Társadalom

Vajnai Attila beszéde az antifasiszta tüntetésen

Emlékezni, figyelmeztetni és összefogni jöttünk össze a Don-kanyarban elszenvedett szörnyű veszteség 70. évfordulóján.

Emlékeznünk kell az áldozatokra, az ártatlan civilekre, az akaratuk ellenére vérpadra hajtott katonákra.

Emlékeznünk kell arra a politikára, arra a rendszerre, amely Horthy vezetésével a fehér terrorral és a numerus clausussal kezdődött, amely három millió honfitársunkat juttatott koldusbotra, amely a történelem legsötétebb erőivel kötött szövetséget. Emlékeztetni kell a mai fiatalokat ennek a rendszernek a bűneire és következményeire.

Figyelmeztetni kell mai társadalmunkat, hogy ez a politika, ez a rendszer, a barna pestis ismét pusztítani készül. Ma négy millióan élnek a létminimum alatt, táborba gyűlt bitangok és a gárdákba verődő náci söpredék masírozik városaink utcáin. Figyelmeztetni kell, mert a hatalom sem tesz szinte semmit a mai fasizmus ellen.

A napokban kaptunk választ az egyik kerületi ügyészségtől, amelyben egy civil bejelentésre válaszul megállapították, hogy a mai törvények alapján csak az büntethető, aki tagadja a holokausztot, de aki dicsőíti azt, helyesli a zsidók kiirtását, az a "nyelvtani szabályok" miatt nem követ el bűncselekményt. Az a tény, hogy az ügyésznek nem esett ki a toll a kezéből, amikor aláírta ezt a határozatot, azt bizonyítja, hogy nem lehet tovább várni.

Össze kell fogni a szegénység és a fasizmus ellen. Össze kell fogni a köztársaságért, hogy a nép dönthessen saját sorsáról.

A beszéd videója megtekinthető itt:

http://indavideo.hu/video/Vajna_Attila_beszede_az_antifasiszta_tuntetesen

A MI IDŐNK év embere:

Bradley Manning

A társadalmi tudatot meghatározza az egyén osztály-hovatartozása. A különböző osztályok pedig magukon viselik az adott réteg erkölcsiségét. Az egyén tudatának befolyásolására rendkívül sok módszer van, hiszen nagyon sok minden meghatározza azt. A hadsereg is egy ilyen képződmény, amely azonnal nekilát a kiskatonák tudatának és erkölcsének átformálásához. Olykor helyes vagy helytelen politikai propagandával próbálkoznak, megedzik az embert az erőszakra, kiölik az egyéniséget, hogy képes legyen csapatban együttműködni, vagy folyamatos retorziókkal és tisztességtelen bánásmóddal elérik a feltétlen engedelmességet. Szerencsére nem mindenkire hat az amerikai hadseregben is tapasztalható erőszakos agymosás; nem válik minden katona olyan tömeggyilkossá, mint amit elvárnak tőlük, és szerencsére vannak, akik morális alapelvei felülírják az álságos „hazaszeretetet”.

Bradley Manning közkatona is egyike volt azoknak, akik képesek voltak saját karrierjük, egzisztenciájuk és ma már tudjuk, hogy a személyes szabadságuk kockáztatásával is olyan döntéseket meghozni, amelyek az emberiség előrehaladását segítették elő, vagy legalábbis nem hagyták a zsarnokságot érvényesülni. Bradley Manning az amerikai hadsereg piszkos üzelmeiről szóló titkosított anyagokat juttatott a Wikileaks tényfeltáró oldal birtokába.

Fiatalkora

Bradley 1987. december 17-én született az oklahomai Crescent-ben. Édesapja a haditengerészetnél szolgált, mint hírszerzési elemző, édesanyja Walesből származott. A kis Bradley érdeklődött a szaxofon, a számítógépek és a tudományok iránt. 10 évesen honlapot szerkesztett, sorra nyerte a computerversenyeket. 13 korában a szülei elváltak, és édesanyja rokonságához költöztek Walesbe. Itt folytatta a weblapkészítést, társai pedig sokszor heccelték amerikai származása és akcentusa miatt. 2005-ben vissza is költözött az USA-ba, és édesapjával Oklahoma Cityben telepedtek le. Ekkor Manning már nyíltan felvállalhatta homoszexualitását, amely korábban Walesben elképzelhetetlen lett volna számára. Számos családi veszekedés után Tulsaba költözött, ahol egy Pizzériában dolgozott, majd a nagynénjénél lakott Potomacban, ahol még egyetemre is járt történelmet tanulni, de a sikertelen vizsgák után abbahagyta a tanulmányait.

A hadseregben

Csatlakozott a hadsereghez, és Missouri államban kapott kiképzést, de hat hét után leszerelték, mivel a társai sorozatosan megalázták, ezért teljesen összeomlott lelkileg.  Később felülvizsgálták a leszerelését, és a kiképzést 2008-ban újra elkezdhette. Áprilisban Fort Huachucaba helyzeték, ahol édesapjához hasonlóan ő is hírszerzési elemző kiképzést kapott. 2008 augusztusában a New York melleti Fort Drumba helyezték, ahol csatlakozott az Irakba vezényelendő alakulatokhoz. Ez idő alatt kezdett kapcsolatot Tyler Watkins-szal, aki a bostoni egyetem hacker közösségéhez tartozott, ahol sok embernek bemutatták a hálózatból.

2009 októberében érkezett meg Bagdadba, ahol hozzáférése volt a Titkos Internet Protocol Router Hálózathoz, és az Összevont Hírszerzési Kommunikációs Rendszerhez. 2009 novemberében kezdett érdeklődni a Wikileaks oldal iránt, amely akkor kezdte el a 2001. szeptember 11-ei események titkos iratait kiszivárogtatni az internetre. A lelki állapota továbbra is romlott, amikor bevallotta a szobatársának, hogy meleg, ő pedig többé nem állt szóba vele. Napi 14-15 órákat dolgozott elzárt komputertermekben, majd a sorozatos késései miatt megvonták tőle a kimenőt. Ekkor felborított egy asztalt, összetörve egy számítógépet, egy katonatársa szerint pedig egy fegyverládából akart puskát ragadni, mielőtt lefogták. 2010 januárja környékén juthatott hozzá olyan videókhoz, amelyek azt mutatják, hogy az amerikai légierő civileket bombáz. Még ebben a hónapban Manning 2 heti eltávozásra érkezett Bostonba, ahol újra találkozott hacker barátaival. A szabadsága alatt nőként élt, nőnek öltözve járt.

A kiszivárogtatás

Egy Lamo nevű hackerrel közölte, hogy birtokában van egy videó egy bagdadi helikopteres támadásról, amelyben a pilóta szisztematikusan lő le civileket. Manning lelkiismerete nem tudta elviselni, hogy milyen ügyet és módszereket szolgál. 2010 áprilisában a videót a Wikileaks nyilvánosságra hozta, nemzetközi botrányt okozva; még hazánkban is hír volt. Manning elektronikus levélben közölte a parancsnokával, hogy nemi identitás zavarral küzd. Tovább fokozódtak lelki problémái, ezt internetes kiírásai is megerősítették. Később összeszólalkozott egy női hírszerzővel, akit egyszerűen képen ütött. Ekkor lefokozták, a szolgálati fegyverét hatástalanították, és irodai munkára helyezték. Május végén kezdett internetes beszélgetésekbe Lamo-val, amely a letartóztatáshoz vezetett.

Letartóztatása

22 pontban emeltek vádat ellene, többek között kémtevékenység miatt is. A legsúlyosabb vád az „ellenség támogatása”, amely főbenjáró bűn. Az ügyészek elmondásuk szerint nem törekednek a halálbüntetésre, de ha elítélik, akkor életfogytiglanit kaphat. Kuvaiti fogva tartása után a virginiai tengerészgyalogsági bázisra került, Quanticoba. Szigorú őrizet alatt tartották, elkerülvén a társai általi bántalmazást és az öngyilkossági kísérleteket. Manning szerint a per előtti büntetéshez tartozott, hogy nem aludhatott délután 5 és 8 óra között, ha megpróbálta, akkor felállították. 2011. januárban összetűzésbe került az őrséggel, akik inzultálták, ezért magasabb öngyilkossági kockázati besorolást kapott; innentől egész nap a cellájában kellett maradnia, elvették a szemüvegét és több ruháját. Manning ekkor viccelődött az őrökkel, hogy ha akarná, akkor az alsónadrágjával is megsérthetné magát. Az őrök éjjel elvették tőle a ruháit, másnap pedig meztelenül állt a reggeli ellenőrzés elé.

A fegyházi körülmények nemzetközi figyelmet kaptak. Az Amnesty International a brit kormánytól kérte, hogy lépjen fel, mivel Manning brit állampolgárságú édesanya gyermeke. Később 295 akadémikus írt alá levelet a méltánytalan bánásmód ellen. A tiltakozás hatására Manninget egy kansasi erőd börtönébe helyezték, ahol már nagyobb és ablakos cellát kapott.

Manning kiszivárogtatásai

Az első anyagot csak tesztnek szánta, ez volt a Reykjavik 13 dokumentum, amely Izlandi politikusok profilját tartalmazta, amelyeket az Egyesült Államok állami hivatalai készítettek.

Ez után jött a bagdadi helikopteres támadás videója, amelyen az látszik, hogy a helikopter egy páncéltörőt szállító emberre tüzel, majd két Reuters alkalmazottra, akik kamerát cipeltek (ezt tévesztette össze a pilóta fegyverrel). Azután a helikopter tüzet nyit egy segítségre érkező teherautóra, amelyben gyermekek is megsérültek.

A Wikileaks ezután a Manning által átadott 91,731 afganisztáni dokumentumot kezdte közzétenni, majd pár hónappal később még 391,832 iraki titkosított katonai jelentést.

Számos diplomáciai aktát jelentettek meg, amelyet 271 amerikai nagykövetség készített 180 országból.

Feltételezik, hogy Manning szerezte azokat az aktákat, amelyeket a guantanamoi haditengerészeti bázison fogvatartottakról szivárogtattak ki.

Fogadtatás

Bradley Manning rögtön a politika kereszttüzébe került, a konzervatívok gyűlölték. Több csatorna úgy festette le, mint a homoszexualitása miatti bántalmazások hatására megőrült katonát. A baloldal hősként tekintett rá, aki szembeszállt a hadsereg háborús bűncselekményeivel, és akit emiatt jogtalanul tartanak fogva már évek óta tárgyalás nélkül. Többek szerint a Manning által kiszivárogtatott Wikileaks aktáknak közük volt az Arab Tavasz megindulásához, ugyanis sok akta szellőztette meg az ottani politikusok és kormányok korruptságát. Mike Gogulski 2010 júniusában megalapította a Bradley Manning Támogatói Hálózatot, amely felvonulásokat rendezett és tiltakozásokat a börtön előtt. 2012-ben 650.000 dollár adomány gyűjtöttek 12.000 embertől. Manninget a Nobel békedíjra is jelölték 2011-ben és 2012-ben. Graham Nash és James Raymond zenészek egy dalt is írtak Manningről.

Jóslataink 2013-ra

A tavalyi Jóslataink 2012 cikk több pontja bejött. Ezen felbuzdulva, bizonyítván a kommunisták politikai előrelátását és rátermettségét, újra megfogalmazzuk, hogy a kapitalista rendszer működése alapján, milyen történések várhatóak 2013-ra.

Komoly társadalmi megmozdulásokat jóslunk 2012-re. Ennek oka nagyon egyszerű: a kapitalizmus válságát nem fogja megoldani a Fidesz kapitalista politikája. Az éhező emberek száma növekedni fog, többen fognak megfagyni a télen, mint korábban, egyre többen fogják immár tömegesen elveszíteni a munkájukat, ezekből a munkásokból pedig saját szervezésű mozgalmak fognak kinőni. Az egykori szocialista ipari nagyvárosokban komoly munkásmegmozdulásokra lehet majd számítani (hacsak nem a fővárosba, a kormány elé fognak kivonulni.)

A kormányellenes tüntetések lassan európai formát vesznek, és lesz majd rendőrroham és könnygáz a munkások ellen. Akár éhséglázadások is kitörhetnek, különösképpen a szociálisan erősen elmaradott régiókban. Ezt megakadályozandó, az állami erőszakszervezetek fejlesztése fog zajlani.

A diákmegmozdulások folytatódni fognak az év elején a karácsonyi és vizsgaidőszak lejártával. A kormány mindenféle trükkök segítségével majd továbbra is próbálja elmismásolni az ügyet, de a diákság öntudatos lesz, és harcolni fog a jogaiért. Lesznek azonban megalkuvók, akik néhány gumicsontért hajlandóak lennének majd megegyezni a Fidesszel, alulértékelve a hallgatói megmozdulások erejében rejlő potenciálokat. Igyekeznek majd megteremteni a „munkásarisztokrácia” diákságon belüli formáját, azaz ösztöndíjakkal fog a kormány egy szimpatizánsréteget kialakítani, amely által ellenőrizni tudja majd a hallgatói mozgalmat.

A radikális baloldal továbbra is el lesz nyomva, nagy népi megemlékezések keretein belül fogják majd a vélt kommunizmus vélt bűneit mutogatni, kriminalizálva ezzel a mozgalmat. A nép közül azonban már egyre kevesebben fogják elhinni ezeket a badarságokat, és az általunk megszólítani tudott minimális mennyiségű ember igazat ad majd nekünk, és szimpatizánsunk lesz, de komoly baloldali áttörést még nem várhatunk. Hiába leszünk ott a megmozdulások első frontjában, nyilvánosságra nem számíthatunk. Hiába lesznek akár eredményeink szociális területeken, vagy a fasizmus ellen, ez sem fog médianyilvánosságot kapni.

A baloldal előtt két út áll, vagy a Fidesz elleni teljes frontú összefogás vagy a 2014-es választási vereség. Az MSZP 2013-ban meg fog nyerni néhány időközi választást, amely komoly elbizakodottságra fog okot adni, azonban ez 2014-ben kevés lesz, mert az az osztogatás éve lesz, mely erősen át fogja alakítani a választói akaratot.

Lesznek neoliberálfasiszták, akik megpróbálják újra maguk alá gyűrni majd a baloldalt, ahogy tette azt annak idején az SZDSZ. Ezek megpróbálják majd a kommunistákat minél jobban kiszorítani a baloldali összefogásból, ezt persze nem fogjuk hagyni, kérdés, milyen sikerrel. Ha sikerül inkább a liberális vonalat erősíteni az összefogásban, akkor a Fidesz diktatúra leváltásán túl teljesen felesleges is lesz hatalomra jutni. Az ország egyetlen esélye a valódi baloldali politikai szövetség létrehozása olyan közös pont mellett, mint a Fidesz diktatúra felszámolása, az alkotmányosság helyreállítása és egy fontos szociális csomag, a létminimum felszámolására, munkahelyek teremtésére, a szakszervezetek tekintélyének helyreállítására és az éhezés felszámolására, mindezt a leggazdagabb 1% kárára.

A Fidesz ellenforradalom folytatódni fog. Ma már tudjuk, hogy a Nemzeti Színház élére is Fidesz katona kerül, de egyre több közintézmény, kórház, iskola, egyetem, intézet, színház, stb.. fog a fidesz káderek kezébe kerülni. Ezek botrányt fognak okozni a baloldalon, lesz társadalmi ellenállás, de a kormány makacsul ki fog tartani emberei mellett.

A Fideszhez köthető szervezetek fokozni fogják a Gyurcsány-Bajnai ellenes lejárató kampányt, mert nagyon szeretnék, hogy e népszerűtlen politikusok egyike lenne választási ellenfelük.

A Fidesz tovább fogja machinálni a választási törvényt, hogy a saját malmára hajtsa a vizet. További rendelkezéseket fognak bevezetni, hogy törvényes legyen a 2014-es választási puccsuk.

A Fidesz teljesíti majd a globális tőke bankszerveinek követeléseit, de ennek ellenére mégis úgy fognak csinálni, mintha ők valami gyarmatosítók elleni szabadságharcot folytatnának. A játékba talán még az IMF is belemegy.

A kormány továbbra is folytatni fogja a gyengék ellen viselt háborút. A kisebbségek, a rokkantak, a rákosok, betegek, idősek után újabb társadalmi rétegeket fog találni, amelyek nehezen tudják megvédeni magukat, ezekbe óriásit fog rúgni.

2012-es jóslataink – elszámolás

2011-ben már mindenki pánikolt a maja világvégétől. A MI IDŐNK újság ezért elkészítette saját jóslatait 2012-re, elvégre a tudományos szocializmus előrejelző képessége sokkal jobb, mint bármilyen vallásos babonáé. Azonban nem kerülhetjük el a felelősségre vonást, így 2012 végeztével zárszámadásként, tekintsük át, hogy az akkori cikkből mi valósult meg.

Elsőként megjósoltuk, hogy a maja világvége elmarad. Ebben bizony igazunk lett.

Megjósoltuk, hogy a válság fokozódni fog, ellenben a kapitalizmus nem fog még megdőlni. Mind a kettő tekintetében sajnos igazunk lett. Közben újabb adatok kerültek nyilvánosságra, mely szerint már 4 millió létminimum alatt élő honfitársunk és 40.000 éhező gyermek „él” ebben az országban.

Igazunk lett abban is, hogy világszinten erősödni fognak a globalizáció-ellenes, rendszerellenes, marxista, anarchista és zöld mozgalmak. A különböző választási eredmények tükrében bizakodva tekintünk a jövőre. A dél-amerikai mozgalom továbbra is halad a vörös úton, és Európából is sok bíztató kommunista sikerről hallani. Az USA-ban sem sikerült megfékezni a Valódi demokráciát most! és az Occupy mozgalmakat. Hazai téren sajnos dúl a fidesz-diktatúra, amely jelentősen megnehezíti az alternatív baloldal kibontakozását, így ebben sajnos elbizakodottak voltunk, és ennek erősödése kapcsán nem volt igazunk.

A szélsőjobbra vonatkozó jóslataink beváltak. Közben a Fidesz is egyre nyíltabban tett olyan lépéseket, amelyek által már konkrétabban besorolható lett ebbe a kategóriába. A fasizmus erősödött, az antifasiszta mártírok utcáit átnevezik, tábláikat eltávolítják; van már nyílt parlamenti zsidózás. Igazunk volt abban is, hogy a hazai kormányzat semmit nem fog tenni a fasizmus ellen.

Tévedtünk, mikor kategorikusan kijelentettük, hogy a Jobbik „teljesen meg fog oszlani”. Félig ugyan igaz, hogy sok belső feszültség keletkezett, különösen a Szegedi Csanád ügy miatt, azonban a Jobbikból inkább temérdek kilépés történt, mint sem frakciók alakulása, és megosztódás. Persze mindenképp emlékezetes, mikor volt jobbikosok a saját pártjuk zászlóit égették. Félig mégis igazunk volt.

Igazunk volt, hogy a vörös csillag ügy kapcsán Strassbourg mellettünk fog ítélni, a kormány pedig soha nem fogja legalizálni a munkásmozgalmi jelképeket.

Az is igaz volt, hogy a hatalom fokozni fogja a kommunista hisztériakeltést, erőltetni fogják a nacionalizmust és a vallásokat. Egyre több iskola került egyházi kézbe, és az új oktatási reform során ez még folytatódni fog.

A diktatúra építése továbbra is folyik, igazunk volt, hogy megerősítik az erőszakszervezeteket, ezt a TEK fejlesztése és a parlamenti őrség több milliárdos felállítása is igazolja. Nem volt igazunk viszont abban, hogy a hadsereget is fejleszteni fogják, és elrendelik a sorozást.

A határon túli magyarok választójogának nem a jóslatunk szerinti „lassú csepegtetése” folyik, hanem szinte már ránk is árasztották.

Az egyik legjobban eltalált jóslatunk a diákságot érint. Konkrétan leírtuk, hogy „újabb diákhitel-szerű átverésekkel lesznek hitelrabszolgásítva” (Diákhitel II), „egyre kevesebb lesz az állami finanszírozott hely, és növekedni fog a tandíj”.

Az egészségügyi gyógyszerhiány és a várólisták még mindig mindennapos problémák. A közelmúltban tiltakoztunk is, amikor a kormány a végstádiumú daganatos betegek gyógyszertámogatását korlátozta.

Mindent összevetve voltak általános jellegű „jóslataink”, amelyek sokak számára nyilvánvalóak voltak, ezek pedig kivétel nélkül bejöttek. A konkrétabban megfogalmazott megállapításaink közül is sokban igazunk volt, de tény, hogy párat mi is hibáztunk, de a rezsimet ismerve, ami késik, nem múlik.

Vitatkozzunk kulturáltan!

Felhívás tagjainkhoz és szimpatizánsainkhoz

Az internetes tevékenységünk fokozódása, az egyre több Munkáspárt 2006-tal szimpatizáló aktivista és a párt kommunikációs tevékenységének – az állami cenzúra miatti – egyre inkább az internetre szorulása és áthelyezése miatt néhány jótanáccsal látjuk el tagjainkat és szimpatizánsainkat.

Az internet szerepe még koránt sem olyan fontos, mint az idősebb generációk gondolják, nem csodafegyver, ám nélkülözhetetlen és egyre növekvő szerepe van a propagandában, szervezésben, egy szervezet arculatának kialakításában, a tagság és a szimpatizánsok gyors tájékoztatásában, mozgósításában. Nem mellesleg új politikai küzdőteret nyitott meg a különböző szervezetek összecsapása számára.

Egyre több internetes nyilatkozatot, véleményt, cikket, videót és képet teszünk ki, többek között a facebookra, amely kommentelési lehetőséget biztosít a szimpatizánsaink és a kommunistákért nem rajongó álbaloldaliak és jobboldaliak számára is. Ilyenkor komoly viták is ki tudnak alakulni, amelyből természetesen nekünk kell kijönni győztesen.

Cél: Egy politikai vita során nem mindig az elvakult ellenfeleket kell meggyőzni. Ez szinte lehetetlen. Azonban ezeket az oldalakat, fórumokat sok, a vitától független ember is olvassa, aki véleményt alakít ki az olvasottak alapján. A mi célunk az kell legyen, hogy érveinkkel ne a vitapartnert győzzük meg, hanem hogy a két fél által megfogalmazott vélemény közül a független olvasóink a miénket találják meggyőzőbbnek és szimpatikusnak.

Stílus: Legtöbb esetben az internetes megosztásainkat szélsőséges jobboldaliak kommentálják. Ezek stílusa mindig a kommunistázás durva, vulgáris formájában merül ki, sokszor ezek extrémen és brutálisan erőszakos megjegyzések (gyilkosság emlegetésétől sem riadnak vissza). Ezeket a kommenteket igyekszünk törölni, bár minden a sok felület teljes ellenőrzése szinte lehetetlen számunkra. Ha benn maradnak, sem probléma, hiszen ezek a kommentek nem minket, hanem az azt megfogalmazókat jellemzik elsősorban. Fontos, hogy ezekre ne reagáljunk hasonló stílusban, akármennyire is idegesítőek és bosszantóak. Legtöbb esetben ezen kommentelők célja a provokáció, és akkor győzzük le őket igazán, ha szó nélkül hagyjuk ezeket, esetleg méltóságteljesen tisztességgel válaszolunk. Ne adjuk meg a veszekedés és a gyűlölet örömét nekik. Ne használjunk személyeskedést, se káromkodást, mert a mondanivalót – akkor is, ha igaz – komolytalanítja, hitelteleníti!

Tények: Érvelésünk ne szubjektív, hanem objektív legyen! Ne féljünk számokkal alátámasztani az igazunkat. Nem lesz nehéz, mert manapság az interneten sok minden hozzáférhető, akár a szocializmus gazdaságát és jólétét kell megvédeni, akár az ellenséges rendszereket kell bírálnunk. Sok mindenki tud hazudni, a számok azonban nem hazudnak. Különösen fontos érvelni a mai Magyarországra jellemző számadatokkal, hiszen sok adat személy szerint érint sok olvasónkat is.

Igazságos önbírálat: Tény, hogy a kommunista mozgalom, a szocializmus sem volt tökéletes. Az marxizmus számára sokkal fontosabb az igazság védelme, mint a mozgalomé. Nem kell vörös szemellenzővel védeni a múlt rendszer hibáit, vagy az esetleg kommunista jelképekkel diktatúrát megvalósító, a szocializmus eszméjét eláruló bűnözőket. Nekünk a saját kommunista, humanista, demokratikus értékrendünket kell megvédeni.

Legyünk jelen: Minél több érv, minél több vélemény vonul fel, annál jobb. Ez nem jelenti persze, hogy ne fogalmazzunk tömören, hiszen sokan nem veszik a fáradtságot az 5 sornál hosszabb kommentek elolvasására. Egymás hozzászólásait megosztásait ne restelljük a facebookon „lájkolni”, azaz a Tetszik gombra nyomni; egymás álláspontját erősítsük meg, támogassuk egymást; és ha már olyan méltánytalanul kicenzúrázza a mondanivalónkat a média, akkor segítsük a párt véleményét legalább az interneten terjeszteni a megosztásaink újabb megosztásával.

A közreműködést minden tagunknak és szimpatizánsunknak előre is köszönjük!

Tandíj

Végre az egész diákság megmozdult, egyöntetűen állnak ki a tandíj ellen. Ebben a cikkünkben a téma néhány perifériára szorult kérdését világítjuk meg, amellyel nagyon a sajtó sem foglalkozik, és a burzsoá média elemzői sem feltétlenül jól világítják meg, de azért itt-ott elhangzanak.

Az oktatás nem ingyenes

Természetesen ez igaz. Az egyetemek fenntartása, fűtése, az oktatók bérezése, stb.. pénzbe kerül, ez nem is kérdés. A kérdés, hogy ezt kinek kell megfizetnie? Úgy véljük, a társadalomnak egyöntetűen kell finanszíroznia és támogatnia az diákok tanulmányait. Vannak, akik képességeiknél és szorgalmuknál fogva kiemelkednek bizonyos aspektusokban az átlagból. Ezt a társadalomnak becsülnie és támogatnia kell. Az egyéni elhivatottság és tehetség ugyanis nem a diák magánügye, hanem közügy. A végzett diákok a társadalom által is finanszírozott tudásukat később a népesség javára fordítják.

A tanulás nem ingyenes

Attól még, hogy az oktatási rendszerben eltöltött időért az egyetemek és az állam számára közvetlenül nem fizet be a diák pénzt, attól még tanulmányai pénzbe kerülnek. Az extrémen drága tankönyvárak összességében olykor százezres nagyságrendig felrúghatnak például egy orvosi egyetem esetén. A diák a tanulása mellett nem tud munkába állni (diákmunkát leszámítva), azaz 5-6 évvel később állnak a keresők közé, amely hátrányt jelent családalapítása és sok más szempontból is. A diákot el kell valakinek a tanulmányai alatt tartani, jó esetben a szülőknek, rosszabb esetben diákhitelnek, de nem ritka, hogy fiatal lányok a testükkel fedezik a tanulmányi költségeket.

Indirekt van tandíj

Azt is kevesen realizálják, hogy a tandíjat igen is megfizeti a társadalom. Adónak hívják. A magyar lakosság a keresetéhez képest túl sok adót fizet. Az egykulcsos adórendszer miatt ráadásul igazságtalan mértékben sokat. Ha már befizetjük az irreálisan magas és sokféle adót, akkor miért kell még pluszban tandíjat is fizetni?

Demagógia

A kormány és egyéb védelmezői rögtön azzal jönnek ilyen esetekben elő, hogy az oktatás nem ingyenes. Szándékosan nem is említik, azt, amit az eddigi alcímek alatt leírtunk. A többi ellenzéki nagypártnak ilyenkor pedig az a „dolga” – hiszen tömegmédia-jelenségek -, hogy rögtön kikeljenek a tandíj ellen, látszólag a kisembereket védelmezve. Ez nem azért van persze, mert komolyan gondolják a dolgot, hanem a szavazatok miatt. Ezért demagóg. A szocialisták szájából azért hiteltelen, mert ők is akartak tandíjat bevezetni. Erre azzal reagáltak, hogy az csak pár ezer forint lett volna. Mi, marxisták, akik képesek vagyunk folyamatokban gondolkozni, nem csak a - tényleg alacsonynak tűnő - pár ezer forintos összeget láttuk, hanem ennek időbeni növekedését is; és persze a 4 millió létminimum alatt élőt is, akik még az ingyenes oktatásba is nehezen kerülhetnek be. A horthy-imádó Jobbik szintén előjött, hogy ingyen tanulást követel, pedig szellemi példaképük rendszerében bizony csak az úri-felsőosztály gyermekei tanulhattak magas szinten; arról nem is beszélve, hogy a kommunista és zsidó oktatókkal és diákokkal mit is műveltek a gázkamrákban. Különösképp a szélsőjobboldali elemek voltak, akik piócaként tapadnak ezekre a tüntetésekre, hátha tudnak belőle politikai tőkét kovácsolni. Szerencsére a fiatalok ezeket az elemeket eltávolították.

Antikommunizmus

Természetesen, ez ügy kapcsán is megjelennek a kommunista-ellenes felhangok. Ennek számos oka van:

- Hasonló diáklázadások elődei, például 68-ban Párizsban, de beszélhetünk akár a közelmúltról is, Nyugat-Európában, mind kommunista jelszavakkal, jelképekkel és ideológiával bírtak.

- Az ingyenes oktatás nem kommunista találmány, de a világ jórészén a kommunista munkásmozgalom jóvoltából jöhetett létre, különösképpen Magyarországon. Ezért „liberális” politikai körök félnek, hogy a diákok marxista szellemiséggel vérteződnek fel.

Nem véletlen, hogy megjelentek Kádár János képei a neten, párba állítva Orbán Viktor romkocsmás beszélgetéséről készült fotókkal. Azért pont azt az embert vették célkeresztbe, aki alatt nem volt tandíj. No comment. Remélhetőleg ez a fajta propaganda visszafelé sül el, hiszen nagyon sok ember él még az országban, aki a szocializmus alatt járt egyetemre és főiskolára.

Társadalmi ügy

A kormány mindig próbál elszigetelt, gyámoltalan és gyenge rétegekbe belerúgni. Ilyenek a nyugdíjasok, rokkantak és most a diákok után még a végstádiumú rákbetegeket. Az oktatásügy megszorítása nem csak a diákok ügye, hanem a teljes társadalomé. A diákok tandíját a szülők fizetik, a tudásra pedig mindenkinek szüksége van. Kivéve persze a burzsoáziának és a bankároknak, akik inkább kamatrabszolgákat szeretnének birtokolni. A kiállás is össztársadalmi ügy kell, hogy legyen. A diákok mellett fel kell vonulni a nyugdíjasoknak, a szülőknek, a rendvédelmieknek, a bányászoknak, a kizsákmányolt nőknek és munkásoknak, mindenkinek. A diákság sajnos ezt eddig szervezetten nem tette meg, ha más csoportok és rétegek védelméről van szó (egyénként persze sokan); de ezt el kell néznünk nekik, és közös erővel, a közös érdek mentén ellenállni a kormánynak. Nem csak a diákokért, de saját magunkért is, mert ma még a diákokat szorítják meg, holnap meg másokat és minket.

Mi a megoldás?

Fizessenek a gazdagok. Ez nem azt jelenti, hogy a szociálisan a felsőbb osztályokba született fiatalok fizessenek tandíjat; nyilván ez igazságtalan lenne. Azonban a felsőbb osztályokban élő szülők fizethetnének több adót, többkulcsos adórendszer kell. Megadóztathatnánk a spekulatív úton szerzett profitot, adót vethetnénk ki a nemzetközi spekulatív átutalásokra (Tobin-adó), amely gazdaságélénkítő hatású is lenne. Természetesen a kapitalista rendser malmai tovább őrölnek, és az a párt, amely terveiben ilyen intézkedések szerepelnek, az nem fog a nagytőkétől soha milliárdokat kapni kampányfinanszírozásra. Ha mégis pozícióba kerülne egy kormány ilyen tervekkel, akkor is szembe kellene néznie a nagytőkével. A társadalom problémáinak megoldása végső soron mindig is a kapitalizmus meghaladása kell, hogy legyen. A diákság, a munkásság és az össztársadalom tudatos marxista szerveződése a válasz.


Vajnai Attila beszéde az antifasiszta tüntetésen

Emlékezni, figyelmeztetni és összefogni jöttünk össze a Don-kanyarban elszenvedett szörnyű veszteség 70. évfordulóján.

Emlékeznünk kell az áldozatokra, az ártatlan civilekre, az akaratuk ellenére vérpadra hajtott katonákra.

Emlékeznünk kell arra a politikára, arra a rendszerre, amely Horthy vezetésével a fehér terrorral és a numerus clausussal kezdődött, amely három millió honfitársunkat juttatott koldusbotra, amely a történelem legsötétebb erőivel kötött szövetséget. Emlékeztetni kell a mai fiatalokat ennek a rendszernek a bűneire és következményeire.

Figyelmeztetni kell mai társadalmunkat, hogy ez a politika, ez a rendszer, a barna pestis ismét pusztítani készül. Ma négy millióan élnek a létminimum alatt, táborba gyűlt bitangok és a gárdákba verődő náci söpredék masírozik városaink utcáin. Figyelmeztetni kell, mert a hatalom sem tesz szinte semmit a mai fasizmus ellen.

A napokban kaptunk választ az egyik kerületi ügyészségtől, amelyben egy civil bejelentésre válaszul megállapították, hogy a mai törvények alapján csak az büntethető, aki tagadja a holokausztot, de aki dicsőíti azt, helyesli a zsidók kiirtását, az a "nyelvtani szabályok" miatt nem követ el bűncselekményt. Az a tény, hogy az ügyésznek nem esett ki a toll a kezéből, amikor aláírta ezt a határozatot, azt bizonyítja, hogy nem lehet tovább várni.

Össze kell fogni a szegénység és a fasizmus ellen. Össze kell fogni a köztársaságért, hogy a nép dönthessen saját sorsáról.

A beszéd videója megtekinthető itt:

http://indavideo.hu/video/Vajna_Attila_beszede_az_antifasiszta_tuntetesen

Interjú Knapp Gáborral

Knapp Gábor, pécsi munkás, a Civilek a szélsőjobb ellen facebook csoport tagja úgy döntött, gyalog vág neki Pécsről Budapestre, hogy részt vegyen a november 9-én megrendezendő antifasiszta megemlékezésen, a Duna parton lévő „cipőknél”. Sajnos a kísérlet meghiúsult, többek között erről is kérdeztük Knapp Gábort.

Miért döntöttél úgy, hogy gyalog vágsz neki ennek az útnak?

A "halálmenetekben"üldözött, megkínzott, és meggyilkolt emberek gyalogos kálváriája miatt, úgy éreztem ezzel a gesztussal adózzak a tiszteletükre és emlékükre.

Figyelemfelkeltési szándékod volt?

Természetesen nem a saját érdekem miatt. Nem akarok médiasztár lenni, de a sajtó ereje még nagyobb értelmet ad az ügynek, mert így rengeteg embernek üzenhetek, a rasszizmus fenevadjai ellen.

Miért hiúsult meg a dolog?

55 KM megtétele után, a sérüléseim összeegyeztethetetlen lettek a gyaloglással. Orvosi ellátás után segítőim hazahoztak, jelenleg lábadozom. Nem tudtam végigcsinálni, ez fáj a legjobban.      

Volt valami személyes negatív tapasztalatod rasszistákkal, amely erre az akcióra inspirált?

Nem "hivatásos"rasszistákkal, hanem az "utca emberével". Polgári körökben is siralmas a helyzet. Több alkalommal is volt személyes tapasztalatom utcán, orvosi, rendelőben, buszon...

Mit szólt a családod az akciódhoz?

A gyerekek nem igazán fogták fel, de a fiam 10-éves neki el tudtam magyarázni. A párom büszke rám, és féltett.

És mi lesz a következő megmozdulásod?

Egyéni akción még nem gondolkodtam, de szívesen venném, ha Pécsett is lennének szervezve demonstrációk. Budapesten van mindig minden. Itt is lehetne.

Kommunistaveszély helyett itt az összefogásveszély

A kormány rettentően fél a baloldali összefogástól. Nem véletlen, hogy ők az elsők, akik úgy akarják a választási törvényt manipulálni, hogy már ne a kommunisták legyenek a legjobban megkárosítottabbak, hiszen új ellenfél réme sejlett fel számukra: a kommunisták által is szorgalmazott széleskörű baloldali összefogás.

Tehát a Fidesz célja, hogy minél több kis baloldali szervezet képes legyen elindulni a választáson, ezzel szérforgácsolni az ellene szerveződő erőket. Ezért eltörlik majd a kopogtatócédula rendszert, amely eddig is antidemokratikus és igazságtalan volt, hiszen az tudta csak begyűjteni, aki vagy megfizetett súlyos pénzekért olyanokat, akik összeszedték, vagy kényszerítette a dolgozóit, hogy adják oda (lásd fideszes önkormányzatok). A Munkáspárt 2006 és a hozzá hasonló lopott százmilliókkal nem rendelkező pártoknak esélyük sem volt sem indulni, sem kampányolni. A milliárdosok ugyanis nem támogatják ellenségeiket pénzzel, kampánnyal, óriásplakáttal, korrupcióval, médiával.

A kormány most pedig felmérte a terepet, és kiderítette, hogy immár a „népfront” kísértete félelmetesebb, mint a kommunisták. Különösképp, ha azt az egységet kommunisták kezdeményezik már időtlen idők óta.

A demokratikus tér szélesítése helyett szűkítés

A Fidesz beiktatta a regisztrációs törvényt. Ezentúl csak az mehet el szavazni, aki előtte regisztrálja magát.

Eddig csak az a képviselő ülhetett be a parlamentbe, akit megszavaztak. Ehhez hozták létre a demokratikus erők a szavazás intézményét. Most ahhoz is regisztrálni kell, hogy valaki szavazhasson. Mi lesz a következő lépés? Az, hogy aki regisztrálni akar, annak majd be kell jelentkezni valahol? És majd egyszer ahhoz a bejelentkezéshez is regisztrálni kell?

A regisztráció teljesen felesleges. Macera. Plusz egy bürokratikus folyamat. Sokaknak már annyira elment a kedve a politikai részvételtől, hogy szavazni sem mennek el, nemhogy regisztrálni. A cél persze egyértelmű, a Fidesz garantálni akarja sajátmagának a túlhatalmat. Ezért fognak majd szavazati jogot is adni a határon túli magyaroknak, akik nem tapasztalhatják meg a bőrükön a mindennapi Magyarország azon problémáit, amelyet a jobboldal öntött a nyakunkba. A regisztráció távol tartja majd az apolitikus szavazókat, a bizonytalanokat, a politikában csalódottakat, és előnyben részesíti az agymosott, fanatizált jobboldaliakat. A regisztráció ráadásul számos csalásnak és visszaélésnek ad újabb helyet.

Ezzel konstatálhatjuk, hogy a demokrácia Magyarországon egy újabb lépcsőfokot fejlődött vissza. Ezzel a nagytőke pont annyi hatalmat szerzett, mint amennyit a munkások most elvesztettek.

A dolgozók célja pont a demokrácia minden fronton való kiszélesítése kell, hogy legyen. Hogy legyen a kisembernek is valódi joga beleszólni a saját közügyeibe! És ne csak joga legyen hozzá, hanem szándéka is. És ne csak beleszóljon, de azt eredménnyel tehesse. Mert a négyévenkénti kizsákmányoló-választás nem demokrácia.

Valódi részvételi demokráciára van szükség, munkástanácsok kellenek, visszahívható képviselők, osztályharcos szakszervezetek, likvid demokrácia, de legfőképp morális és normális pártok.

Kompromisszumos rendszerváltás?

A nácik mosdatása ma mindennapos. Horthy, Szálasi kap szobrokat, államilag rehabilitálják a Don-kanyarnál sorsára hagyott második magyar hadsereg horogkeresztes vaskeresztet viselő parancsnokát, aki felelős több százezer honfitársunk vesztéért. A nácimosdatás mellett azonban itt a rendszerváltás mosdatása, sőt inkább igyekeznek kihátrálni belőle.

A számok, statisztikák, a városképek, amiket látunk, a nyomor, amit tapasztalunk, mind azt mutatják, hogy a rendszerváltás bizony kudarcba fulladt. Már jó régen megbukott a hazai kapitalizmus, csak a nagytőke által fizetett politikusok még úgy csinálnak, mintha nem is. Először a kommunistákra próbáltak kenni mindent... „az előző rendszer” felelős minden bajért. Természetesen ki más is lenne a saját hibákért a felelős, mint más? Az óvódás módjára követett visszamutogatást sajnos sokan el is hitték. Aztán a privatizáció volt a hibás, Antal, a Horn-kormány, a Fidesz, az elmútnyócév és most a mostani garnitúra.

De a mai jobboldali közegben ismét előkerülnek a marxista oldalról a vádak, hogy talán a kapitalizmus a hibás. A kormány erre kénytelen megint a nem létező sztálinizmussal riogatni és kommunista hisztériakeltéssel válaszolni. Valamint a mostani Fidesz is rájött, hogy a rendszerváltással már nem érdemes kampányolni, mert lejáratódott. Igyekeznek kihátrálni mögüle. Pedig ne felejtsük el, hogy a mai Fidesz garnitúra ott ült az első sorban a rendszerváltás ideje alatt. Ellenzéki kerekasztalban tárgyaltak, Nagy Imre újratemetésen szónokoltak, tárgyaltak az Egyesült Államok elnökével, és majd csak előkerülnek akták egyszer a CIA-val való viszonyról is, mert nyilvánvalóan közrejátszott az is.

Rendszerváltónak lenni azonban ma már ciki. Nagyon kínos a Fidesznek is. Korábban már a Csurka féle szélsőjobbnak is azzá vált, ők előbb eszméltek, és előjöttek azzal a teóriával, hogy valójában a zsidók és a kommunisták csináltak „hatalomátmentést”. Még hamisítottak egy „rózsadombi paktum” nevű koholmányt is, amivel másra – jóhogy kommunistákra, oroszokra, zsidókra - akarják kenni a böszmeségeket. Aztán rendszerváltásból rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, majd módszerváltás és gengszterváltás lett, nem kevés antikommunista felhangokkal. A héten azonban Kövér László újabb kifejezést használt: kompromisszumos rendszerváltozás. Azt persze nem fejtette ki, és sosem fogjuk megtudni, mi ez a kompromisszum vagy kik között jött létre kompromisszum. Szóhasználata szerint nem volt elég radikális. Hát igen, valóban nem lógtak a lámpavasakról ártatlan meggyalázott kommunista holttestek, mint 1956-ban azt az ellenforradalmi terror alatt megtapasztalta a gyanútlan pesti lakosság. De az túlzás, hogy a rendszerváltás nem volt radikális.

Bármelyik statisztikát nézegetve a reálbérektől, a nyugdíjakon, a válások számáig minden téren csak rontottunk. Illetve egy téren nem: a milliárdosok száma némileg több lett. A teljes foglalkoztatottságból 4 millió koldus országa lettünk, tömegesen éheznek emberek, köztük több tízezer gyermek. Akkor még lehetett azt hazudni az embereknek, hogy jobban fognak élni, de 20 év után már nem lehet azt hazudni, hogy most már jól élnek. A rendszerváltás elbukott, és minden egyes ilyen alkalommal, amikor a jelenlegi hatalom próbál kihátrálni belőle, elismeri, hogy elbukott.

                                              Nem törhetnek át!

Hanti Vilmost, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) és az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) elnökét augusztus 29-én ért csoportos újfasiszta támadással kapcsolatban a MEASZ központjában nemzetközi sajtóértekezletet tartottak, amelyen több baloldali szervezet képviselője is megjelent. Hanti Vilmos kijelentette, hogy „az esemény lelkileg megviselte, de elszántsága megnőtt”. Tudja, hogy nincs egyedül, mert Magyarországról és külföldről mintegy háromszáz szolidaritási üzenetet kapott. Külön kiemelte Schweitzer József főrabbi együttérzését és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöksége nyilatkozatát. A MUOSZ közleménye szolidaritását fejezte ki a kirekesztés ellen küzdő társadalmi szervezetekkel és „tiltakozott az ellen, hogy a rasszizmus térhódítása elleni tüntetőket atrocitás érhesse”. A tájékoztató résztvevői kézhez kapták Robert Créange a francia Deportáltak, Internáltak, Ellenállók és Hazafiak Országos Szövetsége főtitkárának Trócsányi László párizsi magyar nagykövethez írt levelének a másolatát. A főtitkár élesen elítélte Hanti Vilmos fizikai bántalmazását, a magyar hatóságok közömbösségét és kérte, hogy tiltakozásukat továbbítsa kormányának.

Hanti Vilmos hangsúlyozta, hogy a szélsőjobboldali akciókban „minőségi változás történt”. Először fordult elő, hogy „politikai véleménynyilvánítás miatt történt támadás”. Hasonló esetek Nyugat-Európában is előfordulnak, de az érintett kormányok mindig határozottan elhatárolódnak az erőszaktól. Az Orbán-kormány azonban nem szólalt meg az ügyben, és a hatóságok a MEASZ-t nem tekintik partnerüknek.

Horváth Csaba az MSZP alelnöke kijelentette, hogy a fasizmus nem népirtással, hanem a gyűlöletkeltéssel kezdődött, ezért egyetlen pofont sem szabad eltűrni. Kónya Péter, a Magyar Szolidaritási Mozgalom társelnöke hangsúlyozta, hogy az augusztus 29-i provokáció is megmutatta, hogy a szélsőjobb tábora erősödik és a fizikai erőszaktól sem riadnak vissza. A Fidesz hallgatólagosan támogatja a szélsőséges csoportokat, amelyeket csak széles társadalmi összefogással lehet megállítani. Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnöke élesen bírálta a kormányt, mert eltűri a szélsőjobboldali provokációkat. Kijelentette, hogy az Európai Baloldali Párt szolidáris a hazai haladó erők küzdelmével. Molnár László, a Kisgazda Történelmi Szövetség képviselője Bajcsy Zsilinszky Endre antifasiszta szellemiségét idézte. Molnár szerint, a „mérsékelt jobboldal” nem tűri a szélsőséges, rasszista erők tevékenységét. Hirschler Tamás, a Magyar Antifasiszta Liga elnöke azt mondta, hogy a „helyzet súlyos.” Az államnak kellene fenntartania a rendet, de a kormány „összekacsint” a szélsőjobboldali csoportokkal.

Az elmúlt hetekben sorozatos neonáci provokációk zajlottak az országban. Schweitzer főrabbi inzultálása, a magyar-izraeli labdarúgó mérkőzésen lezajlott események, a „betiltott” Magyar Gárda menetelése és Hanti Vilmos megtámadása. Az egyik felszólaló szerint, az események a múlt század harmincas évei Németországának példáját idézik. Ady Endre szavai a mának is szólnak: „Őrzők vigyázzatok a strázsán.”   

                                                                              Tudósítónktól

                                                                                                                             

Viselt dolgok - Iskolai egyenruha

Pro és Kontra

Az oktatásügyi hatalmi megbízott ismét figyelemeltereléssel állt elő az oktatás teljesen lezüllött állapotait elkendőzendő. Persze nem igen van már magyar állampolgár, aki elégségesnek bélyegezné az egykor világhírű magyar oktatást. Mi nem is foglalkoznánk az iskolai egyenruha látszólag pitiáner kérdésével, ha nem látnánk kicsit a dolgok mögé, amely sokkal súlyosabb hátteret rejt. Nem akarunk igazságot tenni, csak megosztani az iskolai egyenruha viselt dolgának minden aspektusát.

Pro

A jelenlegi hatalom szerint az iskolai egyenruhának bevezetését azért tervezik, mivel nem szeretnék, ha a szegény gyermekek hiányosabb ruházata hátrányt jelentene számukra az iskolában. És igen! El kell ismernünk: a fideszeseknek ebben tökéletesen igazuk van. Az egyenfelszerelés erre tényleg tökéletesen alkalmas, és a pro érvek mellett ez a legfőbb. Ez azonban felvet még pár dolgot. A kijelentés szerint a nemzeti egység tökéletes, bölcs és tévedhetetlen kormányának fülkeforradalma alatt bizony élnek olyan gyermekek, akik olyan szegények, hogy alkalmatlan ruházatuknál fogva az iskolában megkülönböztetésben részesülnek. Ezzel elárulták magukat. Sőt, mi tovább megyünk és azt is minden fórumon hangoztatjuk, hogy kb. 30-50.000 gyermek éhezik is. Ha már így alakult ez a kapitalizmusban, akkor miért kellene ezen szerencsétlen gyermekeknek még az iskolában is alacsony osztályszármazásuk miatt megaláztatásban részesülniük a módosabb társaik részéről, vagy igazságtalanabb értékelésben a pedagógusok részéről (itt persze nem azt mondjuk, hogy a tanárok tudatosan adnak rosszabb jegyet azonos teljesítmény miatt; szerepe van a tudatalattinak is, hiszen sok esetben az osztályzás nagyon szubjektív, és bizony az is számít, hogy a diák egy felelet során hogyan adja el magát). Az iskolai egyenruha ezt a tünetet bizony egy szinten kezelné.

Kontra

Az ellenzék azonnal belekötött az iskolai egyenruhába. Többek között azért, mert az a dolga, hogy a fideszes politikusok szendvicsébe is valami aljasságot keressen. Ezért rögtön elő is álltak azzal, hogy a fidesz oktatási rendszere „alattvalókat” nevel. Ebben az ellenzéknek szintén tökéletesen igaza van. Ez mondjuk, sokkal inkább megnyilvánul abban, hogy a gyermekek úgy kerülnek ki gimnáziumból, hogy fogalmuk sincs, ki az a Martin Luther King, Che Guevara, Ho Chi Minh, Ságvári, és a kommunista elméletről is csak azokat a burzsoá vádakat fogják hallani, amelyeket Marx már 150 éve cáfolt. Fogalmuk sem lesz róla, mi az a történelmi materializmus, nem fognak hallani a materialista filozófiáról, sőt, annak természettudományos alapjával, a fizika, kémia és biológia törvényeivel sem lesznek tisztában. Talán lassan az evolúció oktatása helyett újra bevezetik a hittant az állami intézményekben, vagy magukat az iskolákat adják tömegesen papok kezébe. Ez valamivel súlyosabb zombisítása a gyermekeknek, mintha köpenyt aggatnak rájuk. De tény, hogy bizonyos körülmények között az egyenruha is meg tudja ölni az egyéniséget, és képes birkát csinálni az emberből. A kamaszkori lázadás korszakában akár fordított hatást is elérhet, és lehetséges, hogy a diák pont az egyenruha ellen fog lázadni, vagy amiatt több rebellis gondolatot kitermelni. Ezek szerint látható, hogy az iskolai egyenruha kettős szereppel is bírhat a cél szerint. Durva hasonlattal ilyen az államosítás is: szocializmusban teljesen mást jelent, mint kapitalizmusban. A kapitalista állam ugyanis a tőkésosztály uralmát biztosító eszköz, a szocialista állam pedig a munkásosztály átmeneti uralmát biztosítja az osztálykülönbségek megszüntetéséig. Az elnyomó kapitalista állam általi államosítás nem szolgálja olyan szinten a munkások életszínvonalának növelését, mint a szocialista. A szocialista államban az iskolai egyenruha ugyanis a közösségi tudat, a társadalmi szolidaritás kialakulását szolgálja. Ezenfelül azt is, hogy ténylegesen ne legyenek a módosabb családok gyermekei előnyben a kevésbé tehetősebb családokéinál. Mert a szocialisták nem tagadják, hogy a társadalmukban nem lesznek vagyoni különbségek. Az osztálykülönbséget töröljük el. A szorgosan és tehetséggel dolgozó munkás igenis többet fog keresni az áltagosnál, azonban ez a gyermekek esetében nem szabad, hogy hátrányt vagy előnyt jelentsen. Végül azt se felejtsük ki, hogy kicsi a valószínűsége, hogy egy egyenruha költségét az állam állná, ha már volt szíves azt bevezetni. Ennek is az a lényege, hogy némi pénzt akasszanak le még a szegény dolgozóról. Ugyanaz az eset, mint az új rendszámtáblák bevezetésének terve.

Magyar Gárda grasszálás engedéllyel

A gravitáció törvénye, mindenkire vonatkozik, megszegni azt – jelenlegi fizikai ismereteink szerint – nem lehet. A fizikai törvények már csak ilyenek. Sajnos a jogalkotók által meghozott törvények nem így működnek. A törvény megalkotása csupán elmélet és papír, semmit sem ér annak betartása és betartatása nélkül. A szólásszabadságot sértő és a munkásosztály törekvéseit elnyomni akaró vörös csillag tiltás számunkra nem törvény, mert nem tartjuk be. A MI IDŐNK újság szintén szándékosan nem tartja be a Fidesz kormány társadalomra veszélyes cenzori intézkedéseit. Nem csak egy államhatalom van, létezik (legalábbis kellene) a népi hatalom, amely kapitalista rendszerben ellenpólusa kell legyen a felsőbb osztályok érdekeit képviselő bürokráciának. A magyar népnek sajnos rendkívül rossz beidegződései vannak az állam felé. A szocialista állam védőszárnya ellen ugyanis nem kellett lázadni, a kapitalista állam viszont megszüntette az ellene lázadni képes szervezeteket (szakszervezet, Munkáspárt kiszorítása a parlamentből és egyéb akciók).

Az államhatalommal szembeni új ellenállás pedig születőben van. A Munkáspárt 2006 megmutatta, hogy igenis, ki lehet tenni a hatályos törvények ellenére is a vörös csillagot, nem lesz világvége. Aztán jöttek más tiltakozások (Occupy, Democracia Real Ya, Anonymous), amelyek szintén harcban állnak a törvényekkel, és lám, nekik sem esik bajuk. Maximum a rendőr elvisz minket, és akkor mi van? A büntetést majd a világ civilizáltabb felén lévő fórumok felülbírálják, mint ahogy az a csillagper esetén Strassbourgban történt, a történelem pedig felment minket.

A törvények megszegésének azonban van egy másik oldala is, a kormányzati. Mindennapos a korrupció. A kapitalista rendszer működése tulajdonképpen teljesen lehetővé teszi, hogy a törvények ellenére is – és még legálisan is - bárki irdatlan mennyiségű pénzt lopjon, majd azt megússza. A kormányzat csak addig tiszteli a saját törvényeit, amíg az hasznára válik. E ponton túl azonban felelősségrevonás nélkül kijátssza azokat. Mit kijátssza? A közvélemény szeme láttára, fényes nappal szegi meg, és ezzel a dolog le van tudva. Pontosan ugyanez történt a legújabb gárdaavatás kapcsán. A hatalom engedélyezte egy betiltott szervezet számára, hogy éljen azzal a gyülekezési joggal, amely a legális szervezetek számára van fenntartva. A probléma az, hogy ez egy emberellenes, kirekesztő, erőszakos, neonáci szervezet, a Magyar Gárda volt. A téma pedig a szokásos, uszítás a zsidók, cigányok ellen. Ezért a rendőrség nem szól, nem állít elő senkit. Ha valaki vörös csillaggal Munkát, Kenyeret és Fedelet követel, már viszik is el kihallgatásra.

Ez ügyben felelősség terheli a betiltott náci gárdistákat, a jelenleg még legális náci jobbikosokat és az erkölcsi legitimitását már rég elvesztett hatalomnak. A Fidesz-Jobbik szerelem újra lángol, és ha nem cselekszünk, azt majd követi az ország is.

Tango Down

Az Anonymous csoport elvégzi azt az antifasiszta tevékenységet is, amelyet a kormánynak kellene tennie. Konkrétan elérhetetlenné tesznek fasiszta (és sok más társadalomra káros) weboldalt. Számos fórumon téma, hogy az Anonymous csoportot a Munkáspárt 2006 működteti, ezt cáfolnunk kell, bár tevékenységükkel teljesen egyetértünk, és azt kívánjuk, bárcsak mi lennénk.

Tango Down – áll az örömteli jelszó az Anonymous által lezúzott honlapokon, vagy éppen ezzel a kifejezéssel tudatják az emberekkel, hogy egy nemkívánatos oldalt blokkoltak. De vajon mit is jelent a kifejezés?

A NATO is használja a fonetikus ABC-t, vagy más nevén Nemzetközi Rádiótelefonos Betűző ABC-t. Ennek az a lényege, hogy a sokszor zavaros, nehezen érthető katonai rádióadások bizonyos szavait, betűit, betűkódjait a betűknek megfelelő szavakkal helyettesítik a pontos érthetőség kedvéért. A polgári életben a kibetűzést segítendő személyneveket használunk (T mint Tamás, E mint Ernő). A NATO katonai kódjai állandó szavakat használnak (Alpha, Bravo, Charlie, Echo, Delta, stb…) Ha nem hallja/érti valaki telefonban, hogy (Munkáspárt 2006-os példával élve) Vajnai vagy Bajnai, akkor csak le kell betűzni, hogy Victor Alpha Juliet November Alpha India.

Ennek az ABC-nek az eredete még az I. világháborúra is visszavezethető, a hajózásban és a repülő navigációnál használtak hasonlót. Az antant használta, de a brit királyi haditengerészet és a szárazföldi csapatok szlengben mást használtak (pl. Butter, azaz vaj helyett Beer-t, azaz sört). Majd az amerikaiak is átvették a második világháborúban, de teljesen más szókészlettel. Ezt leginkább az Elit alakulat sorozatból ismerhetjük, a századok elnevezése kapcsán (Able, Baker, Charlie, Easy, Fox, stb…). Manapság a NATO kódrendszer van divatban. Érdekesség, hogy minden szó sokat változott, ám a C betű az első világháború óta mindig Charlie.

A különböző betűkhöz rendelt szavak néha önállóvá válnak, mivel a betű annyira jellegzetes. A VC, azaz Victor-Charlie kódjel jelezte a VietCong gerillákat, akiket sokszor csak röviden Charlienak hívtak. A C Ellenőrzőpont Berlinben a Checkpoint Charlie nevet kapta.

A NATO a betűkódok mellett külön kódszavakat is használ. Az igen-nem affirmative-negative, a közlés vége over, a beszélgetésből kilépés out. Az adást vettem a roger. Ez a received (fogadva) r betűjének korábbi, világháborús kódja, a roger, amely az új NATO kódban már Romeo, de meghagyták a régi kulcsszót. A segítségkérés a mayday, azaz május elseje. Ez egyszerű szójáték, a francia m’aidez, azaz segítség szóból ered.

A Tango a NATO abc T betűje, kettős jelentéssel bír. Az egyik a target, azaz célpont, a másik a terrorista. A célpont vagy terrorista kilövését jelzik Tango Down (terrorista lenn, tkp. a földön) kifejezéssel. Ezt a kódjelet vették át a hackerek bizonyos weboldalak lekapcsolására.

A cigánykérdés megoldása

A MI IDŐNK hasábjain már elemeztük a cigányságot érintő problémákat, amelyekre most megoldásokat javaslunk. A kapitalistáknak nem érdekük megoldani a gondokat, a fasiszták pedig teljesen rossz, tudománytalan és ostoba problémaelemzést adnak, amelyhez nem csak hibás, de erőszakos és erkölcstelen megoldási javaslatok társulnak. Meggyőződésünk, hogy a cigányságot érintő problémák szélsőjobboldali kezelése csak súlyosbítja azokat, ráadásul nagyon káros hatással van a magyar nemzetiségű lakosság életére is. A helyzet megoldásának csak korrekt, marxista elemzés lehet az alapja: politikai, társadalmi és gazdasági folyamatelemzés, nem pedig statikus gondolkodással a genetika hibás okolása.   

A társadalmi betegség tüneti és oki kezelése egyaránt fontos. Hosszútávú változást az oki kezelés fog hozni – és ez a lényeges, amivel senki nem foglalkozik -, ugyanakkor nem feledkezhetünk el a tüneti kezelésről sem. Alapvetően fontos leszögeznünk, hogy a bőrszín szerinti pozitív diszkriminációt kerülni kell, mert az pont ugyanolyan igazságtalan és hosszú távon káros, mint a negatív. A cigányság sorsát javító intézkedések a nem roma lakosságot ugyanúgy érintik majd.

A gazdasági helyzet helyretétele

A cigányság leszakadása és a rasszizmus ördögi kört alkot. A leszakadás magával hozza a társadalom elégedetlenségét a más bőrszínű emberekkel szemben, ez a rasszizmus pedig elősegíti a leszakadást, például a „fehér” vállalkozó inkább „fehér” alkalmazottnak ad munkát, nem cigánynak. Mind a két ponton változtatni kell. Elsőként meg kell állítani és visszafordítani a leszakadó tendenciát, a cigányság számára munkát kell biztosítani, és ami a legfontosabb, ezért tisztességes bérezést kell adni. Nem megoldás, hogy a Fidesz éhbérért indít közmunkaprogramot. A munka és kenyér mellé biztosítani kell a fedelet is, a nyomortelepeket élhetővé kell varázsolni, amelyhez a munkaerőt maga a cigányság adhatja. Természetesen ezek a javaslatok nem csak a romákra vonatkoznak, hanem minden szegénységben élő honfitársunkra. Nem csak a társadalom gazdasági helyzetét kell rendbehozni, hanem az országét is. Az állam irányításával meg kell valósítani a termelőeszközök közösségi tulajdonba vételét úgy, ahogy ezt az adott történelmi és gazdasági helyzet megkívánja (ez azonban már egy sokkal hosszabb cikk vagy politikai program témája kell majd legyen). A javak újrafelosztása lehetővé teszi, hogy a kizsákmányolók extraprofitjából igazságtalanul felhalmozott óriási vagyonokat visszaszolgáltassuk a jogos tulajdonosoknak, a kisembereknek, köztük a cigányságnak is.

A kulturális helyzet rendbetétele

A cigányság manapság újra éles diszkrimináció áldozata az iskolákban. Több helyen már megvalósították a bőrszín szerint szegregált oktatást.  Ennél fogva egyre kevesebb a roma hallgató az egyetemeken. A cigányok megítélésére súlyosan hatott a kereskedelmi média, amely szándékoltan primitívnek mutatja be a cigány lakosságot. Ezt a továbbiakban szankcionálni kell, valamint a közszolgálati médiában ellensúlyozni. Nem csak a cigányság képének, hanem magának a roma társadalomnak kell jobbá válnia, amely az előbb említett gazdasági változás nélkül lehetetlen. Egyik elsődleges feladatunk, az iskolákban a társadalom teljes jogú tagjaiként nevelni a cigány fiatalokat. Mindenféle bőrszín miatti diszkriminációt súlyosan büntetni kell. Az iskola ne csak gyermekmegőrző, de tanító és nevelő intézmény legyen. Vissza kell állítani az úttörőmozgalmat, amelyben a fiatalok megtanulhatják a társadalommal és a környezettel való együttélés alapvető szabályait és normáit. Az oktatást és nevelést nem csak a gyermekekkel kell alkalmazni. A felnőttek számára is lehetővé kell tenni, sőt ösztönözni kell őket, hogy továbbtanuljanak, érettségit, szakmát szerezzenek. A felnőtt lakosság társadalmi tudatát legjobban az fogja befolyásolni, ha tisztességes munkáért tisztességes életkörülményeket kapnak, így senki nem válik érdekeltté a bűnözésben, senki nem válik érdekeltté az alkoholizmusban, kábítószer-élvezetben, stb. A cigányság egy része istenfélő és babonás, tehát akár a haladó szellemű egyházak segítségével a megfelelő szellemi és erkölcsi nevelés felnőttkorban is segíthető lenne.

A rasszizmus megszüntetése

A Magyarországi Munkáspárt 2006 betartaná a párizsi békeszerződés fasiszta szervezetekre vonatkozó pontjait, azaz betiltaná ezeket, működésüket meggátolná. A hivatalos működésük megakadályozása, az anyagi és szellemi forrásaik elzárása jelentős méretekben visszaszorítaná a neonácizmust hazánkban. Ez a rasszizmus minden formáját csökkentené. Emellett folyamatosan propagálni kellene a fasizmus pusztításait és „elméleteinek” tudományos cáfolatát. A cigányság gazdasági és kulturális helyzetének javítása jelentősen javítana a romák társadalmi megítélésén.

Az Európai Balpárt nyári egyeteme - Görögország

A szokásokhoz híven idén is megrendezésre került az Európai Balpárt támogatása révén a politikai nyári egyetem. Jelmondata: „Európa népei, egyesüljetek“. Az eseményre Görögországban került sor. Július 17 és 22 között a legkülönfélébb programokkal várták az EBP tagszervezeteinek delegációit. A SYRIZA (a görög radikális baloldal koalíciója) volt a házigazda, és mindent megtett azért, hogy a vendégek bepillantást nyerjenek a mindennapi görög politikai életbe. A programok változatosak voltak. A hagyományos témák (feminizmus, gazdasági válságból való kiútkeresés, nacionalizmus elleni küzdelem, gazdasági és politikai alternatívák) mellett megjelentek új és fontos szemináriumok is (Eurozóna fenntarthatósága, Európai Unió egységével kapcsolatos kérdések, az ifjúság helyzete). 

Egyik legnagyobb téma azonban az „1 millió aláírás egy szociális bankért“ kampány volt. A szemináriumok alatt és után állandóan ez volt a fő kérdés, hiszen ez lehet az a sarkalatos lehetőség, mellyel az európai baloldali pártok átformálhatják az Európai Unió arculatát. Az akció fontosságát az is mutatta, hogy egy külön szemináriumot szenteltek a kampány megbeszélésére, ahol Morva Judit (a magyar le Monde Diplomatique-től) is lehetőséget kapott, hogy felszólaljon. A kampány valóban nagy horderejű, ezért a benne részt vevő országokra (közte a Munkáspárt 2006-ra és a Zöld Baloldalra) nagy felelősség hárul, hogy sikeresen véghezvigyék ezt a kezdeményezést.

A magyar delegáció a programokban való aktív részvétele mellett hathatósan ápolta a jelenlegi kapcsolatait és próbált új szervezetekkel megismerkedni, hiszen egy ilyen összejövetel jó alkalom politikai stratégiák megbeszélésére, új ötletek, ismeretségek befogadására. A Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal is fontosnak tartja a nagy pártoktól való tanulást. Az ő sikereikből erőt merítve kell tovább küzdeni Magyarországon, hogy elérjük céljainkat, többek között egy valódi szociális államot, amely nemcsak köztes állapota, de fontos eszköze is a kapitalizmus meghaladásának. E téren sikeresnek mondható a delegáció munkája, hiszen számtalan új politikai szervezettel, ifjúsági szervezettel tudtuk felvenni a kapcsolatot.

Befejezésként, pedig egy „titkot“ szeretnénk megosztani olvasóinkkal. A magyar delegációból többen is azért lobbiztak, hogy jövőre, a nyári egyetem Magyarországon kerüljön megrendezésre. Bár biztosat csak a novemberi Végrehajtó Bizottság ülése után tudunk mondani, azt már jelen pillanatban is tényként állíthatjuk, hogy hazánk bekerült azok körébe, akik megkaphatják a rendezés jogát.

Csiszár Tamás

Zöld Baloldal

Fizetésemelés az egészségügyben

Végre megvan. Az orvosok fizetésemelést kaptak. Az alsó szinten bruttó 66 ezer forinttal nő, ami azért nem annyi, amennyinek hangzik, mert ugye mínusz adó, lesz belőle kevesebb mint 40 ezer. A híradók persze ezt a számot hozzák, csak éppen ennek egy jórészével ugye nem tud mit kezdeni az eü dolgozó, mert adó. Ez annyit tesz, hogy a kb. 100 ezres alapfizetés megemelve még így sem éri el a 140 ezret egy rezidensnél. Tehát ez a fizetés még mindig egy VICC. Ha plusz 40.000 helyett mondjuk 400%-os emelés lett volna (játsszunk gondolatban a 4-es számmal), akkor 400.000 forint lenne a fizetés, ami még mindig csak a fele a nyugati béreknek. Ezzel azonban már lehetne valamit kezdeni, és sok embert itthon is tartana, különösképp, hogy ebből már majdnem tízszer is meg lehet élni havonta (gondoljunk itt a 47.000-es fidesz pofátlanságokra).

Mi kell a tisztességes fizetéshez? Jobb gazdaság? Több pénz? Európai normák? Politikusok? Egyik sem. Bérharc kell. Ez az eset is bizonyítja, hogy a „munkásnak annyi a bére, amennyit kicsikart”, semmivel sem több vagy kevesebb. A rezidensszövetség egyedülálló módon bérharcolt, kényszerhelyzetbe hozta a kormányt, amelynek meg kellett hátrálnia. Pontosabban tettek egy ajánlatot, amelyet a rezidensszövetség sajnos elfogadott (ebből az akcióból sokkal radikálisabb emelést is ki lehetett volna hozni). Arra buzdítunk minden dolgozót, hogy sokkal vehemensebben álljon ki karakánul az érdekeiért. Nem vagyunk szolgák. Mi vagyunk a nép! Mi vagyunk az erősebbek!

Az Echo Tv korlátozta a vélemény-nyilvánításunk szabadságát

A Munkáspárt 2006 folyamatos médiacenzúra alá esik. Néhány percnyi műsoridőt csak akkor kapunk, hogyha az Európai Emberi Jogi Bíróság elítéli hazánkat a kormány pökhendi viselkedése miatt. Ha ez kell a véleményünk elmondásához, akkor ezt a jövőben is meg fogják kapni. Információs társadalomban az a párt a népszerű, amelynek a nagytőke megengedi, hogy a médiában szerepeljen, természetes, hogy minket ilyen helyeken nem látnak szívesen.

Az utóbbi időben több vörös csillagos ügy volt (Május elsejei előállítás, Fratanolo per, Előállítás a József Attila szobornál), amely ugyan minimális szereplési időt eredményezett, de koránt sem volt elégséges a hazai média érdeklődése. Egyedül az ECHO TV volt, amely korábban meghívta műsorába Vajnai Attilát és Hanti Vilmost, amelyben inkább Vámos György beszélt, semmint a meghívott vendégek.

Természetesen az utolsó pillanatban a csatorna úgy döntött, hogy mégsem adják le a műsort. Legalább megpróbáltuk. Aztán jött a többi csillagos ügy, és ekkor a csatorna úgy döntött, hogy mégis csak leadják a műsort, ami most már valóban meg is történt. Ám ekkor jött a hidegzuhany. Vajnai Attila ugyanis, demonstrálandó a véleményét a jelképtörvényről és a hazai társadalmi helyzetről, megfogalmazta, számunkra mit jelent a vörös csillag, majd kitűzte azt adásban. Az Echo Tv munkatársai viszont cenzúrázták a csillagot, azaz kihomályosították. Ezért Vajnai Attila zakóján csak egy nagy homályos foltot láthattak a nézők. Ezzel tulajdonképpen újra sértették a vélemény-nyilvánítás szabadságát. A vörös csillag ugyanis véleményt fejez ki. Annak letakarása pedig a véleményt cenzúrázza. Mi lesz a következő lépés? Legközelebb talán az egész Vajnai Attilát kitakarják? Persze a mondatokat is ki lehet vágni (ki is voltak), de akkor már a megmaradó mondatokat is lehet kisípolni.

A műsor felvétele az alábbi linken érhető el:

http://indavideo.hu/video/Hanti_Vilmos_es_Vajnai_Attila_-_interju_a_jelkeptorvenyrol

The Guardian

Jeffries, Stuart: Miért népszerűsödik újra a marxizmus?

Stuart Jeffries: Почему марксизм снова на подъеме

(Orosz nyelvű tömörítvény fordítása)

A kapitalizmus világszerte válságot él át és nem érteni, hogy vannak-e alternatívái. És mi a helyzet egy 19. századi német filozófus gondolatai körül?

„Karl Marx divatba jön, és csak az isten tudja, mi lehet ennek a vége” – írja a The Guardian megfigyelője, Stuart Jeffries.

164 évvel ezelőtt Karl Marx és Friedrich Engels megírták a „Kommunista párt kiáltványát”, de most a proletariátus, ahelyett, hogy a kapitalizmus sírásójává válna, „mesterségesen életben tartja azt. A munkával túlterhelt, rosszul fizetett dolgozók, akiket a történelem legnagyobb szocialista forradalma (a kínai) állítólag felszabadított, az öngyilkosság peremén egyensúlyoznak, azért, hogy az emberek nyugaton mindenféle i-Padokkal szórakozhassanak. Amerika Kína pénzén él, különben már csődbe jutott volna”. Mint a Párizs VIII. egyetem professzora, a marxista Jacques Rancière mondja, „a kapitalizmus világuralma ma Kína Kommunista Pártjának köszönheti a létezését”.

2008 óta szakadatlanul nő az olyan művek eladása mint a Das Kapital, a Grundrisse, a Kiáltvány. A chemnitzi (volt Karl Marx Stadt) Sparkasse kliensei Marx arcképét választották a műanyag hitelkártyáikra, amelyekkel a németek még inkább eladósodnak, ironizál a szerző. Kínában a „Tőkére” musicalt szereztek és tűztek műsorra.

Joseph Choonara, egy marxista fesztivál szervezője, amelyet évente szervez a Brit Szocialista Munkáspárt, megjegyzi, hogy a rendezvénynek évről évre több fiatal részvevője van: „A marxizmus iránti érdeklődés újjászületését, különösen a fiatalság körében, az magyarázza, hogy eszközöket ad a kapitalizmus, és mindenek előtt a kapitalista válságok elemzéséhez, olyanokéhoz, amilyent most is átélünk”. Az új nemzedék nem annyira osztja Francis Fukuyama „triumfalizmusát”. Ő a könyvében, a „Történelem végében” ("The End of History", 1992) a kapitalizmust úgy mutatta be, mint „valami vitathatatlant, amelynek a megdöntése elképzelhetetlen”.

A 22 éves marxista Jaswinder Blackwell-Pal lelkesen mesélt a cikk szerzőjének az egyiptomi forradalomról: „Annyi sztereotípiát törtek össze…Úgy tartották, hogy a nép a mohamedán világban nem fog harcolni a demokráciáért. A forradalmat folyamatként, nem eseményként, rehabilitálták… Ezek az események megmutatták, milyen fontos a szervezet”. Aztán a beszélgetés a Nagy Britannia-i helyzetre terelődött: „Nekünk nagyon, nagyon gyenge kormányunk van, amely belviszályokba süllyedt. Azt hiszem, ha igazán meg tudunk szerveződni, nyugdíjba tudjuk őket küldeni.” „Véres forradalom Britanniában nem lesz, de remélni lehet, hogy kialakul a munkásemberek társadalma a munkásemberek számára”, mondja az új baloldal 27 éves képviselője, Owen Jones.

„A marxizmus nyugati újjáéledése megértésének a kulcsa” Jeffries véleménye szerint abban áll, hogy „a fiatalok számára azon nem ejtettek foltot a sztálini lágereket érintő asszociációk”. Az új baloldaliakat éppen erkölcsi pozíciókról bírálják: a marxizmus iránti érdeklődés egyes emberek tudatában elszakíthatatlanul összefügg a sztálini totalitarianizmus apológiájával. „De, ha a kapitalizmus kritikáját olvassák Marx és Engels előadásában, akkor kötelezően elfogadják a világnézetet, amelynek a lelkiismeretét több gyilkosság terheli, mint a nácikét? A GULAG nem következik közvetlenül a „Kommunista Kiáltványból” – véli Jeffries.

Eric Hobsbawm történész a posztkapitalista korszak beköszöntét elkerülhetetlennek tartja. A „Kiáltvány” új kiadásának az előszavában ezt írja: „Nagyon valószínűtlen, hogy az a „posztkapitalista társadalom” meg fog felelni a szocializmus hagyományos modelljeinek, nem is beszélve a szovjet korszak „létező” szocialista mintáiról”. De ez éppen a felszabadító marxizmus lesz

A teljes, angol nyelvű cikk:

http://www.guardian.co.uk/world/2012/jul/04/the-return-of-marxism?CMP=twt_gu


Összefogás a vörös csillag ellen

Sajnos nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk a Civil Összefogás Fórum és a Civil Együttműködési Tanácskozás legutóbbi vörös csillag ellenes közleményén.

A CÖF és a CET tulajdonképpen a fidesz szatellit szervezetei, csodálkoznánk, ha ez a nagy összefogás létszámában meghaladná a tízet. Szerintük a vörös csillag viselése az ország ügye, ezért az állam ne fizessen kártérítést. Már a jobboldal szokásos csúsztató eszközét használják, amikor is az államot és az országot összekeverik. Mellesleg a vörös csillag viselése a nép ügye (ezt a fogalmat ők nem szeretik). Az Emberi Jogi Bíróság ítélete ellen levélben tiltakoznak. Megjegyezzük, tiltakozást nem szokás eljuttatni bíróságokhoz, és bíróságoknak nem áll módjukban tiltakozást elfogadni és mérlegelni. A bíróságok jogi döntésekkel foglalkoznak.

Felteszik a kérdést: "milyen közös Európa az, ahol közösségi értékeinket bírálják felül, ahol valaki jogot formál arra, hogy megmondja egy másik népnek, mit szabad és mit nem szabad elvetnie?"

A kérdést rosszul tették fel a kormánybarát szervezetek. Mert a vörös csillag ügyben az történt, hogy a kormány mondta meg a népnek, mit szabad és mit nem elvetnie. A kormány korlátozta a munkásmozgalom szimbólumait, a szólásszabadsághoz való jogot. Áttételesen, mivel a Munkáspárt 2006 és Zöld Baloldal vezetőit nyilvános rendezvényekről hurcolták el, korlátozták a gyülekezési jogot, és ismét csak a szólásszabadsághoz való jogot, mert ezen politikai rendezvények célja a véleményünk kifejtése. A CÖF-höz, CET-hez hasonló burzsoápárti gondolkodású emberek célja a hazai szakszervezeti, ellenzéki, baloldali és marxista szervezetek totális leszerelése, ennek első lépése volt szimbólumaink betiltása, ezt pedig folyamatosan antikommunista hecckampány és agymosó propaganda követi az összes állami kontroll alatt álló jobboldali köz- és kereskedelmi médiabirodalomban. Az Európai Emberi Jogi Bíróság ezt mérlegelve szabaddá tette a vörös csillagot, és nem csak az ismert sörmárkának, nem csak a baloldaliságnak, hanem a demokratikus elvek mentén politizáló, valódi kommunista pártok és szervezetek számára. Ezt a döntést az Európa Tanács államainak KÖTELEZŐ elfogadnia, mérlegelés nélkül. Nem azért, mert az EU így akarja és kényszeríti a parlamentet, hanem mert erről Magyarország szerződést írt alá, azaz önként vállalta az ítéletek elfogadását. De a parlamentnek legfőképp azért kell szabaddá tennie a vörös csillagot, mert úgy HELYES!

A CÖF szerint „a magyar állam nem fizethet kártérítést "a vörös csillag híveinek", mert ártatlan zsidó, keresztény és cigány polgárai már életükkel fizettek meg a "nagy vezérek" őrületeiért.” Itt súlyos történelemhamisítást követ el a CÖF, mivel a legkeményebb rákosista terror idején sem gyilkoltak embereket zsidó, cigány származás, vagy vallási hovatartozás szerint. Összekeverik Rákosit Horthyval, akit a CÖF-CET-Fidesz-KDNP-stb. jobboldali szervezetek már nyíltan magasztalnak. Ők a fasiszta-nyilas Nyírő-Wass-Prohászka-stb. szellemiség örökösei, amit nyíltan fel is vállalnak. Mi nem teszünk különbséget Horthy és Rákosi bűncselekményei között (annak ellenére sem, hogy Horthy 1000-szer annyi halálért volt felelős), mert minden emberi élet számunkra érték. Ez az alapvető különbség köztünk és a fidesz szövetségesei között. Mi, a Munkáspárt 2006 demokratikus szervezet vagyunk, és éppúgy elítéljük Rákosit, mint Horthyt, ez a hazai jobboldalról nem mondható el. 

A Vörös Csillagra mint a munkásosztályt felszabadító jelképre tekintünk. A nép jólétéért, az igazságosságos társadalomért küzdünk, és mivel ez a fidesznek nem sikerült, természetes, hogy félnek tőlünk, ezért minden erővel olyan intézkedéseket és törvényeket hoznak, amelyek segítségével ellehetetlenítik a valódi demokráciáért küzdő szervezeteket. Az ő rendszerükben 50.000 gyermek éhezik, családok ezrei állnak kilakoltatás előtt és 4 millió ember él a létminimum alatt. Ha ez a CÖF-CET szerint demokrácia, akkor nekünk más a demokrácia-felfogásunk. A vörös csillagosok pedig nem fogják hagyni, hogy a fidesz által támogatott 1%-nyi nagytőkés kizsigerelje a 99%-nyi népet.

Munkáspárt – EMI csata

Kivételesen most nem rólunk, hanem a másik Munkáspártról cikkezünk. Történt ugyanis, hogy az EMI (Egyesült Magyar Ifjak) szélsőséges jobboldali szervezet állandóan a határon túlra járt provokálni az ott élő békés magyar, román és szerb lakosságot, feleslegesen gerjesztették a soviniszta indulatokat, amelynek az lett az eredménye, hogy a szélsőséges rendezvényt, mely a neonácik gyűjtőhelye és amelynek meghívott vendégei között a Jobbik képviselői is ott vannak, a szerbek kipaterolták.

Tették ezt nagyon helyesen. A határon belül ugyanis már sokkal kevesebb kárt tudnak okozni ezek a veszélyes elemek, ám a neonácizmus mindenütt kártékony. A bőrfejű zenekarokat is felvonultató rendezvényen idén még a Horthy-kultuszt is ápolják mindenféle agymosó előadások keretében, amelyeken a fiatalok agyába próbálnak mindenféle alternatív, jobboldali, hamis történelmet belemosni. Sajnos sok esetben sikerrel.

A Munkáspárt szegedi szervezete történelmi lépést hajtott végre, amikor is felkérte a Munkáspárt 2006-ot, hogy közösen szervezzünk antifasiszta rendezvényt. Mellettünk még megkeresésre került Botka polgármester úr és az MSZP, illetve a helyi DK és Szolidaritás képviselői. Ezen felül az említett szervezetek képviselői szót kapnak majd a rendezvényen. A Munkáspárt sajtótájékoztatót tartott, ahol a 25 meghívott média közül csupán egyetlen jelent meg. A szegedma.hu munkatársai korrekt tájékoztatást adtak Fogarasi Zsuzsanna, a Munkáspárt megyei elnökének szavairól. Az elvtársnő Illyés gyulát idézte: „Patrióta, aki jogot véd, nacionalista, aki jogot sért.” A nacionalizmus mindig a nemzeti öntudat hiánya. A hazafias érzések nem keverendők össze semmiféle szélsőséges megnyilvánulással.

Az EMI válasza nem váratott magára. Nyílt levelet adtak ki, melyben tulajdonképpen a fasiszta vádakra nem reagáltak, a szélsőséges nézetektől nem határolódtak el, nyilván nagy szükségük van a neonáci fiatalok támogatására, és nem akarták őket elijeszteni. A néhány soros nyilatkozatuk tulajdonképpen szándékoltan primitív és pofátlan stílusú, nyilvánvalóan a botránykeltés volt a célja, egyébként nagyon meg sem jelenhetett volna komoly sajtóban. Ezen kívül kizárólag csak a kommunizmus elleni fröcsögést tartalmazott, azaz óvodás módjára visszamutogattak, ezzel tulajdonképpen elismerve önnön szélsőségességüket. Jöttek Leninnel, Kádárral, Komócsin elvtárssal. Még azt is felvetették, hogy Vörös segélyből gyűjtsünk belépőjegyre valót. Nyilvánvaló, hogy egy magát komolyan vevő szervezet ilyen közleményt nem ad ki. Az már végképp felháborító, hogy a délvidéki mészárlást is felhozták, azt Tito partizánjaira kenve, holott mindenki számára nyilvánvaló, hogy a magyarok elleni délvidéki atrocitásokat csetnik nacionalisták követték el, a szerbek elleni mészárlásokat pedig Horthy parancsára. Annak a Horthynak a parancsára, akit az EMI táborban az egekig fognak magasztalni.

Egyenruha-rasszizmus

Az ember képes valami tulajdonságot egy másik tulajdonsággal azonosítani, a kettő között pedig nem létező kapcsolatot teremteni. Ha egy cigány lop, akkor a primitív ember gondolkodása szerint minden cigány tolvaj. Sajnos nem elhanyagolható az ilyen ostoba módon gondolkozó honfitársaink száma. Nem tanultak semmit sem a marxista filozófiáról, az idealizmus visszásságairól, se azt nem tudják, mi az anyag, sem azt mi a tudat. Ha így lenne, akkor az egymástól független tulajdonságokat (bőrszín, bűnözési hajlam) nem kötnék össze. Természetesen többszörös áttéteken keresztül van némi kapcsolat ezen tulajdonságok között, konkrétan ha a fehér ember nem ad munkát a barnábbnak, akkor szociális krízisbe sodorja, és olyan társadalmi és környezeti körülmények közé kényszeríti, amely hajlamosít a kriminális viselkedésre. Itt is a környezetnek van elsőrendű szerepe, és semmiképp nem a jobboldal által sztárolt genetikának. Természetesen elszórt esetekben a genetika is okozhat kriminális hajlamot, de az sokkal inkább a fehér bűnözőkre jellemző, így ezzel öngólt is lőttek maguknak.

A bűnözést egy attól független tulajdonsággal összekötni (is) rasszizmus. Ezért az egyenruhások által elkövetett bűncselekmények felelősségét az egész hadállományra kiterjeszteni hasonlít a rasszizmushoz. A rassz szó fajt jelent, így nyelvészetileg erőltetett az egyenruha-rasszizmus kifejezés, szerencsésebb lenne a diszkrimináció szót használni, azonban a rasszizmus preferenciáinak, kialakulási módjainak megfelel e fogalom. A bűnt látva a primitív agy rögtön a külsővel azonosítja azt, így az egyenruha felel meg a bőrszínnek. Konkrétan a Vörös Hadsereg katonái esetében forog fenn az egyenruha-rasszizmus klasszikus esete.

Bűnös-e a Vörös Hadsereg?

Természetesen nem. A Vörös Hadsereg állománya tízmilliós nagyságrendű. A szovjetek 20 millió embert vesztettek a második világháború során, ennek fele volt hadállományban, másik fele civil. Tehát a halott katonáik száma kiteszi a mai magyarországi lakosságot. Egyedül a Sztálingrád körüli hadműveleteknek 2 millió szovjet esett áldozatául. Az óriási embertömeg, amiket a háború megmozgat, együtt jár a populációs tulajdonságok exportjával is. A Vörös Hadsereg katonái között is megtalálható az átlag populációra vonatkozó bűnözési ráta. Sőt, a hadseregekben némileg több is, tekintve, hogy a katonák fiatal férfiak, akiket elszakítottak otthonuktól és belevetettek egy kegyetlen háborúba. Természetesen a Vörös Hadsereg kötelékében is megtalálható a bűncselekmények teljes repertoárja, ahogy az minden ország minden lakosságának populációs statisztikájára is jellemző. Azonban semmiképp sem a nagy átlagot reprezentálják ezek a bűnözési adatok. A legjellemzőbb vád a Vörös Hadsereg katonái ellen, hogy temérdek nőt megerőszakoltak. Mint minden hadseregben és minden háborúban szórványosan előfordulnak atrocitások. A szórványosság az Európán átvonuló több milliós embertömeg miatt bizonyos helyeken koncentráltan súlyosabban megnyilvánult, mélyen beívódott az emberek tudatába, különösképpen olyan fővárosokban, mint Berlin. Ezeken a helyeken rengeteg katona koncentrálódott, a hadseregek bűnöző elemei pedig éltek is a lehetőségekkel. Ezres nagyságrendű német nőt erőszakoltak meg, amely minden esetben tragédia, de egy egész hadseregre vonatkoztatni a deviáns elemek által elkövetett bűncselekményeket szintén igazságtalan. Összehasonlításképp, az USA-ban percenként 4 nőt erőszakolnak meg. Az óránként 240, naponta majdnem 6000. Mégsem mondjuk, hogy az amerikaiak mind perverz-agresszív népség lennének. A statisztikák alapján általánosan kijelenteni, hogy a szovjet katonák nőket erőszakoltak, erős ferdítés. (Itt hozzátesszük, hogy a nyíltan hitlerista internetes honlapok milliós nagyságrendű adatait nehogy komolyan vegyük!)

Ellenpropaganda

Természetesen a nagyarányú tőkés ellenpropaganda is rátesz arra, hogy a Vörös Hadsereg felszabadítóit holmi züllött, állati csordaként fessék le. Az amerikai filmekben minden orosznak akcentusa van, ezen felül csúnyák, mindig koszosak, ápolatlanok, borostásak, egyetlen fehér foguk sincsen. Ezen felül minden ilyen filmben megvan a kellő számú antikommunista propagandaduma. A milliárdosoknak politikai érdeke a kommunista hadseregeket ilyennek lefesteni, hiszen a végén még valakinek eszébe jutna, hogy azok a fiúk felszabadítani jöttek minket, és nem azért, hogy mindenkit megerőszakoljanak. Talán akkor egyesek végre meglátnák bennük a hősiesség és az önfeláldozás példaképeit, és akkor a hazánk területén elesett hősök sírja is békében gondozva lenne, vagy legalábbis ne lenne állandóan fasiszták által meggyalázva.

Minden egyenruha ártatlan?

Természetesen nem. Mindenki tisztában vele, hogy a háborúnak állandó kelléke a háborús bűncselekmény, azokat eliminálni nem lehet. Bárki, aki háborút indít bűncselekményt követ el, és felelős nem csak a háborús bűnökért, hanem a háborúért is, mint bűnért. Legalábbis egy ideális világban így kell lennie. Hadseregek egészei nem sújthatók kollektíven a bűnösséggel, hiszen a katonák többsége kényszerből vesz részt az adott konfliktusban. Ki kell emelnünk azonban néhány kivételt, amikor az egyenruhát ért támadások igenis jogosak. A hitleri Németország nyílt antiszemita, fasiszta, nacionalista, antikommunista, rasszista és terrorista diktatúrát folytatott. Azon önkéntesek, akik ezzel egyet értettek, és szabad akaratukból támogatták ezeket az ideológiákat: bűnösök. A náci Németországban pedig több hadosztálynyi önkéntes teljesített szolgálatot, például az SS berkeiben. Ők egyértelműen a terrorista diktatúra támogatói voltak, kollektíven bűnösök. Fontos különbség a hitleristák és a Vörös Hadsereg között, hogy a szovjetek sosem adtak ki parancsot háborús bűncselekmények szisztematikus végrehajtására. (A sokfelől vitatott katyini mészárlás minden verziója szerint az NKVD műve volt, és a Vörös Hadseregnek nem volt köze hozzá.) A Vörös Hadseregben elkövetett bűncselekmények szórványosak voltak, természetesen felső parancs nélkül. Ezzel szemben náci halálosztagok egyértelmű háborús bűncselekményekre lettek kiképezve és bevetve, a teljes vezérkar és az abban részt vevő személyi állomány tudtával. A koncentrációs táborok személyzete és az Einsatzgruppen nevű halálosztagok pontos tervek szerint lettek mozgatva és bevetve, céljaik között szinte csak háborús bűnök elkövetése szerepelt. A náci hadsereg többi fegyverneme sem volt makulátlan. A Luftwaffe légi armadája szisztematikusan pusztított civil létesítményeket, még az amerikai és brit csapatok is alkalmazták a terrorbombázást (lásd Drezda). A szovjet légierő ilyen taktikát soha nem alkalmazott. A náci haditengerészet mindennaposan alkalmazta a civil tengerjárók elleni terrortámadásokat, és a Wehrmacht katonái is sokszor parancsra részt vettek civilek tömeges kivégzésében.

Szoboravatással emlékeztek Kádár Jánosra

Koszorúzással és mellszobrának leleplezésével emlékeztek meg Kádár Jánosról születésének századik évfordulóján budapesti nyughelyénél, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben május 26-án.

A Kádár János Baráti Kör, a Magyarországi Munkáspárt 2006 és a Magyar Ifjúság Közösségi Szervezete megemlékezésére az utóbbi évekhez képest nagyobb számban érkeztek az emlékezők, harcostársak és elvtársak. Az ünnepség szervezőin túl számos civil szervezet képviselői valamint más baloldali pártok tagjai is megjelentek. Virágot hoztak az MSZP és az MKMP tagjai, és magas szintű delegáció érkezett az eseményhez méltó koszorúval Oroszország budapesti nagykövetségéről.

A szoboravatás előtt beszédet mondott Moravcsik Attila, a KJBK elnöke, Moldova György és Csernok Attila.

Kádár János mellszobrát Moldova György leplezte le. Az író beszédében "proletárszentnek" nevezte az országot több mint harminc évig vezető Kádár Jánost, és úgy fogalmazott, ez volt Magyarország XX. századi történetének legjobb szakasza: "mindenki megtalálta a maga helyét (...) és tudta, hogy másnap is biztos munkahely, fedél és kenyér várja".

A Kossuth-díjas író azt mondta: Kádár János helye "a történelem legnagyobbjai, Szent István, Mátyás király és Kossuth Lajos mellett van", milliók lehettek és lehetnek hálásak neki. Véleménye szerint azonban az ország nem méltó a pártfőtitkár emlékéhez, s azt megtagadva "rászolgál minden jelenlegi és eljövendő nyomorra és megaláztatásra".

Moldova György arra is utalt, hogy 2007-ben ismeretlenek meggyalázták Kádár sírját, elvitték a csontjait, a koponyáját, valamint a felesége, Tamáska Mária földi maradványait tartalmazó urnát. Szerinte az, hogy a bűnösök nem kerültek elő, azt jelzi: a hatóságok nem akarják megtalálni őket.

Az író beszéde végén úgy fogalmazott, ez a nap nem Kádár "első száz évének" a vége, hanem "eljövendő évszázadának kezdete", amikor méltó helyére kerül a történelmi emlékezetben.

Kádár János mészkőből készült mellszobra, Várhelyi András szobrászművész alkotása nem maradt a Fiumei úti temető munkásmozgalmi panteonjában, a rendezvény végén elszállították.

Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnöke a korábbi híreket cáfolva az MTI-nek azt mondta: a szobrot nem a párt helyiségében tárolják, mert azt nem ítélik elég biztonságosnak, végleges helyéről azonban még nem döntöttek. Hozzátette: meggyőződésük, hogy a Kádár-szobornak köztéren kell állnia, így a mostani helyzetet átmenetinek tekintik, az alkotás jövője a hatóságokkal folytatott tárgyalásoktól függ. Eredeti tervük a Kádár János Baráti Körrel az volt, hogy a politikus sírjánál helyezzék el, de erre egyelőre nem kaptak engedélyt.

Kádár János sírhelyénél a szombati megemlékezést rendező szervezetek koszorút, az emlékezők pedig virágot, többnyire vörös szegfűt helyeztek el az Internacionálé hangjaira. A résztvevők közül többen is a politikust ábrázoló vörös kendőt vagy nyakkendőt, illetve kitűzőt viseltek.

MTI/AMI

Egy fasiszta újratemetése – megint

Már újratemettek egy fasisztát, sajnos erre az ellenforradalmi rendszerváltás után már adódott lehetőség, ez volt Horthy Miklós temetése. A szocializmus szerencsére helyrerakta a jobboldalt, száműzte megérdemelt helyére, a történelem szemétdombjára; akkoriban a jobboldal szót – helyesen – szitokszónak használták. Természetesen első dolga volt a nagytőkéseknek ezen változtatni, persze ehhez idő kellett, sok idő. És sok lépcsőfok, amelyet meg kellett lépniük, köztük az újratemetés. Aztán jött a náci propaganda, először lassan burkoltan, de 20 év alatt sikerült annyira kiforrnia a dolognak, hogy ma már fasiszták ülhetnek a parlamentben – mondjuk ez a 90-es évek elején sem volt nagyon másképp.

Most a fasiszta restauráció újabb lépcsőfokához értünk, Nyírő József, nyilas írót kell újratemetniük. Szoros előzménye volt a mostani nácimosdatásnak Wass Albert, hitlerista író rehabilitálása. Aztán próbálták tisztára mosni a 2. magyar hadsereg vesztét okozó, háborús bűnös, Jány Gusztávot. Most soron vannak a Horthy szobrok, amellyel a hazai jobboldal végleg lejárat minket a közvélemény előtt. Azonban a kormány most óriási hibát követ el, a hazánk területén kívül próbálkozik ezzel a primitív nacionalizmussal.

Ez óriási károkat okoz a határon túli testvéreinknek. Ez ugyanis a fasisztoid agymosás mellett provokáció is. A magyar kormány szándékosan provokálja a román kormányt és népet. Provokálják persze a magyar nép normálisabb rétegeit, akiket szintén felháborít, hogy ezt a nácit itthon állami szintű fétiskampány övezi. Reméljük, nem felejti el, hogy a magyar nép ettől az államtól legalább annyira viszolyog, mint a degenerált nacionalistáktól. A szomszédos népek provokációja nem marad megtorlatlanul, mert a túloldalon szintén vannak olyan deviáns jobboldaliak, akik ellenállhatatlan késztetést éreznek a reakcióra, vagy nevezzük inkább bosszúra, amelyet ők persze csak a „provokációra adott jogos válasznak” fognak elkeresztelni, de ez sem lesz jobb és okosabb, mint magyar eszmei rokonaiké.

Már korábban is voltak a magyar soviniszták akcióira adott válaszok. Ilyen a szlovák nyelvtörvény, most pedig a marosvásárhelyi orvosképzés megszüntetése lesz soron, amit már korábban annyiszor megjósoltunk A MI IDŐNK hasábjain. Mind ezeknek az akcióknak, mind a válaszoknak semmi más értelme nem volt, csak jól alátenni egymásnak, mikor két nemzetnek az lenne a kötelessége, kölcsönösen segítsék egymást, hogy élhetőbb világot élhessünk. Ez az alapvető különbség a nacionalista és marxista külpolitika között. A nacionalista külpolitika eddig csak szenvedés hozott a környező népekre, sőt, még a saját nemzetre is. Az emberiség egyetlen útja a népek között egyenlőség és barátság megteremtése.

Azon sem csodálkozunk, hogy a nacionalista sajtó magyar-román ellentétként kezeli az eseményeket. Nyírő József megítélése nem nemzetiségi ügy, nem magyar-román ellentét, hanem a normálisok és a nemnormálisok szembenállása.

                                      Egy „lázadó” a Castro családban

A pittsburghi egyetem mellett működő Latin-amerikai Tanulmányok Egyesületének a meghívására Mariela Castro Espin, Raul Castro kubai elnök lánya, Fidel unokahúga mintegy ötven tudós társaságában az USA-ba látogatott. A küldöttség tagjai résztvettek az Egyesület május 23-26 között, San Franciscóban rendezett kongresszusán, amelynek jelmondata „Latin-Amerika függetlensége a harmadik évszázad felé tart” volt. Mariela előadásának a címe, „ A szexuális sokszínűség politikai oldalról nézve” volt.”

Mariela Castro a havannai Szexuális Nevelési Központ (CENESEX) igazgatója és az úgynevezett LMBT csoportok (leszbikus, meleg, biszexuális, transzvesztita) jogaiért folytatott küzdelem egyik elismert harcosa. A Központ országos kampányt folytat az AIDS fertőzések megelőzése érdekében is.  Mariela Castronak tizenhárom tanulmánya, és kilenc szakkönyve jelent meg. A szexuális kisebbségek helyzete iránti elkötelezettségét mutatja, hogy a homofóbía elleni világnap alkalmából, résztvett, a május 12-én Havannában rendezett felvonuláson is.

Mariela három évvel a forradalom győzelme után született, és az új generációt képviseli. 2007-ben elhunyt édesanyja, Vilma Espin a Nőszövetség elnöke volt, akit a külföldi média gyakran „first ladynek”, az ország első asszonyának nevezett. Mariela Castro fiatalkori lázadását mutatja, hogy a családi hagyományok folytatását jelentő politikai pálya helyett, a pszichológiát választotta hivatásának. Férje, Paolo Titolo olasz származású fotóművész, akitől két gyereke van. Egy lánya az előző házasságából származik. Szereti a társasági életet, kedveli színházat. Gyakran lehet egy kisvendéglőben esténként látni, amikor családjával együtt vacsoráznak.

Mariela Castro máig tartó első munkahelye a Szexuális Nevelés Központja, ahol különböző beosztásokban dolgozott. A hatalom korábban elszigetelte a homoszexuálisokat, ami Mariela szerint „súlyos hiba” volt. Nagy érdeme, hogy meggyőzte édesapját és más döntéshozókat, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. A Szexuális Nevelés Központjának a kezdeményezésére, a parlament 2008-ban olyan törvényeket fogadott el, amelyek lehetővé teszik az egyneműek házasságát, a nemiség megváltoztatását jelentő műtétek elvégzését, gyerekek örökbe fogadását és az öröklést. A másság elfogadásában, Kuba más országoknak is példát mutatott.

A Miamiban megtelepedett szélsőséges kubai emigráció és a republikánusok élesen támadták a washingtoni adminisztrációt, mert beutazási vízumot adtak a kubai államfő lányának. Marco Rubio, floridai szenátor szerint, Mariela „az USA elleni propagandára használja fel” a tanácskozáson való részvételét. Több amerikai lap azt a kérdést tette fel, hogy nevének súlya vagy valami más miatt támadják a konzervatív körök dühödten a tudóst. Az „ultrák” „elfeledkeztek” arról, hogy a kubai vendég George Bush elnöksége idején, 2002-ben is kapott vízumot, és ez a második amerikai útja.

 A Nuevo Herald helyi lap tudósítása szerint, a San Franciscó-i Központi Kórházban tett látogatása során Mariela Castro megkérdezte hallgatóságát, „miért tűrik el, hogy a kubai maffia egy csoportja megfoszthassa az USA állampolgárait a Kubába történő utazás jogától?” „Önök sok millióan állnak egy lelkiismeretlen kis csoporttal szemben... harcunkat nemcsak a kubaiak, de az amerikaiak jogaiért is folytatjuk”. Kijelentette, hogy a maffia akadályozza a két ország közötti kapcsolatok a fejlesztését.

Mariela Castro gyakran találkozik a külföldi sajtó képviselőivel. Nyilatkozataiban támogatja a Kubai Kommunista Párt által kezdeményezett gazdasági modellváltást, és határozottan kiáll a részvételi demokráciát erősítő szocialista út mellett. Kuba és az USA kapcsolatában a novemberben tartandó amerikai elnökválasztásig érdemi változás nem várható, de Mariela szakmai felkészültsége és humanista kiállása elgondolkoztatta vendéglátóit is. Lehet, hogy látogatása egy kiskaput nyitott a két ország közötti nehezen induló párbeszédhez.                                                                           kovács

Tüdőszűrés elmulasztásáért több százezres büntetés

A fidesz kormány 5000-től 500.000 forintig terjedő bírsággal sújtaná azokat, akik nem jelennek meg a kötelező tüdőszűréseken. Bonyolult és sokrétű kérdés.

Az egészség és a szűrővizsgálatok fontosak. Ezzel védhető, mind az egyén, mind az egyén környezete, ha fertőző betegségekről van szó. Az egyén környezete tágabb értelemben akkor is védhető, ha egyéb betegségről van szó, nem mindegy például, hogy a mellrák szűrés miatt meghalt édesanyja gyermekei árván nevelkednek-e fel vagy sem. Az egyén egészsége tehát csak ritka esetben magányügy, tehát a társadalmi és magánszférai szolidaritás jegyében mindenkinek kötelessége arra maximálisan vigyázni.

A kérdés, hogy az állam milyen szinten szólhat bele az egészségügyi szűrésekbe. Véleményünk szerint beleszólhat, mert az egyéni felelőtlenség más emberek egészségét is veszélyezteti. Egy TBC-s beteg ugyanis más egészséges embereket fertőzhet. A kötelező szűrések állami kontrollálása tehát megengedhető lehet.

A másik kérdés, hogy az elmulasztás szankcionálása arányos-e? Egyértelműen nem! Először is nem értjük a majd 100-szoros szélsőértékkel dolgozó büntetés értékeit. Mert az 5000 forintos büntetés reális, az 500.000 forint viszont abszolút érthetetlen, extrémen szélsőséges. Arról se feledkezzünk el, hogy a fidesz politikájának tetemes részét az teszi ki, hogy a kisembereket bünteti. Vagy sarcolja őket adókkal, vagy kitalálnak új büntetési tételeket, vagy a meglévőket súlyosbítják. Az állami bevételeket ugyanis képtelenek termeléssel fenntartani, kénytelenek büntetésből beszedni, amire szükségük van.

A harmadik kérdés, hogy orvos-szakmai szempontból jók-e a szűrővizsgálatok?

Határozottan igen. A mammográfia, a nőgyógyászati méhnyakrák szűrések, illetve férfiak esetén a prosztata szűrés nagyon is fontos. Azt viszont kevesen tudják, hogy manapság a tüdőszűrésnek nincs sok értelme. Az a tévhit alakult ki, hogy a tüdőszűrés alkalmas a tüdőrák korai diagnózisára, amely egyszerűen nem igaz. A tüdőszűrő vizsgálat ki tud mutatni már nagy kiterjedésű daganatos folyamatokat, de azok már általában nem operálható elváltozások. A TBC szempontjából jogos s a tüdőszűrő vizsgálatok léte, ám ezek a betegségek visszaszorultak, hála a Tanácsköztársaság alatt létrehozott első magyar tüdőszanatóriumnak, és a szocializmus egészségügyi rendszerének.

Ezzel el is érkeztünk a negyedik kérdéshez: okoz-e problémát Magyarországon a TBC?

Egy ország egészségügyi és szociális helyzetének két orvosi fokmérője van. Az első a születéseket érintő koraszülés mértéke, illetve a csecsemőhalandóság. A másik pedig a TBC-sek száma. A kapitalizmusnak „köszönhetően” ismét felütötte a fejét a tuberkulózis, különösen az északi szegényebb régiókban. Itt a népegészségügyi adatok ismeretében megfontolható lenne regionálisan kötelező tüdőszűrő vizsgálatokat végezni.

Jobbik! Oszolj!

A Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal számtalan alkalommal ellenállt a Jobbik fasiszta agitációjának. Feljelentés született Magyar Sziget ügyben is, a szervek pedig megállapították, hogy nem történt semmi, amit jogilag szankcionálni kellene. (De történt!) Azok között voltunk, akik kezdeményezték a Magyar Gárda betiltását, amely a fidesz hatalmi törekvései miatt már megtörténhetett. Kezdeményeztük a Gárdánál is ordasabb Nemzeti Őrsereg kiiktatását is, erre azonban már megint nem kerülhetett sor. Aztán jött a Jobbik. És most a párizsi békeszerződés végrehajtásának elmulasztása miatt magát a fő felelőst, az ÁLLAMot citáljuk bíróság elé, ha törik, ha szakad. Ha nem magyar bíróság, akkor európai elé.

Szerencsére azonban a Munkáspárt 2006 antifasiszta tevékenysége mellett van még egy Jobbikot erodáló tényező, ez pedig maga a Jobbik.

A Jobbik szélsőjobboldali párt, amely tömörít a konzervatívoktól a neonácikig mindenféle erőket. (Természetesebben a konzervatív, kevésbé szélsőséges tagok vannak kisebbségben.) Ennél fogva állandóak a súrlódások, a belső harcok. A Jobbikon belül sosem volt béke. Van persze egy vezetés, amely próbálja játszani az egységet, ezt is kizárólag a jó pénzszerzés reményében. Lent a „hithű” neonácikat azonban ez nem érdekli, ők verik egymást, ha valaki nem elég nagy fasiszta. Számos alkalommal történt fizikai erőszak szélsőjobboldaliak között. Lassan sokkal több atrocitást követnek el egymás ellen, mint zsidó, cigány vagy magyar(!) embertársaink ellen.

A Jobbik erodálódásának legújabb jeleként tömeges kilépések történtek északi körzetekben, például Borsodban, amely a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese volt. Természetesen a Jobbik nem a rendszert teszi felelőssé (nem is érthetik a rendszert), hanem a cigányságot és a zsidókat kezdték el okolni. A 20 év alatt szellemileg lezüllesztett, gyűlölettel teli réteg pedig elegendő szavazatot adott nekik. Azonban itt is lassan kibújik a szög a zsákból. Az emberek vagy rájönnek, hogy a gyűlölet nem megoldás, vagy hogy a gyűlöletüket nem a Jobbikban akarják kamatoztatni, mert nem az „eszméről” szól, hanem csak egy jó üzleti vállalkozás. A belső ellentét odáig fajult, hogy a jobbikosok sorra vágták szét kamerák előtt a pártzászlókat. Remélem, nem vetnek meg minket, ha ezért nagyon, de nagyon kárörvendünk.

Fél győzelem

Béremelés az egészségügyben

A rezidens szövetség végre leckét adott a társadalomnak bérharcból. 2500 felmondólevelet gyűjtöttek össze, teljesen sarokba szorítva a kormányt. A fidesznek így nem volt választása, meg kellett hátrálnia. Kezdetben átlátszó fenyegetésekkel éltek, ami miatt a Munkáspárt 2006 tiltakozott (orvosok köteles szolgálata). A megegyezés megtörtént, az ágazat több tízezer dolgozója kaphat most némi mellékest.

Mert hiába az egyeseknek majdnem 40 %-os emelés, ez még mindig kevés. Egy rezidens alapbére 100.000 forint kerekítve, béremeléssel 142.000 körül lesz. Valljuk be őszintén a 100%-os emelés is egy vicc lett volna. A nyugati bérek átszámítva 600.000 és 1 millió forint között kezdődnek még a rezidenseknek is, szakorvosoknak ennél még több. És valljuk be őszintén, a gyógyító és tudományos orvosi tevékenység felelősségteljes és maximális felkészültséget igénylő munkáját ennyivel díjazni is kell a társadalomnak. Jó az emelés, de ne feledjük el, hogy ez csak egy lépcsőfok volt, a nyugati színvonalú bérezésért még jobban meg kell küzdenünk, és immár nem csak bérharcos, de osztályharcos szemlélettel.

Az osztályharc ugyanis elengedhetetlen feltétele a munkások jogainak kiharcolásának (ez esetben orvosokat mint értelmiségi dolgozókat soroljuk most nyugodtan a munkások sorába). Mert honnan fogják átcsoportosítani a kiharcolt pénzeket? Elveszik a javak 99%-át birtokló 1%-nyi multimilliárdos kisebbségtől, ahogy kellene? Nem valószínű. Ágazati leépítés lesz, sok embert elbocsátanak, még több forrást vonnak ki az egészségügyből, vagy más állami szektorból, ahova kellene.

Ennek két következménye lesz:

- ahonnan kivonják a pénzt, az az ágazat lezüllik

- ezzel a lezüllesztett ágazatok dolgozói az orvostársadalom ellen lesznek uszíthatók.

Nem hagyjuk! Kötelességünk megóvni a dolgozók egységét, harcolni a dolgozók egymás iránti szolidaritásáért. El kell érnünk, hogy az elégedetlen tömegek haragja azok felé irányuljon, akik valóban a probléma okozói: a nagytőkés kapitalizmus kiszolgálói felé.

Folytassuk a harcot a munkások jogaiért és jólétéért. Együtt erősek vagyunk!

Jelentés a béka feneke alól

Nem újdonság, ha azt mondom, hogy manapság létezik odafent és odalent. Odafent kevesebben vannak, mint lent, külön kaszt, csak magukkal foglalkoznak, ők lefelé se nem látnak, se nem hallanak. Gondolom mindenki rájött már, hogy a kormányunkról és udvartartásukról beszélek és természetesen magunkról, akik nagyon nagyon sokan vagyunk. Sokan vagyunk, és mégis azt tesznek velünk, amit akarnak. Meddig még? Miért engedjük meg nekik, hogy hülyének nézzenek, és azt higgyék, hogy minden szavukat elhisszük, amit a gazdaság rendbe tételére kitalálnak, érdekes módon mindig a mi rovásunkra. Amit én elhiszek az az, ami itt mellettem, a környezetemben tapasztalok. Településrészünk egyetlen elfogadható Pizzériája bezár, mert nincsenek vendégek, ő meg nem tudja már lejjebb vinni az árait. A szomszédos kis virágbolt bezár, mert annyi forgalma van csak, hogy a nagy boltokban vett olcsó virágcsokorhoz zöldet és kötöző szalagot kérnek, ebből viszont nem tud megélni. A fodrásznőm és kozmetikusom csődöt jelentett, mert mi, a vendégek egyre ritkábban megyünk, és abból még a villanyszámlát sem tudja kifizetni. A kulturáltabb szórakozóhelyek egyre több szabadnapot tartanak, nincs vendég. De miből is mennénk fodrászhoz, vagy egy kis pizzára az étterembe, ha a híres kormányunk annyit sem hagy a zsebünkben, hogy lássuk, hogy is néz ki egy-egy pénzérme. Így indul be a gazdasági fejlődés? Ez az a híres segítség a kisvállalkozóknak? Nem hinném! Megyei napilapunk minden héten leközli, megyénkben hány vállalkozás kért csődeljárást. Hetente harminc, negyven vállalkozás van felsorolva, de hogy valaki új vállalkozásba kezdene, olyanról nincs híradás, mert nem is próbálkozik senki.

Nagyon sajnálom a mai fiatalokat, hogy így, személyesen kell megélniük a kapitalizmus minden átkát, ők már nem tanultak erről, de most láthatják, átélik. Mi öregek viszont tanultunk erről az igazságtalan társadalmi berendezkedésről, csak nem hittük el, hogy ez még egyszer visszatérhet és nem figyelmeztettük komolyabban fiataljainkat. Az is lehet, hogy ők meg nekünk nem hittek és most kezdhetünk mindent elölről, mert ez így nem mehet tovább!!!

Találkozunk március 10-én Budapesten.

Horváth Mihályné

Körmönfont kiebrudalás az országból

 Amikor Gyurcsány Ferenc azt mondta, el lehet menni, nem kell itt maradni az országban, nagyon durvának találtam. A FIDESZ nem mond ilyet, ő ennél rafináltabb. Tessék megfigyelni mostanában az m1-es tv híradóit.

Először arra kaptam fel a fejem, amikor azt ecsetelték, hogy Ausztriában milyen könnyen lehet lakáshoz jutni, főleg ha igazolni tudjuk rendezett pénzügyeinket. Aztán nagyon gyanús volt az a buzgalom, amivel kis szállodákat, panziókat mutattak be ahol magyarok dolgoznak, mert december óta nagy a szezonális munka, mindenkit felvesznek. Ezek után direkt figyelni kezdtem a híradó ilyen csábító jellegű riportjait. Jött is, a tudósítás az osztrák hajléktalanok ellátását dicsérte, majd odabökte, külföldieket is fogadnak. Most az utolsó a középiskolásoknak szóló riport volt, menjenek külföldre, ott nem kell tandíjat fizetni. Szóval nagyon finoman, de számomra egyértelmű a jelzés, el lehet innen menni!!!

Horváth Mihályné

Internetes kommunizmus

Az internet a végtelen szabadság tárháza, ez magában foglalja ennek a fogalomnak minden előnyét és hátrányát. Hátránya, hogy terjed a perverzió, a kulturális romlás, a fasizmus, a másik oldalon viszont a kapitalisták nem tudják elfojtani a kommunista szócsövet. A modern, naprakész munkásmozgalom már régóta behatolt az internetre, és próbálja nem csak bontogatni a szárnyait, de bizonyos országokban elég keményen befolyásolni a hétköznapi politika alakulását.

Az interneten azonban vannak, akik ennél is tovább mennek, és nagyon helyesen átértelmezik a magántulajdon fogalmát. Ők az internetes fájlmegosztók közössége, köztük említhetnénk, a torrentoldalakat üzemeltető piratebay-t és magyar viszonylatban az ncore-t. Ezekről az oldalakról szinte bárki ingyenesen tölthet le filmeket, zenéket, játékokat, programokat, szinte bármit. Az egyik oldal - inkább a nagytőkések oldala - szerint ez közönséges lopás, a felhasználók szerint pedig ez csak jutányos áron való megszerzése a különböző tartalmaknak. Természetesen nem ingyenességre gondolunk, hiszen semmi sincs ingyen, a felhasználó igenis kőkemény pénzeket letesz az

asztalra azért, hogy nete legyen otthon. Ha valamilyen oknál fogva megfosztanák a mindennapi embert az illegális letöltéstől, akkor nyilván nem is menne fel olyan gyakran böngészni, csökkenne az internetet felhasználók száma (vagy legalábbis nem növekedne ilyen ütemben). Erkölcsi kérdés, hogy vajon lopás-e letölteni valamely zenekar albumát, vagy filmstúdió filmjét az internetről. Egy szinten

igen, ugyanakkor a másik oldal sokkal nagyobb lopásokat követ el. A zenekarok irreálisan magas árakat kérnek el a CD-kért (bár már ez ügyben is indult olcsó CD mozgalom). Nem vitatjuk a Metallica zenekar muzikális zsenialitását, sem azt, hogy a produkciójukba befektetett munka kőkemény fizetést és az átlagnál jobb létet érdemel, de azért a picasso festményekre való pénzherdálás már kicsit túlzás kategóriába ütközik. Nem vitatjuk Brad Pitt színészi habitusát, sem azt, hogy ezt a tehetséget jól meg kell fizetni, ám egyes színészek anyagi jóléte olyannyira túlzásba van víve, hogy már szigeteket birtokolnak. A piaci igények teljesen eltorzítják a tisztességes munka becsületét. Ha az ember azt látja, hogy napi 8-10 óra munkával csak annyi jövedelme van, hogy épp nem hal éhen, nem hogy olyan luxusra költsön, mint mozi, dvd és cd-k, akkor joggal veti fel magában, hogy óriási baj van a piac

anarchiájával. És mivel neki is szüksége van kultúrára és kikapcsolódásra, természetes, hogy az illegális letöltés felé fog fordulni. A kormányok pedig támogatják a művészetet, az adófizetők

pénzéből kedvezményeket kapnak filmstúdiók, zenei fesztiválok. Ennél fogva a művész terméke egy fokon társadalmi termék is. Ezt a társadalmi terméket pedig megpróbálja lefölözni, aki nem kap elég

bért, nem kap adókedvezményt, nem kap segélyt, nem kap elég gyest, nem fizetnek eleget a gyermeke után, nincs pénz ellátni a kórházban.

És vannak, akik iparszerűen űzik azt, hogy a szegények felé eljuttatják ezeket a tartalmakat, ők a piratebay, az ncore, a mininova, az egykori napster üzemeltetői, akik egyfajta modernkori Robin Hoodok, nem véletlen, hogy a legtöbbet elhangzó szitokszó rájuk: a kommunista. Valószínűleg ők ezt nem tartják szitokszónak, mint ahogy már egyre többen az agymosott, amerikai, nyugati világban sem tartják annak. Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy a társadalmi tulajdont is tartalmazó internetes tartalmat megosztják a néppel. És, hogy ezzel ártanak valakinek? Ha csak olyan szinten nem, mint a South Parkban olyan találóan elhangzott: Lars Ulrich bizonyára nagyon szomorú lesz, mikor megtudja, hogy a netes letöltések miatt nem tud még egy aranyozott bárpultot venni magának.

Háborús bűncselekmény

A háború szinte egyidős az emberiséggel. Először a törzsek harcoltak egymással területért, vallási ellentétek miatt. Az ember szerencsére nem homogén tulajdonságokkal rendelkezik, ettől lesz szép és színes a világ. Mindig lesznek azonban olyan nem normálisak, akik a nézeteiket erőszakkal másokra akarják kényszeríteni. Emiatt az ideológiai különbségek miatt csoportok között ellentétek alakulnak ki, amelyek végső soron háborúkban teljesedhetnek ki. A nézetkülönbség persze csak a dolog egyik oldala. A másik a magántulajdon kérdése. A tőkések mindig többet és többet akarnak a tulajdonból, azaz a hatalomból. Ezért a magántulajdonuk és az ország közé egyenlőség jelet tesznek, amellyel máris igazolni tudják, miért is küldik a dolgozó népet háborúba harcolni az érdekeikért.

A háború pedig több okból is magával hozza a háborús bűncselekményeket. Először is a társadalomban vannak erőszakos elemek, pszichopathák, akik háború nélkül is megölik embertársaikat. Háborúban szintén ezt teszik, azonban nagyobb hatásfokkal, mivel az állam ad fegyvert a kezébe, megszűnik körülötte a hétköznapokban viszonylagosan betartható törvény, ráadásul a gyilkoláshoz néha plusz erkölcsi alapot is ad a hazai háborús propaganda.

A normális ifjak is elragadtathatják magukat háborús bűncselekmények végrehajtására, hiszen sokan a háború poklától teljesen más tudatállapotba kerülhetnek, akár hirtelen, a harc hevében, akár hosszas őrlődés során.

Még súlyosabb, ha maga a hadviselő állam bujtogatja arra a katonáit, hogy bűncselekményeket kövessenek el, megszegve ezzel a nemzetközi konvenciókat. Például, ahogy azt a nácik tették, akik direkt olyan egységeket képeztek ki, melyek feladata az elfoglalt területek lakosságának terrorizálása (Einsatzgruppen, Dirlewanger SS-hadosztály). A fasiszta állam már fiatal kortól táplálta a gyűlöletet az alsóbb rendű fajok iránt, nem csoda, hogy látszólag normális polgári életet élők százezrei váltak népirtó fenevaddá.

Alapvető kérdés a háborús bűncselekmények esetén, hogy kié a felelősség, és meddig terjed. Véleményünk szerint leszögezhető, hogy az az agresszor állam, amely emberek százezreinek a kezébe fegyvert ad, vállalja ezzel azt a felelősséget, hogy a katonái bűnöket fognak elkövetni. Beleértve a pszichopatákat, a háború közben megőrülteket és a saját agymosott embereiket. Az agresszor tehát minden esetben felelős. A másik oldalon viszont koránt sem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen a honvédőket belekényszerítik a háborús helyzetbe.

Az ő esetükben a pszichopaták kiszűrésére nincs sok lehetőség, ha hirtelen, válogatás nélkül, sok embert kell besorozni. Nyilvánvalóan az ilyen szórványos bűncselekményekért nem ítélhetünk el egy hadvezetést. A háború pokla szintén érinti a honvédő katonákat is. Az ő tudatállapotuk megváltozását szintén nem tudja egyetlen honvédő állam sem szabályozni, hacsak nem a megfelelő mennyiségű szabadságolással, a terhelés megosztásával, amire sokszor egy megszorongatott országnak nincs lehetősége. A honvédő állam viszont felelős azért, hogy háborús propagandájában az ellenfél katonáival való emberi bánásmódra ösztönözzön: büntessék a hadifoglyok lemészárlását, a nők megerőszakolását, stb..

 

Kitiltották az Index újságíróit a parlamentből

Kitiltották az Index újságíróit a parlamentből, történt ugyanis, hogy a lap munkatársai éltek a véleménynyilvánítás szabadságával, amit ma Magyarországon a hatalom nem néz jó szemmel. Ám a dolog megfordítva is igaz, hiszen mi, a nép sem nézzük jó szemmel azt, ami a parlamenten belül zajlik. Csakhogy ok és okozat ismét - mint annyiszor a jobboldali vaslogikában - ismét felcserélésre került. Ugyanis a parlament fideszes képviselői voltak azok, akik először kezdték felrúgni a demokratikus játékszabályokat, aztán jött a baloldali média, amely erről tudósított. De még ezt sem várták meg, kormányzásuk egyik első lépése volt - zavartalan ámokfutásuk biztosítására - a médiatörvénnyel garantálni, hogy senki se kritizálhassa őket. És most is pont ez történt. Az index ugyanis a fidesz munkáját kritizálta az említett videóban, amit persze a kormánypárt csúsztatva a parlament megsértésének bélyegzett. Vagy a fidesz már olyannyira korlátlanul a hatalom birtokosa, hogy nem tudnak különbséget tenni a parlament és a frakciójuk között? Biztosan, hiszen most sem tudnak különbséget tenni nép és nemzet között, illetve párt és állam között. A fidesz kritizálása azonban szerencsére még sem lehetetlen, mi épp most tettük meg, és lám nem omlott össze A MI IDŐNK iroda nem is fog, mert a törvény - az ő törvényük - csak addig tart, amíg betartatják. Azt pedig elfelejtik, hogy a néppel nem lehet minden törvényt betartatni.

Mit lehet azonban most tenni? Egyszerű a dolog. Nem kell a fidesszel foglalkozni. Sőt! A parlament más 20 éve szégyent hoz hazánkra, hát minek foglalkozni vele? Magyarországon és általában minden kapitalista demokráciában azok a pártok kerülnek a parlamentbe, amelyekkel a média hathatósan foglalkozik. Még akkor is, ha csak rosszat mondanak róla. Lásd a fasiszta Jobbik esete, amelynek eddig normális megnyilatkozása még nem volt, ellenben nagyon értenek hozzá, hogy folyamatos botrányokkal lejárassák magukat a sárga földig, ezzel médiaelőnyre tesznek szert, és láss csodát: 10%-nyi hülyének mindig tetszeni fog a hitlerista degeneráltság, a zsidózás és a cigányozás. A választásokat is kizárólag az dönti el, hogy melyik párt kapja a több kampánytámogatást, amivel meg tudnak jelenni a médiában. Természetes, hogy a Munkáspárt 2006 ennél fogva soha nem fog megfelelő médiafelületet kapni. Az veszélyes a nagytőke számára, mert végre valaki az ő kárukra lenne képes képviselni a nép érdekeit. Szóval javasoljuk az indexnek, hogy ha ki vannak tiltva a parlamentből, akkor ők meg tiltsák ki a parlamentet az indexből. Elvégre minek azokkal a szánalmas bugyuta pártokkal foglalkozni, akik csak eljátsszák az országgyűlés színházában a demokráciát? Vannak még szervezetek, civilek, szakszervezetek, mozgalmak és normális pártok a parlamenten kívül is.

Jönnek a férgek - Itt van Amerika

„Nyugodt vagyok, a vadnyugat itt van rég…” – szól a Tankcsapda kapitalizmus-kritikus száma, a Jönnek a férgek. A cím rendkívül találó, a vadnyugat ugyanis most újra érkezik, ismét jönnek a férgek, ezúttal az egészségügybe. Belső szakmai forrásból értesült lapunk, hogy az amerikaihoz hasonló egészségügyi szolgáltató rendszert próbál bevezetni kormányunk. Ez pedig az amerikai típusú egészségügyi rendszer, magyarul magánbiztosítók kapnak szerepet. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy mindenki olyan egészségügyi szolgáltatást kap, amennyi pénze van. Az emberek nagytöbbségének sajnos viszont nincs sok pénze. Ennél fogva ez a rendszer arra jó, hogy a szegény embert ne lássák el, viszont a leggazdagabb 1-10% viszont megkapja a tisztességesen dolgozók és a nyugdíjasok kárára a spéci egészségügyi ellátást. Ne legyenek illúzióink! Ez a fajta egészségügyi rendszer nem jobb bármely tömeggyilkosnál. Itt a bürokrácia fogja most emberek százezrei számára lehetetlenné tenni a normális, emberhez méltó ellátást. Ha pedig valaki szeretné megkapni a kezelést a gyilkos kórra, akkor majd kénytelen lesz ingó és ingatlan vagyonát valamely bankra hagyni. És sokan inkább mindenüket elvesztik az egészségükért cserébe. Az egészség ugyanis nem minden, de a minden egészség nélkül semmi. Az egészség már így is jó biznisz volt az olyan – mondjuk ki! – terroristák számára, mint a gyógyszergyárak. Ők ugyanazt csinálják, mint a terroristák: követelnek valamit az életért cserébe. Ha ugyanis valaki nem veszi be a szívgyógyszert, akkor meghal ritmuszavarban; ha valaki nem veszi be a vérnyomáscsökkentőt, akkor jön az agyvérzés; ha valaki nem szed vérhígítót, akkor trombózisban fog elhunyni. A kemény pénzeket le kell tenni az oltárra, amiért cserébe a dolgozó megkapja az életét, holott ezeket a gyógyszereket nem tized, de századannyi pénzért is nyugodtan lehetne nyereségesen árulni. De a profit nem ismeri az emberi élet értékét. Majd talán azt gondolja valaki, hogy biztos lesznek rendes emberek, akik nem nyerészkednek majd az egészségbiztosításon. Biztos lesznek, ők fognak elsőként kihullani a piaci versenyből. A vadkapitalizmus ugyanis nem ismer határokat, itt csak a legalantasabb és legkegyetlenebb maradhat életben. A magánbiztosítók ugyanazt fogják művelni az egészségügyben, mint amit művelnek a termelőeszközök birtokosai ennek az országnak a dolgozó osztályaival. Csak nyomor és kiszolgáltatottság lesz várható, ami ellen a Munkáspárt 2006 mindig ki fog állni.

Óriási hibát követtek el az orvosok

A Magyar Rezidens Szövetség a 2500 orvos január elsejei felmondásának aktivizálódását egy ígéret miatt elhalasztotta 3 hónappal. Ígéretek miatt a bérharcot beszüntetni nagy hiba.

A Munkáspárt 2006 minden szinten támogatja a jól működő egészségügy kiépítését. A betegek érdeke a kiváló infrastruktúra megteremtése, új kórházak megnyitása, a vidéki ellátás bővítése, a gyógyszerárak normalizálása, a diagnosztika – különösképpen a primer preventív szűrővizsgálatok – fejlesztése és az egykoron világhírű orvosképzés újra meghonosítása. Számunkra ez nem álom, hanem a rendelkezésre álló anyagi javakból megteremthető konkrét cél. Szintén a betegek érdekét szolgálja az egészségügyi dolgozók (orvosok, ápolók, takarítók, portások és mindenki) bérének rendezése. Nem mindegy, milyen körülmények között él, éhesen jár-e be dolgozni, a munkától túl van-e terhelve az az ember, aki egészségünkre aktívan vigyáz. A jelenlegi rendszerben azonban nincs elég orvos, a személyzet túlterhelt, eladósodott, szociális helyzete egyre romlik, munkakörülményei borzalmasak.

Szégyen, hogy egy országban a kézhez kapott rezidensi fizetés nem éri el ügyeletek és egyéb pótlékok nélkül a 100.000 forintot!  Havi 4-5 ügyelettel is épphogy csak ezen összeg fölé megy. Az egészségügy fenntartását egyetlen kapitalista kormány sem fogja fontosnak tartani, hiszen a nagytőkések számára nem fontos a kisemberek egészsége. A kormányzat mindig pénzhiányra hivatkozik, türelemre int, a nemzeti ügyért való önfeláldozásra szólít. Az egészségügyet azonban nincs már tovább hova megszorítani, a személyzetnek pedig nincs már több, amit feláldozhatna magából. Ennél fogva az egészségügy finanszírozásának kikényszerítése az orvosok és a jelenlegi és leendő betegek feladata. A Magyar Rezidens Szövetség példát mutatott az egész társadalomnak bérharcból, és a több mint 2500 felmondólevél összegyűjtésével végre alaposan megszorította a megszorító csomagokat osztogató kormányzatot. A rezidens szövetség kitartó harca egyedülálló a magyar társadalomban, amihez csak gratulálni tudunk. Ahogy tudtuk, segítettük ezt a kezdeményezést. A kiváló ötlet végül kiváló eredményt hozott, a kormányt végre azonnali döntéshelyzetbe sikerült hozni.

Azonban cselekvés helyett újra csak ígéretet kaptunk, amiből már volt elég az elmúlt 20 évben. Ennek a célja nyilvánvalóan időhúzás volt. Három hónap nagyon sok idő, ami alatt a rezidensek csak tétlenek lehetnek, de a kormány – a tapasztalatok szerint - viszont lázas készülődésbe kezd. Ne legyenek illúzióink, a kabinet az ünnepek alatt nem pezsgőt bont, hanem terveket sző, és őrült erővel intézkedik.

Mit fog tenni a kormány három hónap alatt?

- a társadalmat ráuszítja az orvosokra (szokásos hecckampány a médiában)

- az orvosokat egymás ellen uszítja

- a titkosszolgálat kompromittáló adatgyűjtésbe kezd, amivel a szakszervezeti vezetők zsarolhatóak lesznek

- az érdekvédelmi szövetségek között feszültséget gerjeszt

- próbálják megoldani a kiesett munkaerő pótlását, például külföldről importált, alacsony munkabérért dolgozó orvosokkal

- felkészülnek a szükségállapotra

- felduzzasztják az erőszakszervezeteket, például egyszerű sorozással

- behívják a hadseregbe az orvosokat, akik parancsra kénytelenek lesznek gyógyítani

3 hónap egy ilyen akcióterv végrehajtására bőven elég. A kormány számára az időhúzáson kívül semmire sem jó haladék megadása hiba volt, mert most vagyunk nyerő pozícióban.

Közlemény:

A fenti cikkünk megírása után 1 nappal Orbán Viktor a katasztrófavédelmi állománygyűlésen szó szerint kijelentette, hogy az új törvény értelmében a jövőben "köteles szolgálatba" állíthatók lesznek azok az emberek, akik speciális szaktudással vagy eszközökkel rendelkeznek, elsőként az orvosokat emelte ki. A kormány szándéka egyértelmű, a 2500 orvos felmondása esetén őket „köteles szolgálatra” fogják kényszeríteni!

Ismerd az ellenséget!

A két klán

A Ku Klux Klán léte jól példázza az amerikai demokrácia-felfogást és a torz szólásszabadságról való elképzelést. Szerintük a szabadság azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit csak akar, és a szólásszabadság pedig azt, hogy mindenki azt mond, amit csak akar. Ezzel szemben a világnak nem így kell működnie, ezt már a felvilágosodás korában megállapította az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának egyik első sora, azaz: „mindent szabad, ami másnak nem árt”. Ez a mondat nagyon jó alapot ad bármilyen jogrendnek, jogértelmezésnek és jogrendszernek. És persze ma már önmagában megfelelő kritikát jelent a kapitalista renddel szemben, hiszen ez a társadalmi rendszer azon alapul, hogy valakik mások kárára gyarapodnak a piaci versenyben. Az ilyen élhetetlen rendszerekben fel is üti a fejét a szélsőjobboldali pestis. Az USA teret enged az ilyen szélsőséges rasszista és neonáci szervezeteknek, azok szabadon gyűlölködhetnek és néha nagyon halvány a határ a szabad vélemény és a gyilkosságra való felbujtás között – szerintük. Szerintünk pedig a gyűlöletbeszéd és maga az egész rasszista és fasiszta ideológia léte önmagában bűn és bűncselekmény, és az nem demokrácia, amely a fasiszta eszmék terjesztését engedi.

A történet azzal kezdődött, hogy a kapitalista gazdaság működésképtelen volt, ezért egy jól bevált eszközhöz folyamodott: ingyenmunkához. Közismert nevén ez a rabszolgamunka. A kizsákmányolt gyarmatokon élő dolgozók és szegények – többségében fekete – tömegének elrablásával és az amerikai kontinensre hurcolásával teremtettek nagyon olcsó munkaerőt, amelyet csupán etetni kellett. Ez volt az emberi nem történelmének egyik legsötétebb cselekménye. A rabszolgák többsége fekete bőrű volt, mivel egyrészt a rabszolgamunka előteremtésére alkalmas helyek az afrikai kolóniák voltak, másrészt a rasszizmus ideológiája elfogadhatóvá tette az amúgy hétköznapi fehérek számára ezt az intézményt. Szerencsére voltak az USA-ban józanul gondolkodó, felvilágosult forradalmárok, akik komolyan vették az alapító atyák üzenetét a Függetlenségi Nyilatkozatban, és tényleg úgy gondolták, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett. Még nagyobb szerencse a sorstól, hogy volt egy Abraham Lincoln nevű elnök, aki a rabszolga-felszabadítás nemes célja miatt még a polgárháborút is képes volt vállalni a fellázadt déliek ellen. A háborút észak nyerte, a rabszolgák felszabadultak, azonban ez sokaknak nem tetszett, és rögtön meg is alakult a fehér hatalmat hirdető rasszista szervezet, a Ku Klux Klan.

A klán neve a görög kör, azaz küklosz szóból ered, kicsit átformálva a szavakat. Ideológiáját tekintve, mivel szélsőjobboldali szervezet volt, ellentmondásokkal van tele. A jelképük kereszt, aminek közepén Krisztus vérének egy cseppje van ábrázolva, ennek ellenére gyűlölték a zsidókat, sőt a keresztények ellen is ágáltak. Másik ismertetőjelük a keresztégetés, amely alkalmasint a keresztény szimbólum megsemmisítését jelenti, de más klántagok szerint az nem a kereszt elégetése, csupán meggyújtása, ami által megtisztul, és úgy hirdetheti Krisztus igéjét. A szubkultúrájuk néhol keresztény, néhol pogány rítusokkal vegyül. Aztán a második világháború környékén sokhelyütt nemzetiszocialista jelleget is kapott. Nem is csoda, hogy a számtalan ellentmondó vélemények és ideológiák hatására a Ku Klux Klan rasszista szervezete több részre szakadt. És nem csak szakadás következett be, de sok amerikai ráeszmélt a sok hazugságra, amit a jobboldali extrémizmus jelent, ezért az egykor 4 millió tagot számláló klánból ma már csak kb. 1500 fő maradt. A klánszakadás után két fő szervezet maradt meg, az egyik továbbviszi a régi klán rasszista-keresztény hagyományait, a másik pedig a neonácizmus felé kacsintgat. Ez utóbbi szervezet az IKA, azaz Amerikai Birodalmi Klán, amely már mindennaposan használja a horogkeresztet, SS-rúnákat, Totenkopfot, vaskeresztet és egyéb más szimbólumot. A másik klán szeretne inkább populáris maradni, ezért ezeket a kevésbé népszerű szimbólumokat mellőzik. Ettől persze még nyugodtan tekinthetjük fasisztoid szervezetnek. Ezek között az amerikai-nacionalista klántagok között sokan leszármazottai a második világháború katonáinak, akik harcoltak a nácik ellen, és ezért számukra a horogkereszt használata visszatetsző. Ennek ellenére a klán fejlődése során ezek a szervezetek is megtalálták a feketék után az újabb ellenségképüket: a zsidókat. Persze néhány szervezet inkább konszolidált próbált maradni, hogy ez által a tömegek számára is vállalható legyen, néhol még a republikánusok felé is kacsingattak. Immár öltönyben jelentek meg, politikusokra kezdtek hasonlítani, sőt bibliatábort is szerveztek, ahova belecsöppentek olyanok is, akik alapjában véve nem rasszisták, csupán keresztények, és ha már tagjai lettek a közösségnek, akkor kezdték csak lassan csepegtetni a szélsőséges ideológiát a gyanútlanokba.

Manapság a klán gyűlölete a latin-amerikai kisebbségek felé fordul, mivel a számuk egyre nő az USA-ban, de még nem éri el a fekete populáció nagyságát. A kisebbeket pedig mindig könnyebb bántani. Ezen rasszisták elmélete szerint a bevándorlók miatt csökken a fehérek által betöltendő munkahelyek száma. Ez az elmélet is teljesen bizonyítja, hogy abszolút nincsenek tisztában a tőkés gazdaság alapvető működésével. Az egyszerű – korlátolt és ostoba – gondolkodásuk tisztán csak addig terjed, hogy egy ellenségképre zúdítják valós vagy vélt sérelmeiket. Ez sokkal egyszerűbb és kevesebb intelligenciát igényel, mint az áruforgalom, a munkabér, a munka fogalmának ismerete, vagy a világgazdaság, a történelmi materializmus, a dialektikus filozófia és a tőkeáramlás folyamatának helyes értelmezése. Mi, kommunisták tisztában vagyunk az anyag és a tudat kapcsolatával, az osztályantagonizmusokkal, a társadalmak fejlődésével, a gazdasági mechanizmusok működésével, ellenben a szélsőjobboldal csak három dolgot ismer: „cigány”, „zsidó”, „nigger”. A jobboldali extrémizmus eme primitivizmusa viszont veszélyes cselekményekre képes, alapvetően érvei nincsenek, ezért az erőszakon van a fő hangsúly a politikai ténykedésüket illetően. A klán szervezetei a polgárjogi mozgalmak feléledésekor az 50-es, 60-as években 200 bombamerényletet hajtottak végre, és több mint 40 ismert aktivistát gyilkoltak meg. 1865-ös megalakulásukat követően a mai napig tartanak lincseléseket. Ezek áldozatai legtöbbször teljesen ártatlan emberek, ritka esetben fordult elő, hogy a bíróságok által nem halálraítélt színes bőrű gyilkosokat gyilkoltak meg. A klán részvétele ezekben az ügyekben sokszor bizonyítást nyert, ezért kártérítési perekkel meg lehetett fogni ezeket a szervezeteket. Tanulságos, hogy az állam nem tiltotta be az erőszakra uszító csoportokat, hanem civil szervezetek jogi eszközökkel olyan mértékű kártérítéseket követeltek az áldozatok után (több millió dollár), amelyeket elnyerve az adott klánszervezet anyagi forrásai teljesen kiürültek és működésük megszűnt. Ezek az ítéletek precedens értékűek lettek, ezért képesek voltak több klánmozgalmat kivonni a forgalomból.

Tanulságok Magyarországra nézve

A klán ideológiai ellentmondásai jól tükrözik a Munkáspárt 2006 által is feloszlattatott magyar gárda és a Jobbik eszmerendszerét. Itt sem koherens, hogy tulajdonképpen kit is kell gyűlölniük. Ők inkább antiszemitizmusra szakosodtak, Európa más neonáci csoportjaival ellentétben, akik inkább az iszlámban látják a fő ellenséget. A kereszténységhez és a nácizmushoz való hozzáállásuk sem egységes. A Jobbik bizonyos szárnyai a neonácizmustól, Hitler-éltetéstől sem riadnak vissza, mások ezt a popularitás miatt nem használják. Ennek eredményeképpen a hazai szélsőjobb és a Jobbik is rendkívül megosztott. Magyar Gárdából manapság már van vagy 6-7 darab ilyen olyan nevek alatt. A gyűlöleteszmén alapuló erőszakos csoportok az USA-ban sem képesek együttműködésre, hiszen nem csak a közös ellenséget, de egymást is gyűlölik, és egymás ellen is erőszakosan fellépnek. Magyarországon gyanús körülmények között találták holtan a Véderő neonáci szervezet parancsnokát, sőt, egy Jobbikos politikusra rá is lőttek. A merényletek mögött egyértelműen más szélsőjobboldali szervezetek állnak, hiszen ezek naponta fenyegetik egymást halálosan a különböző médiumaikban. Fontos hazai különbség, hogy a demokratikus állami intézményrendszer itt nem olyan torzan gondolkozik a szabadságról, mint az USA-ban, és itt betiltásra kerülhetett a gárda. A demokráciánk éretlenségét bizonyítja, hogy Magyarországon ilyen fasiszta párt bejuthatott a parlamentbe, míg az USA-ban csak ritka esetben fordul elő, hogy klántag esetleg valamely kormányzati szerv tagjává választódik, ez is csak a magát mérsékeltnek maszkírozó szervezet tagsága közül kerülhet ki.

Őssejttel az életért

Az utóbbi napok egyik fontos híre volt, hogy Magyarországon őssejt-kezeléssel sikerült emberi életet menteni Borsod megyében. Az őssejt-kutatás eredményei szép reményekkel kecsegtetnek a haldokló rákos – főként leukémiás – betegek számára. Az őssejt azonban szálka a keresztény egyházak szemében, épp ezért már sokat foglalkoztunk vele. Kritikával érintettük az egykori republikánus, szélsőséges amerikai kormányzatot, amely keresztény fanatikusai miatt az őssejt-kutatást évekre leállította, ezzel emberek százezreinek halált okozva. Az USA-ban létrehozott tudományos eredmények elmaradása óriási módon visszavetette eme lehetséges gyógymód normális ütemű fejlődését. Hiába helyeződött át más központokba a kutatás, az amerikai egyetemek, tudományos központok és anyagi források hiánya törést okozott. A késlekedés pedig emberi életekbe kerül. Csak képzeljük el, mennyien szorulnak évente antibiotikus kezelésre, és Fleming, a penicillin felfedezője korában hányan haltak meg olyan bakteriális fertőzésekben, amelyek ma gyógyíthatók; vagy képzeljük el, ma hányan halnának meg, ha hirtelen eltűnnének az antibiotikumok egy évre. Kisebb népirtással érne fel, mint ahogy az őssejt-kutatás befagyasztása is népirtással felérő vallási bűncselekmény volt. Ráadásul itt nem a kereszténység „nevében” cselekedtek, hanem a kereszténység tanai szerint, amely, lám nem csak szeretetre, de gyilkolásra is képes. A mostani őssejt-átültetés miatt meggyógyult betegnek a keresztény dogma szerint halnia kellett volna. És nem csak halnia, de végigszenvednie a lassú leukémia okozta halált, ahogy leállnak a szervek… A keresztény ideológia szerint most, hogy a beteg meggyógyult, a pokol tüzében kellene égetni, hiszen az őssejtek használata miatt vétett isten ellen. Szerencsére nincsenek sokan, akik a sok ostobaságot elhiszik, és józanul tudnak gondolkodni. Még vallásos emberek is. Senki, aki kijön a templomból, nem lenne képes kezelés nélkül meghalni hagyni egy szenvedő beteget, ha meg is menthetné őssejt-terápiával. Mégis bemennek a templomba, és alapban kiállnak a katolikus egyház által hangoztatott őssejt-ellenesség mellett. Ráadásul olyan pártokra szavaznak, amelyek bevezetnék az őssejt-kutatás leállítását. A szavazófülkében más megölni valakit, mint betegágy mellett.

Burnout

Az egészségügy romokban… Nem lepusztult, nem omladozik, már réges-rég összeomlott, a személyzet – beleértve mindenkit a professzortól a takarítókig – pedig hősiesen szolgálnak ezeken a romokon. A gyógyítás során a megmentett betegek, meghosszabbított életek, csillapított fájdalmak, a halál méltóságteljes és fájdalmatlan biztosítása minden egyes egészségügyben dolgozó számára örömöt, megnyugvást, büszkeséget és számtalan pozitív dolgot kell, hogy jelentsen, mert másokon segíteni jó. Newton lélekre alkalmazott törvénye az erőről és az ellenerőről arról kell szóljon, hogy a gyógyításba befektetett erő hasonló módon megtérül, azaz örömmel, boldogsággal tölti meg a személyzet lelkét. A marxista dialektika szintén az ellentétek harcát veszi a fejlődés alapjául, sajnos bizonyos dolgok a kapitalizmus romjain nem teljesen így fejeződnek ki. Az egészségügyi személyzet ugyanis túlhajszolt. Kevesen vannak. Egy ember minimum 5 másik munkáját is elvégzi. Muszáj. A nagytőke ugyanis nem ad rá pénzt. Az egészségügyi személyzet körében – is - kialakuló tünetegyüttesnek már külön neve is van. Burnout-szindróma. Fáradtság, levertség, depresszió, pszichiátriai zavarok, emésztési problémák, hétköznapi szociális gondok halmozódása és még napestig sorolhatnánk, hogyan zsigereli ki a dolgozókat a rendszer. Hozzátesszük, nem csak az egészségügyben. A pécsi sürgősségi betegfogadó osztály gyakori látogatói a helyi összeszerel üzem, az Elcoteq munkatársai. Nem hivatalos nevet is adtak az ott dolgozó orvosok, a krónikusan fáradt, kardiális és emésztőrendszeri zavarokkal küzdő pácienseknek: Elcoteq-szindróma. Az ott dolgozók ugyanis össze-vissza dolgoznak, hol éjszakai, hol nappali műszakban, óriási megfizetetlen túlórákkal, mindenféle szakszervezet és munkásjogok nélkül. A klasszikus kapitalista kizsákmányolás-magatartás jellemzi az itteni körülményeket. Visszakanyarodva az egészségügyre, a burnout szindróma nem csak rövid, de hosszú távon is áldozatokat szed. Az egészségügyi dolgozók átlagéletkora ugyanis – paradox módon – alacsonyabb az átlagnál. Pont azt várnánk el, hogy majd az orvos betartja saját tanácsait, egészségesen él, észrevesz magán bizonyos kórképek tüneteit. De az egészséges életmódi tanácsok, az életvezetési modellek, a helyes táplálkozás szabályai, a rendszeres testmozgás egészségi statisztikái mind csak a fejekben léteznek. Azt pedig már Marx óta tudjuk, hogy a lét határozza meg a tudatot. Egy közmunkát ellátó orvos, ápoló, stb. munkaideje a tanácskommunizmusnak köszönhetően hivatalosan 8 óra. Természetesen ez csak papír. Valójában este 6-8 óra körül tudják csak befejezni a temérdek munkát, ki ér akkor rá már ez után egészségesen élni? A munkaidővel kapcsolatban íme az újabb vérlázító taktikája az egészségügyi rendszernek: bizonyos helyeken óriási orvoshiány van, ezért bizonyos napokon egy-egy orvost áthelyeznek más osztályra. Azonban ez túlmunkának minősül, amiért plusz térítést fizetni bizonyos jogszabályok miatt nem lehet. Hol vannak már a régi szép idők, mikor a túlóráért fizetés is járt? Az új kiskapu viszont lehetővé teszi, hogy a plusz munkanapot apránként levonják a munkaidőből, azaz az orvos nem 4-kor, hanem 3-kor végez a kórházban. Ezzel 1 ötnapos munkahéten 5 órát spórolva azt az orvoshiányos osztályon ledolgozhatja. Ez papíron jól is működik, csak természetesen az orvos a valóságban 3 órakor szintén nem fogja elhagyni a munkahelyét, hiszen napi feladataival, a rá osztott 10-20 beteggel nem lesz képes aznap boldogulni. Az élet pedig érték, a vizsgálatot pedig meg kell kérni, a lázlapot meg kell írni, a gyógyszerelést ki kell porciózni, különben a beteg meghal. A valóságban így az történik, hogy az orvos szintén este 6-8 órakor hagyja el a munkahelyét, ám papíron nem 4-ig, hanem csak 3-ig dolgozott, ezért a munkaereje a papíron összegyűlt mínuszóráknak köszönhetően újra kizsákmányolható. A választás a burnout szindróma és a külföldi havi 1 millió forintos fizetés között nem túl nehéz. Azonban javasolnánk az itthon maradottaknak is pár jótanácsot, szigorúan a betegellátás érdekében.

1, A hatalomtól nem kell félni. A minisztert nyugodtan el lehet küldeni melegebb éghajlatra, hiszen tömeges orvoshiány van, azaz nincs olyan munkanélküli sereg (pool), amely pótolhatná az orvosi szakértő munkaerőt. Sajnos az Elcoteq összeszerelő üzemre ez nem vonatkozik, hiszen szakképzetlen munkaerő rendelkezésre áll, ezért velük a hatalom azt csinál, amit akar. Nekik azt javasoljuk, ők is csináljanak azt a hatalommal, amit csak akarnak.

2, Sztrájkolni egy orvos nem sztrájkolhat, hiszen a beteget el kell látni. Ezt a gyengeséget a hatalom kihasználja. Nem is gond. Viszont a munka bizonyos részeit el lehet hagyni. Meg kell tagadni a bürokráciát, hiszen az orvosi lét nagy részét papírmunka veszi el. Ezt egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és racionális kereteken belül, amíg nem veszélyezteti a beteg egészségét, meg kell tagadni.

3, Sztrájkolni nem lehet, ellenben a munkaeszközöket meg lehet semmisíteni. Szervezett tiltakozás alkalmával az egészségügyi ellátásban némileg nélkülözhető felszerelést (asztalokat, számítógépeket, székeket, burkolatot, irodai berendezést) meg kell semmisíteni. Az ablakokat, ajtókat ki kell törni. Természetesen a betegellátáshoz nélkülözhetetlen eszközökre és a nehezen beszerezhető gépekre ez nem vonatkozik. Ez a cselekmény a hatályos jogszabályokba ütközik, ezért magasfokú szolidaritásra van szükség. Bár bizonyos kórházak már nem engedhetik meg maguknak, hogy 1-2 emberük ezért állását veszítse. A hatalom nem is lesz képes büntetést, szankciókat alkalmazni az ilyen cselekményben részt vevő személyzet ellen, hiszen ma már minden ember pótolhatatlan. A köztársasági elnöknek egyszerűen nem lesz más választása, csak kegyelmet adni, különben betegek fognak meghalni.

4, Engedjék be a sajtót a kórházakba! Ne szégyelljék a csótányokat, a romos falakat, a lehulló vakolatot. Ez nem a személyzet bűne, hanem a rendszeré. Mutassuk be a közvéleménynek!

5, Nagyra értékeljük a rezidens szövetség kísérletét a tömeges felmondások előkészítésével. Az egészségügyet nem ez fogja összeomlasztani, hisz már rég összeomlott, ellenben nagy szolidaritást, sajtófigyelmet fog kapni. A betegellátás szavatolása pedig nem a személyzet dolga, hanem a minisztériumé. Ők a felelősök, és ezt a nép rajtuk is fogja számon kérni.

6, Az orvos nem sztrájkolhat a gyógyításban, azonban a kutatást és az oktatást demonstratívan teljesen felfüggesztheti. Ezzel nagy változást nem fog elérni, hiszen a klinikai orvosok a betegellátás nehézségei miatt már nem nagyon képesek kutatómunkát végezni, maximum hobbiból. És elárulunk egy titkot! Az egyetemi klinikákon már rég elégtelen az orvosképzés, a medikusok jó része idő előtt haza van küldve, mert az oktatásra kijelölt kollégának abban az időpontban műtéte van, szakrendel, ügyel, ellátja az osztályt, így a hallgatók csoportjait kénytelen elküldeni, hanyagolni. Muszáj, különben a beteg meghal.

7, Aztán ott vannak a tömegmegmozdulások, amin mindig részt kell venni. Ezek létszámát drasztikusan növelni kell. Jelenlétet kell mutatni.

8, Végezetül vagyunk mi, munkások, dolgozók, szakszervezetek, civil mozgalmak és pártok. Ezekben részt kell venni, hiszen mi szervezzük ezeket a tiltakozó akciókat. Az sem mindegy, hogy ezt milyen színekben tesszük, hisz több tízezer fős árpádsávos tömegtől a kapitalista hatalom nem fog meghátrálni, ahogy azt a német fasizmus növekedése alatt sem tette. Ellenben néhány száz vörös zászló már erősen el fogja őket gondolkodtatni arról, hogy ideje engedni és visszavonulni. Mert öntudatos tömeggel találják szembe magukat, akiket a náci csürhével ellentétben nem lehet cirkusszal és ígéretekkel lekenyerezni. A Munkáspárt 2006 készen áll fogadni a tiltakozók javaslatait, megszervezni a működésüket és az ellenállást. Együtt erősebbek vagyunk!

Jótékonyság helyett forradalmat!

Itt a karácsony, minden sztár most áll neki jótékonykodni. A nép is szívesebben jótékonykodik karácsony előtt. Ennek két oka van: az ünnep okozta lélekkicsapódás, a másik pedig, hogy itt vannak a fagyok. És a kapitalizmusban a faggyal együtt jár a fagyhalál. Idén már 30 ember fagyott meg Magyarországon, pedig még hó sem esett. Emberek éheznek és fáznak, a szenzációhajhász és félelemkeltésre szakosodott híradók pedig szívesen számolnak be a sok halálról és nyomorról. Természetes, hogy sokan a saját lelkük könnyítése érdekében adakozásra adják a fejüket karácsony tájékán. Ezzel a társadalmi szolidaritásból mindenki kiveszi a maga apró kis részét. Ám ez inkább csak az adakozók lelkén könnyít, ami szintén nem utolsó szempont. A problémának még az ezredrészén sem változtat. Bizonyára most kritikával illetnék lapunkat, hogy leszóljuk a jótékonyság intézményét, és bevalljuk, így is van. Leszóljuk, mert a jótékonyság legtöbb esetben pont olyan önző, mint a kapzsiság. És le is becsüljük, mert az ég világon semmin nem változtat. Tisztelet mindig a kivételnek. Aztán persze, ha csak a miniszterelnöki hivatal, TV-műsorok, sztárok és az egyházak reklámozását szolgálja az adakozás, az még undorítóbb. Azt persze nem szándékunk sugallni, hogy most azonnal mindenki hagyjon fel a jótékonyság intézményének gyakorlásával, sőt. Adakozzunk, minél bőkezűbben, hiszen, ha csak egy gyermek egy estére már jól lakik, vagy csak mosolyt csalunk az arcára, akkor már természetesen megérte. De ezzel itt ne legyen vége! A jótékonyságtól még senki nem válik társadalmilag szolidárissá. Értsük meg az okokat, miért is kell embereknek cipőt, ruhát és ételt adnunk. Jöjjünk rá, miért nincs a jótékonyságunk élvezőinek ruhájuk, cipőjük és élelmük! És ha rájöttünk az okra, akkor minél előbb keressük meg a módját annak, miként is szüntessük meg ezeket az okokat. Reméljük A MI IDŐNK két éves olvasása során már sokan rájöttek, hogyan működik a kapitalizmus és hogyan is kell harcolni ellene. Lapunk feladata, hogy a világ alapvető működését, a szegénység okait, a pénz hatalmát, az ember ember általi kizsákmányolását, a háborúk értelmetlen pusztításait, a környezet legyilkolását és a minden fronton jelenlévő hatalmi elnyomás magatartását megismertessük olvasóinkkal, hogy azt a mindennapjaikban hatékonyan felismerjék, és utána harcolni tudjanak ellene. Lehet más a világ! A mainál már volt sokkal rosszabb is, és létezett sokkal jobb alternatíva, amely megvalósítása még előttünk áll. A Horthy-rendszerben 3 millió koldus országa voltunk (bár ez a becenév valójában 3 millió 600 ezer koldust jelentett), és létezett olyan rendszer is, amelyben senki sem éhezett. Úgyhogy, ha a jótékonyság adakozási részét letudtuk és néhány szájnak már enni adtunk, akkor fordítsunk időt rá, hogy minden embernek szavatoljuk az alapvető emberi jogait és szükségleteit.

Munkát mindenkinek!

Kenyeret mindenkinek!

Lakhatáshoz való jogot mindenkinek! 

Ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást mindenkinek!

A könyvégetés vélemény?

Ma Magyarországon immár hivatalos szerv által is elismerten a könyvégetés vélemény. A nácizmus folklórjához kötött cselekményt sok neonáci szervezet, köztük a Magyar Gárda is átvette. A magukat hungaristának becéző neonácik ugyanis könyvégetést rendeztek. November 12-re tették az időpontot, biztosan nem sikerült megszervezni a krisztályéjszaka időpontjára, vagy csak későn kapták kézhez A MI IDŐNK múlt heti számát, amiben bemutattuk az 1938-as náci pogromot. Mellesleg a sörpuccs évfordulója is november 9, nem csoda, hogy ez a neonácik által szerte Európában kitüntetett nap. Kultúrországokban ilyenkor a „megemlékezők” százait begyűjti a rendőrség. Magyarország tőkései félnek a munkásosztálytól, ezért inkább a fasizmus felé terelik az indulatokat (nehogy már nőjön a Munkáspárt 2006 taglétszáma), ezért az ilyen könyvégetések még propagálva is vannak, nem hogy betiltva.

A Munkáspárt 2006 pont olyan erélyesen ellenáll a fasizmusnak, mint amennyire a fasiszták felénk gyűlöletet tanúsítanak. Nekünk azonban nem kell elégetnünk az ő könyveiket. Mi mindenkit arra buzdítunk, olvassák el Hitler fércművét, hallgassák meg Göbbels erőszaktól duzzadó szavait, vonják le a következtetéseket, szörnyülködjenek rajta. Mi nem félünk a Mein Kampftól, nem félünk Himmler poznani beszédétől. A neonácik viszont annál inkább félik a munkásosztály kultúráját, Thomas Mannt, József Attilát, Marxot, Engelst és Lenint. Elpusztítják: Az ostoba lumpenrétegük azért, mert gyűlölik; a nyerészkedőik pedig azért, mert tudják, igazunk van. A közös mindkettőben, hogy félik és gyűlölik. „A félelem gyűlöletet szül.” (-Yoda)

A TASZ képviselője szerint a könyvégetés maximum tűzgyújtási tilalmat szeghet, egyebekben belefér a véleménynyilvánítás szabadságába!!!

Minden tiszteletünk a TASZ-nak, de semmi tiszteletünk az olyan szabályok és törvényeknek, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságába beleértik a könyvégetést. Mikor lesz végre a társadalomnak, a pártoknak, a kormányzatnak annyi lelki ereje, hogy összhangon üvöltse, hogy a „nácizmus nem vélemény, hanem bűncselekmény.”?! A kérdés költői, a választ minden olvasónk tudja. Majd akkor, ha Magyarországon szocializmus lesz. 

Utálom a politikát!

A címben elhangzó mondatot nap mint nap halljuk. Nem is csoda. A magyar politikai életnek nevezett valami ugyanis nem mondható tiszta, erkölcsös cselekménysorozatnak. Ennek folytán a hétköznapi ember megundorodik a politikának csúfolt államirányítástól, törvényhozástól, igazságszolgáltatástól és mindentől, ami ezekhez még kapcsolódik. A politika aljas dolog teljes egészében megérdemli a társadalom megvetését.

DE!!!

A politika nem ezt jeleni! Marxista logikával megközelítve ugyanis különbséget kell tennünk igazság és valóság között. Amiről eddig értekeztünk, az a mai magyar valóság. De mi valójában a politika? A politika a görög polisz, azaz városállam szóból eredeztethető, a mai jelentése leginkább úgy foglalható össze egyszerűen és világosan, hogy a „saját közügyeinkbe való beavatkozás”.

Hogy valósul ez meg?

Számos fajtája van: Például, hogy nem valósul meg, lásd a rabszolgatartó társadalmak esetén vagy a feudális társadalmakban, ahol a kisembernek, azaz a többségnek nem volt beleszólása a közügyekbe, ha mégis megpróbálta, a földesúr élt a pallosjoggal és levágatta a fejét. A görög „demokráciában” is csak a polgároknak volt népuralom, akik nagyon kevesen voltak, de ők már szavazhattak több módon (lásd osztrakiszmosz = cserépszavazás, stb...), de a nők még egyáltalán nem, a polgár nők sem. Természetesen a többség is néha beleszólt a közügyekbe, ám ezt kizárólag akkor érte el, amikor felkelt, a kaszát kiegyenesítette, és a munkaeszköz eme társadalmi tulajdonba vétele némileg megszüntette az osztálykülönbségeket. Ám, ez is ideiglenes maradt. A történelmi fejlődés szerencsére kedvezett azoknak is, akik dolgoztak, és a munkásmozgalom kiharcolta magának a 8 órát munkaidőt, az általános szavazójogot, nyugdíjat, egészségügyi ellátást, oktatást... azaz kemény harccal szerzett magának jólétet és jogokat. Erős munkásmozgalommal, mint nyugaton ezek a jogok szélesebbek a bérek pedig magasabbak, mint a mai Magyarországon. Miért történt ez meg? Mert az emberek bele akartak szólni a saját közügyeikbe, és kikényszerítették, ami megilleti őket. Így a naponta verhető, megölhető tárgyként kezelt rabszolgából egyes társadalmak eljutottak olyan szintre, hogy a munkások havi 500.000-1.000.000 forint körüli fizetést keresnek, van egészségbiztosításuk, a gyermekeiknek bölcsőde, iskoláztatás. Ez nem óriási változás, hanem óriási változTATás. Ez pedig a változtatni akarók és változtatók politikai érdeme. Bizony! A mai Magyarországon is siralmas a helyzet, de azt, hogy ma nem vernek minket ostorral és a földesúrnak nincs joga a nászéjszakánkon először az újdonsült feleségünkkel szeretkezni (mert ilyen törvény is létezett!!) azért a politika érdeme.

Miért utáljuk mégis a politikát?

Valójában nem a politika igazságát, hanem a valóságát utáljuk. Ám, ha a kettőt egybemossuk, akkor tulajdonképpen saját magunk alatt vágjuk a fát. Ha azt mondjuk, hogy „utálom a politikát”, „nem politizálok”, akkor nem csak azt mondjuk, hogy elítéljük a korrupciót, a háborúkat, a megszorításokat, hanem azt is, hogy „Nem vagyok hajlandó részt venni a saját közügyeimben!” Ennél nagyobb szívességet pedig nem is tehetnénk annak a hatalomnak, aki szeretne a mi munkánkból jól élni. Annak a hatalomnak, amelynek érdekei ellentétesek a mieinkkel, mert azt szeretnék, ha nem lenne tulajdonunk; a lakásunk, kocsink a banké lenne; ha sok hitelünk lenne; ha minél kevesebb bért kellene adni; stb. A hatalom igyekszik meggyűlöltetni az általa használt módszereket, a politikát a dolgozókkal, hogy azok ne akarjanak beleszólni. És ha mi nem törődünk a „politikával”, akkor a hatalom politikája majd törődni fog velünk, és azt nem kesztyűs kézzel fogja tenni.

Rajtam úgysem múlik semmi!

Ezt a mondatot is nap mint nap halljuk. Az ember ne gondolja magát apró porszemnek, hangyának az élet nagy forgatagában! A mai deviáns kultúra arra törekszik, hogy az emberi élet értékét minél jobban alábecsülje, ezáltal elérje, hogy az ember is értéktelennek, tehetetlennek gondolja magát. Számos módszere van erre: elég, ha arra gondolunk, az akciófilmekben milyen értéktelen az élet; ha mindenféle spirituális, vallásos nézetekkel más képzeteket tesznek az ember fölé, ezáltal szolgává, báránnyá degradálva a népet; a híradók pedig csak azt hangsúlyozzák, hogy bármelyik pillanatban végünk lehet, mert elvisz az árvíz, közlekedési baleset, gyilkosság, tsunami, földrengés, vadállat, repülőszerencsétlenség, hitelcsapda, válság. De változtatni akkor is lehet és kötelességünk. Egyedül nem megy, csak együtt. Ezért nem csak magunkkal szemben kötelesség, de barátainkkal, családtagjainkkal, de bármely ismeretlennel szemben is, mert talán számítanak ránk, és mi is számítsunk rájuk! Ha nem lehetne változtatni, akkor ma mind rabszolgák lennénk, ha nem próbáljuk meg, biztosan azzá is válunk. Emberek vagyunk, nem szolgák.

A kapitalizmus életveszélyes – az utakon is

Egyre több a közlekedési baleset. Ennek első okaként sokan a motorizáció növekedését neveznék meg, természetesen ezt is joggal. Azonban van egy újabb faktor is. Bizonyára feltűnt olvasóinknak is, hogy a híradókban látható szerencsétlenségek egyik-másik okozója mindig valamilyen olyan jármű, amelyet hivatásos sofőrök vezetnek. Kamionok, buszok, trailerek, mentők és egyéb munkajárművek szenvednek balesetet, a megdöbbentő, hogy az esetek többségében ők is a vétkesek. Mi lehet az oka annak, hogy hivatásos sofőrök balesetet okozhatnak? Hogy fordul elő, hogy tapasztalt, kilométerek tízezreit már levezetett sofőrök csak úgy áttérnek a szemközti sávba és halálos baleseteket okoznak? A válasz maga a kapitalista kizsákmányolás. A sofőrök ugyanis semmiben sem különböznek más munkásokhoz, ők is a kizsákmányolás áldozatai. A kapitalizmus gazdasági válsága őket sem kíméli. A profitért túlhajszolják őket, alulfizetik őket vagy mind a kettőt egyszerre. 8 órás munka számukra nem létezik, a csomagnak el kell jutni A-ból B-be, a főnök pedig nem engedélyezi a pihenőt. Sokan bírják is a gyűrődést, jelentős profitot termelve a tőkés osztálynak, ám olykor-olykor egyikük elalszik, ez pedig főúton, autópályán, nagy méretű járművel halált jelent. A dolgozóknak pedig enni kell, ezért vállalják a túlmunkát, dolgoznak a kevés pénzért. Üres hassal és üres tárcával pedig hiába akár a szabadidő is, ha azzal feltöltődni nem lehet. Éhes, szegény és túlhajszolt sofőröktől pedig nem várhatjuk el a megfelelő reakciót, vagy akár azt, hogy ne aludjanak el a volán mögött. Ha pedig kész a tragédia, a felelősség, nem azé, aki kényszeríti a munkást, hogy akár rossz szabályok szerint, vagy szabálytalanul dolgozzon, hanem ismét a kisemberen csattan az ostor.

Nacionalizmus és hazafiság
Nem tekinthetjük véletlenek, hogy napjainkban nagy szenvedéllyel folyik a vita az újjáéledt nacionalizmusról. A rendszerváltás ugyanis együtt járt a nemzetállamiság kialakulásával a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában. (nyugaton Franciaországban, Nagy Britanniában, Olaszországban, Belgiumban, Spanyolországban lehetünk tanúi a „kisebbségek” elszakadási mozgalmainak.) Nemcsak a szocialista társadalmi alakzatokat számolták fel, de egyúttal feltámasztották a nemzetiségek szeparatista törekvéseit is.

Az újburzsoázia által vezetett ellenforradalmi folyamat egyik legfontosabb ideológiai támasza a nacionalizmus lett, melynek elidegeníthetetlen része a kommunistaellenesség és a fajgyűlölet. Ám amíg klasszikus helyzetben, a tőkés rend kialakulásának hajnalán a koncentrált nemzeti piac létrejöttét, a polgárosodást akadályozó hűbéri társadalom felszámolása a fejlődés elengedhetetlen feltétele lett, addig a XX. század végén, a XXI. század elején lezajlott restaurációs fordulat a jövő társadalma, a szocializmus ellen irányult, következésképpen haladásellenes volt. A nacionalizmus, mely Cromwell, Robespierre, Kossuth, Garibaldi idején (lényegét tekintve) pozitív szerepet játszott, mert elősegítette az előrelépést, a XIX. század végétől egy negatív ügy szolgálólánya lett. Ma a nacionalizmust ebből a szempontból kell vizsgálnunk.


A nacionalizmus nem hazafiság – mondta Ady Endre. A sovinizmus szinonimája, a különbség közöttük csak etimológiai jellegű, s mai tartalmában már nem lehet Kossuth nevéhez kötni, mert Tisza, Andrássy, Horthy, Szálasi, Antal, Orbán, Gyurcsány valódi arcát leplező ideológiává vált. A hatalmat megszerző, azt féltő, más népek rovására kiterjeszteni akaró, a kizsákmányoltak felett basáskodó társadalmi csoportosulások és érdekszövetségek osztálycéljait fejezi ki. A nagy nemzeti eszményeket felváltották a kicsinyes, olykor véres sovén praktikák, melyek súlyos ártalmára voltak az országoknak (lásd: az I.és II. világháborút és az azt követő békeszerződéseket). Ne tévesszen meg bennünket az a „hazafias” máz, mely össznemzeti színezetet kíván adni a sovinizmusnak, („Aki magyar velünk tart !”)

El kell vetnünk azt a szemléletet, miszerint „mi bármilyen gaztettet elkövethetünk más népekkel szemben, de jaj annak, aki ezért minket felelősségre mer vonni!” A „Ne bántsd a magyart!” követelményének csak akkor van létjogosultsága, ha mi is tiszteletben tartjuk szomszédjaink jogos nemzeti céljait. Ez esetben „nem vagyunk egyedül”. Ám körkörös veszedelem fenyeget bennünket, amennyiben a „Mindent vissza!”, az irredentizmus és a szupremácia elvéhez ragaszkodunk. Az ellentmondások azonban feloldódnak, ha elutasítjuk a „nemzeti öncélúságot”, és a szempontjainkat is figyelembe vevő kontinentális érdekekbe ágyazódunk be. Ennek ideális formája csak a szocialista közösség keretei között valósulhat meg. Ez a feladat alighanem keresztülvihetetlen nacionalistáink számára, akik a nemzeti gőgben és más népek lebecsülésében látják érvényesülni magyarságtudatukat.

Hegedűs Sándor


Fasiszta Magyar Sziget

A magyar jelzőt méltatlanul viselő Magyar Sziget rendezvényen történtekről egyre csak szivárognak ki az információk. Most az derült ki, hogy a Jobbikkal szövetségre lépő, hazánk nemzetbiztonságára és társadalmára fokozottan veszélyes neonáci alakulat, a Betyársereg vezetői is előadást tartottak a rendezvényen a gerillahadviselésről. Hogy a szélsőjobboldaliaknak mi közük ehhez, nem értjük. A gerilla általában marxista és kommunista gerilla. Valóban működnek dzsungelekben szélsőjobboldali harcoló alakulatok, azonban őket koránt sem lehetne gerillának nevezni, hiszen teljesen más harcmodort képviselnek. Ezek inkább halálbrigádok (lásd a nicaraguai kontrákat). Ezek a szélsőjobboldali halálbrigádok – a marxista gerillákkal ellentétben – az adott kormány támogatását élvezik. A kontrák pont attól a Ronald Reagantől kapták a fegyvereiket, akinek most állítottak szobrot Budapesten. A szélsőjobboldali halálbrigádok nem ellenséges terepen működnek, hanem a hatalom által kontrollált vidékeken. Legfontosabb különbség, hogy ezek a szervezetek nem a népük javáért harcolnak, hanem általában a nép javát képviselők ellen. Ennél fogva nem élvezik a helyi lakosság támogatását. Mellesleg erre a támogatásra nincs is szükségük, mivel az ellátást (étel, víz, gyógyszer, ellátmány, szállás) a hatalom fedezi. Mivel a nép támogatását nem élvezik, soha a történelemben egyszer nem fordult elő, hogy szélsőjobboldali „gerillák” valaha is elérjék hatalmi céljaikat. Csatát nyerhettek, de háborút nem. És hogy mi motiválja ezeket a halálbrigádokat? A pénz.

Íme, néhány mondat az előadásból. Mondhatnánk, hogy szigorúan csak 18 éven felülieknek, de hadd okoljanak belőle gyermekeink is:

„az ember akkor tud hatékonyan harcolni, ha életben és gondolkodásban egybe van rakva, tehát nincsenek benne kételyek: akkor tud valóban ölni."

„a zsoldos tud brutális lenni, tud gyilkolni egy szinten, de valódi, végsőkig kitartó harcra képtelen”. Ez utóbbira csak az képes, aki meg van győződve a saját igazáról.”

„...el kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütő billentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy másabb bőrszint lát".

„arra, hogy újra agresszívvá, erőszakosakká, szikárakká, mohókká, szinte fenevadakká váljunk"

„Mikor az izraeliek ide fognak jönni Merkava harckocsikkal vagy Lopakodó bombázókkal, bennük meglesz az a morális kérdés, hogy lakóházat szétlőjön?”

„... És bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?"

– "lesz", majd kitört a taps.

Hazai antifasiszta ellenállás

Interjú signoflifes-szal

A norvég merénylettel kapcsolatban mindenképp fel kell tennünk a kérdést, van-e megfelelő ellenállás a szélsőjobboldali internetes agymosással szemben? Vannak-e egyáltalán az internetfronton, akik felveszik a versenyt? Szerencsére vannak, sajnos kevesen. Egyikük signoflifes néven tevékenykedett a youtube videómegosztón, a szélsőjobb kedvelt célpontja lett. A norvég mészárlással és az internetes hadviseléssel kapcsolatban tettük fel kérdéseinket.

Pontosan ki is vagy Te? Nem sokat tudni Rólad, csak, hogy signoflifes néven egy Che Guevara ikonnal működsz.

Az az én titkom, hogy ki vagyok. Igazából az én személyem teljesen indifferens, a célokat és az ideológiát népszerűsítem. Kevesen vannak, akik valódi alternatívát tudnak nyújtani a kapitalizmusra, én ezt az alternatívát, a szocializmust-kommunizmust népszerűsítem, nem magamat. Vállalhatnám persze az arcom, és a nevem, de nem teszem. Az ellenségeim szerint gyávaságból. Ebben pont igazuk van, csak nem az én gyávaságomból, hanem az övékből. Mindenki tudja, hogy a neonácik gyávák, a bőrfejűek többen támadnak egy gyengébb ellenfelet, gyakran gyerekeket. A mostani norvég mészárlás is egy gyáva tett volt, az arc állig felfegyverkezve ölt meg fiatal fegyverteleneket, és emlékszünk náci kivégzések felvételeiről, amikor a német hadsereg (nem csak az SS) kivégzőosztagai elé állítanak fegyvertelen, idős embereket, nőket, gyermekeket. Ez nem becsületes, holott ők papolnak folyton tisztességről és becsületről. Ha vállalnám a kilétem, akkor biztos sokan keresnének és hasonló gyáva módszerekkel állnának ki. Kösz, de ez nem kell.

Milyen eredményeket értél el eddig?

Én semmit. Csapatban dolgozom. Ez a kulcsszó, egy ember itt kevés. A youtube-on sikerült International Communist Party néven közösséget alakítani, amibe annyi embert hívtam meg, amennyit csak lehetett. Százasával csatlakoztak is világszerte aktív elvtársak. A lényeg pedig az volt, hogy koordináltan használtuk a youtube FLAG (zászlózás, azaz sértő videók megjelölése) funkciót. Ha egy videót sokan flaggeltek, már pedig ez volt a célunk, akkor törölték. Ha elértük, hogy szervezetten flaggeljenek egy videót, akkor törölték. Sikerült ezzel a módszerrel több száz, talán ezer neonáci videót eltávolítani. Nagyrészt külföldi bőrfejű zenekarok zenéit.

Miért maradt abba a dolog?

Szélmalomharc volt, nagyon sok videót töröltettünk, de fel is töltöttek újakat, ezt sokan megunták, és inkább más feladatok után néztek, én is. Rájöttem, hogy csupán az ellenség rombolásával mi nem épülünk. Ezért elkezdtünk saját videókat gyártani. Én személy szerint feltöltöttem magyar nyelven Michael Moore: Kapitalizmus  - szeretem című dokumentumfilmjét, de fennakadtam, mert ugye ezt nem szabad, mert jogvédett. Ezért a signoflifes felhasználónév törlésre került. Onnan a klub is magára maradt.

Mi volt a Hungaricával?

A Hungaricát mindig is olyan szélsőjobboldali zenekarnak tartottam, amely báránybőrbe bújt farkas volt.. nem is. Inkább farkasbőrbe bújt szörnyeteg. Nem nyíltan náci zene, nem énekelnek nyílt erőszakról, de akkor is a bőrfejű szubkultúra külsőségeit viselik, ami ma már neonáci divat (függetlenül attól, hogy az első skinheadek négerek voltak, és zenei irányzat volt.) Mindenki tudja, hogy ezek az emberek mit gondolnak, csak a fogyaszthatóság érdekében nem mondják ki, sőt úgy csinálnak, mintha nem lennének nácik, csak hungaristák. Én nem teszek különbséget a kettő között, mind a kettő ugyanaz az elmebetegség, csak más a nemzet. Épp ezért rápróbáltam a videóik töröltetésére. Nem ment. Valószínűleg a külföldi moderátorok nem értik a magyar szövegeket. Így például Divízió 88 videókat nehezen tudtunk töröltetni, de a Stahlgewitter már könnyen ment. Pedig a D88 nyíltan üvölti, hogy a zsidókat ki kell irtani. Ezért más taktika kellett, még pedig fel kellett törni a felhasználót, aki feltöltötte. Sikerült, mert egyszerű jelszava volt, ráadásul pont a klippek rendezőjéé volt a profil, és a Hungaricán kívül még volt piros pöttyös Túró Rudi reklám is.. azóta sem eszek olyat. És onnan egyszerűen már csak törölni kellett az összes videót. A zenekar persze azonnal ment bőgni a kurucinfo-ra, ahol meg is jelent a törlés, mint hír. A kuruc pedig egy neonáci honlap, ebből is látszik, hogy mi is a Hungarica szellemi közössége. Érdekes volt, néztem a rólam szóló hírt, másik sarokban Adolf Hitler Mein Kampfját hirdették, másik sarokban pedig ott volt a Jobbik hirdetése.

A Divízió 88 honlapjának töröltetése is hozzád kötődik...

A D88 már nem burkoltam neonáci együttes, hanem vállalják is. Ebből a szempontból gerincesebbek, mint a Hungarica és egyéb kopasz társaik. Nem volt nagy munka, egyszerűen csak egy levelet kellett írni a tárhely-szolgáltatónak, ahova fel volt töltve a honlap, hogy töröljék. Köszönet az atw.hu-nak, törölték. Ebből is szerettem volna hírt csinálni, de senki nem hozta le. Azt szerettem volna, ha úgy jön le, hogy a Munkáspárt 2006 szimpatizánsainak levele hatására törölték, ami igaz, mert az vagyok, és a párt profitál ebből. De sajnos nem lett belőle hír. A Wikipediára is kiírtuk a D88 alá, de törölték a bejegyzést. Viszont a náci wikipedia átvette a szócikket, és ők benne hagyták a Munkáspárt 2006 szerepét. Persze odaírták a „nemzetellenes klikk” jelzőt. (Utánanéztünk, a wikipedián újra szerepel a Munkáspárt 2006 szerepe: http://hu.wikipedia.org/wiki/Div%C3%ADzi%C3%B3_88 – a szerk.)

Te voltál az egyik híres Jobbik videó eltávolítója is....

Egy házi készítésű nem hivatalos videó volt, de a Jobbik magáévá tette a kampányfilmet és még gyűléseiken is ment kivetítőn. Nem jogtiszta zenét használtak, ezzel meg lehetett őket fogni, a kiadó a kérésünkre eltávolíttatta a videókat. Sokan megpróbálták újra feltölteni, de azokat is jelentettük. Nem volt nagy kunszt. A történet másik szála, hogy a szélsőjobbos médiák egyből lehozták, hogy a „mocskos zsidók töröltették a videókat”. Vicces, hogy zsidóknak semmi köze nem volt hozzá, és valójában, mi kommunisták csináltuk. De jellemző, hogy a szélsőjobboldali média olyan hírt hoz le, aminek semmi valóságalapja nincs.

Miért pont minket, a Munkáspárt 2006-ot választottad?

Ha valaki komolyan alternatív baloldali, akkor nagyjából két lehetősége van: 2006 és MKMP. A modern, mai világhoz igazodó marxizmus sokkal inkább hozzám illik, mint a ’89 előtti időkre való nosztalgia. De először valójában nem is akartam pártot választani, de megtanultam, hogy a munkásosztályt egy pártnak kell vezetnie. Kezdetben is csak ideológiát terjesztettem, de rájöttem, hogy ez kevés.

A norvégiai eseményekkel kapcsolatban mi a véleményed?

Pont ezért dolgoztunk, hogy embereket ne tudjanak ilyen szinten ideológiailag agymosni, hogy ne jussanak hozzá ehhez a hazugságeszméhez. Sajnos nem tudjuk, milyen eredményt értünk el, mert nem tudjuk, hányan nézték volna meg azokat a neonáci propagandavideókat, ha nem töröltetjük. De a tudat azért ott van, hogy lehet valaki nekünk köszönhetően nem futott bele, ezért nem sikerült belerángatni őt a fasiszta eszmék sötét oldalára. Ha az a 32 éves fickó nem kerül rossz társaságba, nem kerülnek kezébe a náci agymosó termékek, akkor nyilván nem indul el azon a lejtőn, aminek ez a mészárlás lett a vége. Marxistaként úgy gondolom, a környezet nagy hatással van a tudatra, adott emberből a rendszer akár náci tömeggyilkost is képes faragni. Ez az ember is csak valaminek a produktuma, és ne feledjük, hogy valami ezt a mészárlást kitermelte. És pont az a bűnös, aki ezek mögött áll, a háttérben, legyen az akár szervezet, akár ideológia.

Katolikus agymosás az iskolákban

A katolikus agymosás egyre erőszakosabbá válik, nem is csoda, hogy ennyire nyeregben érzik magukat, a kapitalista-klerikális kormány adja alájuk a lovat. A keceli önkormányzati iskola rossz helyzetbe került, mint szerte minden iskola az országban, különösképpen vidéken, valószínűleg nem is véletlenül. Nem csodálkoznánk, ha kiderülne, mesterséges elszegényítésről van szó, csak hogy a katolikus agymosás elvegye a teret a tudományos oktatástól. Egyházi iskolák eddig is tudománytalan dolgokkal mérgezték a fiatalok lelkét és szellemét, sokszor nem a tudomány által már bizonyított tényeket tanították a diákoknak, nagyon rossz és hamis képet alakítva ki ezzel a körülöttünk lévő világról. Ezáltal a társadalom, a történelem, a tudományok ezen diákok számára érthetetlenné válnak, és elvesznek a nagy kérdésekben, vagy rossz idealizmusokat és értékrendeket követve saját életük kerülhet nehéz helyzetbe. A hatalom számára az egyház az ősi feladatot hajtja végre, csillapítja a dolgozóknak a jogaikért folytatott harcát, az embereket forradalmár helyett báránnyá – inkább birkává - neveli. Ez a mai hatalom abszolút érdeke, ezért is támogatja anyagilag és „erkölcsileg” is az egyházat. Kulturális ellenforradalom ez, hiszen kizárólag eszmeileg lesznek képesek hatalmukat megőrizni, gazdaságilag a kapitalista megszorító politika bukásra van ítélve.

Kecelen is a katolikus egyház vette át az önkormányzati iskola működtetését, mégpedig szeptembertől. A hírt mostanában jelentették be, az átállás már meg is kezdődött. Ennek részeként előre jelezték, hogy a hittan és a mise kötelező. Amelyik tanár nem ért egyet, az elmehet. Amelyik diák nem ért vele egyet, az elmehet. Csak éppen nincs hova, csak a környező települések iskoláiba, ahova a szerencsétlen diákoknak sokat kell utazniuk, ezzel elvesztegetve csomó drága időt, ezzel elesvén a tanuláson túli sport, különórák, szakkörök lehetőségétől. Az iskolában maradók számára is elég diktatórikus a felhozatal: „Az a gyerek, amelyik nem jár be hittanra, igazolatlant kap, és ez kirúgáshoz is vezethet” – hangzik az igazgató fenyegetése a katolikus szeretet és megbocsátás nevében.  A történet azonban nem csak a katolikus órákról szól, hiszen minden tantárgy kaphat vallásos hevülettől roskadozó felhangot. A történelmet nyilván nem a tudományos, osztályharcos szemszögből fogják értékelni, és jó embereknek fogják lefesteni a királyokat, Horthy-t, Szálasit, és soha nem fognak hallani Allenderől, Che Guevaráról, maximum megemlítik, mint komcsi terroristákat. A biológiában valószínűleg a pap odasúgja majd, hogy az evolúció butaság és isten minden fertőt küld rád, ha majd abban mersz hinni. Innen már csak egy lépés, hogy Einstein relativitáselmélete újra „zsidó fortélyoskodás” legyen, mint annak idején Németországban.

A katolikus egyház Kecel féle minizsarnokságai üzemeltethetők lokálisan és bizonyára eredményes az agymosás a 700 diák fejében. De az iskola kapuin túl van egy másik világ is, más emberekkel, akiknek forog a gyomra az egésztől, és úgy fordulnak el teljes joggal a klerikális agymosástól, mint a szél.

A hétvégén szintén katolikusok tartottak agymosodát a köztévében, ezennel gyermekeknek, bábműsor formájában. Bibliai történetek voltak bugyután eljátszva, hogy a kisebbek is fogékonyak legyenek. És hogy mi volt Zakariás és Keresztelő Szent János történetének a tanulsága?? Hogy  gondolkozz vagy szeresd embertársaidat?? NEM!! A tanulság az volt, hogy „szeresd az urat, és csináld, amit mond, különben ostoba leszel és megnémulsz”. A másik, hogy „Jézus szeret Téged a legjobban, és neked is szeretned kell őt.”

 Nos, mi itt a kommunisták pártjában úgy gondoljuk, hogy nem a tudomány által már bizonyítottan nem létező bibliai mesealakokat kell szeretni, tisztelni, szolgálni és követni, hanem az embereket, az emberiséget, a természetet, az igazságot és a valóságot.

Zöld cselekvést MOST!

A társadalom a globalizált, modern világban elfeledkezett a környezet romboló hatásairól. A természet pusztító erőit a mai társadalom alig érti. Ha megkérdeznénk sokakat, hogyan keletkeznek villámok, jégesők, orkánok, kevesen tudnák a földrajzórákon –jobb esetben- megtanított alapvető meteorológiai jelenségeket. A különböző viharok, jégesők elől a többség el tudott bújni, a hótól megvédtük magunkat és árvizek is ritkán fordultak elő. Az utóbbi évtizedekben, különösen a legutolsóban azonban a természettől eltávolodott ember újra közel került az égiek haragjához, pontosabban a természet gondolta úgy, hogy visszatér az emberek mindennapi életébe, ha már ilyen cudarul bánunk vele. A tudatos környezetrombolás, a tőkés, profitorientált gazdaságok tudatos természetkizsákmányolásának egyértelmű következményei az elemi csapások állandósulása. Újra eljött az az idő, amikor a természet dühöngésének áldozatai lehetünk, mindezt itt Magyarországon. Az Aegon piacvezető biztosító adatai szerint 2010 Magyarországon az elemi csapások éve volt. Az árvizek és a viharok által okozott károk száma 2010-ben az előző évhez képest megtízszereződött. A villámcsapások által okozott károk másfélszeresére nőttek. A nagymennyiségű hó is súlyos gondokat okoz, 7-szer annyit, mint egy évvel előtte.  A biztosító adatai alapján felállított Top 10-es lista tételei közül 7 természeti csapás, és csak a 6. helyen van a lopás, a 9. és 10. helyen pedig a felelősség és a tűzkár. Muszáj újra átgondolni a környezethez való viszonyunkat, akár politikai szinten is.

TOP 10 káresemény 1. vihar 2. vízkár 3. felhőszakadás 4. Villámcsapás 5. jégverés 6. lopás 7. árvíz 8. hónyomás 9. felelősség 10. tűz

A rejtett devizahitelesek

Nagyon tragikus komédia folyik most Magyarországon. Elég olvasni a Pénzcentrum honlapon 2011. május 27-én megjelent hírt, idézem: "Kedden öngyilkos lett S. István rendőr alezredes. A megrázó eset óta suttogják a madarak, hogy a tragédia hátterében az áll, hogy a férfi nem tudta fizetni svájci frank alapú lakáshitelét. Nagy kérdés, hogy a rendőr életét megmenthette volna-e a devizahitelesek mentőcsomagja, amely azonban egyelőre még várat magára."

A devizahitelesek megsegítéséről tele a sajtó. Nagyon meghatóak a segítő szándékról szóló kormánynyilatkozatok. Sürget az idő, jön már a végrehajtó, mert sokan hallgatva a bankok szirén hangjaira, egy szebb vagy nagyobb otthon gyors megteremtése vagy egy csillogó szép új gépkocsi megvásárlása végett könnyen, túl könnyen belementek ebbe a pénzügyi konstrukcióba, amely olyan alacsony és tartós kamatlábat ígért. A rendszerváltás utáni kormányok ahelyett, hogy fékezték volna a bérből és fizetésből élőket a meggondolatlan vásárlásoktól, építkezésektől inkább szorgalmazták azt. Csak egy példa. Közismert, hogy az autószalonok tulajdonosai maguk is mennyire érdekeltek voltak a vevőket rábeszélni a részletfizetésre. Ki az az ember, aki képes ellenállni ilyen csábításnak?

A komédia abból áll, hogy a kormány nem siet, mert nem a kishitelesek a legnagyobb gondja. Hanem egészen másról van szó. Érdemes idézni a nem éppen vörösnek mondható Csillag István és Mihály Péter a Népszabadságban, tavaly április 22-én megjelent Négy év után című cikkéből: "Érdeke volt a magyar felső- és középosztálynak is visszanyomni az euró árfolyamát a 260-280 forintos sávba, hiszen ők – és nem a szegények – vették fel a sok százmilliárd forintnyi devizahitelt."  Tehát, a valóságban, ahogy már tavaly tett az akkori kormány, várható, hogy a mostani is segíteni akar ennek a privilegizált társadalmi rétegnek, amely az idén már szép szeletet kapott a költségvetési tortából, amikor nagymértékben csökkentették a személyjövedelmi adójukat a kisfizetésűek kárára. Fennáll az a veszély, hogy a kormány a devizahitelesek megsegítése címszó alatt megint újabb megszorításokat talál ki a védtelen kis emberek számára. De jó lenne, ha a kormány publikálná, hogy a különböző társadalmi rétegek mennyi devizahitelt vettek fel és mire? Furcsa dolgok derülnének ki.

Akkor mit lehet tenni? A Munkáspárt 2006-nak és a Zöld Baloldalnak mindenféle "külső" segítség nélkül, nem régen sikeres akciója volt Ráckevén. A minap, Budaörsön az MKMP-nak, mások segítségével, szintén eredményes akciója is volt. De mindig nem lehet ott lenni minden kilakoltatásnál és árverésnél. A várható további megszorítások miatt, szükségessé válik, hogy minél több baloldali erő – közösen - országos mozgalmat indítson. Sürget az idő. Elég a tragédiákból.

Pataki Mihály

2011. május 29.

Gondolatok aktuális témákról

Nem mindig mulatságos, amikor valaki saját csapdájába esik. Főleg, amikor ez a valaki országunk miniszterelnöke. Hiába nem kedvelem Orbán Viktort, ő mégis kormányosa egy olyan hajónak, amelyen rajtam kívül elég sokan tartózkodnak. Nem mindegy, ha a kormányos tévedései miatt valami zátonyra futunk vagy egyszerűen kezdünk süllyedni. Ilyenkor soha nincs elég mentőcsónakunk sem.

Súlyos gondnak mondható az a tény, hogy a tavaly kormányra került hatalmi elit képtelen felfogni, hogy saját elhatározásából, szépen dalolva, csúnya csapdába esett. Az állandó hivatkozás a fülkeforradalomra kétélű fegyverré vált. A parlamenti kétharmados többség csak jogosultságot ad teljes körű intézkedések megtételére azokban az ügyekben, amelyekben a kormánypárt egyértelmű megbízást kapott szavazóitól. Például, a közbiztonság két héten belüli rendbetételére. Egy egyszerű példa: egy taxi sofőr hiába kap jogosultságot bárhová vinni jelentkező utasát, csak oda mehet, ahová kérik. Ez az alapvető kötelezettsége. A tavalyi választások előtt pedig az akkori ellenzék legnagyobb pártja rendkívül szűkszavúan nyilatkozott terveiről.   

A kétharmados többség nemcsak jogosultságot ad sok mindenre, hanem - és ez a lényeg - kötelezettségeket is. Sajnos, már teljesen nyilvánvaló, hogy a kormány súlyos lépészavarba került Gyöngyöspata ügyében. Természetesen meg kell érteni a kormánypárt arra való törekvését, hogy mindent megtegyen, hogy választóinak egyik problematikus, de számszerűleg fontos része ne pártoljon el tőle, sőt gyarapodjon. Azonban azzal nem számolt, hogy van egy ellenzéki párt, amely szintén igyekszik megtartani, szélesíteni ugyanezt a szavazóbázist. Ez utóbbi párt jól taktikázott, amikor vidékre vitte a harc színét. Olyan helyekre, ahol egy csirke lopása szubjektíven és objektíven közvetlenül sokkal jobban érinti az embereket, mint egy millió vagy milliárd forint eltulajdonítása valamelyik költségvetési szervtől.  

Ebből következik, hogy az a kormány, amely egy év alatt, egyes személyekre szabottan, többször megváltoztatta az alkotmányt és egyéb törvényeket, sem jogi vagy konkrét intézkedést nem tett a vidéken egyre növekvő nyugtalanság elkerülésére. Hiába, a jelenlegi jogszabályok előírják egy utcai tüntetés megszervezésére milyen előzetes eljárást szükséges, de a kormány a rendelkezésére álló kétharmados parlamenti többség ellenére mozgásképtelenné vált. A mostani hatalmi elit eszébe juthat, hogy mennyire bumeránggá is válhat a törvényesség megsértése. Mint például, a parlament körüli korlátok erőszakosnak mondható eltávolítása 2007 elején. Személyesen Orbán Viktor vezette az akciót azzal az érvvel, hogy a korlátok feleslegesek. Itt másodrendű kérdés, hogy valóban felesleges voltak-e vagy nem ezek a rendőrség által, nyilvánvalóan felsőbb utasításra felállított korlátok. A lényeg az, hogy valakik önkényes módon eltávolították ezeket. Akkor a rendőrség, ügyészség semmit nem tett. Most pedig, a rendvédelmi dolgozók ugyanezt tették: a parlament lépcsőjén leültek.  Még egy példa, a mostani elitnek az is az eszébe juthat, hogy az orvosokkal kezdődő gondokkal kapcsolatban: a tűzoltók nem szoktak tüzet oltani fehér köpenyben és kényelmes papucsban. Ez már egy másik cikk a témája lehet.

Pataki Mihály

A kulturális ellenforradalom újabb eredményei a köztévében

A fidesz hatalma fenntartását gazdasági úton képtelen lesz megtartani, mert a kapitalista válságot nem lesznek képesek kezelni, ezért kizárólag csak az elvakult nacionalista fanatizmus, azaz az agymosás lesz az egyetlen fegyvere, amivel képes lesz választókat szerezni magának.

Az agymosásnak a mai Magyarországon több módja lehetséges. Az iskolákban, az utcákon, a kultúrában és elsősorban a médiában. A totális médiaellenőrzés első lépése volt a médiatörvény megalkotása. (A fidesz valószínűleg már jóval a kormányra kerülése előtt óraműpontossággal eltervezett mindent: alkotmánymódosítás, médiatörvény, kulturális ellenforradalom, stb…) A médiatörvény elsődleges célja a konkurens, azaz a baloldali média elhallgatása. Ennek veszélye jelenleg kérdéses, úgy néz ki az óriási méretű európai ellenállás miatt nem fog végbemenni a dolog. A fidesz azonban nem áll meg, folyamatosan foglalják el a megfelelő pozíciókat, amikre feltétlenül szükségük van. Már van két kizárólag politikai propagandát sugárzó TV-jük: echo tv, hírtv. A DunaTV és a Duna Autonómia is a nacionalista-keresztény eszmeiséget erősíti. Most a köztévék meghódításán van az elsőleges hangsúly. A folyamat már elkezdődött, a fidesz már elkezdte saját pártkatonáit, az elmúlt héten azonban újabb 4 ember került a köztévéhez. Gulyás István, az Echo TV egykori vezérigazgatója tavaly ősszel került a köztévéhez, műsorai nem hozták a várt nézettséget, ezért logikusan előléptetésben részesült, és az Estéhez került. Szöllősi Györgyi a fideszes hírtv műsorvezetője volt. A másik két jelölt Varga Edit korábban a DunaTv-nél dolgozott, Alföldi Zoltán pedig az RTL Klubnál. Nyilván kellett két független is.

Április 9 Pro és Kontra

Az április 9-ei szakszervezeti tüntetés sok szemszögből értelmezhető, vizsgálható. Legjobb volt szétbontani érte és ellene véleményekre, és e szerint elemezni a tüntetést.

Pro:

A szakszervezeti demonstráción 45.000 ember vett részt a becslések szerint. Ez nagyon sok ember. Külföldi szakszervezetek csoportjai érkeztek szerte Európából, hiszen most hazánk a soros elnök. Az olasz, francia, lengyel, osztrák, szlovén, szlovák, stb.. szakszervezeteket képviselők ezerszámra lepték el az Andrássy utat. A többiek mind a magyar szakszervezetek, MSZOSZ, VDSZ, húsipariak, vasutasok, „Vasasok” és sokan mások. A pártok közül is sokak képviseltették magukat, persze csak magánszemélyként, hiszen a pártsemlegesség elsőrendű szempont volt. Azért a Munkáspárt 2006 tagjai az ország minden tájáról érkeztek, hogy részvételükkel erősítsék a mozgalmat. A szakszervezeti tüntetés ugyanis a legkevésbé sem volt mondható jobboldalinak, bár a pofátlanul cinikus fideszesek próbálták annak beállítani. Ennek ellenére a szónokok többsége mind a magyar kormányt kritizálta, még Gaskó István is, a Liga szakszervezetek vezetője is, akit az utóbbi időkben jobboldali elhajlással is vádoltak. A szórólapok között is az Orbán diktatúrát kritizálók uralkodtak. A külföldi és magyar szakszervezetiek is inkább baloldali jelszavakat hangoztattak és meggyőződhettünk róla, hogy inkább baloldali beállítottságúak. Sőt, habár a magyarok nem biztosan, de a külföldiek között igen sok volt a nyíltan kommunista szakszervezet. Többségében még mindig az állítólag tiltott vörös zászlók domináltak, melyet mi is vittünk. A Che Guevara képével díszített zászlók pedig kifejezett kuriózumot jelentettek a résztvevők számára, mindenki lelkesen fényképezte vagy mutatott rá a forradalmár nevét lelkesen kiabálva. A lengyel bányászoknak ez kevés volt, ők addig nem is nyugodtak még a szakszervezeti zászlóért cserébe oda nem adtuk. Jó helye lesz majd lengyel elvtársainknál. A szakszervezeti demonstráció üzenet a népnek, hogy valami nincs rendjén, és hogy valami elkezdődött. A Munkáspárt 2006 részéről megjelentek szerintünk jó szlogent választottak a transzparensekre: „Még kér a nép..” –idézet Petőfi híres forradalmi versének, a „Nép nevében”-nek első soraiból. Ez azt jelenti, hogy az Eurodemonstrációnak csak a kezdetnek kell lennie, és ennél sokkal többre van szükség. Ha a kormány nem reagál a 45.000-es demonstrációra, akkor záros határidőn belül újabb akciókra, újabb követelésre, majd sztrájkokra lesz szükség.

Kontra:

Többen megkérdőjelezték a tüntetés létszámát, és a 45.000 helyett annak felét számították. A jobboldal természetesen csökkenteni akarta a számokat, a baloldalnak is nyilván az lenne az érdeke, hogy azokat inkább felfelé kerekítse. A számháborún nem is érdemes sokat időzni, úgyis mindenki azt mond, amit akar, azt az érzést azonban, amikor tízezrek egyszerre felhördülnek, minden résztvevő haza fogja vinni, és az élményt átadja munkatársaknak, ismerősöknek és a családnak. Megjelenik a médiában, a népre hat, azonban valószínűleg a kormányra nem fog. Ők úgy gondolják, mint a kormány: kimennek az utcára, megunják és hazamennek, pont mint ahogy a Gyurcsány beszédben volt. A komoly változásokhoz ennél több kell, sztrájkok, blokádok, aktívabb ellenállás.  Akár tetszik akár nem, a szakszervezeti tüntetés hivatalosan nem baloldali tüntetés, a résztvevői nem feltétlenül baloldaliak, vagy kommunisták. Emiatt sajnos kevés is. A kormányok mindig tudják, melyek azok az erők, amiktől tartania kell és amelyek miatt vissza kellene húzódnia és engedményeket tennie, és ez a szervezett, marxi ideológiával felvértezett, baloldali munkásmozgalom. A mostani tüntetéstől ne várja senki, hogy a kormány azonnali béremeléseket fog eszközölni vagy bármivel segíteni fogja a munkavállalókat. A radikálisan baloldali résztvevők inkább külföldiek voltak. Sőt, John Monks, ETUC vezető a Lordok Háza tagja, az ilyen tüntetéseket pedig mindig megcsinálják a soros elnöknél.

A kérdés, hogy ez a tüntetés hogyan hat a magyar munkavállalókra, ugyanis hiába a sok külföldi lelkes arc, ez a kérdés lokálisan, nemzeti szinten nálunk fog eldőlni. Így ennek okán a fejlődés és a változás reménye azokban a tömegekben van, akik a tüntetés üzenetét jól értelmezik, jól adják tovább, és hogy nem elégszenek meg a követelésekben.