervezet, Munkáspárt kiszorítása a parlamentből és egyéb akciók).

Az államhatalommal szembeni új ellenállás pedig születőben van. A Munkáspárt 2006 megmutatta, hogy igenis, ki lehet tenni a hatályos törvények ellenére is a vörös csillagot, nem lesz világvége. Aztán jöttek más tiltakozások (Occupy, Democracia Real Ya, Anonymous), amelyek szintén harcban állnak a törvényekkel, és lám, nekik sem esik bajuk. Maximum a rendőr elvisz minket, és akkor mi van? A büntetést majd a világ civilizáltabb felén lévő fórumok felülbírálják, mint ahogy az a csillagper esetén Strassbourgban történt, a történelem pedig felment minket.

A törvények megszegésének azonban van egy másik oldala is, a kormányzati. Mindennapos a korrupció. A kapitalista rendszer működése tulajdonképpen teljesen lehetővé teszi, hogy a törvények ellenére is – és még legálisan is - bárki irdatlan mennyiségű pénzt lopjon, majd azt megússza. A kormányzat csak addig tiszteli a saját törvényeit, amíg az hasznára válik. E ponton túl azonban felelősségrevonás nélkül kijátssza azokat. Mit kijátssza? A közvélemény szeme láttára, fényes nappal szegi meg, és ezzel a dolog le van tudva. Pontosan ugyanez történt a legújabb gárdaavatás kapcsán. A hatalom engedélyezte egy betiltott szervezet számára, hogy éljen azzal a gyülekezési joggal, amely a legális szervezetek számára van fenntartva. A probléma az, hogy ez egy emberellenes, kirekesztő, erőszakos, neonáci szervezet, a Magyar Gárda volt. A téma pedig a szokásos, uszítás a zsidók, cigányok ellen. Ezért a rendőrség nem szól, nem állít elő senkit. Ha valaki vörös csillaggal Munkát, Kenyeret és Fedelet követel, már viszik is el kihallgatásra.

Ez ügyben felelősség terheli a betiltott náci gárdistákat, a jelenleg még legális náci jobbikosokat és az erkölcsi legitimitását már rég elvesztett hatalomnak. A Fidesz-Jobbik szerelem újra lángol, és ha nem cselekszünk, azt majd követi az ország is.

Magyarország : Izrael

Már előre lehetett tudni, hogy botrány lesz az izraeli-magyar futballmérkőzésen. Ki nem látta előre, hogy a szélsőjobboldali huligánok tömegesen fognak mocskos zsidózni, elfordulnak a vendégcsapat himnusza alatt? Ezt minden józan magyar állampolgár előre láthatta, manapság ez ellen védekezni már nem lehet, azzal elkéstünk. Nem kellett volna hagyni, hogy a kapitalizmus kitermelje azt a lumpen-csordát, amely a gyűlöletet ennyire a vérévé teszi. Így az ilyen atrocitásokat már megakadályozni nem lehet. El lehet venni a veszélyes eszközöket az erőszakos szurkolóktól, el lehet venni az elégetendő izraeli zászlókat, de a szájukat befogni lehetetlen, sem kikényszeríteni, hogy ne forduljanak el a himnusz alatt. Amit ez ügyben tenni lehet, az az utólagos felelősségre vonás, méghozzá elég komolyan. Ezeket az embereket vissza kell küldeni az alapfokú oktatási intézményekbe, majd büntetésként kötelezni őket, hogy dolgozzanak - mondjuk - a Wiesenthal-központnak. Aztán ki kellene dolgozni azt az antifasiszta programot, amely tartalmazná a gyermek és felnőtt lakosság oktatását, nevelését, és elérné, hogy senki ne jusson fasiszta gyűlöletpropagandához, és ez által ne lépjenek emberek a gyűlöleteszmék útjára. Ez persze kormányzati teendőket igényelne. A fidesznek azonban ilyen jellegű szándéka nincs, ők csupán elítélték a történteket. Felvilágosítjuk a fideszt, hogy ők a kormányzópárt, 2/3-os parlamenti többséggel. Ez azt jelenti, hogy az ő dolguk a kormányzás, nem pedig a szavalás. Tessék cselekedni, nem pedig ítélkezni.

Diákhitel 2

A megnyomorítás második felvonása

Nem csak az emberek, de a kormány is próbál úgy csinálni, mintha a hitel vagy a hitelre kapott termékek magántulajdon (marxista pontossággal személyi tulajdon) lenne. Erről előző számunkban értekeztünk a lakások állami felvásárlása kapcsán. A valóság, hogy a hitelekből vett termékek a bank tulajdonát képezik! A bankok ennél fogva rengeteg házat, kocsit és mindenféle elektronikus kütyüt birtokolnak, amelyet valaki hitelre, részletre vesz. Ha valakinek rettentő sok pénze van, így tud munka nélkül még több pénzt csinálni. Bármely logikusan gondolkodó ember ezt nem csak erkölcstelennek, de tarthatatlannak tartaná.

A diákhitel neve is jól kifejezi, hogy a termék tulajdonképpen maga a diák. Ez azt jelenti, hogy a diák a bank tulajdona lesz? Elsőre erősen hangzik ez a feltevés, de átvitt értelemben erről van szó. A forradalmi mozgalmak évszázadok alatt felszabadították a kisembereket. A rabszolgatartó társadalom meghaladásakor elérték, hogy ez ember ne adható-vehető, állatként kezelt magántulajdon legyen. A feudalizmus meghaladásával sikerült megszüntetni a jobbágyságot, a röghözkötést. A kapitalizmus meghaladása megszüntette a bérrabszolgaságot, de ma újra ebbe a stádiumba léptünk. Sőt, egyre többet használjuk a bérrabszolga, a röghözkötés és hasonló kifejezéseket. A kormány különböző trükkökkel próbálja itthon tartani a frissen végzett diplomásokat (röghözkötés). Persze erre lenne egy nagyon jó trükk, európai szintű béreket kellene adni. Aztán itt a diákhitel, amelyet az amerikaiaktól lestek el. Az oktatás ugyanis ott nem ingyenes, mindenkinek kőkemény összegeket kell fizetni, ezzel el lehet érni, hogy a munkaerőpiacra kikerülő diplomás máris teljesen eladósodott legyen. És van jobb munkaerő egy eladósodott embernél?

Magyarországon a Diákhitel ugyanezt a tendenciát szolgálja: eladósodott, diplomás, kiszolgáltatott, fiatal munkaerőt kidobni a piacra, akik bármit képesek megtenni a munkaadónak. Ez a hitelrabszolgaság speciális formája.

A Diákhitel 2-t augusztus 15-től lehet felvenni. Ennek a hitelnek nem lesz felső határa. A hitel a felsőoktatási intézménynek megy, tehát a felhasználási lehetőségek kötöttek. Mivel a költségtérítések összege a duplája lesz az eddigieknek, máris borítékolható, hogy több milliós tartozással indulnak neki a fiatalok az életnek. Semmi nem utal arra, hogy a képzési díjak összege nem fog feljebb kúszni, sőt. Ez persze még több adósággal jár.

A Fidesz keveri a tulajdonformákat

Sokféle tulajdonforma létezik. Létezik kizsákmányoló magántulajdon, amelyet, mi kommunisták szeretnénk közösségi tulajdonba venni. Van a kisemberek személyi tulajdona, amely védelmet élvez. Van ez említett közösségi tulajdon, illetve létezik állami tulajdon, amelynek más a szerepe a szocialista államban és a kapitalistában. Ezeket a fogalmakat szokás keverni, különösképp a marxizmus szándékos hamisítása kapcsán: a burzsoá politikusok azt hazudják, hogy a kommunisták a kisemberek személyi tulajdonát is megszűntetik, illetve a közösségi tulajdont keverik az államival. A különböző fogalmak keverése nagyon jól félrevezethet tömegeket, és ködösítheti a tisztánlátást (ugyanez történik az ország, haza, állam fogalmak keverésénél is). Most a Fidesz próbálja az állami és a személyi tulajdont keverni egymással, amikor is kilakoltatás előtt állók ingatlanjait az állam pénzén megvették. Ezzel eljátsszák az irgalmas szamaritánust, pedig a kapitalista állam semmivel sem enyhébb kizsákmányoló, mint maga a nagytőkés. Az ingatlanok állami felvásárlása nem megoldás, csak szemfényvesztés. A javak igazságos elosztása: az megoldás.

Ellenzéki fórum Kaposváron

A Munkáspárt 2006 szervezésében a kormány politikáját bíráló, azzal szemben alternatívát kereső szervezetek képviselői találkoztak augusztus 9-én Kaposváron.

A kötetlen eszmecserén bevezetőt tartott Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnöke és Szöllösi Istvánné korábbi szakszervezeti vezető és országgyűlési képviselő. Álláspontjuk egybecsengett abban a kérdésben, hogy a demokratikus ellenzéki szervezeteknek olyan összefogásra kell törekedniük, amely a demokratikus viszonyok helyreállításán túl a szociális alapjogok garanciáját is feladatként határozza meg. Szöllösi Istvánné javasolta, hogy az Európai Szociális Charta legyen az ellenzéki összefogás közös szociális platformja. A javaslattal egyetértettek a tanácskozáson megjelent szervezetek képviselői és tagjai is. Noé Krisztina, a Zöld Baloldal elnökségi tagja kezdeményezte, hogy szeptemberben az Európai Szociális Charta megismertetése érdekében szervezzenek egy újabb fórumot, ahol részletesen meg lehet tárgyalni a Charta teljes hazai ratifikációjának kérdését.

A fórumon különböző felhatalmazással - zömmel tanácskozási jogkörrel - felszólaltak a Lehet Más a Politika, a Demokratikus Koalíció, az MSZP valamint több helyi szervezet képviselői is. A rendvédelmi dolgozók egyik szervezete újabb demonstrációkat tartott szükségesnek, amelyeken más társadalmi csoportok érdekeinek érvényesítését is közösen lehet képviselni.

A eszmecserét a jelenlévők azzal zárták, hogy elkezdik az Európai Szociális Chartával kapcsolatos újabb fórum szervezését, amelyre még több szervezet képviselőit is meghívják.

Az MSZP szabotálta a baloldali összefogást

Hódmezővásárhelyen időközi választásra készülünk. A fidesz túlhatalmát egyre jobban használja ki saját kis királyságának megteremtésére az országban. Azokon a helyeken, ahol a fidesznek már régóta hatalma van, ezeket a kiskirályságot már régen megteremtette. A módszer nagyon egyszerű, a hatalomnak és a korrupciónak mindent be kell hálóznia. A baloldaliakat el kell távolítaniuk, a fontosabb pozíciókba be kell ültetni a saját embereket, a közhivatalokat, iskolákat, kórházakat birtokolni kell, segítségül kell hívni egyházat, civileknek álcázott jobboldali köröket és máris mindenki a hatalom befolyása alatt van. Aki szól, kirúgják, aki nem szolgálja ki 100%-osan a rendszert, az ellehetetlenül. Közszolgák százai hordják így a kopogtatócédulákat a fideszes csinovnyikok irodájába. A választásokon pedig rendre jó eredményeket érnek el. No, nem azért, mert az emberek annyira szeretnék a fidesz megszorító politikáját, egyszerűen csak már mindent behálózott a rendszer. Az ember nem mer másra szavazni, vagy nem a fideszre szavazni.

Így történt ez Hódmezővásárhelyen, ahol a helyiek jó része kénytelen fideszes lenni. Szerencsére meg vannak azok a szektorok, ahol lehet ellenállás, így a mi Havránek Ferencünk is nagyon jól szerepel választásokon, sőt, a helyi testületbe is beszavazták. Ő a legmarkánsabb fidesz ellenes politikus, aki nem fél a kiskirályságtól, és a legvehemensebben támadja a helyi hatalmat. Az ő nevéhez fűződik, hogy kiderült, a fidesz csalt a választáson, amikor túllépték az 1 millió forintos kampánykeretet, mint kiderült ennek az összegnek a többszörösével; Havránek Ferenc jelezte a hatóságoknak a bannerbotrányt. Lenne is jobb arca egy baloldali összefogásnak, mint ő?

A helyi baloldali ellenállás felmérést készített a lakosság körében, és az eredmények azt igazolták, hogy Havránek Ferenc a legnépszerűbb ellenzéki politikus a környéken. Nem véletlen, hogy a helyi civilek, a Szolidaritás is őt kereste fel, hogy a fidesz hatalmát megakadályozandó induljon el független színekben. A helyi MSZP is érdeklődve figyelte a baloldali összefogást, és hajlottak is erre. Sőt, az LMP is jelezte, hogy hajlandó támogatni a Munkáspárt 2006 alelnökét, ha függetlenként elindul. A Zöld Baloldal és a Munkáspárt 2006 az összefogás reményében hajlandó volt lemondani a pártnévről, és függetlenként indítani Havránek Ferencet. Az eredmény várakozáson felüli: helyi civilek, MSZP, LMP, Munkáspárt 2006, Zöld Baloldal és Szolidaritás támogatással indított független jelölt. Nagy esélyes a Fidesz és Jobbik ellen. A pártok szavazói ráadják a voksukat, sőt a független jelöltek mindig népszerűek, a nem meggyőződéses választók szavazata is az övé, a csalódott baloldaliak tömegéről nem is beszélve. Ez akár a győzelem esélyével is kecsegtet.

Aztán jött a hidegzuhany. A tárgyalások ellenére a hódmezővásárhelyi MSZP saját jelöltet indít. Ezzel szembeköpve nem csak a velük tárgyaló szervezeteket, de más, összefogásra hajlamos MSZP-st is. Az mindenki számára világos, hogy az MSZP-s jelölt egyedüliként semmiképp sem lesz képes még csak a közelébe sem kerülni a fidesz eredményének. Az ingadozó szavazók otthon maradnak, a temérdek csalódott baloldali szavazó otthon marad, és ezek után a már említett szervezetek sem fognak az MSZP-re szavazni. Ráadásul a jelölt szórólapján világosan olvasható, hogy „több szervezet kérésére” indult, amely egyszerű hazugság. A „több szervezet” jelöltje Havránek Ferenc lett volna. Ha a helyi MSZP számára az összefogás azt jelenti, hogy mindenki álljon be mögé, akkor óriási tévedésben van. És annak rendje és módja szerint bukni is fog.

A rokkantakon spórolna a kormány

Körülbelül 190 milliárd forintot készül „megtakarítani” a kormány a rokkantnyugdíjasokon. A tervek szerint felülvizsgálatra hívják vissza őket, ám a fidesz számít sokak meg nem jelenésére (kb 10%-os rátával), amelynek következményeként tízezrek esnének el a rokkantnyugdíjtól.

A fidesz kizsákmányoló politikájának álságos célja a rokkantakat visszaküldeni a munka világába. Ám egészséges embereknek sem sikerült munkahelyet teremteniük, nem hogy sérült embertársaink számára, holott 1 millió új munkahelyet ígértek, és ennek ellenére csak nőtt a munkanélküliség és ezzel a társadalom nyomora.

A Munkáspárt 2006 szerint a fidesz politikájával teljesen ellentétes lenne a jó megoldás. Megtakarításokra valóban szükség van, de azt a rokkant embertársaink javára, nem kárára kellene begyűjteni. Továbbra is szorgalmazzuk a leggazdagabb társadalmi réteget megadóztató luxusadót, Tobin-adót és a banki profit maximalizálását és megadóztatását.

A Munkáspárt 2006 támogatja az olyan irányú terveket, hogy a rokkantak megmaradt képességeiket kamatoztathassák a munka világában. Szorgalmazzuk a foglalkoztatottságukat, amelyért nem rokkantnyugdíj, hanem egyenlő és tisztes bérezés járna. Tehát először adnánk munkát és munkabért a támogatás helyett, nem pedig fordítva, hogy elveszik a támogatást, és várjuk, hogy valami csoda folytán ezek az emberek munkát kapnak a társadalmi igazságtalanságokat előidéző tőkés osztálytól.

Jellemző a kormány magatartására, hogy mindig azokba rúg bele, akik a legjobban sebezhetők:

gyermekek, kismamák, nyugdíjasok, kisebbségiek, hajléktalanok, a legszegényebb rétegek és most a rokkant embertársaink. De tévednek, ha azt hiszik, ők képtelenek az osztályharcra. Sőt, ők is egyenlők az egészségesekkel, sőt olykor kitartóbbak és több lelki erejük van, mint hinnék, a Munkáspárt 2006 pedig mellettük áll.

A rokkantnyugdíjasok helyett fizessenek a spekulánsok

A Munkáspárt 2006 tiltakozik a fidesz kormány politikája ellen, melynek célja 190 milliárd forintot „megtakarítani” a rokkantnyugdíjasokon. Véleményünk szerint nem a rokkantnyugdíjasokon kell takarékoskodni, hanem értük. Szorgalmazzuk a leggazdagabb társadalmi réteget megadóztató luxusadót, Tobin-adót és a banki profit maximalizálását és megadóztatását. Követeljük a többkulcsos adórendszer visszaállítását.

A Munkáspárt 2006 támogatja az olyan irányú terveket, hogy a rokkantak megmaradt képességeiket kamatoztathassák a munka világában. Szorgalmazzuk a képességeik szerinti foglalkoztatásukat, amelyért nem rokkantnyugdíj, hanem egyenlő és tisztes bérezés járna. A fidesz kormány ezzel pont ellentétesen cselekszik, elveszi a rokkantak járandóságait, majd magukra hagyják őket az amúgy is igazságtalan munkaerőpiacon, amelyen nem hogy egymillió új munkahely nem keletkezett, hanem a fidesz ígéreteivel ellentétben csak nőtt a kiszolgáltatottság.

Tiltakozunk a kormány azon politikája ellen, amely mindig a leggyengébb és legrászorulóbb társadalmi csoportokat sanyargatja: gyermekek, kismamák, nyugdíjasok, kisebbségiek, hajléktalanok és a legszegényebb rétegek után most a rokkant embertársaink kerülnek célpontba. Szorgalmazzuk a kizsákmányolt társadalmi rétegek összefogását az igazságtalan megszorítások elleni harcban!

Vörös csillag harc – újabb szinten

A vörös csillagért folytatunk harcunk jelentősége most egy szinttel feljebb lépett. A munkásmozgalmi jelképekért vívott harcunk direkten a szólásszabadság alapvető emberi jogáért folyt, de szimbóluma volt a dolgozók jogaiért és jólétéért folytatott küzdelemnek is. A fidesz kormány jelenleg arra utasította a parlamentet, hogy szegjék meg hazánk kötelezettségvállalásait az Európai Emberi Jogi Bíróság felé. Ez már nem csak az emberi jogok, hanem a nemzetközi szerződések és az európai demokrácia megsértése, miközben folyik a magyar munkavállalók, nyugdíjasok és fiatalok elleni offenzíva.

A fidesz most újabb háborút indít a kisemberek ellen, a felső tízezer javára. Sárgacsekk-adó, szigorított közlekedési bírságok és most jön a telefonok és az internet újabb megsarcolása. Mindezt persze a Tobin-adó, a luxusadó, az extraprofit-adó helyett, amelyet a Munkáspárt 2006 javasolt a gazdasági válságért felelős réteg megsarcolására és az áldozatok kártalanítására.

A munkásmozgalmi szimbólumokért folytatott harcnak látszólag nincs sok köze a szociális válság ellen vívott küzdelemnek, pedig nagyon is. És nem csak annyiban, hogy egy erős kommunista pártra van szükség az dolgozók érdekeinek alapvető biztosításához, hanem hogy a vörös csillag per mellett még vannak munkavállalói ügyek az Európai Emberi Jogi Bíróságon. Ha a vörös csillag ítéletét semmibe veheti a kormány, akkor a kisemberek érdekét képviselő döntéseket is semmibe fogja venni.

Ha pedig egy kormány nem érzi magáénak azokat a játékszabályokat, amelyek vonatkoznak rá, akkor el lehet hagyni a pályát. Nem Magyarországnak, hanem a fidesznek és a kormánynak. Ha nem akarják teljesíteni az európai bíróság felé vállalt kötelezettségeiket, akkor a kormánypártok vonuljanak ki Európából, mondjanak le z EU parlamenti frakcióban vállalt szerepükről, hívják haza a képviselőiket. A strassbourgi döntés ignorálásával a kormány ezennel európailag illegitimnek nyilvánította magát, hazánkban pedig már jó ideje illegitim a választási ígéreteivel való totális szembemenés miatt.

Nem hagyjuk, sem a vörös csillagot, sem a sarló-kalapácsot. Követeljük a kormánytól, hogy hátráljon meg, különben döntéseik következményeit vállalniuk kell.

Sárgacsekk-adó

Elemezhetnénk hosszan mindenféle szempontból, társadalmilag-közgazdaságilag a fidesz legújabb ötletét. Szerencsére azonban a dolog jóval egyszerűbb. Ez tulajdonképpen egy tranzakciós adó, amit minden átutalás, sárgacsekkes befizetés, hiteltörlesztés stb. esetén fizetni kell. Na, már most kik azok, akik ilyen jellegű tranzakciót bonyolítanak? Lényegében mindenki, azaz a dolgozók, nyugdíjasok, munkanélküliek, szegények, fiatalok, de még a milliárdosok is, más kérdés, hogy ez utóbbiaknak ez az adó annyira nem fáj.

Ezekre az adókra azért van szükség, mert az állam képtelen bevételeket szerezni onnan, ahonnan valójában kellene, azaz a javak 99%-át birtokló 1%-tól. Teljesen erkölcstelen és illogikus módon ismét a javak1%-át birtokló 99%-ot akarják megsarcolni. Egyszerűen erre vannak szerződtetve a fideszes politikusok a nagytőkések által.

Hogy honnan jött ez az ötlet? Csináltak már ilyet Dél-Amerikában, de azokban az országokban hamar megbukott. Az alapötletet talán a Tobin-adó ötletének kiforgatása adta.

Tobin, neves közgazdász azt találta ki, hogy a felesleges spekuláció érdekében vessenek ki ezrelékes adókat a nemzetközi tranzakciókra. Hangsúlyozzuk: nemzetközi tranzakcióról van szó. Ezek a spekulációk irdatlan mértékben (billió dolláros nagyságrend) elszaporodtak, és ezeknek semmi köze nem volt a reálgazdasághoz. Aztán jött a kapitalizmus hitelválsága, többek között ezért is. A pokol elszabadult, és természetesen a világ kormányai a kisembereket sarcolták meg csak azért, hogy a bankárokat kisegítsék az óriási pácból. Ez újabb nyomorhoz vezetett szerte a világban. Most újabb állomáshoz érkeztünk a sarcban.

A Munkáspárt 2006 javaslata szerint inkább a Tobin-adót kellene bevezetni. Mert a válságról a bankárok és tőkések tehetnek. Mert a válságot nekik kell megfizetni.

A magyar dolgozók nem képesek, nem hajlandók és nem kötelezhetők a kizsákmányoló állam finanszírozására. A Munkáspárt 2006 ellenáll.

A borsodi éhségmenet üzenete

A borsodi éhségmenet nem tagjai létszámával, hanem mondanivalójukkal és emberi kiállásukkal érdemelték ki társadalmunk megbecsülését. Szervezőjük és képviselőjük, Tóth Imre kohász, méltán tekinthető a munkásosztály öntudatos képviselőjének. Nem véletlen, hogy a mostani menet a harmincas évek tömegtüntetésének jelszavával indult és tette meg embert próbáló útját. Akkor is világgazdasági válság volt, most is benne vagyunk, akár mit mondanak egyes közgazdászok a kilábalásról. Akkor is reménytelennek látszott a munkások helyzete, ma is. És legjobbjaik akkor sem vették ezt tudomásul, ahogyan a népgyűlésen idézett József Attila sem, és a menet résztvevői és szimpatizánsai ma sem akarják elfogadni, hogy nem lehet olyan társadalmi rendet létrehozni, amelyben mindenkinek, Egyiptomban éppen úgy, mint Magyarországon, cigánynak, szlováknak, románnak és magyarnak egyaránt jut munka és méltó megélhetés. Egy ilyen világban természetesen nem jut viszont senkinek, Amerikában és Németországban sem, magánjachtra és magánrepülőgépre, és nem lesz milliárdosok toplistája Magyarországon sem. A történelmi kérdés: hogyan lehet ehhez az új társadalmi rendhez eljutni? Erre sokan keressük a választ, nem véletlen, hogy még a menet tagjai sem tudtak egyértelmű választ adni erre a kérdésre, de egy biztos, hogy ösztönösen sem a mai parlamenti pártoktól várják a választ.

Üzenetük mindenekelőtt arról szólt, hogy mindenki lássa, a kormány hamisan hivatkozik a népre, hogy a munkások, a szegény emberek ne várjanak tőlük semmit, mielőbb el kell takarítani őket az útból, mert „így nem mehet tovább”. De azt is egyértelműen kifejezték, hogy bár egyes MSZP-s szervezetek és a párt egyes képviselői melléjük álltak, nem kívánják vissza a szocialista-liberális kormányzást sem, mert a bankárokat és a nagyiparosokat gazdagította, a multinacionális cégeket segítette a hazai vagyonból és nemzeti jövedelemből.

Nem lehet egyetérteni azokkal, akik pusztán humanitárius szempontból értékelik a menetet, akik szerint nem hazudhatunk munkát és nem ígérhetünk jólétet. Ezt az érzést és gondolatot úgy sem lehet kiirtani a munkásemberekből, a szegényekből. Régóta léteznek a tudományos alapok egy olyan politikához, amely megoldást ad a válságmentes és igazságos társadalom gazdasági és társadalmi rendjének a megvalósításához; úgy is hívják, hogy tudományos szocializmus vagy hétköznapi nyelvén marxizmus. Nem véletlen, hogy amikor kitört a világgazdasági válság politikusok és tudósok sora Marxot kezdte emlegetni. De azután gyorsan el is felejtették, mert ő gyökeresen más útnak kövezte ki a tudományos alapjait, mint amilyen politikát az elmúlt években a fejlett országok különböző színezetű politikusai alkalmaztak, és amik miatt ma ott tart az addig fennhéjázó nyugat, hogy millióknak nem jut munka, éheznek, nyomorognak nemcsak a volt gyarmati világban, de saját országaikban is.

Minden kornak természetesen magának kell megtalálnia a kivezető utat, de azt jól látták a menet résztvevői és szimpatizánsai, hogy a ma uralkodó politikai irányzatoktól mit sem várhatnak, mert egy más jövőbe vezető utat a manapság becsmérelt és kirekesztett tudományos szocialista eszmék alapján lehet csak megtalálni.   

Morva Tamás

közgazdász

Volt egyszer egy MALÉV…..  (I. rész)

MALÉV 2012. február 3.-án történt leállása reflektorfénybe állította a társaság működését. Mostani és következő cikkeinkben áttekintjük a kezdettől a csődig vezető, sikerekkel és kudarcokkal teli hatvannégy éves utat.

MALÉV folytatása volt a magyar-szovjet közös tulajdonú, 1946. március 30.-án alakult MASZOVLET légitársaságnak, amelynek első járatai 1946. november 15.-én Debrecenbe és Szombathelyre indultak. Az első külföldi célállomás, Prága megnyitása 1947. június 30-án történt. A társaság az amerikai DC-3 licence alapján a Szovjetunióban gyártott Li-2 típusú, 21 férőhelyes, kétmotoros gépeket, a „tevéket” üzemeltette, amelyek utazó sebessége 230 m/óra volt. A belföldi forgalom zsugorodása miatt, a típust 1961-ben kivonták a menetrendszerinti forgalomból. Közös megállapodással, a MASZOVLET 1954. november 25-én megszűnt, és jogutódja a magyar tulajdonú MALÉV lett. A hazai légiközlekedés fontos állomása volt, hogy 1950. május elsején megnyílt a Ferihegyi-repülőtér.

A géppark megújítását a 24-36 férőhelyes IL-14-esek jelentették, amelyek 1957-63 között repültek a hazai utasforgalomban. A típussal lehetővé vált újabb célállomások (Moszkva, Párizs, Brüsszel stb.) nyitása. A gépek gyártása a Szovjetunió mellett, Csehszlovákiában és a NDK-ban is folyt. Az IL-14 sebessége 360 km/óra volt és 1.500-2.000 km-t tett meg leszállás nélkül. A belföldi légiforgalom 1969-ben történt megszűntetése után a gépeket eladták.

Az első légcsavaros-gázturbinás IL-18-as 1960. április elsején érkezett Ferihegyre, amit további hét gép követett. A 80-120 férőhelyes repülő sebessége 650 km/ óra, hatósugara, 4.000 -6.500 km volt. A MALÉV újabb európai, valamint észak-afrikai és közel-keleti (London, Bejrut, Damaszkusz, Kairó stb.) városokba indított járatokat. A HA-MOH lajstromjelű IL-18-as volt az első magyar repülőgép, ami kormányzati úton, 1966. február 11.-én átrepülte az Egyenlítőt. A hetvenes évek második felében a meglévő gépeket teherszállításra alakították át, amelyek a nyolcvanas évek végéig üzemeltek. A mintegy 570 gépből néhány példányt a világ különböző részein jelenleg is használnak.

A szakzsargonban „kisvasnak” nevezett, első TU-134 -es, érkezésével, 1968. december 22-én a MALÉV belépett a jet-korszakba. A 68-76 férőhelyes gépekből 14 repült magyar színekben 1968-97 között. Három évtized alatt a TU-134-eken ötmillión utaztak. A gép maximális sebessége 850-900 km/óra, hatótávolsága 3.000 km volt. Az amerikai DC-9 (976 példány) és az angol BAC1-11-hez (244 példány) hasonló TU-134 különböző változatainak a gyártása 1966-84 között folyt, és összesen 852 repülőgépet gyártottak.

 A MALÉV első TU-154-ese, a „nagyvas” 1973. szeptember 5-én landolt Ferihegyen. A 140-160 utas szállítására alkalmas gép a Tupoljevről elnevezett tervezőiroda egyik legsikeresebb alkotása volt. A vállalat 18 darab TU-154-et üzemeltetett harminc év alatt, amelyek több mint 222 millió kilométer tettek meg, 318.000 órát töltöttek a levegőben és mintegy 15 millió utast  valamint közel 120.000 tonna árút szállítottak. A gép utazó sebessége 850 km/óra, hatósugara 4.000-4.500 km volt. A nyolcvanas években a MALÉV gépei 30 ország 40 városába repültek. A leghosszabb útvonal célállomása Dubai volt.

Magyar szakemberek több javaslatot tettek a típus tökéletesítésére, amelyeket a gyártó elfogadott.  Ilyen volt az eredetileg öt főre tervezett pilótakabin három személyre történő átalakítása vagy az úgynevezett ICAO II leszállási kategória hivatalos elfogadtatása, ami 30 méter függőleges és 360 méter minimális vízszintes látástávolságot jelent.

A különböző változatokból összesen 1.025 példány készült. A három hajtóműves gép a Boeing -727-el (1.831 példány) és az angol Tridenttel (117 példány) azonos kategóriát képviselt, de üzemanyag fogyasztása 30-40 százalékkal több volt, mint nyugati társaié. A hetvenes években egy TU-154-es 160-180 millió forintba (hivatalos árfolyamon 5,7-6,5 millió USD) került, ami a korabeli Boeing-727-ek árának alig harmadát jelentette.

A 2001. március 30.-án történt „búcsúztatás” során a hazai repülési szakemberek elismeréssel nyilatkoztak a TU-154 kitűnő repülési tulajdonságairól. A gép megbízhatóságát a 2000. július 4.-én Szalonikiben történt „esemény” is igazolta. A túlméretezett hajtóműveknek és az erős sárkánynak volt köszönhető, hogy az utasokkal teli gép, behúzott futóművel több száz méteres betonon történt csúszás után sérülten is fel tudott szállni, majd kinyitott futókkal ismét földet érni. 2011. végén elsősorban Oroszországban még mintegy száz TU-154-es üzemelt.

A nyolcvanas évek végéig kilenc halálos áldozatokkal járó „esemény” volt, amelyekben 239 személy vesztette életét. Az egyik legsúlyosabb tragédia 1975. szeptember 30.-án Bejrut közelében történt. Közel négy évtized után is csak találgatásokat és csúsztatásokat lehet hallani a HA-LCI jelű TU-154-es katasztrófájáról. Szakértők szerint, „erőszakos hatás” okozta a tragédiát és kizárható volt műszaki hiba vagy a pilóta tévedésének a lehetősége. A gépet valószínűleg földről vagy vadászgépről indított rakétával lőtték le. A gépen utazó palesztin küldöttség is lehetett a célpont. A tízfős személyzet mellett, 12 nemzethez tartozó, 47 utas volt a fedélzeten. A kárjegyzőkönyv „ismeretlen okokra” utalt, ezért a 200 millió forintra biztosított gép árát az angol Lloyd társaság megtérítse. A rendszerváltás utáni kormányok is tabunak tekintették a témát, és elzárkóztak a tragédia okainak a feltárásától.

MALÉV a nyolcvanas évek végéig gazdaságosan működött, amihez hozzájárult az üzemanyag alacsony ára is. A repülőgépek a vállalat tulajdonában voltak és nem kellett tetemes lízingdíjat fizetni. A helykihasználás magas volt. A MALÉV vezetése reálisan mérte felé a lehetőségeket, és nem nyitott veszteséges tengerentúli útvonalakat. A gépek vásárlása és a szolgáltatások (pilóták, szerelők képzése stb.) kétoldalú megállapodások alapján történt, amelynek ellentételeit magyar autóbuszok, műszerek, élelmiszerek stb. jelentették. A „szocialista országok” sokoldalú együttműködése a légiforgalom területére is kiterjedt. A gépek kivonása után a MALÉV négy TU134-et, és hét TU-154-et eladott.

A múlt század hatvanas-hetvenes években elért gyors fejlődés ellenére, az orosz repülőgépipar később már nem tudott lépést tartani a Boeing és az Airbus kihívásával. A kezdetben korszerű típusok fokozatosan elavultak. A nyolcvanas évek végétől kezdve ezért a Malévnél, az amerikai Boeing-737 típus különböző változatai, és más gépek foglalták el a Tupoljevek helyét. Ez azonban már egy másik történet.                                        ács

Baloldali Kerekasztal - interjú Vajnai Attilával

A sajtóban megjelent hírek szerint január 16-án megalakult a Baloldali Kerekasztal. Az ATV internetes oldala szerint „kifejezetten antifasiszta tömörülés kíván lenni, és a demokratikus jogokért küzd majd a BAKA, vagyis a Baloldali Kerekasztal a Változásért nevű fórum. A szervezet keretein belül egy asztalhoz ültek a szociáldemokraták, a kommunisták és a szocialisták – bár az igaz, hogy a tényleges együttműködésről még nem döntött az MSZP.”

Az AMI kérdésére válaszolva Vajnai Attila a Munkáspárt 2006 elnöke megerősítette az ellenzéki fórum megalakulását. "Pártunk kongresszusi döntéseinek megfelelően együttműködésre törekszünk a szociális és demokratikus alapjogok védelmére, a kormány leváltására. Ezt a célt csak széles baloldali összefogással lehet elérni. A Baloldali Kerekasztal lehetőséget ad számunkra, hogy politikánkat a nyilvánosság előtt is nagyobb erővel képviseljük, és részesei legyünk a kormány leváltását célzó együttműködésnek.

Mely szervezetek alakították meg ezt a baloldali fórumot?

A kerekasztal alakulását a Munkáspárt 2006, az MKMP, az MSZDP és a Zöld Baloldal képviselői írták alá. Az ülésen jelen volt az MSZP elnökhelyettese, Balogh András is, aki egyetértését fejezete ki a céljainkkal, és egyben jelezte, hogy az MSZP elnöksége hamarosan dönteni fog a csatlakozás kérdéséről. Fontosnak tartom, hogy tovább bővüljön az együttműködők köre, mert a baloldali értékek, a szegények és kizsákmányoltak védelme, az antifasiszta összefogás erősítése minden baloldali és demokratikus szervezet érdeke.

A sajtó kifejezetten kihangsúlyozta az MKMP megjelenését ezen a fórumon. Mennyire lehet komolynak tekinteni csatlakozásukat a kerekasztalhoz?

A széleskörű baloldali összefogást célzó együttműködés szervezőinek nem lehet célja a kirekesztés. Mindenkinek lehetőséget kell adni a közösen vállalt törekvések támogatására. Tény, hogy Thürmer Gyula korábban inkább jobboldali politikusokkal és személyiségekkel tartott közös sajtótájékoztatókat (pl. Lázár János, Szűrös Mátyás, Kondor Katalin), de a mára kialakult helyzetben beláthatta a korábbi politikája hibáit. A Baloldali Kerekasztal közös politikai nyilatkozatának elfogadása során kiderül, hogy mely szervezetek vállalják a markáns baloldali politikát, amelynek egyik alapvető célja az Európai Unió szociális intézményeinek megvédése, fejlesztése, a Szociális Európa jelszavának tettekben megnyilvánuló képviselete. Nyilván meghatározó lesz a kerekasztal munkájában az európai politikában alapvetőnek számító demokratikus jogok védelme a jelenlegi magyar kormány antidemokratikus törekvéseinek elutasítása, a kormány demokratikus választásokon való leváltása. A Munkáspárt 2006 minden meghatározó társadalmi kérdésben szakértők bevonásával is teljes erejével a baloldali kezdeményezés sikeréért fog dolgozni.

Új alkotmány, nyomor és fasizmus Magyarországon

2012 első napján lépett életbe az új alaptörvény, amely hazánk nevét megváltoztatva törölte abból a Köztársaságot. Habár az ország államformája hivatalosan köztársaság maradt, az utóbbi csaknem két év törvénymódosításai egy tekintélyelvű, a demokratikus alapjogokat háttérbe szorító, klerikális hatalom kibontakozását mutatják.

A törvények szövegét sokan bírálták már, Magyarország ügye sokszor kapott már figyelmet az európai nyilvánosság előtt és azon túl is. Az Európai Parlamentben lefolytatott viták jól mutatták meg az ország vezetésének arcát. A valós folyamatok azonban még ennél is veszélyesebbek.
A miniszterelnök idei évértékelőjében hangsúlyozta, hogy az új törvények egy előre eltervezett koncepció alapján születtek. A bajok forrásának, a válság okozójának Európát nevezte, amely megpróbálja ránk kényszeríteni akaratát, gonosz módon a bankokat védelmezi, és az emberekkel akarják megfizettetni a válság megoldásának terheit.

Igen, ez hamisítatlan szélsőjobboldali demagógia. Az a kormányfő támadja Európát, aki könyörtelenül verte át a Munka Törvénykönyvének antidemokratikus módosításait, aki legszívesebben betiltana minden sztrájkot, ellehetetlenítené a szakszervezeteket. Egy olyan kormányfő védi az "embereket", aki körömszakadtáig védi azt az egykulcsos adórendszert, amely a többséget alkotó alacsonyabb jövedelmű alkalmazott kárára csökkentette a gazdagok adóját. Százezreket fenyeget a lakáshitelek miatt a kilakoltatás, a rokkantnyugdíjasoktól tömegesen vonják meg a segélyt, a kórházakban már sok esetben a kemoterápiás gyógyszerek is elfogynak. A szociális segélyeket havi 100 euróról 75 euróra csökkentette "dicső" kormányunk, aminek következtében egyre többen fagynak meg saját lakásaikban a kiszolgáltatott emberek. Január elsejétől nem kaphat teljeskörű ellátást az az állampolgár, akinek nincs állandó lakcíme. Így a lakásukat eladni kényszerülő vagy azt elvesztő hitelkárosultak közül sokan csak a hajléktalan igazolvány kiváltásával juthatnak ismét egészségügyi ellátáshoz még akkor is, ha esetleg kisebb lakást tudnának bérelni.

Valóban az EU politikai vezetésének, az egész rendszernek a hibáitól szenvednek Európa népei. Ezeket a hibákat azonban nem az 1940-es évek szellemiségével lehet elhárítani. A magyar kormány Budapest központjában, a parlament előtti teret az 1944-es állapotoknak megfelelően akarja visszarendezni, aminek következtében el akarják onnan távolítani József Attila szobrát. József Attila (1905-1937) hazánk költő géniusza proletárként, nincstelenként vált a magyar költészet ikonjává. Az ő baloldali és antifasiszta szellemiségét akarják eltávolítani a parlament környékéről.

A mai magyar kormány összejátszik a szélsőjobb legsötétebb erőivel. A holokausztot megkérdőjelező politikai szervezetek hívei komoly pozíciókat kapnak, még színházi vezetőnek is kineveztek egy szélsőjobboldali nézeteiről ismert színészt, akinek hátterét a nemrég elhunyt Csurka István pártvezér hívei alkotják. Budapesten rendőri védelem mellett éltették magyar és német neonácik a II. Világháborúban a németek oldalán harcoló katonákat. Az antifasiszta aktivisták ellen mondvacsinált ürüggyel bírósági eljárásokat kezdeményeznek, de a nyíltan náci propagandát folytató félkatonai szervezetek gyakorlatilag szabadon működnek, az ellenük tett feljelentéseket visszadobják vagy halogatják a jogi eljárásokat.

Ez a politikai szellemiség támadt fel az új magyar alkotmánnyal. Ez az ártó szellem fenyegeti az európai népek által kiharcolt demokratikus jogokat. Sajnos a jelek szerint nem sikerült még elszigetelni ezt a jelenséget, hiszen a lengyel szélsőjobboldali erők máris védelmükbe vették politikai szövetségeseiket. Nem szabad hagynunk, hogy ismét elterjedjen a barna pestis, ezért kell egyszerre védelmeznünk a szociális jogokat és a demokratikus alapértékeket.

Vajnai Attila

A pécsi Munkáspárt 2006 felháborodását fejezi ki a hómentesítés hiányosságai miatt

A Munkáspárt 2006 felháborodását fejezi ki az illetékes hatóságok felé, hogy már 3 napja leesett a hó, azonban még a legforgalmasabb főutak takarítása és hómentesítése is teljes mértékben elmaradt. Úgy gondoljuk, az önkormányzat, és a feladattal megbízott vállalatok abszolút mértékben felelősek a kialakult helyzetért. Pécsen szinte lehetetlen normálisan közlekedni. A közlekedés lassulása, megszűnése, bizonytalansága gazdasági, társadalmi tekintetben is minden téren hátrányokat okoz. Nem működik megfelelően a posta, a mentők nehezen járnak, a gazdaság vérkeringését fenntartó áruszállítás szintén bizonytalan. A hómentesítés elmulasztása súlyosan baleset- és életveszélyes. Különösképpen súlyos az ügy, hogy a megoldás kézzelfogható és egyszerű, csupán több hókotró kellene, a meglévőknek pedig nagyobb hatásfokkal működnie, vagy egyáltalán megindulnia. A hóesés ráadásul senkit nem ért váratlanul, már egy hete előre jelezték, s azóta csak megerősítést nyert az újabb meteorológiai eredmények alapján.

Nem értjük, miért nem készül fel a télen a hatóság a havazásra. Miért olyan nehéz ezt az egyszerű problémát elhárítani? A szocializmus évtizedeiben miért volt a havazások másnapjára már biztosítva a közlekedés, ha kellett akár a hadsereg kivezénylésével a hómentesítés? 

Azt se mondják, hogy nincs pénz, mivel a hómentesítés költségeit nagyságrendekkel felülmúlják a gazdasági kiesés, a balesetek és a közszolgálati elmaradások miatt keletkezett költségek.

A főügyészhez fordulunk lakásszövetkezet ügyben

Amíg a kormány arra használja a kétharmadot, hogy az emberek zsebéből minél több pénzt kivegyen, addig a Munkáspárt 2006 most 40 millió forintot talált a Pécs-Kertvárosban működő lakásszövetkezet lakóinak. Az itt élő néhány ezer lakóval szerettek volna elszámoltatni egy ilyen tetemes hiányt. Szerencsére a környék lakója Csepeli László, a Munkáspárt 2006 Pécs városi elnöke, aki kezébe vette az ügyet, és bizony időközben sokkal nagyobb nehézségekbe ütköztünk, mint gondoltuk. Már a legfőbb ügyésznél járunk...

Csepeli László levelet írt személyesen Polt Péternek, panaszt tett a Baranya Megyei Főügyészség intézkedési gyakorlata és válaszadási kötelezettségének elmulasztása miatt. A lakásszövetkezet ügy miatt ugyanis feljelentést tettünk ismeretlen tettes ellen a számvitel rendjének megsértése miatt. A feljelentés a Pécsi Rendőrkapitányság Gazdaságvédelmi Alosztálya felé lett megtéve, ők átadták a helyi Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Igazgatóságának. Mivel 6 hónapig semmiféle érdemi intézkedésről felvilágosítást nem kaptunk, ezért kértünk a Pécsi Városi Ügyészségről. Kiderült, hogy a hatóság a 2010-es ügyet összekapcsolta 2001-2003 évi cselekményekkel. Rákérdeztünk, hogy ez miért is történt, 

A Pécsi Városi Ügyészségen nem megfelelően alkalmazták a Be. 72.§ (2). bekezdésében foglaltakat, ezért panasszal éltünk a Baranya Megyei Főügyészségen, akik a kérdést visszaadták válaszadásra a városi ügyészségnek, tehát azoknak, akik ellen a panasz szólt. Ezzel a válaszadás kötelezettségét is elmulasztotta. A legfőbb ügyésznek írt levelében Csepeli László felháborítónak nevezte ezt az intézkedést, mivel az 1998. évi XIX. törvény az ügykezelésre, a 2004. évi CXL. törvény a határidőre vonatkozóan mindenki számára nyilvános. A Baranya Megyei Főügyészség helyett a Pécsi Városi Ügyészség válaszában ismételten abban jelöli meg az ügyek összevonásának okát, mert célszerűnek tartja azok egyesítését, holott ez nem állja meg a helyét (Be.72.§ (2) bekezdés), mert az elkövető nem ugyanaz a személy, a tárgyi bizonyítékok az elkövető aláírásával lettek leadva, az elkövetési időpont pedig 8 évvel későbbi, teljesen más témában.

Ez az ügy nem megfelelő kezelése, más hozzá nem kapcsolható ügyekkel való összemosása. Csepeli László álláspontja szerint „a nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága eljárási hibát vétett. Feltehetőleg a Pécsi Városi Ügyészség és a Baranya Megyei Főügyészség is észrevehette, de most már csak azért is kitart előző állásfoglalása mellett, hátha a panaszos megunja a „miértekre” választ nem kapó kérdéseit.”

Reméljük, a Legfőbb Ügyész Úr megérti panaszainkat. Mi pedig kitartunk, amíg az igazságot felszínre nem hozzuk, mert olyan egyetlen normális társadalomban sem történhet meg, hogy embereket olyanokért büntetnek, amit nem követtek el. A kertvárosi lakásszövetkezet lakói pedig semmiféle hibát nem követtek el, a szövetkezet könyvelési hibái/bűnei miatt sem nekik kell fizetni, különösképpen olyan gazdasági és társadalmi krízisben, mint a mai, amikor minden egyes forint életmentő lehet a családok számára. 

Összefogás a demokrácia védelmében, az antifasiszta mozgalom erősítésére

2012. január 28-án tartotta a Munkáspárt 2006 elnöksége idei első ülését. A rendezvényen a párt operatív vezető testülete részletes politikai vitát folytatott az aktuális társadalmi helyzetről, a kongresszus döntéseinek végrehajtásáról. Az elnökség tagjai és a meghívott vendégek legrészletesebben a kormány leváltását célzó ellenzéki összefogás lehetőségeiről és a meglévő kockázatokról szóltak. A vita során egyöntetű vélemény alakult ki arról, hogy a jelenlegi kormány a szélsőjobbal is kész összefogni hatalma megtartása érdekében, ami tovább erősítheti az antidemokratikus jelenségeket. A szólásszabadság, a gyülekezési szabadság, a sztrájkhoz való jog további korlátozása alapjaiban akadályozza a rendszer baloldali bírálatát, ezért a marxi elméletet követő politikai szervezetek alapvető érdeke a tekintélyelvű jobboldali rezsim leváltása, ami egyben az antifasiszta fellépés erősítését is jelenti.

Az elnökség elhatárolódott az Európai Unió feloszlatásának követelésétől, ami egyértelműen a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. A Munkáspárt 2006 álláspontja szerint az EU neoliberális, megszorító politikáját kell megváltoztatni. Nem az EU-t kell feloszlatni, hanem az Unió keretein belül a Szociális Európa politikáját kell képviselni. Ez teszi lehetővé, hogy a demokratikus alapjogok védelme mellett a rendszer válságának okaira is ráirányítsuk a figyelmet, hogy a rendszer meghaladásának alternatívája erősödjön a társadalomban.

A fentiek alapján az elnökség döntött az ellenzéki összefogást célzó mozgalmak támogatásáról, a tervezett Ellenzéki Kerekasztal munkájába való bekapcsolódásról.

Fontos politikai feladatnak minősítette a testület az antifasiszta akciókban való együttműködést, az előttünk álló hónapokban sorra kerülő demonstrációkra való mozgósítást.

Az elnökség megtárgyalta a február 26-28-án sorra kerülő EP delegáció programjának feladatait. Mint ismeretes, az Európai Parlament "Egyesült Északi Zöld Baloldal" frakciója delegációt küld hazánkba az antidemokratikus kormánypolitika vizsgálatára. A delegáció programjának előkészítését a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal szervezetei végzik.

A Munkáspárt 2006 elnöksége egyebek mellett megtárgyalta még az elnökségi tagok munkamegosztásáról szóló javaslatot, elfogadta a költségvetési sarokszámokra vonatkozó javaslatot, és döntött a Központi Bizottság március 3-ra történő összehívásáról.

Esztergomnak szüksége van a nyilvánosságra

Esztergomnak szüksége van a nyilvánosságra, mind a hazai, mind a külföldi figyelemre, mert a fidesz többség fittyet hány még a saját maguk hozta törvényekre, rendeletekre is. Alattomosan torolja meg továbbra is a város lakosságán sérelmeit Meggyes Tamás. Mivel az ő testületi többségük határozza meg, mit lehet és mit nem kifizetni, engedélyezni stb., felmerül bennem a kérdés, miért volt ilyen a választási törvény (mert ugye ez még a fideszes törvénygyártás kezdetekor is így volt), hogy egy polgármesternek alapjában semmilyen jogosítványa nincs, csak amit a testület meghatároz. Mint esetünkben látszik, nagyon rossz ez a törvény, mert szerintem néhány alapvető feladatot eleve meg kéne, hogy kapjon az, akit a választók polgármesternek választanak. Legalább a közvetlen munkatársainak megválasztása, a város intézményeinek működtetése, stb.

Visszatérve a nyilvánosságra. Szeretném a Munkáspárt 2006 Elnökségének megköszönni, hogy folyamatosan gondoskodik arról, hogy a nemzetközi sajtó foglalkozzon problémáinkkal és ezzel a lehetetlen helyzettel, ami városunkban van. Teljes oldalon írtak a l’ Humanité –ban és most a Radio France szerkesztőstábja készített egyórás riportot Tétényi Éva polgármesterrel és Don Pau-val, aki a Határtalan Szív Alapítvány által fenntartott Mi Házunkat vezeti, ahol egész napos ellátást, foglalkozást kapnak a mélyszegénységben élők, elsősorban gyerekek.

Az állandó nyilvánosság segít bennünket abban, hogy még nagyobb katasztrófák ne történhessenek. Most, hogy sikeres volt a tizenegy kérdésben gyűjtött aláírás kampány, ismét nemtelen támadásokat indítottak, természetesen alattomosan és kétszínűen. (Az aláírások olyan népszavazás kiírásához kellettek, melyekben a mi életünket javító kérdésekben a fideszes többség nem volt hajlandó lépni, ezért kell a saját kezünkbe venni a sorsunkat, és bizalmunkat megvonni tőlük.)

Kérek mindenkit, továbbra is támogassanak bennünket minden nyilvánosságot igénybe véve, mert az eredményeink országos hatásúak lehetnek.

Köszönöm mindenkinek, aki eddig is velünk volt.

                                                                                                                  

Horváth Mihályné

Munkáspárt 2006 a fidesz ellen – ami a sajtóból kimaradt

A Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal közös sajtótájékoztatót tartott a Kossuth téren. Bár a királyi televízió és mások is tiszteletét tették nálunk, azért mégsem gondoljuk, hogy ez a sajtóérdeklődés elégséges. Pláne az általunk bejelentett ügyek nagyságát tekintve.

A média rendesen beszámolt róla, hogy az alkotmány és a munkatörvénykönyv ügyében népszavazást kezdeményezünk, illetve, hogy az Európai Baloldali Párt delegációt küld Magyarországra, hogy saját szemükkel győződjenek meg az itteni „demokráciáról.” Azt is leközölték, hogy Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnöke és Bencz Richárd, a BJF elnöke demonstratív jelleggel aprópénzt szórt a Kossuth térre a fidesz bértapsolóinak. A demonstratív akciót rendőri intézkedés követte, melynek keretein belül köztisztasági szabálysértési eljárás indult mindkét elvtársunk ellen.

A sajtóból kimaradt a Munkáspárt 2006 részéről, hogy a fideszt egy olyan utópista társadalmi rendszer képviselőjének neveztük, amely csak 1600 millió ember halála árán volt képes fenntartani magát – ez pedig a kapitalista rendszer. Kijelentettük, hogy a fidesz a Békemenet kapcsán olyan békét képvisel, amely embermilliók halálát okozza Irakban és Afganisztánban; olyan békét, amely megosztja a magyar nemzetet, hogy uralkodhasson rajta. A sajtó és a rendőrség nem foglalkozott a téren otthagyott üzeneteinkkel, amelyet az országzászló talapzatához rögzítettünk. Több tartalmazta a Vörös Csillagot is. Több aktivistánk viselt Vörös Csillagot, nagyon helyesen ezekért sem indult eljárás. A rendőri igazoltatás minden probléma nélkül lezajlott. Mi a pénz szétszórását a szólásszabadság részének tekintjük. Mellesleg megemlítjük, hogy a fidesz által a téren hagyott transzparensek, kosz és mocsok nagyságrendekkel múlja felül a mi akciónkat, ez viszont már egyértelműen szemetelés, hiszen ezzel nem akartak kifejezni semmiféle politikai véleményt.

A sajtóhíradások megfeledkeztek arról, hogy követeltük, hogy a kormány lépjen fel a fasizmus ellen. A Magyar Szigeten elhangzott antiszemita és emberellenes szövegek ügyében is tömeges feljelentési hullámot indított a Zöld Baloldal, és ennek ügyében még mindig nem történt semmiféle jogi lépés. Követeltük a magyarországi neonáci kiképzőtáborok ügyében a vizsgálatot, ez ügyben sem történt semmiféle előrelépés.  

Munkáspárt 2006 és a szakszervezetek

A Munkáspárt 2006  dorogi és esztergomi alapszervezetek találkozót szerveztek a városi és a környéken működő szakszervezetek, mozgalmak, civil szervezetek részére. A téma az új  munkatörvénykönyve  és a jelenlegi politikai helyzet. Előadónak Vajnai Attilát a Munkáspárt 2006 elnökét kértük fel, aki kiemelte a szakszervezeti tagság szervezettségét, képességét az ellenállásra, akik szembeszállhatnak ezzel a munkások számára teljesen elfogadhatatlan munkatörvénykönyvvel. A Szolidaritás mozgalom azért jó kezdeményezés, mert színes, sokféle politikai irányzat van benne.

Vajnai Attila elmondta a jelenlévőknek, hogy az Európai Balpárt, melyhez a Munkáspárt 2006 is tartozik, hogy minden segítséget megadnak harcunkhoz, felkérik az Európa Parlamentet, hogy küldjenek delegációt Magyarországra, akik a szakszervezetekkel is tárgyaljanak. Ismertette a Szociális Charta programját, és beszélt a demonstrációk és sztrájkok fontosságáról.

A hozzászólók mind arról beszéltek, hogy jelenleg a civil szervezetek és mozgalmak, valamint a szakszervezetek képesek az embereket mozgósítani és minél előbb és minél több megmozdulásra van szükség.

Időközben kiderült, hogy Esztergomban népszavazás lesz, mely Vajnai Attila szerint országos jelentőségű és sikerülnie kell a fideszesek legyőzése. Minden segítséget megígért, amivel hozzájárulhatnak az eredményes választáshoz.

A befejezés utáni kötetlen beszélgetésekből kiderült, milyen hasznosak ezek a találkozók.

Horváth Mihályné

titkár   Esztergom 

Ádám Benedekné

titkár   Dorog

Népszavazás Esztergomban

A városlakók zöme úgy döntött, visszaveszi a képviseleti megbízást a fideszes  „városatyáktól”. Tizenegy kérdésben (ilyenek például a szemétszállítás díjának törvényellenes megállapítása, pályáztatás nélküli megbízások fidesz közeliek részére) megszüntetése stb. A város önkéntesei több mint harmincezer aláírást gyűjtöttek össze, a választási iroda jóváhagyta és most a testület kénytelen volt kiírni a választásokat , mely 2012 március 25-én lesz. Feladatunk mozgósítani a szavazásra jogosultakat, szeretnénk mindenkivel megértetni, hogy itt már nem a két polgármester  egymáshoz való viszonyáról van szó, hanem saját magunkról, a saját pénztárcánkról kell döntenünk.

Megjegyzem, egy normálisan működő képviselő testület ezeket a problémákat egy ülés alatt megbeszélhetnék, megszavazhatnák, de mindenki tudja, hogy Esztergomban a fidesz frakció miatt (akik sajnos többségben vannak) nem működik normálisan semmi. Kizárólag az őket pozitívan érintő pontokat hajlandóak napirendre venni, a városlakókat érintő kérdéseket lesöprik. Ezért ne csodálkozzon senki, hogy a magunk kezébe fogjunk venni minden közösséget érintő probléma megoldását. A fideszhívők arcára fagyott a gúnyos mosoly amikor kiderült milyen sok érvényes aláírás gyűlt össze határidőre. Nos, ha az igenek győznek, nincs más választásuk meg kell szavazniuk minden törvényellenes rendelkezésük törlését.

 Mindent bele Esztergom !!!

 Horváth Mihályné

Magyarország a legkockázatosabb adósok toplistáján

Aki még emlékszik a szocializmus éveire, tudhatja, hogy a kormány által kialakított kép, amit a média nap mint nap közvetít a Kádár-korszakról szemen szedett hazugság. Nem elég, hogy a rendszerváltó politikusok tönkretették ezt az országot, a felelősséget még képesek a hazájukat szolgáló kommunistákra kenni, és kisgyermek módjára visszafelé mutogatni. Szerencsére egyre kevesebben dőlnek be ezeknek az ostobaságoknak és teszik fel a kérdéseket, hogy ha ez a rendszer mégis olyan népnyúzó, kultúraromboló, gazdaságromboló, népbutító volt, akkor hogy lehet, hogy magasabb volt az életszínvonal, nagyobb szinten volt a nemzeti kultúra, szárnyalt a gazdaság és mellesleg megszüntették az analfabetizmust, és mindenki ingyen tanulhatott. Ezek óriási ellentmondások, és ha egy kormánynak az lenne a célja, hogy a népből birkát csináljon, akkor nem azt csinálta volna, mint az MSZMP, hogy ingyen egyetemre küld fiatalokat, hanem azt, amit a Fidesz, hogy fizetőssé teszi a tandíjat, és olyan médiatörvényt és médiakultúrát alkot, amelyben a való világos félhülyék pucéran mutogathatják magukat, viszont Ho Chi Minh életéről sosem látunk dokumentumfilmet.

A jó és rossz közötti határ egyre élesebbé válik a politikában, és a magyar nép kénytelen lesz ráeszmélni, kik is védik az érdekeit. Az ország helyzetéről lehet hazudozni, ostoba statisztikákat gyártani, olyan számokat elővenni, amelyek hazudnak, de bizonyos tényekkel és bizonyos számokkal nehéz vitatkozni. Íme egy újabb, immár sokadik elemzőintézet leminősítése, ismét csak bóvli kategóriába. Ezt sikerült a kapitalizmusnak véghezvinnie Magyarországon: bóvliba süllyeszteni minket. A minket pedig minket dolgozó embereket jelent, mert Magyarország valódi tőkés urai bizony nem aggódnak a legújabb luxusautójuk és villájuk költségei miatt, mert ők jól élnek. A szupergazdagok a válságok alatt is szupergazdagodnak, erre van kitalálva a kapitalisták által uralt parlament tevékenysége. Nem véletlen, hogy a hitelintézetek által generált felelőtlen és alapjában hibás gazdaságpolitika válságát a dolgozó nép megszorításával lehet véghezvinni. És most nem csak a munkások helyzete romlott, hanem Magyarországé is. Magyarország felkerült a legkockázatosabb adósok toplistájára, amelyen mellesleg az első tízből öt Európai Uniós tagállam. Olyan országokat, ahol sohasem voltak kommunista pártok vezető kormánypozícióban, így az ő helyi kis burzsoáziájuk szerencsétlenségükre nem tudják a bűneiket rákenni a hazafiakra. A kapitalizmus nem csak Magyarországot, de az egész világot szorult helyzetbe hozta. A kilábalás perspektívái félő nem mindenhol megnyugtatóak. Az átmenet szükséges történelmileg, a kapitalizmust a legrövidebb úton, ésszerűen meg kell haladni. A félő, hogy a kapitalisták tesznek róla, hogy ezt a rájuk kevésbé veszélyes fasiszták vigyék véghez, mintsem a demokratikus baloldal. Ennek az eredménye megint csak az lenne, mint a weimari köztársaság idején. A szélsőségesen reakciós monopólkapitalizmus meghaladja az addigi rendszert. 

A megfélemlített város

Az esztergomi fidesz frakció tovább folytatja cinikus, lélektelen és pofátlan bosszúját a városlakók ellen. Alattomosan, már a gyerekeket sem kímélve igyekeznek továbbra is a hatalomban maradni, nehogy kimaradjanak a nagy osztozkodásból, ami most a fideszközelieknek jár. 2/3-os többségüket kihasználva kizárólag olyan rendeleteket szavaznak meg, mely számukra kedvező, és lesöpörnek az asztalról minden beadványt, mely a város polgárait pozitíven érinti. Polgármesterünk igyekezete a kisebbségben lévő ellenzéki képviselőkkel céltalannak tűnik. De nem az. Folyamatosan osztja meg a nyilvánossággal a történéseket, és ahol módja van, megakadályozza a törvénytelenségeket. Szerintem, hiába mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy törvénytelen a fidesz-frakció tevékenysége, minthogy eddig sem sokat törődtek azzal, törvényes-e valami vagy sem. És mindezt megtehetik a 21-ik században Európa közepén.

Bizonyára sokan hallottak arról a felháborodott tüntetésről, mikor az esztergomi gyerekek nem kaptak meleg ételt az óvodákban, iskolákban, mert az előző városvezetés az étkeztetést végző cég felé is hatalmas tartozást gyűjtött össze. (csak zárójelben kérdezem, hogy a cégnek és a többi szolgáltatónak miért most lett egyszerre sürgős a tartozás kiegyenlíttetése, miért nem Meggyes Tamástól kérték már előbb?) A frakció nagy kegyesen, mert nem gondolta, hogy ekkora lesz a felháborodás, év végéig biztosított némi pénzt, de hogy mi lesz utána ismét nem hajlandók intézkedni.

Betegesen élvezik, hogy több intézményvezető és cégek, akik tőlük függnek, nem beszélve a hozzátartozók számáról, nem mernek a polgármesterasszony mellé állni. Ott tesznek keresztbe ahol csak tudnak. Az Idősek Világnapján nem tudom mivel tudták otthonmaradásra bírni a nyugdíjasokat, mert az ünnepségen alig voltak. És most ismét a gyerekeken csattant az ostoruk. Önkéntesek adományokból ajándékcsomagokat készítettek, a Máltai Lovagrend vezetői személyesen hozták el adományaikat, és az átadó ünnepségen alig volt gyerek. A két esetből azt a tanulságot vonom le, hogy az intézményvezetők nem merték átadni a meghívókat, meg lettek fenyegetve, és egyelőre még Meggyes és bandája az urak, de nem sokáig, mert most már túlfeszítették a húrt.

Szánalmas amit tesznek, mert a külföldi vendégeink és országunkban szinte mindenki, akár a Híd ünnepen, akár most Karácsonykor jártak itt, pontosan értik, hogy  egy elkeseredett város szabadságharca folyik,  elítélik a történteket és minden szimpátiájuk, segítségük a miénk. Ez adjon nekünk erőt!!! 

Horváth Mihályné

Kitiltották az Index újságíróit a parlamentből

Kitiltották az Index újságíróit a parlamentből, történt ugyanis, hogy a lap munkatársai éltek a véleménynyilvánítás szabadságával, amit ma Magyarországon a hatalom nem néz jó szemmel. Ám a dolog megfordítva is igaz, hiszen mi, a nép sem nézzük jó szemmel azt, ami a parlamenten belül zajlik. Csakhogy ok és okozat ismét - mint annyiszor a jobboldali vaslogikában - ismét felcserélésre került. Ugyanis a parlament fideszes képviselői voltak azok, akik először kezdték felrúgni a demokratikus játékszabályokat, aztán jött a baloldali média, amely erről tudósított. De még ezt sem várták meg, kormányzásuk egyik első lépése volt - zavartalan ámokfutásuk biztosítására - a médiatörvénnyel garantálni, hogy senki se kritizálhassa őket. És most is pont ez történt. Az index ugyanis a fidesz munkáját kritizálta az említett videóban, amit persze a kormánypárt csúsztatva a parlament megsértésének bélyegzett. Vagy a fidesz már olyannyira korlátlanul a hatalom birtokosa, hogy nem tudnak különbséget tenni a parlament és a frakciójuk között? Biztosan, hiszen most sem tudnak különbséget tenni nép és nemzet között, illetve párt és állam között. A fidesz kritizálása azonban szerencsére még sem lehetetlen, mi épp most tettük meg, és lám nem omlott össze A MI IDŐNK iroda nem is fog, mert a törvény - az ő törvényük - csak addig tart, amíg betartatják. Azt pedig elfelejtik, hogy a néppel nem lehet minden törvényt betartatni.

Mit lehet azonban most tenni? Egyszerű a dolog. Nem kell a fidesszel foglalkozni. Sőt! A parlament más 20 éve szégyent hoz hazánkra, hát minek foglalkozni vele? Magyarországon és általában minden kapitalista demokráciában azok a pártok kerülnek a parlamentbe, amelyekkel a média hathatósan foglalkozik. Még akkor is, ha csak rosszat mondanak róla. Lásd a fasiszta Jobbik esete, amelynek eddig normális megnyilatkozása még nem volt, ellenben nagyon értenek hozzá, hogy folyamatos botrányokkal lejárassák magukat a sárga földig, ezzel médiaelőnyre tesznek szert, és láss csodát: 10%-nyi hülyének mindig tetszeni fog a hitlerista degeneráltság, a zsidózás és a cigányozás. A választásokat is kizárólag az dönti el, hogy melyik párt kapja a több kampánytámogatást, amivel meg tudnak jelenni a médiában. Természetes, hogy a Munkáspárt 2006 ennél fogva soha nem fog megfelelő médiafelületet kapni. Az veszélyes a nagytőke számára, mert végre valaki az ő kárukra lenne képes képviselni a nép érdekeit. Szóval javasoljuk az indexnek, hogy ha ki vannak tiltva a parlamentből, akkor ők meg tiltsák ki a parlamentet az indexből. Elvégre minek azokkal a szánalmas bugyuta pártokkal foglalkozni, akik csak eljátsszák az országgyűlés színházában a demokráciát? Vannak még szervezetek, civilek, szakszervezetek, mozgalmak és normális pártok a parlamenten kívül is.

Jönnek a férgek - Itt van Amerika

„Nyugodt vagyok, a vadnyugat itt van rég…” – szól a Tankcsapda kapitalizmus-kritikus száma, a Jönnek a férgek. A cím rendkívül találó, a vadnyugat ugyanis most újra érkezik, ismét jönnek a férgek, ezúttal az egészségügybe. Belső szakmai forrásból értesült lapunk, hogy az amerikaihoz hasonló egészségügyi szolgáltató rendszert próbál bevezetni kormányunk. Ez pedig az amerikai típusú egészségügyi rendszer, magyarul magánbiztosítók kapnak szerepet. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy mindenki olyan egészségügyi szolgáltatást kap, amennyi pénze van. Az emberek nagytöbbségének sajnos viszont nincs sok pénze. Ennél fogva ez a rendszer arra jó, hogy a szegény embert ne lássák el, viszont a leggazdagabb 1-10% viszont megkapja a tisztességesen dolgozók és a nyugdíjasok kárára a spéci egészségügyi ellátást. Ne legyenek illúzióink! Ez a fajta egészségügyi rendszer nem jobb bármely tömeggyilkosnál. Itt a bürokrácia fogja most emberek százezrei számára lehetetlenné tenni a normális, emberhez méltó ellátást. Ha pedig valaki szeretné megkapni a kezelést a gyilkos kórra, akkor majd kénytelen lesz ingó és ingatlan vagyonát valamely bankra hagyni. És sokan inkább mindenüket elvesztik az egészségükért cserébe. Az egészség ugyanis nem minden, de a minden egészség nélkül semmi. Az egészség már így is jó biznisz volt az olyan – mondjuk ki! – terroristák számára, mint a gyógyszergyárak. Ők ugyanazt csinálják, mint a terroristák: követelnek valamit az életért cserébe. Ha ugyanis valaki nem veszi be a szívgyógyszert, akkor meghal ritmuszavarban; ha valaki nem veszi be a vérnyomáscsökkentőt, akkor jön az agyvérzés; ha valaki nem szed vérhígítót, akkor trombózisban fog elhunyni. A kemény pénzeket le kell tenni az oltárra, amiért cserébe a dolgozó megkapja az életét, holott ezeket a gyógyszereket nem tized, de századannyi pénzért is nyugodtan lehetne nyereségesen árulni. De a profit nem ismeri az emberi élet értékét. Majd talán azt gondolja valaki, hogy biztos lesznek rendes emberek, akik nem nyerészkednek majd az egészségbiztosításon. Biztos lesznek, ők fognak elsőként kihullani a piaci versenyből. A vadkapitalizmus ugyanis nem ismer határokat, itt csak a legalantasabb és legkegyetlenebb maradhat életben. A magánbiztosítók ugyanazt fogják művelni az egészségügyben, mint amit művelnek a termelőeszközök birtokosai ennek az országnak a dolgozó osztályaival. Csak nyomor és kiszolgáltatottság lesz várható, ami ellen a Munkáspárt 2006 mindig ki fog állni.

MSZP: a hiteles baloldal?

Az MSZP funkcionáriusa kiáll, és követeli a nemzetgazdasági minisztertől a hiteles gazdaságpolitika képviseletét. Na ne már! Bagoly mondja…

Ellenzékben mindenki a nép barátja. A kapitalista kizsákmányolás fő végrehajtói, azaz a mindenkori kormány bírálata nem nehéz feladat. A kormány mindig a nép ellen fog tenni, a fidesz is a nép ellen hoz döntéseket a nagytőke javára, hiszen ez a dolga. Elő fog persze fordulni, hogy hoz egy jó döntést, ez azonban nem azért van, mert tenni akar az itt élő többségért, hanem mert óriási kampányt akar csinálni a tv-ben milliókért, amelyben közlik, hogy ők a nemzet barátai és „senkit nem hagynak az út szélén”. Az önkampány leteltével viszont lehet újra alátenni a népnek. Nos, a kormányok eme állandó funkciója ellen ágál folyton az ellenzék, aki ugyebár hirtelen népbaráttá vedlik át. Ez a szerep most az MSZP-é. A múltkor a fidesz látta el ezt a funkciót. Természetesen az MSZP kormány is azért kapta a megbízást a tőkétől (azaz 300 millió forintnyi kampányfedezetet és egyéb juttatásokat), hogy a javára károsítsa meg a többséget. A kapitalista demokrácia már csak így működik. Akkor a fidesz volt az az erő, amely játszotta a nagylelkű Robin Hoodot, és követelte mind azt, amit most kormánypozícióban esze ágában sincs végrehajtani. Most pedig az MSZP játssza ezt a hálás ellenzéki szerepet, játszzák a népbarátot. Azonban az emlékeink még nagyon is élénkek arról, mit is műveltek a magyar néppel a 8 éves kormányzásuk alatt. Épp ezért az MSZP pont annyira hiteles, mint a nemzetgazdasági nemzettestvér. És akkor lehet most az MSZP oldaláról megsértődni, és lehet vitatkozni, de kit érdekel? A számok ugyanis nem hazudnak. A választási eredmények pedig egyértelműen azt tükrözik, hogy a magyarországi baloldal egy 8 éves „baloldali” kormányzat után tönkre van verve. A százalékos eredménnyel nem lehet vitatkozni. Ezért pedig ők a felelősek. Mert lehet okolni az ellenzéket és az újfasizmust, de miért hagyták őket? Miért nem találták meg azokat a módokat, amivel lehetséges lett volna erős baloldalt építeni? Világgazdasági válság? Nem kifogás, sőt! A gazdasági válság idején számos helyen erősödött a baloldal. Venezuelában is létezik kőkemény ellenzék, akikhez képest a fideszes pártpribékek ministránsfiúk. Olyan ellenzéki, fasisztoid, agymosó médiájuk van, amihez képest a HírTv csak szappanopera-csatorna. Mégis képesek voltak a baloldalt erősen kormányozni. Akinél a gyeplő, az határozza meg az irányt. Épp ezért az elmúlt idők és a kapitalista váltógazdaság politikai modelljeinek ismeretében arra kell következtetnünk, hogy az MSZP nem is volt hajlandó a baloldalt erősíteni, és csupán eleget tettek egy váltógazdasági politikának, amelynek célja az volt, hogy a vadkapitalista-neoliberális MSZP kormányzat helyét egy vadkapitalista-neoliberális FIDESZ vehesse át. Épp ezért az MSZP csak ne szónokoljon társadalmi igazságosságról, és ne követeljen hiteles politikát, mert nincs semmilyen erkölcsi jogalapja hozzá. Reméljük a magyar nép is így látja, és csak azért nem köpik le a képernyőt ilyen kijelentések hallatán, mert kevés a nyugdíj és a bér képernyő-tisztítószerre.

Egy gyalázkodás margójára

A Munkáspárt 2006 kongresszusa a munka jegyében telt. A pártunk modernitása megkívánta, hogy a hozzászólók beszédeit digitális formában rögzítsük és feltegyük az internetre. A Munkáspárt 2006 ugyanis mindenki számára nyilvános szervezet, nekünk nincs rejtegetnivalónk, más pártokkal ellentétben. Természetesen számítottunk rá, hogy a kongresszust, annak eredményeit több oldalról támadni fogják rosszakaróink, arra is fel voltunk készülve, hogy ez az álbaloldalról fog elsőként érkezni. Igazunk lett. Legelsőnek a kommunista.net hozott le blogbejegyzést, mely csupa ormótlan hazugságot tartalmazott. Természetesen ezeket mind cáfoljuk. A bejegyzés első mondata már megkérdőjelezi, miért is a 25. kongresszusunkat tartjuk. Azért, mert mi vállaljuk a folytonosságot a munkásmozgalommal és pártjával. Második állítás: nem engedtük be a sajtót. Hazugság. Ez a kongresszus munkakongresszus volt, nem demonstratív protokollesemény, ezért a sajtót egyszerűen nem hívtuk meg, hanem közlemény útján értesítettük. Mellesleg a blogbejegyzésben említett „zárt ajtó” fizikálisan sem igaz, hiszen az esemény alatt a terem ajtaja végig nyitva volt. A legkomolyabb vád, hogy saját párttagunkat, Molnár Miklós megyei elnököt sem engedtük be a kongresszusra. Molnár Miklós betegsége miatt nem tudott részt venni a kongresszuson, ezért egy megbízottját küldte el, aki részt vett az eseményen. Molnár elvtársat természetesen értesítettük, hogy ilyesmit terjesztenek róla, ezért mély felháborodását fejezte ki. A cikk írója ezért – jogtalanul – azzal vádol minket, hogy a korábbi Munkáspárt (MKMP) módszereivel élünk. Természetesen demokratikus párt vagyunk, és ezt a vádat előbb cáfoltuk, azonban a cikk írója elismeri, hogy az MKMP hasonló „diktatórikus” módszerekkel élt. Nem mi mondtuk! A következő vád, hogy a polgári alapszervezet kilépett a pártból. Ez szintén hazugság, ilyen sosem történt. Korábban már hangoztatott hazugság, hogy bizonyos KB tagok nem kapnak meghívót az ülésekre már korábban sem állta meg a helyét, hiszen ezt papírokkal tudjuk igazolni, úgy látszik ez a vesszőparipa ismét előjött. Tiszteljük a kommunista.net internetes tevékenységét, azonban ilyen minden bizonyítékot, hitelességet mellőző cikkek szabad publikálását nem tartjuk szerencsésnek. A szólásszabadság persze jár. A kérdés, hogy a színvonalnak, vagy ennek a rosszul értelmezett emberi jognak adunk nagyobb teret. A szólásszabadság ugyanis nem azt jelenti, hogy mindenki azt mond, amihez csak kedve szottyan.

Veszélyben a daganatos betegek kemoterápiája

Óriási várólisták, hónapokat kell várni elektív (nem életmentő) műtétekre, mint az epeműtét, ortopédiai műtétek, stb. Hónapokat kell várni bizonyos szakrendeléseken (szemészet). A probléma, hogy az elektív műtéti indikáció hónapok alatt már könnyen életmentővé válhat. Ezzel a kapitalista rendszer nem törődik. Az egészségügy romlása egyre durvábban mutatkozik meg, a kapitalizmusban a haldokló beteg élete nem érték. Az utóbbi időben sajtóhír lett, hogy a Zala Megyei Kórházból kénytelenek voltak daganatos betegeket kezelés nélkül hagyni, gyógyszerhiány miatt.

Hogy ez kinek a hibája, nem tisztünk megítélni a rendelkezésre álló csekély információk és a bürokrácia bonyolult útvesztőinek kiismerhetetlensége miatt. Az egészségügyi személyzet mindenesetre példásan tartja a leomlott kórházrendszerünk romjait. Végső soron a minisztériumban kell keresni a hiba okát, ki és hogyan szervezte rosszul a beszerzést. A gyógyszergyáraknál szintén lehetne kérdezősködni, miért is lett hiány az 5-FU nevű gyógyszerből. A lényeg, azaz maga a válasz mindig is a rendszer embertelensége, emberellenessége lesz. Ahol minden embertelen, az infrastruktúrától, a pénzügyön át mindenig, kivéve az embereket, beleértve a beteget és az személyzetet.

A daganatos betegségek kemoterápiája az utóbbi években óriási fejlődést mutatott, és hatalmas reményekkel kecsegtet. Az orvostudomány roppant nagy eredményeket ért el, minden fronton folyik a harc az élet meghosszabbításáért, az életkörülmények javulásáért, és még a daganatos betegségek esetén is számos esetben a teljes gyógyulásért. A rák nem válogat, szokták mondani. Ez persze nem feltétlenül igaz, hiszen az ember egyéni döntései az életmódja, táplálkozása iránt jelentősen csökkentheti és növelheti a betegségek kockázatát. Sajnos azonban vannak fiatalok, akiket szintén érintenek ezek a betegségek, egyszerűen a genetika miatt. A vérképzőrendszer betegségei, a különféle leukémiák már tényleg nem olyan válogatósak, mint a rossz étrend miatt kialakuló bélrendszeri daganatok. Teljesen mindegy, ki miért kap daganatot, az egészséghez, a megfelelő ellátáshoz joga van. Legalábbis szerintünk. Ám a médiában kevésbé kap szerepet az, hogy akiket a kórházból sajnos gyógyszerhiány miatt kénytelenek elküldeni, azok között sok a fiatal, és az olyan beteg, akinek ezek a kezelések életmentőek. Magyarul, a beteg a jelenlegi helyzetében halálra van ítélve. Az sem mindegy, hogy a kezelés késik-e, hiszen a kemoterápiás kezeléseknek szigorú ütemterve van, és előfordulhat, hogy a késés miatt jelentős állapotromlás következik be.

A tanulság: az egészségügyet és a gyógyszergyártást szigorúan tervezetten kell irányítani. Rábízni a daganatos betegségeket a piacok anarchiájára halálos bűn.

KDNP-s propaganda

A KDNP egyik elnökségi tagja nem ért egyet saját magával. Ezt már sokszor megszoktuk a jobboldalról, amikor képviselők ellentmondásba kerülnek önmagukkal. Nem is csoda, hogy alanyunk is így járt. A Fidesz ugyanis most a leggyengébbeket kezdi ostorozni, ők pedig – többek közt – a hajléktalanok. Tilos kukázni, kéregetni, lassan létezniük is tilos lesz. Ez ellen kelt ki a keresztény erkölcsiség alapján egy KDNP-s politikus nyílt levélben... de állj. A KDNP és a Fidesz koalíciós partnerek. Sőt, annál több, a KDNP valójában a fidesz egyik frakciója. Emlékszünk tán még, amikor a KDNO kettévált, lett egy fideszbarát és egy nem fideszbarát része. Magyarul a fidesz a kisgazdákhoz hasonlóan kinyírta a kis pártot, és életben hagyta a hozzá hűséges felét. A nem fideszes kereszténydemokratákról ma már nem véletlen nem sokat hallani. No, ennek a csatlóspártnak a tagja kelt ki a kormánypárt ellen... illetve a KDNP is kormánypárt... Ellentmondás, ellentmondás hátán. Valami gyanús, mindenképp kérdeznünk kell. Hogyhogy a KDNP-n belül van valaki, aki szembe mer szállni a fidesszel? Végülis lehetséges, létezhet keresztény szociális érzékenység, bár sok értelme nincs. A keresztény szociális érzékenység ugyanis azért teljesen felesleges, mert teljesen rosszul közelítik meg a problémát, és a megoldásokat. Szerintük a szegények megérdemlik a sorsukat, sőt, jó is nekik, hogy szegények, mert ez által megdicsőülhetnek. Ez az ostoba elnyomó eszme nyilván nem alkalmas arra, hogy a szegényeket és az éhezőket felemelje, mert a valóságtól teljesen elrugaszkodott, és akkor még a földön túli lényeikről nem is beszéltünk. Az már más kérdés, hogy a KDNP a kormányzási és egyéb politikai ténykedése alatt sohasem tanúsított semmiféle tettleges szolidaritást a szegények iránt, a mostani közlemény is csak pusztába kiáltott szó maradt. Tehát van egy felszabadításra teljesen alkalmatlan eszme és egy kizsákmányolást támogató párt, amely képviselője kiakad. Sehogy nem áll össze. Aztán persze a szavakból sem lesz semmi, csak szavak maradnak. Elvégre is a kukázás mellett eddig a hatalom oldaláról senki nem foglalt érdemben állást, a törvény nem került az országgyűlés elé, sőt, a hajléktalanok mellett tüntetők büntetéseket kapnak. Akkor maradnak a szavak, koncentráljunk erre, és rögtön rájövünk, miről is van szó. A fidesz rohamosan veszti népszerűségét, ezért próbál tetszelegni a nemzetének. Ezt úgy hívják populizmus és demagógia, napot is lehazudják az égről, fűt-fát ígérnek és igyekeznek magukat abszolút jó fiúként eladni. Erre a célra pont megfelel egy ilyen semmitmondó nyilatkozat. Egy nyilatkozat, amely mögött se tett és lássuk be szándék sincs. Csupán propagandaanyag. Ha kíváncsiak rá, kik szavai mögött áll szándék, kik az igazán szociálisan érzékenyek, akkor kísérjék el szimpatizánsainkat olyan kilakoltatásokra, amelyeket a Munkáspárt 2006 tagsága aktívan meg akarnak akadályozni. Saját erőnkkel és a sajtó erejével.  A társadalmi szolidaritás rendkívül fontos, közös erővel ellent tudunk állni a bankok tisztességtelen hitelei miatt tönkrement családoknak, segíteni tudunk a kapitalizmus gazdasági válsága miatt elbocsátott tömegeknek. Mondjuk ki, segíteni tudunk a fidesz és a címszereplő KDNP által kifosztott rétegeknek. Nem pénzért, nem kitüntetésért, csak szolidaritásból és egymásért.

Fidesz a rokkant-nyugdíjak ellen

A cikk A MI IDŐNK III. évfolyamának 46. számában jelent meg
http://amiidonk.try.hu

A jelenlegi rokkantnyugdíjrendszer „fenntarthatatlan, pazarló, átláthatatlan és folyamatosan államadósságot generál” - mondta kormányszóvivő.

A Munkáspárt 2006 szerint a szóvivő úr összekeveri a rokkantnyugdíjakat a kapitalizmussal. A kapitalizmus ugyanis az, amely fenntarthatatlan. Bőséges területi expanzióval, óriási háborúkkal, 1,6 milliárd halottal persze némiképp sikerül húzni és halasztani a végső bukását. A kapitalizmus pazarló, ehhez túl sok kommentet nem is kell fűznünk. A gazdasági válságok során volt, hogy a túltermelés okozta a problémát, és amíg emberek éhen haltak a tőkésországokban, addig a válság megoldása az volt, hogy tonnaszám égették a gabonát vagy öntötték a kávét a tengerbe. A kapitalizmus átláthatatlan, hiszen óriási szövevényes hatalmi rendszere van, ahol a felelősséget mindenki tovább tudja passzolni és hárítani a végtelenségig. Senki sem számon kérhető, a gazdasági problémákért senki sem felelős. Óriási, titkos korrupciós hálózat ez. A kapitalizmus pedig folyamatosan államadósságot generál. A nagytőke számára ugyanis nincs jövedelmezőbb, mint egy adós állam, amelyből óriási pénzek rabolhatók ki. És ki is rabolják. Ez vezetett ahhoz, hogy a javak 99%-a 1%-nyi nagytőkés kezébe került. S amikor bekövetkezett a kapitalizmus gazdasági válsága, akkor az államok rögtön a bankokat segítették ki óriási mentőcsomagokkal, természetesen ezt is a szegények, a dolgozók pénzéből.

A következő pedig a rokkantak pénze. A fidesz még sérült embertársainktól is sajnálja azt a pár falatot. Számukra a rokkantak, hajléktalanok, idősek, sérültek értéktelen emberek, mert munkájukat már nem képesek tovább kizsákmányolni. Sajnos, a mai világ, a mai rendszer így működik, ezen pedig sürgősen változtatni kell. Először is nem dőlhetünk be annak a hazugságnak, hogy nincs pénz a rokkantsági nyugdíjakra. Pénz mindig van, csak nem a megfelelő helyen. Ezt a pénzt a rossz zsebekből jogszerűen ki lehet és ki is kell venni. A rokkant emberek semmivel sem alsóbbrendűek, mint a dolgozók, a társadalomnak pedig kötelessége gondoskodni róluk, mint ahogy gondoskodunk időseinkről és gyermekeinkről is. Hogy az államnak gondoskodnia kell-e róluk, az más kérdés. Az állam funkciója a kizsákmányoló osztálytársadalom fenntartása, ebben az értelemben az állam ellensége a többségnek. Létezett azonban szocialista társadalom – és állam -  (Magyarországon is), amely már elérte azt a szintet, hogy megalkotta a rokkantnyugdíj fogalmát. Most ezt újra el akarják venni, persze más címeken: „szerkezetátalakítás, reformok, átcsoportosítás”. A fidesz kormány úgy néz ki, csak a gyengéket tudja bántani. Nyugdíjakat vonnak meg, kikezdenek a hajléktalanokkal. Ilyen már volt korábban, a nácizmus alatt. Ők is a gyengéket kezdték el bántani, ebből is erősödtek meg.

A kormány az emberi jogok ellen

Vízválasztóra került sor. A kormány, a hatalom, a tőkések és a fidesz egyik első embere nyíltan vállalta, hogy nem hajlandó tudomásul venni a rá is kötelezően érvényű emberi jogi bíróság döntését. Nagy hiba volt. Korábban a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának évfordulóján – nem véletlenül adtak túlzott jelentőséget e napnak – a kormányzó helytartók egyik első embere próbálta összemosni a kommunizmust a fasizmussal és a sztálinizmussal. Ezt már megszoktuk. Azonban minket is meglepett, hogy Vajnai Attilára, a Munkáspárt 2006-ra is utalást tett vörös csillag ügyben. Szerinte a nyugat-európaiak rosszul értékelik a kommunizmust. Közöljük, hogy ez emberi jogi bíróság pontosan tisztában van a történelemmel és a politikával, sokkalta jobban, mint a fideszes képviselők. Egyben jogfosztotta is az emberi jogi bíróságot a fidesz-kdnp mindentudó dölyfös arroganciájával. Mi nem ajánljuk ezt a luxust a kormánypártnak, mert tudatában vagyunk, hogy az ő hatalmuk csupán a roskadozó kapitalista államhatalom erejéből ered, a mienk pedig a népéből, amely erősebb akárhány rendőrségi vízágyúnál ... bár jobban belegondolva a rendvédelmi dolgozók valószínűleg inkább nem felénk, hanem a parlament felé irányoznák ezeket a szerszámokat. Most újabb fidesz arrogancia történt, mi szerint nem csak leidiótázták az emberi jogi bíróság munkatársait, hanem a rájuk is kötelező határozatukat is semmisnek tekintették. Ez egyértelműen jogtipró cselekedet. A Munkáspárt 2006, mint az emberi jogokat tiszteletben tartó szervezet csak tiltakozni tud a szánalmas megnyilvánulások ellen, amit a „polgári”, „keresztény” párt megenged magának. Ez már rég nem demokrácia. És rég nem a demokrácia játékszabályai sem...

Az egészségügy összeomlik

Magyarország rezidensei egyesüljetek!

Az ember ember általi kizsákmányolásának rendszerében - a kapitalizmusban - a dolgozóknak csak addig van értéke, amíg a munkája kiszipolyozható. Ezen túl az ember értéke nullára csökken a tőkések számára. A fizetések, a jólét kizárólag csak addig fokozható, ameddig a munkavállalók elvégzik a munkaadó számára a munkát. Illetve ezen felül addig, amennyit a szervezett közösségek együttes erővel – szakszervezetekkel, pártokkal - kikövetelnek maguknak.

Ez két dolgot jelent az egészségügyi rendszerben:

1. Az egészségügy fenntartásában a hatalom nem érdekelt, mivel számára az emberi egészség értéktelen.

2. Az egészségügy fenntartását tudatosan, szervezetten kell követelni.

1, Feltehetjük a kérdést. Ha nincs egészségügy és nincs egészségügy, akkor hogy fogják egészségtelen emberek fenntartani a gazdaságot, amely a tőkések számára profitot hoz?

A válasz nagyon egyszerű, a nagy számok törvénye alapján. Az emberiség ugyanis túlnépesedett. Magyarországon pedig óriási a munkanélküliség. Rengeteg dolgozni akaró ember egyszerűen nem kap munkát, ezzel egy óriási pool-t alkotnak, amelyből pótolható az a dolgozó, aki beteg vagy bérkövetelő lesz. A nyugdíjasok, fogyatékosok gyógyításában a hatalom – mondjuk ki az állam - szintén nem érdekelt. Ne feledjük az állam elsődleges funkcióját, az osztálykülönbségek erőszakos fenntartását!

2, Mivel az állam, a kormányzat, a tőkések, egy szóval a hatalom nem hajlandó az egészségügyet normális körülmények között működtetni, ki kell követelnünk magunknak az emberhez méltó ellátást, fizetést. A rezidensek esetében azonban az aduász, hogy nincs pool, amellyel feltölthető lenne az elbocsátottak, az országból kivándorlása kényszerítettek által hagyott űr. Nincs óriási munkanélküli orvosréteg. A rezidens jelenleg Magyarországon nélkülözhetetlen. Ha már kapitalizmusban vagyunk kénytelenek vergődni, akkor ideje lenne belátni a hatalomnak, hogy a piac anarchiája jelenleg óriási keresletet okozott az orvosok terén. Ennél fogva az eladott munkaerejük értéke is növekedett. Már csak az a cél, hogy a munkaerőnket mi bocsássuk áruba, és mi határozzuk meg, mennyit is ér. Mint ahogy a piacon szokás: az eladó dönti el, mennyiért adja az árut.

Munkáspárt 2006 – titkosítva

Mi, a Munkáspárt 2006 az utóbbi időben rengeteg fontos dologgal borzoltuk a kedélyeket. Segítettünk az iszapkatasztrófa áldozatainak, civil összefogást kezdeményeztünk, feltártuk gyanús ügyvédi kifizetések ügyét, rákérdeztünk, hol a lakosság által adakozásból összegyűjtött összeg, egészségügyi teszteket, vérvizsgálatokat végeztettünk Bécsben a kolontári-devecseri porszennyezés miatt... azonban erről semmi nem jött le a hírekben.

Aztán itt a Vörös Csillagért és általában a dolgozókért vívott harcunk: az Emberi jogi bíróság ítéletét figyelmen kívül hagyja a legfőbb ügyészség megsértve ezzel az emberi jogokat, elkezdtük a sarló-kalapács legalizálását, sőt ilyen szimbólumot tartalmazó zászlókat (konkrétan olasz testvérszervezetük a Rifondazione pártzászlóit) rendezvényeinken szerepeltettünk is. Ezekből is több hír érdemes a hírekben való szereplésre.

Pécsett, a Győzelem napján tavaly 20, idén is kb. 10 szervezet emlékezett meg a Szovjet Emlékműnél. Még radikálisan baloldalinak nem mondható református lelkész, ortodox pap, vitéz címet viselő nemzetőr altábornagy, a rendőrség, az önkormányzat is részt vett hivatalosan a rendezvényen, a sajtó pedig sehol.

Tüntettünk a MAL előtt, az IMF előtt, volt Járdabál az Operaháznál, amin nem csak mi, de más szervezetek is nagy számmal részt vettek, a sajtó szintén sehol, országos médiában alig jelent meg. Most Lázár János fideszes prominens támadta be jogi úton Havránek Ferenc, hódmezővásárhelyi képviselőnket. Erről sincs sehol semmi...

„Nem látunk titeket sehol!” , „Nem is csináltok semmit!” , „Hol van a Munkáspárt 2006?” – halljuk napról napra barátainktól, rokonoktól. Pedig ez nem igaz. A Munkáspárt 2006-nak megvan a véleménye, ki is fejti, nyilatkozik, sajtótájékoztat. A közleményeinket rendszeresen minden szerv megkapja az MTI-től kezdve az RTL Klubig. Az más kérdés, hogy tapasztalataink szerint az országos médiumok titkosították a pártot. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű. A média a hatalom birtokában van, és itt nem csupán a kormányhatalomra célzunk. A nagytőkés milliárdosok kezében a sajtó minden egyes fontosabb, országosan is olvasható, nézhető, hallgatható ága. Nekik nem céljuk olyan pártot szerepeltetni, amelyik konzekvensen kiáll a kizsákmányolás ellen. Nem céljuk olyan pártot reklámozni, promotálni, említeni, amelyik az ő kizsákmányoló üzleti érdekeikkel ellentétes törekvést hordoz magában. Sőt, még csak szidni sem céljuk, nehogy valaki utánajárjon, és rájöjjön az igazságra. A legjobb taktika, ha feledésbe taszítják a valóban baloldali mozgalmat. Helyette álbaloldali pártok szerepelnek, amelyek hatalmi pozícióban a nagytőkének kedvező politikát folytattak és folytatnának továbbra is, vagy olyan radikális pártokat, amelyek szélsőjobboldaliak, tehát a valóság helyes értelmezésére képtelenek, így a tőke ellen reális harcot sem lesznek képesek soha folytatni, maximum a kapitalista tőkés gazdálkodást fasiszta tőkés gazdálkodásra cserélik, és megsemmisítik azt a kapitalista réteget, amely hatalomra juttatja őket (lásd a hitleri Németország történelmét).

Bizonyos esetekben megkerülhetetlen a Munkáspárt 2006 szerepeltetése, egyszer mi is kaptunk némi időt a médiában. Ez pedig az az esemény volt, amikor a strassbourgi Emberi Jogi Bíróság elmarasztalta Magyarországot... ilyen eseményt már nem lehetett titkosítani, ekkor összesen talán fél órát is szerepelhettünk országos TV-ben. A titkosítás nem csak a Munkáspárt 2006-ra vonatkozik. A Thürmer-párt szintén nem szerepel a médiában, holott nekik is megvan a saját politikai véleményük. Sőt, már a Munkáspártos időben is jellemző volt e tendencia. A 2002-es választás alatt a Munkáspárt nem kapott médiaszereplést –ekkor is a Fidesz irányítása alatt voltak a médiatestületek. Ekkor Vajnai Attila néhány másik elvtársával együtt éhségsztrájkba kezdett, és ezzel el tudták érni, hogy Thürmer Gyula néhányszor megszólalhasson országos médiában is.

Néha előfordul, hogy bizonyos eseteket lehoznak kisebb médiumok. A mostani Havránek esetet sem lehetett eltitkolni, ám a cikkek a jelöltünk nevét említik, a pártállásáról egy szó sincs. Bizonyos tüntetéseken előfordult, hogy híradás történt, de a Zöld Baloldal neve nem hangzott el, a párt nevét tartalmazó transzparenseket szintén nem vették fel, csupán „egy zöld szervezet” néven történt említés.

Kórház államosítás

Az államosítás bizonyára sok olvasónk számára szépen csengő szó. Mégsem örülhetünk a fidesz eme ötletének. Gondolunk itt magára a fidesz emberellenes politikájára, amellyel csak a gazdagoknak kedvez a dolgozó rétegek kárára és gondolunk itt az állam funkcióira.

Az állam mindig csak ott és csak akkor alakult ki, amikor a termelőeszközöket bitorlók fenn akarták tartani uralmukat az alsóbb osztályok felett. Az állam ennél fogva elnyomó hatalmi eszköz, a kizsákmányolás fenntartása érdekében jött létre (visszautalunk itt elméleti cikksorozatunkra, amelyben már értekeztünk részletesebben az állam szerepéről). Mindenképp különbséget kell tennünk azonban kizsákmányoló állam között és a szocialista államszerkezet között. A kommunizmusba való átmenet során a szocialista államnak igen sok szerepe van, mint a munkások hatalmi eszközének. Ennél fogva a szocializmusban történő államosítás pozitív folyamat. Jelenleg azonban kapitalizmus van, amelyben az államosítás annál kellemetlenebb a társadalom többsége számára. A jelenlegi tervek szerint kórházak kerülnének önkormányzati kézből állami kézbe. Mindenki oda vissza elemzi a helyzetet. Az egyik fő kérdés, hogy mi értelme államosítani? Az önkormányzatok ugyanis tulajdonképpen az állam karjai. Így egyik kézből a másikba kerül, de önmaga a finanszírozás nem változik lényegesen. A másik aspektus viszont maga a lényeg, amit eddig még soha senkitől nem hallottuk kimondani, de mi megtesszük:  AZ ÁLLAM TELJESEN A FIDESZ KEZÉBEN VAN, AZ ÖNKORMÁNYZATOK PEDIG NEM MIND. Az állam hatalmának kiterjesztése jelenleg a fidesz hatalmának kiterjesztésével egyenértékű. Kisebb jelentőségű, de a tragikus helyzetű egészségügyben, kellenek gumicsontok, amellyel azt mutatja a kormányzat, hogy csinál valamit... de ez semmi. 

Megvédjük József Attila szobrát

A kormány eltökélte, hogy megsemmisít mindent, ami baloldali. A hatalmukat nem lesznek képesek gazdaságilag fenntartani, a kapitalizmus általános világválságából nem fognak kapitalista válasszal kiutat találni, kizárólag megszorító politikát fognak alkalmazni, ezért a 2014-es választást egyértelműen el fogja veszíteni. Marad számára a politikai és kulturális megoldás. A politikai színtéren megsemmisítik az ellenzéket, olyan választási rendszert hoznak létre, amely biztosítja számukra a korlátlan hatalmat a jövőben is. A kulturális színtéren pedig megsemmisítenek minden baloldali eszmeiséget és helyükre a saját degenerált ideológiájukat ültetik. József Attila, kommunista költő szobra került az útjukba. A költőóriás szobrát el akarják távolítani a Kossuth térről. Az emlékmű megvédése minden demokrata feladata. A szobor megvédése a demokrácia védelme is a szélsőséges tőkés ideológiával szemben.

A Magyarországi Munkáspárt 2006 József Attila szobrának megvédésére szólítja fel a magyar közvéleményt.

Vajnai Attila videóüzenete az alábbi linken érhető el:

http://indavideo.hu/video/Megvedjuk_Jozsef_Attila_szobrat

Lex Biszku

Mielőtt a cikkbe belekezdünk, élünk a szólásszabadság jogával – amit a kommunista munkásmozgalom harcolt ki e nemzet számára – és kijelentjük, hogy ami 1956-ba történt, az ellenforradalom volt. Büntetőjogi felelősségünk teljes tudatában mondjuk ezt, és vállaljuk ezért a következményeket. A szélsőjobbal ellentétben mi felvállaljuk ideológiai nézeteinket, jelképeinket, vezetőinket és értékrendünket. Nem borítjuk mézes-mázos köntösbe, mert nekünk a fasisztákkal ellentétben nincs mit szégyellnünk. Ez nem csak a szélsőséges jobboldaliakra, de a másik szélsőségre, a kapitalistákra is vonatkozik. A kapitalista pártok egyike sem viseli a „kapitalista” nevet, sosem dicsérik a kapitalizmust, maximum szabad versenyként említik. Szégyellik. Van is mit. A hazánkat – és az egész világot – sújtó gazdasági világválság egyértelműen a kapitalizmus fals gazdaságpolitikájának műve. A kapitalizmusnak pedig egyetlen komoly természetes ellenfele van: mi, marxisták. Marxnak igaza volt, ezt ma már minden józan közgazdász, akinek gerince van kénytelen bevallani. Sajnos a kormányoldalon ezek kevesen vannak. Ők is pontosan tisztában vannak vele, hogy Marxnak igaza volt, de nekik nincs szándékukban ezt bevallani, az ő pártfogóik – a nemzetközi és nemzeti tőkések – ugyanis nem ezért fizetik őket. Ők azért kapták az irdatlan kampánytámogatást, hogy a tőkét visszacsorgassák a gazdagoknak. A kapitalista pártok a kapitalista nagytőkéseket szolgálják. És mivel tisztában vannak vele, hogy Marxnak igaza volt, félnek. Félnek, mert nem tudják sokáig titokban tartani, hogy Magyarországon a válságot sok marxista párt, szervezet már jóval előre jelezte, és hogy képesek reális alternatívát nyújtani az embereknek. A kormány most elsődlegesen a megszorítások során a szélsőbaloldali szervezetek megerősödésétől fél... retteg. A Munkáspárt 2006 megerősödése ugyani nem csak az ő anyagi helyzetükre, de a megbízóikra is rossz hatással lehet. Ezért marad a korlátlan ellenforradalmi, antikommunista, fasisztoid-nacionalista propaganda. Méghozzá teljes gőzzel, permanensen. A média ontja és ontani is fogja azokat a műsorokat, amelyek antikommunista hangvételűek. Különösen október 23-án és környékén folyik az kommunista hisztériakeltés. Közszolgálati médiában, pártpropaganda tv-kben folyik az ideológiai agymosás. Utcákat neveznek át, és most már embereket is elővesznek. Biszku Béla is ennek az ellenforradalmi propagandának az áldozata. A kormány ugyanis nem akarja, hogy a tüntetések megüssék azt a hangot, amiről valójában szólnak. Ma mindenki, aki a kapitalizmus gazdasági válsága ellen tüntet, tulajdonképpen kénytelen marxista ideológiát, terminológiát használni. A tőkét, a kapitalizmust szidják olyanok, akik tulajdonképpen nem kommunisták, és fogalmuk sincs talán róla, hogy amit gondolnak, az erősen része a kommunista ideológiának. A Biszku ügynek semmi más oka nincs, minthogy minden nap elmondhassák minél többször a TV-ben, hogy aki a tőkét kritizálja, az gyerekeket eszik. Nem bosszúról van szó, mert azt 20 éve is elintézhették volna. Nem megelőzésről van szó, mert Biszkunak már nincs hatalma. 1956-ban a szocializmus legyőzte a kapitalista restaurációt. A magyar munkásosztály sikeresen kiharcolta magának, hogy ne fagyjanak százával halálra az emberek, ne éhezzenek tízezrével gyermekek, ne haljanak meg emberek elégtelen egészségügyi ellátás miatt, ne legyen irdatlan bűnözés, munkanélküliség, kiszolgáltatottság és ne legyenek családok százezrei, akiket bármikor utcára lehet rakni.

Jobbikos pornó

A Jobbiknak már sokan próbáltak valamilyen erkölcsiséget definiálni. Magukat nemzeti radikálisnak tekintik. Nemzeti helyett inkább soviniszta-fasiszta, radikális helyett pedig inkább erőszakosak. A radikalizmus ugyanis magában foglalná a kapitalizmus túlhaladását, erről náluk, mint etatista, monopolkapitalista pártnál szó sincs. A Jobbik korrekt öndefinícióját persze nem várjuk el tőlük, hiszen a történelmi materializmusból, politikai gazdaságtanból, filozófiából teljesen járatlanok, vagy egyszerűen csak hazudnak. Ám akármilyen erkölcsiséget rendelünk ehhez a fasisztoid, szélsőjobboldali alakulathoz, az biztosan távol áll a pornográfiától.

Ott van ugyani a keresztény erkölcs, amit ugye osztani próbálnak – ám ez nem hogy tettekben, de szavakban se megy már.  Ez elvileg ellentétes a pornográfiával. Sőt, nem csak ellentétes, de a keresztény erkölcs számára tűzben elégetendő és örök szenvedésre ítélendő az, aki olyan dolgokat csinál, mint ami a Hótehénke című, Kovi nevével fémjelzett pornóban látható. A film csoportszex- és leszbikus jeleneteket is tartalmaz a hagyományos felálláson kívül, ezt a katolikus erkölcs szintén elítélendőnek tartja... bár mások szerint „ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!”

Félreértés ne essék, semmi bajunk a pornográfiával. Négy fal között mindenki azt néz, amit csak akar. Tudomásul vesszük, hogy a kapitalizmus megélhetési okokból arra kényszerít embereket, hogy ilyen filmekben szerepeljen és ezáltal némi keresethez jusson. Ezzel senki nem árt senkinek. Sőt, a probléma inkább azokkal a vallási fanatikusokkal és konzervatív erénycsőszökkel van, akik homoszexuális embertársainkat kirekesztik, a megélhetési okokból prostitúcióra, pornófilmezésre kényszerült nőket és férfiakat lenézik. A kirekesztő jobboldaliak magatartásukkal pedig direkten ártanak más embereknek, szerintünk pedig ez nem erkölcsös. Az ő gyűjtőhelyük az olyan szélsőséges pártok, mint a Fidesz, a KDNP és a Jobbik.

Na már most, ha ezen pártok prominensei pornósok, homoszexuálisok, prostituáltak, akkor valami nagyon nincs rendben saját identitásukkal. Igaz ez a pártokra és az egyénekre is. És nem azért, mert pornófilmekben szerepelnek, hanem mert jobbikososok, fideszesek, kádéenpések, és ezzel összeegyeztetve végzik ebbéli tevékenységüket.

Mondhatják a jobbikosok, hogy elszigetelt eset, de nem. A legutóbbi pornós lebukás már nem az első. Nem is a második, nem is a harmadik, hanem sokadik eset. Jobbik és Gárda színekben játszó fiatal nőkről már kiderült, hogy nem vetik meg a szexuális tartalmú filmeket, ahol mindent megmutatnak. Kérdés, vajon honnan sikerült ilyen díszes társaságot összeverbuválniuk. Valószínűleg a jobbikban semmi szűrés nincs, és akárki emberfiát felvesznek. Bár a sajtótermékeiket bogarászva biztosak vagyunk benne, hogy aki a jobbiknak jelentkezési lapot ad le, az nem normális.

Magyar Sziget

Volt ugyebár a Sziget Fesztivál, ami ugye a hatalom szerint egy liberális fertő. Kiegészítjük, radikális baloldali fertő is, mert számos olyan zenekar is fellép, amely nem szégyell Vörös Csillagot használni, antirasszista szövegei vannak, vagy egyszerűen csak felemelik szavukat az igazságtalanságok ellen. Az ilyen rendezvények oltárira veszélyesek a hatalomra, mert tízezrek gyűlnek össze, nagyon sok vélemény gazdát cserél. A főváros meg is próbált akadályokat gördíteni a rendezvény elé. A Zöld Baloldalnak nem kis szerepe volt abban, hogy ez ne sikerüljön.

A Sziget alternatívájaként hozták létre a Magyar Szigetet, orvosolva a problémát, hogy kevés a magyar zenekarok hazai támogatottsága. Ez persze blődség, mert a Szigeten fellépő zenekarok kb. fele magyar, arról nem is beszélve, hogy ilyen fesztiválokon az emberek nem olyan zenekarokra kíváncsiak, akiket egyébként is bármikor megnézhetnek hazánkban. De azért csak létrejött a Magyar Sziget, hóna alatt a szélsőjobboldali agymosó propagandával. Mára már a brit Sun szerint is csak fasiszták gyülekezőhelye.

Becsület napja póló

A Magyar Sziget legtöbbet mutogatott felvétele egy rakat póló, amelyen náci horogkereszt és nyilaskereszt szerepelt (kettő az egyben). Gyomorforgató. Ráadásul nem csak azért, mert náci, hanem mert úgy csinálnak, mintha ez nem lenne náci. Ha Munkáspárt 2006 rendezvényen tűnne fel Sztálint éltető relikvia, azonnal eltávolítanánk, minek után világraszóló bocsánatkérések közepette orrunkat a földnek szegeznénk szégyenünkben. A Jobbikosok reakciója kevésbé volt gerinces. Szerintük senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki hogy náciskodik, és különbenis: fel vannak háborodva, hogy lebuktatták őket, per lesz a vége. A póló ügy második felvonása, hogy valójában a rajta ábrázolt horog- és nyilaskereszteknek csak a fele látszik. Így már szerintük nem is horog- és nyilaskereszt, hanem csak hasonlít. Erre két reakciónk van:

1, Öreg! Ismerd be, hogy az egy horogkereszt! Ne sumákolj! Legyen már gerinced!

2, Öreg! Ha náci vagy, akkor legyen már gerinced és vállald be! Akkor vegyél példát rólunk, és rakd ki nagytotálba a jelképedet a rendőr szeme elé! Mi nem rózsaszín csillagokkal, meg fél csillagokkal, meg hatágú vörössel próbálkozunk, hanem kiállunk az elveinkért.

 

Egyéb áruk között megtalálható volt még a Mein Kampf és a sok háborús uszításon kívül másra nem jó trianonos-revíziós relikviák és könyvek, amelyek nem kevésbé károsak, mint Hitler műve. Meg persze Szálasi is megjelent, és a neofasiszta Jobbik is.

 

Per a Sun ellen

A jobbikosok persze ilyen esetben véletlenül sem önkritikát gyakorolnak, elég lett volna azt mondaniuk, hogy „bocs, nem vettük észre”, vagy „nem vagyunk nácik és legközelebb Hitler ide be nem jöhet”. De szó sem volt ilyesmiről, a Sun riportereit kezdték ki, holott minimum kézcsókkal lennének adósak, hogy felderítették az ügyet. A Jobbiknak hála lehetséges, hogy a két riportert, akik fáradtságot nem kímélve, testi épségük kockáztatásával vállalták a kémfeladatot, lesz majd meghurcolva. Ha a Magyar Szigeten kiderült volna a személyazonosságuk, a rasszista gyűlöletzenekarok által felhergelt lumpen közönség bizonyára nem állt volna jót magáért.

Munkáspárt 2006 vs. Jobbik

Ha a hazai antifasiszta mozgalmi hírek között válogatnánk, óhatatlanul is a legtöbb helyen a Munkáspárt 2006 szervezet jönne elő. Más szervezet hivatalos lépést szinte alig tett a Jobbik ellen. A Munkáspárt 2006 támogatja Noé Krisztina feljelentését, erről bővebben lapunk 4. oldalán számolunk be. Feltehetjük a kérdést, hogy más szervezetek, különösképp a parlamenti pártok, méginkább a magukat baloldalinak definiáló pártok miért nem tesznek semmit a szélsőjobboldal mellett. Miért van az, hogy az ő antifasizmusuk kizárólag csak magamutogató kampányrendezvényekben merül ki? Ők miért nem töröltetnek ezernyi neonáci videót, vagy honlapokat. Miért nem tesznek feljelentéseket? Talán a József Attila által megírt „jegyesség” miatt ez nem is érdekük.

Egy írás mérlege

Nagy érdeklődéssel és várakozással olvastam Hegyi Gyula cikkét a Népszabadságban, (Két rendszer mérlege, 2011. július 30.) E dolgozat szerzőjét a kiegyensúlyozottabb írástudók közé sorolom, ezért meglepetést okoztak azok az ellentmondások, amelyeket írásában felfedeztem.
„Örültem a rendszerváltozásnak…” - írja. Ez őszinte hitvallás, amiből az következik, hogy csalódott a „szocializmusban” s híve lett a tőkés társadalmi rendnek. Egy 1998-ban született csecsemő esetében még elképzelhető, hogy illúziói annak a kapitalizmust illetően, de egy valaha képzett marxista nem lehet ennyire hiszékeny. Arra hivatkozik, hogy megragadta a szabadság szele, melyet a „szocializmusban” nélkülöznie kellett. Kétségtelen, a megdöntött rendszerben az élvezte a szabadságot, aki híve volt a közösségi társadalomnak, míg a szembenállókat korlátozták önkifejeződésük megnyilvánulásában.
Ma - a polgári demokrácia viszonyai között sincs korlátlan szabadság, mert az „a kisebbség diktatúrája a többség” felett. A szerző szembeállítja az egyenlőséget a szabadsággal, ám megítélésem szerint nincs össztársadalmi egyenlőség, össztársadalmi szabadság nélkül, de nincs össztársadalmi szabadság össztársadalmi egyenlőség nélkül sem.

Hegyi Gyula baloldalinak tartja magát, aki szerény módon, de részt vett a rendszerváltásban, vagyis a kapitalizmus restaurálásában. A szerző – ismerve publicisztikáját – az MSZP ideológiai-politikai táborába tartozik. Pártja pedig rendszerváltó, kapitalizmust építő, atlantista, neoliberális, kommunista-ellenes szellemiségű szervezet. Feltételezem, hogy a szerző is ezt a vonalat követi. Ha ez így van, mitől lenne baloldali? Én őt a jobboldal baloldalára helyezném. Remélem, nem vagyok sértő, hiszen azt a „beosztást” maga választotta. Hegyi Gyula fetisizálja a szabadságot, amikor azt állítja, hogy „a szabadság végső soron mégis megéri a szociális áldozatot”. Felfogásával szemben azt állítom: a szegénység szabadsága egyértelmű a szabadság szegénységével.

Súlyos ellentmondást látok azon kijelentésében, miszerint „A szabadságot pedig úgy értelmezném, hogy mások munkájának kizsákmányolása és a leszakadt rétegek társadalmi kirekesztése semmiképp se férjen bele”. Szerinte a jelen szituációban a progresszív erőknek nem egy meghaladott rendszer konzerválása, hanem egy gyökeresen új társadalmi modell kidolgozása …a hivatása. Hegyi Gyula ezzel elérkezett ellentmondásainak csúcsára. Az MSZP tagjaként nem a szocializmusban látja a kivezető utat, hanem a „kizsákmányolásmentes” tőkés rendszerben. Ez a fából vaskarika nem egyéb „utópista kapitalizmusnál”. A szerző úgy „távolodott” el a létező kapitalizmustól, hogy nem közeledett a szocializmus felé.

Hegedűs Sándor

Feloszlattatjuk a Jobbikot

 

Történelmi kitekintés

Már próbáltunk a fasisztákkal illedelmesen beszélni. Persze a történelmi tapasztalatok alapján nem ma, hanem kicsit korábban, 1938-ban, a müncheni konferencián utoljára. Számos magát demokratának nevező elnök próbálta Hitlert eltántorítani attól, hogy Európát gyarmatosítsa, de ne feledkezzünk meg arról, hogy az angol Neville Chamberlain és a francia Eduard Daladier elnök országai már rég sikerrel megvalósították a Hitler-féle inváziókat, ennél fogva jelentős gyarmatbirodalommal rendelkeztek szerte a világon. Ezeken a helyeken megtapasztalták milyen is a nyugati imperializmus, ezért itt nagyon sok olyan szervezet alakult ki, amelyek a közvetlen demokráciát hitelesebben követelték és alkalmazták később… igen, a kommunista szervezetekről van szó. A müncheni konferencia eredményes volt, megegyeztek Hitlerrel, Chamberlain büszkén lobogtatta a Führer által szignált papírt érkezésekor a reptéren. Daladier is büszkén vonult be Párizsba, azt hitték garantálhatják népük számára a biztonságot és lehűtötték a fasiszta veszélyt. A müncheni egyezmény – mily meglepetés – alig fél évig volt érvényben, 1939 tavaszán Hitler ugyanis megszállta Csehországot. Az éremnek azonban van egy másik oldala. A nyugati hatalmak szintén felrúgták a szerződést, hiszen a szerint szavatolniuk kellett Csehország maradékának biztonságát, ám nem tettek semmit a fasizmus ellen. 1939 szeptemberében, a második világháború kitörésekor pedig Lengyelországot hagyták cserben. A magát kommunistának nevező, ám annak alapelveivel teljesen ellentétes politikát folytató sztálinista diktatúra szintén megpróbált a nácikkal együttműködni, ám a Molotov-Ribbentrop paktum is csak a Szovjetunió óriási kezdeti háborús veszteségeit okozta. Külön színfoltja a müncheni egyezménynek, hogy a nyugati hatalmak Hitler felé tett engedményei elsősorban a fasizmus mesterséges térnyerését voltak hivatottak szolgálni. Miért? A kommunista szervezetek gyengítése érdekében. 

 Tanulság

A történelmi tanulság egyszerű. Nem tárgyalunk fasisztákkal, hiszen morálisan teljesen alkalmatlanok kompromisszumokra és erkölcsileg nem is érdemlik meg, hogy tárgyaljunk velük. A világhatalmi, diktatórikus céljaikkal összeegyeztethetetlen bármiféle kompromisszum, így Hitler mondását idézve, a nemzetközi egyezményeket csak addig tartják be, amíg számukra az jövedelmező. Ha valaki a demokrata gúnyában megpróbál velük egyezkedni, azzal kiírja magát a demokraták névsorából. Ma is leülnek velük „demokraták” egy asztalhoz, de ezek azok a kapitalista pártok képviselői, akik vagy megszavazták az USA és a NATO támogatását az iraki és afganisztáni népirtásokban, vagy akik tiszteletbeli tagságot ajánlanak fel az Egyesült Államok hadseregének főparancsnokának, Barack Obamának. A tőke és fasizmus eme jegyességének ma is ugyanaz a célja, mint akkoriban: a munkásosztály gyengítése, a kommunista szervezetek aláaknázása.

 

Nem tárgyalunk

Mi nem tárgyalunk fasisztákkal. Nem csak, mert megtanultuk a történelmi leckét, hiszen erre még akkor sem volt szükség. Daladier és Chamberlain pontosan tudta, hogy Hitler veszélyes, bizonyára elolvasták a céljait a Mein Kampfban. Kockázatot vállaltak a kommunizmus letörése érdekében és vesztettek. Mi azért nem tárgyalunk fasisztákkal, mert következetes demokraták vagyunk. Ahogy az Egyesült Államok hatóságainak egyik alapelve, hogy nem tárgyalnak terroristákkal, úgy mi sem tárgyalunk terroristákkal. Mi azért sem tárgyalunk fasisztákkal, mert ismerjük a céljaikat, és a terrorista diktatúra, a kirekesztés és az erőszak számunkra semmiféle tárgyalási alapot nem hordoz magában. Nem tárgyalunk fasisztákkal, mert az által más fasiszták is tárgyalásokat akarnak majd eszközölni, a terroristákhoz hasonlóan erőszakkal kikényszerítve. Azért sem tárgyalunk fasisztákkal, mert pontosan tudjuk, hogy erkölcsileg teljesen alkalmatlanuk arra a tisztességes magatartásra, amit az adott szó megtartása jelent. Nem tárgyalunk fasisztákkal, mert nem merik vállalni, hogy azok. Nem tárgyalunk fasisztákkal, mert nem adunk nekik semmiféle alapot arra, hogy legitimnek érezhessék magukat. Nem tárgyalunk fasisztákkal, mert a dogmáikkal értelmetlenség vitatkozni is.

A Jobbikkal kapcsolatban kizárólag egyetlen alternatíva áll rendelkezésre, az pedig a szervezetük betiltása.

Az LMP újra kimutatta foga fehérjét

A Lehet Más a Politika gúnynévre hallgató protestpárt kizárólag az MSZP és a FIDESZ politikai hulláján keresztül tudott begyalogolni a Parlamentbe, komoly, önálló cselekvési tervük, programjuk, ötletük nem volt. Megalkottak egy mesterséges, ideológiamentes tákolmányt, melyben kizárólag csak a PR és a marketing szabályok domináltak. Magukra vették a divatos rendszerkritikus jelzőt, anélkül, hogy tudnák és megfogalmaznák, milyen is a jelenlegi rendszer; magukra öltötték a zöld köpenyt, anélkül, hogy bármi fogalmuk lenne a természetről és annak kizsákmányolásáról; magukra vették a politikai tisztességesség álcáját, a háborúellenesség gúnyáját, és aztán kiálltak és szépen mosolyogtak a szimpatikus fiatalok. Máris kész volt az SZDSZ helyére lépő színjátszó alakulat, amely azóta is csak kampányol és kizárólag önnön céljaiért dolgozik, lassan hatalmat gyűjt. Értelmes állásfoglalást soha nem adtak ki, világos véleményük soha nem volt, konzekvensen csak az MSZP és Fidesz között lavíroztak, megtartva valami függetlennek látszó pozíciót.

A pénz persze folyamatosan ömlött, és a választásokra már százmilliókkal vágtak neki, óriásplakátok tömkelege hirdette a semmit, ám mindenki tudta azért, hogy az SZDSZ utódpártja miből tartalékolt. A nemzetközi nagytőke támogatói meg is érdemlik az anyagi támogatást a világot uraló hatalmi köröktől. A politika ugyanis a kapitalista termelési viszonyok között nem lehet más, még ha azt is szeretnék, a rendszer önműködő mechanizmusai halálra ítélnék ezeket a próbálkozásukat. A választások utáni fejlemények azért megerősítették, hogy nem is céljuk a politikát megmásítani. Az első ugyanis az volt, hogy a nemzetközi tőke elsőszámú magyarországi embere az amerikai nagykövet elsőként az LMP főhadiszállására ment gratulálni. Lassan felszínre jöttek, hogy amerikai vállalkozók adtak támogatást a pártnak, és most ismét a világot sanyargató Egyesült Államok felé fordultak gesztussal, mégpedig annak első embere, Barack Obama felé. Történt ugyanis, hogy Obama a kínai tiltakozás ellenére a Fehér Házban fogadta a buddhista szellemi elnyomó rendszer első emberét, a Dalai Lámát. Ezzel szinte párhuzamba Orbán Viktor viszont a kínai kommunistákkal tárgyalt. Orbán kijelentette, hogy : “Aki Kínával nyugati értékek alapján akar szövetséget kötni, az olyan elvarázsolt, hogy egyből felveszik az LMP-be”. Ezért az LMP ezt Obamára is vonatkoztatta, és megkérték, hogy legyen tiszteletbeli tag. Ez a komolytalan gesztus is csak arra jó, hogy a sajtóban tetszeleghessenek. Elvégre a burzsoá sajtó erre való: hülyéskedni és magamutogatósdit játszani benne. Amikor fel kellene hívni a figyelmet neonáci kiképzőtáborokra, az nem buli. Elvégre is arra a kommunista eszmeiségű Magyarországi Munkáspárt 2006 derített fényt, azt pedig tilos reklámozni. Aztán majd jönnek emberek ilyen táborokból, akik majd nem 93 norvég baloldalit, hanem akár sokkal több magyart fognak lemészárolni hazánkban, az majd megint nagy sajtóhír lesz, és sok lapot lehet vele eladni. De addig az LMP a sztár és szellemi rokona, az USA vezetése. Az a vezetés, aki eddig a demokrácia nevében már több mint 1 millió embert irtott ki csak Afganisztánban. Szerintünk ezzel a „nyugati értékrenddel” inkább nem kellene példálózni, mert a „más politikához” semmi köze. 



Szakadás a Baloldali Frontban



A kommunizmus nagyon szerteágazó eszme. Ahogy használták a kommunizmus nevet emberek elpusztítására – és kizárólag a cégért, hiszen az ideológia ennek ellentétét tanítja -, úgy használták embertömegek felszabadítására is. Igazi kommunisták tevékenykedtek azon, hogy gyarmati népek szabaduljanak fel a tőkés iga alól; hogy munkásoknak legyenek normális, emberhez méltó életkörülményei. Ugyanakkor magukat kommunistának vallók követtek el borzalmas bűncselekményeket is. Nem csoda, hogy az ideológia ide-oda való csavarása, torzítása, vagy éppenséggel helyes alkalmazása más eredményekhez vezet. Sőt, volt hogy egykori antifasiszta hősök, mint Rákosi Mátyás később elnyomókká vedlettek át, akiket megrészegített a hatalom, személyi kultuszba torzították a rendszert és ezzel bűncselekményeket követtek el.

Az ideológiát mindig az adott történelmi körülményekhez kell idomítani, hiszen a marxizmus nem dogma, adott földrajzi, társadalmi, gazdasági körülmények között más és más taktikát kell alkalmazni. Ezért alakult ki a maoizmus, amely a kínai parasztságot ismerte el forradalmi osztálynak; a zapatizmus, amely a mexikói bennszülött, indián lakosságra épít; a bolivarizmus, sandinizmus, guevaraizmus, trockizmus, amely ideológiákat sokáig elemezhetnénk. Megannyi taktika, megannyi megoldás különböző problémákra. Sőt, egy problémát is meg lehet különböző módokon oldani, a helyes taktika kiválasztása és egységes közös alkalmazása ma a legnagyobb problémája a kommunista mozgalomban. „Három kommunista, ha összejön, képes öt frakciót alakítani”. Az egység persze fontos, ám feladható, ha egyértelműen rossz az adott helyzet felismerése, és az ebből adódó rossz taktika. Ez vezetett azokhoz a konfliktusokhoz, ami a későbbi Munkáspárt 2006 mag kizárásához, majd az új párt megalapításához vezetett. A Munkáspárt 20 évig rossz taktikával, autokrata vezetéssel dolgozott, amiből csak kilépni lehetett. A legfontosabb személyi feltételek azonban nem voltak adottak a Magyar Kommunista Munkáspártban (MKMP), továbbra is csak intrika, kizárások és belső hatalmi harc kötötte le a figyelmet. Ennek legújabb állomáspontja, hogy a Baloldali Front szembekerült a pártvezetéssel. Az MKMP – most már egykori - ifjúsági szervezete inkább autonóm szervezetként kíván tovább működni. Nem ez az első eset, hogy a Baloldali Front vezetősége szembement a párttal, csak ezt eddig elintézték belsőleg. Általában egyszerű sztálinista módszerekkel, azaz a vezetőségből eltávolították azokat, akiket a párt nem gondolt odavalónak. Ez nem egy demokratikusan működő párt ismérve. A Munkáspárt 2006-ban sem súrlódásmentes a korosztályok közötti különbség, ám mi ezt Marxista Tanulókör létrehozásával próbáltuk orvosolni, mert úgy hisszük, hogy így demokratikus és emberi a problémák kezelése. A problémás Baloldali Front éléről leváltottak helyére olyan emberek kerültek, akik egyértelműen a pártvezetés személyes hívei.... voltak. Elgondolkodtató, hogy aki valaha is elnöke volt a Baloldali Frontnak, ma nem tagja a pártnak. Egyikük sem. Ez a tendencia majdnem igaz a front vezetőségi tagjaira is. A Munkáspárt vezetőségi tagjairól ne is beszéljünk, sokan onnan is már távoztak. Kérdés, ki lesz a következő elnök? Olyan ez, mint a sztálini Szovjetunióban a titkosszolgálatok vezetőinek pozíciója, ahol nem volt szokás természetes halállal elhunyni. Jagoda, Jezsov, Berija. Mindannyiuk közrejátszott elődjének bukásában, és nem tanulták meg a hatalmi intrikák történelmét. Akit NKVD főnök posztra kineveztek, nem élhette túl, a pozícióban alapvetően kódolva volt a bukás. Nem lennék frontelnök sem....


A csertetői bányász mártírok emlékművének meggyalázása

1937-ben Csertetőn a Horthy-csendőrség a demonstráló bányászok közé lőtt. Hárman meghaltak, többen megsebesültek. A tragédia helyszínén később emlékművet emeltek, amelyet a Munkáspárt 2006 a szakszervezetekkel minden évben megkoszorúz. Most a dátumot és a mártírok neveinek betűit ismeretlenek leverték. A Munkáspárt 2006 tiltakozik az emlékmű meggyalázása ellen. Az ilyen megnyilvánulások jellemzik a jelenlegi társadalmi rendszert, akár szélsőjobboldali rongálásról, akár színesfémlopásról legyen is szó. Az ügyben a hatóságokhoz, az önkormányzathoz és a sajtóhoz fordulunk.

A bányászok meggyilkolása nagyon jól jellemzi a Horthy rendszert. Sokan, akiket a szélsőjobboldali média és szubkultúra agymosott, ma azt gondolják, hogy akkor Magyarország jó helyzetben volt, virágzott, nemzeti volt, visszanyerte régi dicsőségét, de ez ostobaság. A munkások nem csak kizsákmányolva voltak, de újra állatként kezelték őket. Szekér után kötötték őket, a jogokat követelő tömegbe lövettek. A csendőrség ennek eleget is tett. Számos esetben lövettek munkások és parasztok közé. A pécs-vasasi bányászok is megelégelték a rossz béreket, a robotmunkát, az állandó megaláztatást, és kiálltak érte, hogy nekik is jár a normális élet. Vasasról (Pécs észak-keleti része) a városba indultak, innen átvezetett az út a Mecsek hegység aljának dombjai között, ahol is a csendőrség időben akadályt állíthatott a dolgozók elé. A Horthy-csendőrök végül a közeledő tömegbe lőttek, ahol számos ember megsebesült, hárman sajnos nem élték túl a sortüzet. Feitig Imre, Keller János és Hegedűs Mihály emlékét ma is egy hármas kőoszlopból álló emlékmű őrzi.

A Munkáspárt 2006 tudomására jutott az emlékmű meggyalázása, mégpedig Feitig Imre egyik leszármazottja hívta fel erre könnyes szemekkel figyelmünket. A Munkáspárt 2006 évente többször is megemlékezik a helyszínen, a mészárlás napján és bányásznapokon is együtt koszorúzunk a bányász szakszervezettel. Az emlékmű meggyalázása mindannyiunkat ledöbbentett, és nem csak Pécsett, hanem országos szinten is. Azonnal a helyszínre mentünk kamerával, fényképezőkkel, és megörökítettük a tetthelyet. Ezt a gyalázatot kötelességünk mindenkivel megismertetni.

Nem mehetünk el a rongálás indíttatása mellet sem. Két alapvető magyarázat jöhet szóba, nagyjából azonos súllyal. Az egyik sima színesfémtolvajlás. Sajnos, ma Magyarországon emberek olyan szociális helyzetbe kerültek, hogy csak így képesek a családjuk és saját maguk számára a betevőt biztosítani. Megélhetési bűnözés igenis van, sőt nagyrészt csak olyan van. A bűnözés a szélsőjobboldali magyarázatokkal ellentétben nem genetikailag predisponált, hanem a környezet, a körülmények teszik bűnözővé az embert. Ha ezek az elkövetők nem lennének éhesek, nem másztak volna fel ilyen magasra, hogy fémet lopjanak. Sajnos pont egy emlékmű került útjukba, a társadalom és az oktatás pedig nem táplál olyan értékrendet, amely elegendő lenne ahhoz, hogy mártírok emlékművét megkíméljék a tolvajok. A színesfémlopás egyértelműen a kapitalizmus által előidézett szociális válság terméke.

A másik magyarázat, hogy a Horthy-csendőrség által elkövetett bűncselekményt egyes szélsőjobboldaliak szégyellik, vagy éppen nem tűrik meg a rendszerük bűncselekményeit és a munkásosztály hősiességét hirdető emlékművet. A munkások emlékműveit már a kapitalista rendszer eltávolíttatta a közterekről, helyükre elnyomó királyok és félfasiszta bűnözők emlékművei kerültek. Ezért mára kevés célpontja maradt a tőke által gerjesztett ideológiai deviánsoknak (náciknak). A temetőben azonban ott volt a munkásmozgalmi panteon, de Kádár János sírgyalázása is ugyanez a kategória. Károlyi Mihály szobra is állandó támadások célpontja, miért ne lenne pont ez a nyilvános, városszéli, kamerák által nem figyelt, nem őrzött emlékmű a fasiszták újabb áldozata?

Az igazság valószínűleg sohasem derül ki, nem is az a cél, hogy a tetteseket megtaláljuk. A cél, hogy a társadalom figyelmét felhívjuk ennek a rendszernek a bűneire, mert akármelyik verzió is történt meg, mindkettőért a kapitalizmus a felelős. A másik célunk, hogy az emlékművet helyreállítsák és jobban őrizzék.

Egy összeeszkábált koalíció veszélyei

   Az LMP egyik vezetője, Karácsony Gergely javasolta, hogy a Fidesz önkényuralmi törekvéseinek elszigetelésére fogjon össze a parlament három ellenzéki pártja (MSZP, LMP, Jobbik Magyarországért). Morbid gondolat! Meggyőződésem, Vona Gábor - minden Orbán Viktor felé kilőtt nyila ellenére – eszmeileg, politikailag közelebb áll a Fideszhez, mint az MSZP-hez, illetve az LMP-hez. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar neonácik nem balról, hanem jobbról bírálják a kétharmados többséggel rendelkező, és mindinkább a szélsőségek felé húzó „ifjú törököket”. Nem kívánatos győzelmük antidemokratikus folyamatokat erősítenének fel. Nincsen áthidalhatatlan ellentmondás a Fidesz és a Jobbik, a radikalizálódó konzervativizmus és a szél-jobb között. Vonáék előretörése a polgári demokrácia létét fenyegetné. Vészhelyzetben hamarabb jönne létre egy Fidesz-KDNP-Jobbik koalíció, mint a másik „nem-magyar” kettővel. Orbán riválist lát Vonában, de nem halálos ellenséget. A Fidesz elnöke a rend fenntartása (értsd: hatalma megőrzése) kedvéért átadná a náciknak az utcát, hogy mielőbb konszolidálja megingott pozícióit.

   Tételezzük azonban fel, hogy a Jobbik szorongatott helyzetében ráállna a demokratikus pártokkal való taktikai együttműködésre. Ám ezért a gesztusért a partnerek nagy árat fizetnének: politikai engedményeket kellene tenniük a demokrácia rovására, nagyobb toleranciával kellene viseltetniük a rasszista követelésekkel szemben. Az ilyen kétes összefogás sokat rontana hazánk amúgy is megtépázott imázsán. Mi lenne a biztosíték arra, hogy Vonáék korrektül teljesítenék vállalt kötelességeiket? Egy arab közmondás szerint: „ha a krokodilus felfalja az ellenségemet, még nem biztos, hogy a barátom”. Azt is figyelembe kell venni, miszerint a Jobbik most átmenetileg a felfelé ívelés szakaszában van, míg a másik két „társ” jövője felettébb bizonytalan. Az egyenesen katasztrofális lenne, ha ebben a koalícióban Vonáék ragadnák magukhoz a vezető szerepet. Nem kecskére bíznánk a demokratikus káposztát? Ilyen abszurd helyzetet még nem talált ki a történelem.

   Súlyos politikai hibának tartom, hogy Karácsonyi Gergely csak a parlamenti ellenzékkel számol. A t. Házon kívül – különféle alakzatokban - nagy tömegekkel, bizonyára pártokkal is számolni kellene, (civil szerezetek, szakszervezetek, demokratikus egyesületek, antifasiszta magánszemélyek) akiknek bevonása az együttműködésbe jelentősen növelné a koalíció súlyát, következésképpen eredményességét is.

   Van tehát egy hatékony antifidesz-fasisztaellenes összefogás számára nem lebecsülendő tartalék.    
           
                                                                            Hegedűs Sándor





Magyar szegénység

Minimálbér, GDP, gazdasági mutatók, létminimum, családi létminimum és számos egyéb mutató szolgál arra, hogy a kormány meggyőzze az embereket, hogy semmi gond, és ugyanabból az ellenzék pedig kiolvassa az ellenkezőjét. Magyarországra nem kellenek mutatók, elég kimenni az utcára vagy belegondolni saját helyzetünkbe (a többségnek legalábbis), és észrevehetjük, hogy ez a kapitalizmus nem jövedelmez.

A bruttó nemzeti össztermékről már kiderült, hogy szemfényvesztésre nagyon alkalmas, szerte a világon használatban is van. A „nemzeti” szó a maga statikus-egyszerű jobboldaliságával megint csak fals útra tereli a kíváncsi szemeket. Mert a nemzeten belül vannak osztályok, és bizony azok érdekei koránt sem egységesek. Nemzeti egység antagonisztikus osztálytársadalomban nincs, maximum rá lehet erőltetni a többségre, ahogy azt teszi a Fidesz. Épp ezért a nemzeti össztermék fogalma alkalmatlan az életszínvonal elemzésére. Mert ugye előfordul, hogy a GDP emelkedik, de ez mindig azért van, mert a javak 90%-át birtokló tőkés 10%-nak sokkal jobbra fordult a sorsa, mint amennyire a 90%-nyi dolgozóké romlott. Abszolút-értékben a nemzet így gyarapodott. Be kellene vezetni a bruttó osztály-össztermék fogalmát.

A legújabb felmérés szerint 2010-ben 228.334 Ft volt havonta a családi létminimum. Ez két aktív korú személyre és két gyermekre van vonatkoztatva. Ez a jövedelem lenne elegendő egy ilyen családnak, hogy alapvető szükségleteit és ezen túl némi mellékes igényt is kielégítsen. Sajnos a magyar lakosság 37%-a (!!!!) ennél alacsonyabb jövedelemből él.

A magyar Parlament mint az Ország Háza

Esztergom polgármester-asszonya és néhány esztergomi polgár úgy gondolta, hogy az Ország Házába minden magyarnak jogában áll ellátogatni, különösen, ha olyan témáról szavaznak, mint az adósságrendezés, mely a mi városunk lakóit erősen érdekeli. A személyes jelenlétünkkel figyelmeztetni szerettük volna a tisztelt házat, hogy milyen súlyos probléma az eladósodás nemcsak a mi városunkban, de nálunk különösen.
A három parlamenti ellenzéki párt meghívásával lehetőségünk lett volna végigkísérni a képviselők munkáját és hogy hogyan szavaznak az adósságrendezés ügyében. A három párt Esztergom címerének felmutatásával demonstrált volna.
Azért írok feltételes módban, mert olyan dolog történt, mely szerintem a világon sehol sem történhet meg, ahol néminemű demokrácia van. NEM KÍVÁNATOS SZEMÉLLYÉ nyilvánították TÉTÉNYI ÉVÁT, ÉS NEM ENGEDTÉK BE AZ ÜLÉSTEREMBE, SE A KARZATRA. A harminc küldöttet egy ideig elviselték, majd azokat is kitessékelték. Néhány tv riportot készült a polgármester-asszonnyal, de senki nem látta adásban.
Most már a nemzetközi fórumokhoz fordulunk.

Horváth Mihályné
MMP 2006 titkár
Esztergom

MSZP-s pofátlanság

Az MSZP 8 évig volt kormányon, ez idő alatt az életszínvonal romlott, az ország helyzete romlott, a kultúra romlott, az egészségügy romlott, az oktatás romlott, a gazdaság romlott. Lehet így és úgy megítélni a dolgokat, többféleképpen, több szemmel nézni jobbról-balról, a számok azonban nem hazudnak. A bérpapírokon feketén-fehéren ott állnak az adatok, a parlamentben pedig nem a baloldal uralkodik. Ha egy politikai erőnek 8 évig kormánypozíciója van, akkor joggal kérhetünk számon mindent. És lehet kifogásokat keresni, rákenni a felelősséget az imbecillis ellenzékre vagy a szintén nem túl jó szándékú liberális koalíciós partnerekre, az ország helyzetére, a gazdasági válságra. Ezek mindig is kifogások maradnak. Egy kormány tanulja meg 8 év alatt kezelni vagy lekezelni az ellenzékét, a koalíciós partnereit, a válságokat. Mert lehet, és hatalma van hozzá, sokkal több, mint gondolnánk.

Az MSZP elbukta. Szerencsére ők sem teljesen homogén szervezet, sőt. Nagyon sok jó baloldali ember van soraikban, akik bizony megmondták előre, közben és utána is, ám ezt saját felelősségük teljes tudatában és a megérdemelt szégyent vállalva, becsülettel és gerinccel. Voltak, akik ki merték mondani, hogy nem csináltunk semmit, elk%!/uk és böszmeség volt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ezt még 2006-ban mondta, megelőlegezve a következő 4 évre is szavait, mert akkor sem csináltak semmit, csak sok böszmeséget, aminek köze nem volt a baloldali politizáláshoz. Akkor is voltak már sokan, akik ezt a fajta politikát nem vállalták fel –baloldali szívvel, ám ilyenkor az volt a tisztességes viselkedés, hogy búcsút mondtak a szervezetnek, vagy legalábbis az általa képviselt neoliberális politikának és félreálltak. Sajnos Gyurcsány Ferenc nem tett így, neki is ki kellett volna állni 2010-ben is –Bajnai Gordonnal kéz a kézben- és újra el kellett volna mondani az őszödi beszédet, majd eltűnni a süllyesztőben. Ehelyett a volt miniszterelnök újra arra készül, hogy a baloldal maradék szemétdombjára építsen újabb légvárat. Szintén visszatetsző az a viselkedés, hogy egyes szocialisták, akik eddig neoliberális politikát folytattak és ebből jól meg is tollasodtak, most vörös inget húztak és ökölbe szorított kézzel pózolva követeltek Munkát és Kenyeret! Milyen jogon? 8 évig miért nem adtak se munkát, se kenyeret? Ugyanezek a szocialisták alkották meg az Alterglob nevű frakciót, melynek egyértelmű célja kifogni a szelet az alternatív baloldal vitorlájából. Ők már felkészültek rá, hogy ha a baloldali kapitalista politikai válság megszülte a hazai fasizmust, akkor a jobboldali kapitalista politika válság megszüli a szélsőbaloldali áramlatot. Ezt a hullámot mindenképp meg akarták lovagolni, ezért jött létre az Alterglob, olyan emberekkel, akiknek köze nincs az alternatív baloldalisághoz, a marxizmushoz meg aztán végképp nem. A mostani miskolci tüntetésen pedig felelevenítették a régi szakszervezeti munkástüntetéseket. Csak hát „budai villákból és luxusautókból szocializmust kiabálni eléggé hiteltelen” (Nyári Zsoltot idézve). És nem csak hiteltelen, de gyomorforgató is. De valójában ezek az emberek is pontosan tudják, mikor lenne tisztességes lelépni a történelem süllyesztőjébe... csak az a probléma, hogy nekik a szándékuk nincs meg ehhez.

Vöröscsillag-per könyvbemutató

Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnöke, Nyári Zsolt író, és Trasciatti Attila a Zöld Baloldal és az Európai Baloldali Párt képviseletében Pécsre látogatott. Az egész napos program során meglátogatták az Európa Kulturális Fővárosa program keretein belül épült tudásközpontot, amely ugyan impozáns épület, de koránt sem annyira fontos beruházás, mint például a gyermekszegénység megoldása. Különösképpen visszatetsző, hogy a központtal szemben lévő nyomornegyedet egyszerűen kitakarták egy fallal, mely a Balkán kapuja gúnynevet kapta. Az alábbi videóban Vajnai Attila nyilatkozik a központtal kapcsolatban:

  http://www.youtube.com/watch?v=R36WpDDzUOA

A Belváros megtekintése után budapesti vendégeink és a helyi Munkáspárt 2006 tagjai is részt vettek a szakszervezeti demonstráción és autós felvonuláson:

 http://www.youtube.com/watch?v=d7tpp14zC3c

http://www.youtube.com/watch?v=LoPJ5dLKU2w

 A demonstráció után Vajnai Attila a Tüzér utcai mozgalmi házban tartott előadást a politikai helyzetről. Az alábbi videón megtekinthető:

 http://indavideo.hu/video/Vajnai_Attila_eloadasa_a_politikai_helyzetrol

Az előadások utáni kérdések két fő témája a fukusimai atomkatasztrófa és a baloldali összefogás volt. Vajnai Attila, a paksi atomerőmű egykori mérnökeként pontos válaszokat adott az atomkatasztrófával kapcsolatban felmerült kérdésre. A Zöld Baloldal megalapítójaként pedig az összefogásról beszélt:

http://www.youtube.com/watch?v=AeApsUjUByQ

http://www.youtube.com/watch?v=UIMPVB2cSQQ

Az előadás után Vajnai Attila és Nyári Zsolt író is dedikálta a Mozgalmi Házban és a CoolTour Cafében a Vöröscsillag-per című könyvet.

Miért hagytuk, hogy így legyen?

A múlt hét talán legjelentősebb politikai eseménye a közoktatásban dolgozó szakszervezetek demonstrációja volt a pedagógus napon. Már nem csak az a kérdés, hogy „Miért hagytuk, hogy így legyen?” (a pedagógus tüntetők által a demonstráción elénekelt Koncz Zsuzsa dal – a szerk.), hanem hogy mit kell tenni a harcunk során.
Vajnai Attilát kérdeztük a Munkáspárt 2006 és a pedagógusok viszonyáról.

Külön párthatározatot ugyan nem hoztunk a pedagógus napi demonstráción való részvételről, mégis számos párttaggal találkoztam a felvonuláson és a gyűlésen. Az is látható volt, hogy sokan csatlakoztak a tüntetéshez a helyi lakók közül. A Munkáspárt 2006 folytatja azt a szövetségi politikát, amelyet igazolt az idő. A Fidesz antidemokratikus és antiszociális törekvéseivel szemben támogatnunk kell minden demokratikus megmozdulást. A megszorításokra alapuló gazdaságpolitikát népi és egyben baloldali összefogással kell elutasítani. Ennek az összefogásnak fontos részesei a szakszervezetek, nélkülük nincs baloldali politika sem.

Sokszor azonban maguk a szakszervezetek sem képesek az összefogásra.

Igen, ez eddig komoly akadálya volt az érdemi fellépésnek. A mostani demonstráció ebben is példát tudott mutatni. Az összes érintett szakszervezet együtt szervezte a tüntetést, mindenki szót kapott, és az elfogadott petíció is mindenki számára egyformán támogatható volt. Igaz, hogy a kormány annyira durva támadást intézett a pedagógus társadalom, az oktatásügy és általában a szakszervezetek ellen, hogy a legfontosabb kérdésekben nem is lehetett vita az érdekképviseletek között. Jelképes és nagy erejű volt az a pillanat, amikor a demonstrálók megfogták egymás kezét, és úgy követelték jogaikat. Aki ott volt az április 9-ei európai szakszervezeti demonstráción a Hősök terén, az tudhatja, hogy milyen jelentősége van ennek a "kézfogásnak".

A KDNP nyilatkozatban ítélte el a szakszervezeti akciót. A tüntetők talán túlságosan kormányellenesek voltak?

A kormány látványosan mellőzi az érdekképviseleteket, még az OÉT-et is megszünteti. Láthatóan kenyértörésre akarja vinni a vitás ügyeket, és parlamenti túlhatalmával akarja letörni, demoralizálni a szakszervezeteket. Valószínűleg azért törekszenek a gyors ütközetre, mert még gyengének tartják az ellenállást, de tudják, hogy a társadalom ereje rohamosan nőni fog az elégedetlenség hatására, miközben a Fidesz bázisa gyorsan csökken. Most még a kormány át tud vinni olyan döntéseket, amelyekre egy év múlva esélye sem lesz.
A pedagógusok tüntetésén nem követelték a kormány vagy a miniszterek lemondását, de olyan erős volt a saját érdekek melletti kiállás, hogy nyilvánvaló volt a kormány politikájával való szemben állás. Az egyik transzparensen pedig a következőt olvashattuk: Lázár, kelj fel és menj!

  

A tüntetést folyamatosan közvetítetted a helyszínről különböző facebookos szöveg és fényképmegosztásokkal. A mozgalmunk is egyre jobban jelen van a neten, ami azt mutatja, hogy egyre jobban modernizálódik a párt.

Nem csak arról van szó, hogy modernizálódunk, hiszen a Munkáspárt 2006-ban már a kezdetektől az időszerűségre törekedett. Örömmel csodálom nyugdíjas tagjainkat, akik megtanulták használni a számítógépet és az internetet, és már olyan otthonosan mozognak a facebookon vagy olyan természetességgel kezelik többek között a skype-ot, mint a fiataljaink. De nem csak a modern pártműködés, ami az internetes jelenlétet megköveteli, hanem hogy a hivatalos médiából száműzve vagyunk.

Mi következik most?

Minden érintett szakszervezet hangsúlyozta, hogy kész a keményebb eszközök alkalmazására, ami azt jelenti, hogy szeptemberben akár országos sztrájk is lehet. A Munkáspárt 2006-nak támogatnia kell a sztrájkot is, és más szervezeteket is szolidaritásra kell buzdítanunk. Az egész társadalomnak kell összefognia a FIDESZ kormány, a megszorítások ellen.
Pártunk kongresszusra készül, de ezt az időszakot is a nyitottság, a társadalmi kapcsolatok bővítésére kell felhasználnunk. Akkor tudjuk csak betölteni politikai szerepünket, ha a társadalmat érintő fontos ügyekben tudunk megszólalni. Ahogy a szakszervezetek is mondják:
Együtt erősebbek vagyunk!


MOL biznisz

Íme, a magyar olajtársaság, ami most magyar lett. Magyar, nagy M-mel? Nem feltétlen. A műmagyarkodás ugyanis csak jó kampányfogás, és csak maximum a szélsőséges Jobbik gondolja komolyan, meg a jobboldali szavazók. Nehogy bárki azt higgye, hogy a Fidesz kormány csak azért vette vissza a MOL-t, mert magyarkodni akar, ez színtiszta kapitalista üzletfogás. Néhány orosz milliárdos biztos jól keresett rajta, és néhány magyar milliárdos nyilván majd jól fog keresni rajta. És ki fizette? A kormány? Az állam? Az IMF? Lényegében mindegyik. A kormány találta ki, hogy az állam vegye meg az IMF azon pénzéből, amit Öntől raboltak el. Raboltak. A rablás során az elkövető és az áldozat közvetlenül érintkezik, a lopás viszont a károsult háta mögött történik. Amikor Ön befizette a csekkjeit, megvette a nagyon drága árukat, óriási pénzeket költött benzinre, akkor Önt lerabolta a rendszer. Kizsákmányolás, hitelrendszer, bankrendszer, világgazdaság, tőzsde, IMF... mind a korcs szörnyszülött kölykei. Nem csoda, hogy Európába is kezd betörni a forradalom. Egyelőre még csak lassan, csak néhány helyen, de ott legalább 50.000 fő. És nem csak jobb béreket követelnek, hanem szidják a kapitalizmust is. Ideje átvenni e jó szokásukat. Mert vagy összejövünk mi is 50.000-en, mint a görögök, vagy a címlapon látható 50.000 forintot kénytelen lesz Ön majd más tételekért is kifizetni. Mert a MOL-t Ön fizette. És 500 milliárd osztva 10 millió magyarral, az 50.000 forint per fő. Ja, hogy Önnek gyermeke is van? Akkor 100.000-et fizetett. Két gyermeke van? Akkor 150.000 forintot. Talán megtérül a befektetés... lehet, de nem most, és nem Önnek, hanem annak a legfelsőbb 10%-nak, akik rendelkeznek a javak 90%-a fölött, a termelőeszközök fölött, és náluk van az a privilégium is, hogy megmondják, ki mennyit kap a megtermelt javakból. És semmi érdekük Önnek ebből annál többet adni, hogy 1, ne haljon éhen; 2, tudjon dolgozni; 3, ha esetleg meg akarná dönteni a rendszert, akkor ne tegye. Szóval válasszunk az alábbi 2 kép közül. Egyik a nagyfőnök, a másik pedig Ön és sokan mások. Talán inkább ez utóbbitól várjuk a jobb életet.

Rezidensek és PhD-k

A rezidensszövetség végre megtette a lépést, amit már 15 éve kellett volna. A fiatal magyar orvosok munka és életkörülményei borzalmasak. Sok helyen a takarító többet keres a kezdő orvosnál. Ne higgyük, hogy a kezdő orvos csupán még hallgató, aki tanul is, vagy valami segéd, akinek érthető módon kevesebb a bére. A szocializmus sikerrel szétverte az egykori kapitalista uralkodó réteget a gyárakban és a földeken, ám az egészségügyi értelmiséghez nem mertek gyökerestül hozzányúlni. Elvégre az orvos naponta akár több száz emberrel tart kapcsolatot, nem mindegy, hogy esetleg a diagnózis mellé esetleg megfogalmaz-e politikai véleményt. Ezért az egykori elvtárak a szocializmus építése közben hozzá se nyúltak egy olyan rendszerhez, ami mindig két lépéssel le van maradva az adott társadalmi környezethez képest. A szocializmusban –pontosabban építése alatt- a kórházakban feudalizmus volt: a professzor/igazgató volt a kiskirály, alatta a docensek, adjunktusok a lovagrend, a kisebb orvosok pedig a jobbágyok. A feudum maga a hálapénz rendszer volt. A pénz hatalmának erősödése, azaz a rendszerváltás során előjövő kapitalizmus elősegítette a hálapénz hatalmának erősödését, és ahogy a társadalom egy fokot visszalépett a tőkés termelés felé, az egészségügyben is inkább rabszolgarendszer honosodott meg. Ma a kórházban egy rezidens kb. 3-4 másik ember munkáját is elvégzi, akkora a hiány. Legtöbbször dolgoznak a főnökök helyett is, amolyan piszkos munkát, ami tulajdonképpen maga az orvoslás (röntgen kérés, vérvétel, ilyen-olyan vizsgálatok). Ezzel tulajdonképpen ők az egészségügy motorjai, mind ezt a szakma és a betegek általános megbecsülése nélkül. Az érdekvédelmi szervezetek kapitalizálódása miatt nem is csoda, hogy már a nyolcvanadik utolsó utáni pillanatban voltak képesek bizonyos döntéseket meghozni, egy vörös szakszervezet ezt már 10 éve megoldotta volna.

Létezik azonban az egészségügyben még egy fura „állatfaj”, ők a PhD hallgatók. (PhD fokozat persze minden tudományterületen szerezhető, nem csak egészségügyi vonalon, de most csak egészségügyi vonatkozásban nézzük.) A PhD egy külön tudományos doktori fokozat, kettős természete van. Először is megbecsülik, hiszen komoly tudományos rangokhoz és sok álláshoz alapkövetelmény, másrészt ezt is úgy osztogatják már, mint a cukrot, így szakmai berkeken belül is csak kiröhögik, de elvégzik, mint szükséges rosszat. A PhD-val természetesen ösztöndíj jár, és legtöbbször egész embert kíván az elvégzése, tehát olyan, mint egy főállás. Igen ám, de ez mind 90.000 forintért havonta. Ez tulajdonképpen nem sokra elég, különösképpen egy olyan pályakezdő fiatalnak, aki azért élni is szeretne. Mivel hallgatói ösztöndíj, ezért előnye, hogy adómentes, de minek, attól még mindig kevés. Persze a diákbérlet és a diákjegy jár, azzal is lehet pár ezret spórolni havonta. Cserébe az állam fel van vértezve havi 90 ezerért egy olyan kutatóval, aki főmunkaidőben kőkemény tudományos eredményeket produkál. Ha elméleti intézetben teszi, akkor még boncol, mintát tenyészt, szekrényt pakol, elvégzi a ház körüli munkát, ha klinikus, akkor közben még gyógyít, vagy mellékesen –némi felárért- ügyeletet is vállal. Érdekvédelem nincs. A nyugdíjba sem számít bele. Viszont nem kell megfizetni nekik a diplomás minimálbért, vagy urambocsá még néhány tízessel többet. Akkor feltehetjük a kérdést, miért nem megy valaki rögtön olyan egyetemi intézetbe, ami státuszt ad. Egyrészt, mert ezeken a pályákon hosszú távon gondolkozva a PhD, mint fokozat szinte elengedhetetlen, másrészt mert alig van ilyen státusz. A rendes kutatói állások helyett inkább PhD státuszt kínálnak. Ezzel a fizetés kb. 25%-át spórolják meg, egyébként a pályakezdő tanársegéd akár 120.000 forintból élhetné a megérdemelt királyi luxuséletét. Az állam mindenütt spórol, ami nem nagytőke. Mondjuk, ideje lenne már a spórolás helyett kizsákmányolást emlegetni.

Népszámlálás

Miközben Magyarországon az a fő probléma, hogy fogy a magyar, a világ küzd a túlnépesedés tragédiájával. A nagymagyar nacionalisták a népszaporulat növelését szorgalmazzák: bizonyos elmék képtelenek globálisan gondolkozni és kitörni a náció keretein kívülre. Ez külön cikket is megérhetne társadalompolitikai, kulturális és bevándorlási kérdéseket is egybevéve, de most mellőzzük. Az ENSZ szerint az új világnépesség-számlálás az emberiség 99%-át le fogja fedni. Az persze furcsa lesz, ha a népszámlálók majd érdeklődni fognak al-Quaida kiképzőtáborokban, a guantanamoi koncentrációs táborban, a FARC gerillák között a dzsungelben. Vajon ezt hogy oldják meg? Hogy érik el a polgárháborús területeket? Reméljük, visznek magukkal golyóálló mellényt a szomáliai anarchia kellős közepére, vagy éppen az USA gettóiba. Jobb, ha Líbiában is ügyelnek, hogy a megfelelő színekkel közelítsék meg a harcoló feleket, különben pórul járhatnak, egy szóval a 99% erős túlzásnak tűnik, nem is ez a lényeg, hanem a várható eredmény. Ugyanis lehetséges, hogy a föld népessége még idén eléri a 7 milliárdot. Ez csak újabb nyomort, éhezést és felesleges szenvedést szül. A gazdaságok képtelenek és nem is hajlandók ennyi embert eltartani, azokat egyszerűen halálra ítéli.

Magyarországon a 15. népszámlálás előkészítése történik. Egyesek szerint felesleges ezt 10évente megejteni, különösképp, hogy óriási apparátust igényel (csak Magyarországon 40 ezer kérdezőbiztos).  A KSH emberei október hónap során járják végig az országot az adatokért, a végleges kiértékelés pedig 2012. márciusban lesz kész. Persze adatok könnyen kinyerhetőek lennének regiszterekből is, de azért csak csináljuk a színjátékot. Egyetlen értelme, hogy a lakosság vallási, nemzetiségi állapotáról kaphatunk többletinformációt.

Evolúciótagadás... Újratöltve

Az egyházaknak, mint a szellemi elnyomás alapintézményeinek feladata az emberi tudat manipulálása, hogy a kizsákmányolóik elleni büszke türelmet és belenyugvást megteremtsék. Az ideológiai elnyomás fő eszköze, hogy a valóságot saját szájízük szerint értelmezik, vagy pedig azt meghamisítják. Mivel az igazság a tapasztalatok alapján jó esetben megismerhető, ezért az egyházak és vallások a vak hitet propagálják, a tudás, a megismerés és a tapasztalás helyett. Ezáltal a valóság torz képe alakul ki a hívőben és ennek hamis alapjain megkezdődhet olyan ideológiák felépítése (feudalizmus, kapitalizmus, fasizmus), amelyek az ember azon magatartásformáját okozzák, hogy némán tűrje nyomorát és a sanyarú sorsát. A holokauszt és az evolúció tagadása, ez a két valóságtorzító, történelemhamisító tendencia is ugyanazt a társadalomra abszolút veszélyes célt szolgálja. Ideológiai alapot teremteni az elnyomásnak.

Az egyház az evolúcióelmélet megalkotása óta üldözte a darwini elmélet híveit, megalkotója ellen a XXI. századi magyar politikai életet is megszégyenítő méretű lejárató kampányba kezdtek. Nem kétség, hogy ha Darwin esetleg a középkorban élt volna, akkor máglyán végezte volna, szerencsére már az emberiség maga mögött hagyta ezt a sötét kort, és ha bár nem gyilkolták meg, jelentős sérelmeket szenvedett hátralévő életében. A technika és a tudományok fejlődésével egyre csak gyűltek az óriási mennyiségű bizonyítékok az evolúciót igazoló bizonyítékok, melynek eredményeképpen az egyház kénytelen volt módosítani álláspontját, és taktikailag visszavonulni. Ezért ma hivatalosan a legtöbb számottevő történelmi egyház –kénytelen, kelletlen- elfogadja az evolúciót, ám hogy vereségüket leplezzék, kimondták, hogy akkor az mégis csak az isteni beavatkozás volt, holott ellőtte az ellenkezőjét állították. Azonban míg az evolúció a materialisták számára, a tudományos életben részt vevő géniuszok számára tudomány maradt, az egyház továbbra is valamiféle ideológiai-politikai frontvonalként kezeli. Hol visszavonulnak, hol támadnak, a szerint, hogy az elnyomottak szellemi állapotát hogyan határozzák meg. Most nyilvánvalóan úgy érezték, hogy a dolgozók szellemileg le vannak olyan szintre züllesztve, hogy ideológiai invázióba kezdjenek, ráadásul a nemzetközi baloldal erejét is úgy érzékelik, hogy ennek nem lesz képes ellenállni. Az utóbbi időben már újra érezhető ez a fajta magatartás, különösképpen, hogy 2009-ben volt Darwin 200 éves, a Fajok eredete pedig 150, ez alkalomból meghirdették a Darwin-évet. Az egyház itt ellentámadásba ment át, és éreztették nemtetszésüket. Most a pápa intézett újabb rohamot húsvéti beszédében az evolúció ellen, ráadásul nem csak pedzegette a témát, de ex cathedra kijelentette, hogy „Az emberiség nem az evolúció véletlen terméke.” Nem csak „nem lehet”, de egyenesen „NEM AZ”. A MI IDŐNK újságban már több elméleti cikkünkben érintettük az evolúciót, aminek léte számunkra nem képezi vita tárgyát, még a pápa ellenében sem.

 "Ha az ember az evolúció véletlen terméke lenne valahol a világűr peremén, akkor az életének nem lenne értelme" – szólt a következő mondata. Érdekes, hogy a pápa a világűr pereméről beszélt, elődei, akik nem engedtek a földközpontúságból ezért komoly csillagász zseniket kínoztak meg és gyilkoltak halomra. Az „értelemről” pedig ez esetben szintén jogtalan nyilatkozni, hiszen az értelmet az egyház nem ismeri, de az értelem sem nagyon találkozott még velük.

2006. októberi fogolykínzások – nem történt meg

Most már hivatalos, hogy a szélsőjobbikosok és a jobboldal által terjesztett fogolykínzásokról szóló vádak alaptalanok, és csupán politikai indokból elkövetett pletykák voltak. Az ügyészség ugyanis bűncselekmény hiányában ejtette az ügyet.

A jobbikosok –amellett hogy hősiesen gerjesztették a kisebbségek elleni gyűlöletet- 2006-ban az emberi jogok oldalára álltak. Egyik énjük a holokauszt borzalmainak megismétlését kívánata és kívánja ma is, másik felükkel pedig próbáltak aranyosnak mutatkozni. Ez volt a Civil Jogász Bizottság, mindenre elszánt képmutató fasiszták, akik még az Európai Parlamentben is lejáratták hazánkat. Aztán lelkesen szónokoltak mondvacsinált holokausztiparról. E szerint a zsidó összeesküvők kitalálták a holokausztot (ami mellesleg a történelem legjobban dokumentált fejezete), és ebből kovácsolnak politikai tőkét. A jobbik persze ennek mintájára létrehozta a magyarpusztítás-ipart, azaz lépten nyomon azt terjesztik, hogy a magyarokat ki akarják irtani náluk alantasabbnak vélt népek. Ez persze nem jobbikos találmány, Hitler is ugyanezt csinálta, sajnos primitívebb népségek ezt be is vették. Az újnyilasok ezután a 2006. októberi zavargások eredményeit (sérülteket, stb..) felnagyította, kisarkította, kiélezte, kihegyezte, némit ráhazudott, ebből lettek bizonyos megállapítások, jelentések, pletykálkodások és szófordulatok. Pl. hogy a rendőrség kilőtte a tiltakozók szemét (többes számban, holott egyetlen emberről volt szó). Nem mellesleg elfelejtik, hogy a fasiszta tüntetők életveszélyesen léptek fel a rendőri egységek ellen, akik semmit sem tehettek az akkori gazdasági és politikai helyzetről. Arról nem is beszélve, hogy egy fideszes politikus a közelmúltban lett meghurcolva amiatt, mert annak idején kijelenteni merészelte, hogy a lőfegyver használata indokolt lett volna. Ebben speciell igaza is volt, hiszen az önvédelem során a támadó fegyverrel megegyező védelmet vonultathat fel a védekező. Márpedig a Molotov-koktél égő és robbanó fegyver, az élet kioltására alkalmas, tehát ellene éles lőfegyverrel védekezni bizonyos esetekben indokolt lehet.  Ebben a közegben sikerült azt a képet kialakítani, hogy a magyarellenes erők felkeltek a hazafiak ellen, és ebből a mítoszból már lehetett politikai tőkét kovácsolgatni. Aztán jöttek a pletykák és a kitalált sztorik kínzásokról. Pont, mint 1956-ban, amikor a Köztársaság teret is feltúrták titkos kínzópincék után kutatva, egyesek még hallották a kiáltásokat is a mélyből. Persze ma már mindenki tudja, hogy ez csak tömeghisztéria volt, de ez esetben az igazság a leglényegtelenebb szempont a jobboldal számára, a lényeg a hisztéria által kovácsolt politikai tőke. Nos, a 2006-os kínzások meséjének tőkéjét ezúttal széttörték, de az igazság továbbra sem nyugodhat. Most szidják majd az ügyészséget, a jogrendet és a többi ma már amúgy sem létező igazságügyi intézményt. Ezt is ők teszik és tették tönkre.

Neonáci tolvajok lopják a zászlóinkat

Szerkesztőségünk a napokban akadt a szentkoronaradio.com fasiszta álhírportálon egy bejegyzésre, melyben az egri Munkáspárt 2006 székházának zászlaját lelopó elkövetőt méltatják.

„Így kell csinálni: vörös lobogótól szabadították meg lelkes hazafiak az egri munkáspárt épületét.” – áll az álhíreiről és a náci propagandáról ismert szennycsatorna oldalán. 3 képpel illusztrálva is van az éj leple alatt véghezvitt hősies cselekedet, amely során a lelkes műmagyarok képesek voltak egy árva zászlóval kikezdeni. A kommentelők persze sajnálkoztak, hogy csak zászlólopás történt, és nem hagytak hátra sem égő romokat, sem halottakat(!!!). Ez az újonnan értelmezett szólásszabadság.

Természetesen a megfelelő jogi lépéseket megtesszük. Az egri épületünkről már több zászló is eltűnt, ráadásul a „Mocskos Bolsik” feliratot is felfújták ismeretlenek. A zászló ellopása ügyében a feljelentést a szentkoronaradio bejegyzésével kiegészítettük. A részletekről Tatár Csabát, a Munkáspárt 2006 hevesi elnökét kérdeztük.

Pontosan hányadik zászlót tüntették el a lelkes műhazafiak a Munkáspárt 2006 egri székházáról?

A közelmúltban én 3 esetről tudok biztosan, de úgy tudom, hogy korábban is előfordult már. Persze hozzá kell vennünk még azt az esetet, amikor a „Mocskos bolsik” feliratot felmázolták a bejárathoz. Persze igyekeztünk viccesen felfogni amellett, hogy rendőrségi feljelentést is tettünk. Azt mondtuk, hogy aki dolgozik, az koszos lesz, tehát a mocskos jelzőt nem kell szégyellnünk, és azok szájából, akik ilyen alattomosan próbálnak kitolni velünk még a bolsi jelzőt is bóknak vesszük. Lelkesen fényképeztük magunkat a felirattal, sőt még betűket is ragasztottunk rá, így Mocskos helyett Morcos feliratot kaptunk.

Gondolom nem okozott túl nagy problémát a zászlólopás, raktatok ki helyette másikat.

Nem fürdünk a pénzben, de azért vörös zászlónk van sok, tehát tudjuk pótolni a hiányt. Mi büszkék vagyunk rá, és fontosnak tartjuk, hogy mindig is jelezze az arra járó dolgozóknak, hogy ebben az épületben őket képviseljük. Így anyagiakban és erkölcsiekben nem okoz problémát, sőt a „Mocskos bolsik” feliratot sokáig nem is rejtettük el, direkt azért, hogy sokan lássák, és rengeteg egri ember, zömében ismerőseink, barátaink, de még ismeretlenek is biztosítottak szolidaritásukról. Ezzel az elkövetők jót tettek nekünk. Egyébként csalódást is érez az ember ilyenkor, hiszen én is azért választottam a Munkáspárt 2006-ot, mert végletekig morálisnak és tisztességesnek tartom ezt a szervezetet és az itt tevékenykedő embereket. Soha nem loptunk semmit, a költségvetésünk tiszta, pedig biztosan gyakrabban keresgélnek nálunk a pénzügyi szervezetek, mint a nagypártoknál, és pont ebben az időszakban volt a ruhaosztás, ételosztás, a daganatos gyermekek alapítványának támogatása. Ilyen nagy jótékonysági feladatok közepette azzal szembesülni, hogy valaki lop tőlünk és meggyalázza a párthelységet, nagy csalódás. De hamar tudomásul vesszük, hogy az embereknek tetszik a tevékenységünk és a támadás ellenünk csak szélsőséges vélemény.

Mi volt az első reakciód, amikor megláttad a szentkoronaradio-s tudósítást?

Kicsit ledöbbentem. Az ember sokáig találgat, hogy kik lehettek az elkövetők, sok politikai szervezet felmerült, nem csak szélsőjobboldalon. Így már biztosra vehetjük, hogy ez egy célzott politikai támadás volt. Az első benyomás ez volt, hogy megtudtuk, hogy szélsőjobboldaliak csinálják. Utána természetesen mi magunk is megvizsgáltuk a képeket, nincsenek-e árulkodó nyomok, megnéztük magát a fájlt is, tartalmaz-e valami információt, de semmi. Átadtuk az információkat az egri rendőrségnek, és bízom benne, hogy a XXI. századi technika világában az informatika segítségével meglesz a tettes. Vizsgálni kell a honlap felelősségét is ez ügyben, a szentkoronaradio már rég átlépte a szólásszabadság határait. Ráadásul nem egyszemélyes akció volt, egyikük szedte le a zászlót, a másikuk fényképezett.

Hogyan tolódhattak el szerinted annyira az értékrendek, hogy egyes emberek számára a politikai véleménynyilvánítás azt jelenti, hogy az ellenfelek párthelyiségéről sorozatosan le kell lopkodniuk a vörös zászlót? Ráadásul a szélsőjobboldali álhírportálon ez hősiességnek van beállítva.

Ez 20 év kapitalista agymosása. A jobboldali pártok okozták a rendszerváltást, ami miatt sok ember elszegényedett. Természetes, hogy a felelősséget nem vállalják, hanem visszafelé mutogatnak az előző rendszerre. A fiatalok már nem bíznak a politikusokban, ezért olyan irányokban keresgélnek, amelyek nem a hagyományos politikai nézetek szerint működnek. Ilyen volt a Jobbik retorikája, ami az elmúlt 20 évben viszonylag új, de az idősebbek már egyszer hallhatták ezt a 20-as, 30-as évek fasiszta rendszereiben. Ráadásul a nagy elkeseredés és kilátástalanság irdatlan gyűlöletet szül, aminek célpontot kell találniuk. Gyűlölik a kisebbségeket. Ez fanatizálja annyira ezeket az embereket, hogy éjjelente nem kis energiát fektessenek abba, hogy a zászlónkat ellopják.

Előfordult már, hogy Egerben szélsőjobboldali ellenfél nyíltan, szemtől szembe mert állni veletek?

Itt Egerben ilyet soha nem tapasztaltam. Bevallom, sokkal férfiasabbnak tartanám, mint az éj leple alatt, sötétben bujkáló ellenforradalmárkodókat. (Utalás egy kommunista plakátszövegre – a szerk.) Persze, nem szeretném, ha a politika ilyen virtuskodásról szólna. Annak örülnék, ha valaki elénk állna, és képes lenne pár mondatban megindokolni, hogy Marx-nak ebben és ebben miért nem volt igaza. De a szentkoronaradio honlapon is elolvastam a zászlólopás alá írt kommenteket. Volt, aki sajnálkozott, hogy miért nem gyújtották fel az épületet és hagytak hátra halottakat. Az erőszak pont az ilyen buta emberek fegyvere.

Zarándoklat Esztergomért

Tétényi Éva Esztergom független polgármestere szokatlan tettre szánta el magát a városért. Zarándoklatot hirdetett, gyalog ment Budapestre a Parlamenthez, hogy egy nyílt levelet és az esztergomi polgárok aláírásait (kb.. 7600) átadja Orbán Viktornak, Esztergom díszpolgárának.

A levélben segítséget kér az esztergomi áldatlan helyzet megoldására, az önkormányzati testület felosztását kérve. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy O.V.-ban annyi tisztelet sem volt, és udvariasság, hogy személyesen vegye át a petíciót, hanem egy huszadrangú akárki jött a Parlament egyik kapujába). Az elvárás jogos, hiszen amikor Orbán Viktor a városban járt, és a polgárok tüntettek a Szent István Gimnázium tönkretétele ellen, azt mondta, hogy ő most nincs kormányzati pozícióban, kérjünk segítséget az akkori kormánytól. Csakhogy most ő a miniszterelnök, és valamilyen "rejtélyes" oknál fogva nem akarja felelősségre vonni Meggyes Tamás volt polgármestert. A probléma jobb megértése érdekében röviden vázolom az előzményeket, melyek az őszi önkormányzati választásokig nyúlnak vissza.

Esztergom polgárainak elege lett a tíz éve diktátorkodó Meggyes Tamásból és választási "szövetséget" kötöttek (minden előzetes megbeszélés nélkül, csak spontán) egymással a városban működő politikai pártok és civil szervezetek. A civilek jelöltje Tétényi Éva lett. A Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal helyi vezetői többórás beszélgetést folytattak a jelölttel és úgy határoztak, hogy
támogatják a független jelöltet, ami a jelölőcédulák gyűjtéséből szórólapok széthordásából állt. Részt vettünk a választási gyűlésein, ahol a mi kérdéseinkre is pozitívan válaszolt. A választásokat fölényesen megnyerte, DE... A város FIDESZES szimpatizánsai azt hirdették: FIDESZ igen - Meggyes nem! Olyan naívak voltak, azt hitték a FIDESZ jelöltek Meggyestől megszabadulva majd a választóik érdekében, a városért fognak a jövőben dolgozni és nem lesznek bólogató Jánosok. A testületbe jutott kilenc FIDESZES és egy függetlennek mondott, de szintén odahajló képviselő (köztük a volt polgármester) többségbe került, és ahelyett, hogy elismerte volna MT a vereségét és megmutatná, hogy tényleg a városért van és nem a saját hatalmának visszaszerzéséért, megvontak minden jogot a polgármesterasszonytól, aki megpróbálja a rendelkezésére álló csekély törvényes lehetőségekkel megakadályozni, hogy folytassák Esztergom adósságának növelését, mely jelenleg 25 milliárd Forint. Április 4-én lejárt a választások utáni hat hónap, kérhető az újbóli választás kiírása. Tétényi Éva úgy vélte, hogy a város díszpolgárához fordul segítségért, aki a jelenlegi miniszterelnök. A lakosok gyakran jelennek meg saját körzetük képviselőinél, felelősségre vonva őket tetteikért. A tiltakozások megszervezésében mi is jelen vagyunk. Tudomásul vettük, hogy a pártoknak most hátrébb kell egy lépést lépniük és a civileket előre engedni, de a háttérből segítjük őket. Kapcsolatban vagyunk a különböző civil szervezetekkel. Amit itt most felvázoltam, csak a jéghegy csúcsa, de így is érthető, hogy Tétényi Éva a nagyobb nyilvánosság figyelmének felkeltése érdekében választotta a gyaloglást. Természetesen a városlakók kíséretében haladt, nem mindenki tudott végig menni, de az otthonmaradók ki-ki vérmérséklete szerint lélekben velük voltak. Mi magunk két településen kísértük a menetet, most ennyit tehettünk, mert másnap a szakszervezetek demonstrációjára mentünk. Ott
is viseltük azt a láthatósági mellényt, melynek felirata Zarándoklat Esztergomért. Hihetetlenül sokan szólítottak meg bennünket és biztosítottak szolidaritásukról.

Horváth Mihályné