Vörös posztó

Latin – két légy egy csapásra

A latin szép nyelv, bizonyos haszna is van, fontos kulturális érték, amelyet – bizonyos köröknek – ápolni és őrizni kell. De nem a nyolcosztályos gimnáziumok tanulóinak!

A fidesz legújabb őrült agyszüleménye szerint a nyolcosztályos gimnáziumokban ugyanis kötelező lenne a latin nyelv tanulása. Igen, ez nem normális, semmi gyakorlati haszna és értelme nincs... az átlag diák számára. Az orvosi egyetemeken is pusztán csak egy félév a latin nyelv alapjaival való megismerkedés. A kormány azonban most fontosnak találja a holt nyelvet, ezzel két legyet is üt egy csapásra.

Latin nyelvvel ugyanis külföldön nem lehet elhelyezkedni egy magyar diáknak, míg a német és angol tudás jelentősen elősegíti, hogy a magyar valóságból és nyomorból disszidálhasson a munkás. Márpedig ennek hiányával elég nehéz elindulni.

A latin nyelv másik értelme, a konzervatív begyöpösödés terjesztése. Különösképp az egyházi kultúra felé. Ne felejtsük el, hogy a magyar forradalmiságnak mennyit kellett küzdenie a latin nyelvhasználat ellen és a magyar nyelv hivatalos használatáért.

Miért csak a nyolcosztályos gimnáziumok? Mert a fidesz érti a marxizmust, csak sajnos a népe ellen használja. A dialektikus fejlődést tartják szem előtt. A nyolcosztályos gimnazisták ugyanis nem jelentenek társadalmi ellenállást, és elsiklik a társadalom ingerküszöbe alatt. De itt még nem lesz vége. Lassan jön a többi intézmény is.

Vörös Csillag az Európai Emberi Jogi Bíróság hivatalos videójában

Az Európai Emberi Jogi Bíróság kiadott egy tájékoztató animációs videót az emberi jogokról. A legtöbb európai nyelven elkészítették, köztük természetesen magyarul is. Érdekessége, hogy a 43. másodpercnél az egyesülési és gyülekezési jogot tárgyalja. Ekkor az animáció szerint sok kis embermotívum egy nagy, ötágú vörös csillaggá áll össze.

Talán ez utalás lehet a hazánkban is érvényben lévő tiltásra, amely ügyben pont ezen a bíróságon indított és nyert pert a Munkáspárt 2006 vörös csillag ügyben, és nem véletlen, hogy az alkotók a munkásmozgalom szimbólumát is beletették a videóba.

A videó magyar terjesztésre szánt változatának alkotói nagyon helyesen nem vették figyelembe a jelenleg hatályos hazai törvényeket, és azok ellenére is szerepeltették - vagy benne hagyták - a vörös csillagot.

A videó megtekinthető az alábbi linken:

http://indavideo.hu/video/Europai_Emberi_Jogi_Egyezmeny

Egyre nyíltabban jelennek meg a liberálfasiszták

Magyarország egyik leggyűlöltebb pártja a fasiszta Jobbik. Náluk már csak egyetlen párt jobban utált, ez pedig az SZDSZ. A szocialista-liberális kormányok ideje alatt az SZDSZ különféle zsarolásokkal, politikai alkukkal és korrupcióval elérte, hogy maroknyi, néhány százalékos pártként irányította a hazai életet. Az ő szellemiségükhöz fűződik a kulturális agymosás, amely igen jó módszere a kapitalista fogyasztás fellendítésének és a forradalmi érzés teljes kiölésének. Ők támogatták minden eszközzel a magyar és a nemzetközi burzsoáziát, természetesen a szegény emberek kárára. Nem csoda, hogy a 2010-es választásokra lényegében teljesen eltűntek.

A féreg azonban nem tűnik el soha teljesen. Nagyrészt átalakultak LMP-vé, de megtalálhatók más „baloldali” pártokban is, köztük a DK-ban és az MSZP-ben is. A neoliberális szellemiség persze tovább uralkodik a Fidesz gazdaságpolitikájában is, csak más emberekkel. Voltak azonban ismert SZDSZ-es arcok, akik egyszerűen nem tehették meg, hogy előjönnek a közvélemény elé, mert az emberek irántuk érzett megvetése és ellenszenve ezt nem tette lehetővé. Kínos lett volna nekik is. Ők szépen, mint néhány vírus, megbújtak a szervezetben, és kivártak. Tudták jól, egyszer eljön az ő visszatérésük ideje is. A nép majd mindent elfelejt, és jön majd új ellenség. Az új ellenség visszajött, hasonlóan, mint ahogy most jön vissza az SZDSZ vezetés is. A Fidesz 2002-es veresége után ki gondolta volna, hogy Orbán Viktor még egyszer miniszterelnök lehet ebben az országban?

A történelem viszont bebizonyította, hogy az emberi emlékezőtehetség bizony koránt sem olyan jó, mint gondolnánk. Pillanatok alatt el lehet felejteni a korrupciós ügyeket, bűncselekményeket, országok népességének nyomorba taszítását. Ahogy 2010-ben a magyar nép elfelejtette a Fidesz 1998 és 2002 között végzett országrombolását, úgy felejtik majd el az emberek az SZDSZ-esek bűneit is. És most itt állunk 2013-ban, ismét előjöttek a Föld alól a Fideszesek, és már 4 millió ember él létminimum alatt Magyarországon. Ne legyenek illúzióink. 2020-ban, 2030-ban is elő fognak jönni, ha hagyjuk és felejtünk, és akkor majd lesz az országban majd 10 és 15 millió koldus itt (előreláthatólag a nyomor miatt túlnépesedve). Nincs ebben semmi szokatlan, messze vagyunk még a legszegényebb afrikai államok színvonalától, mindig van még hova sokkal lejjebb csúszni.

De legalább a gondolkodó ellenzék megtehetné, hogy nem felejti el azokat az aljasságokat, amelyeket elkövetett annak idején az SZDSZ ezzel az országgal, és a baloldallal. A baloldalt ugyanis tönkretették, ezért ülnek fasiszták 10%-kal és másmilyen fasiszták 2/3-dal a parlamentben. A Fideszt leváltani, a magyar jogrendet és alkotmányosságot helyreállítani, és a társadalmi nyomor katasztrófáját megszüntetni akaró ellenzék előtt két út áll. Vagy hagyja magát újra becsapni, korrumpálni, zsarolni és elvinni jobbra az SZDSZ-es liberálfasiszták által, vagy valódi, baloldali politikát fog követni, a szegények, rászorulók, nyugdíjasok, rokkantak, diákok és munkások hasznára és az őket kizsigerelő milliárdosok kárára. 

Előre szólunk! Az SZDSZ-esekkel és a népszerűségi listák alján tanyázó politikusokkal nem lehet választást nyerni. Ha mégis megtörténne, nem lehetne velük kormányozni, nem hogy a nyomort megoldani, vagy az alkotmányosságot helyreállítani. Azt is előre megmondjuk, hogy ezeknek az elemeknek első dolguk lesz a valódi baloldalt, a kommunistákat és a hithű szocialistákat és szociáldemokratákat eltávolítani az ellenzéki összefogásból. Nem véletlen, hogy a DK ellenzéki tárgyalási tervei között már ügynöklisták szerepelnek(???).  Érthetetlen, hogy mi köze lenne a Fidesz leváltásához. Ennek egyetlen szerepe, a kommunisták kizárása a tárgyalásokból. Márpedig a marxisták és a marxista szellemiség nélkül az ország politikai, gazdasági és társadalmi válságának megoldása lehetetlen. A kapitalista gazdaság működését és válságát, a kapitalista társadalom betegségeit a kommunista ideológusok és tudósok írták le.

7 nap a szabad választásokért – ez az interneten is terjedő Demokratikus Koalíciós kampány egyik fő szlogenje. Történt ugyanis, hogy Gyurcsány Ferenc kollégáival 7 napig „éhségsztrájkolt” a regisztráció ellen. Majd az Alkotmánybíróság visszadobta a választási törvényt, erre a DK úgy csinált, mintha az ő érdemük lenne. Ki kell ábrándítanunk őket.

- A 7 napos éhségsztrájk nem éhségsztrájk. Amit Bobby Sands csinált, az éhségsztrájk. 7 napos éhségsztrájkkal még soha senki nem ért el semmi komoly eredményt, és nem is fog. A Demokratikus Koalíció szeptemberi éhségsztrájkja óta pedig már jó sok víz lefolyt a Dunán, az alkotmánybírók már nyílván nem is emlékeznek rá. A kettő között semmilyen kapcsolat nincs. A DK olyan tollakkal ékeskedik, amelyekhez minimális köze sincs.

- Szabad választások nem lesznek. 2014-ben alkotmányos puccs lesz, egy Fideszre szabott választási rendszerrel, amelyben – ha még esetleg regisztráció nem lesz – számos elem megtalálható majd, ami antidemokratikus. Benne lesznek a parlamentbe jutási küszöbök, a választási körzeteket már úgy matekozták ki, hogy mindenképp narancsszínű legyen a térkép, és minden hatalmi pozícióban ott vannak az embereik, amely bizony jó kis bundához fog majd vezetni.

- Regisztráció lesz. Visszadobta az AB a törvényt? Majd beleírják az alaptörvénybe. Kétharmaddal teljesen simán meg lehet tenni.

- Nem csak, hogy most nem lesz szabad a választás, de már több mint 20 éve nem az, hiszen a nagytőke ügynökei pénzelik azokat a pártokat és médiumokat, amelyek befolyásolják a választaói akaratot és a végeredményeket.

Lecsukták az osztrák „kurucinfo” szerkesztőit

Elmebeteg, lelkileg megnyomorodott emberek a világon mindenhol vannak. Külön altípusuk a fasiszta, aki annyira megcsömörlött a világtól, hogy a gyűlöletével próbálja magára felhívni a figyelmet, és jellegzetes ideológia mögé rejti lelki sérüléseit.. A fasiszták pszicho-patológiájáról már korábban cikkeztünk, komplex emberi gyarlóságról van szó, amely a világ számos kultúrkörében megtalálható. A gyűlölet-pszichopátia még ennél is elterjedtebb; nehéz lenne akár olyan bennszülött törzset is találni, amely ne táplálna valami ősi ellenszenvet más törzsek, bőrszínű emberek, stb. iránt. A gyűlölet nagyrészt belülről fakad, a gyűlölet tárgya a legtöbb esetben nem is tehet róla.

A világon jelenlévő gyűlölet ellen fel kell venni a harcot, a civilizált országok, civilizált közösségek ezt meg is teszik, sőt ez egyik legfőbb feladatuk. Magyarország ebből a szempontból (sem) számít civilizált országnak. A hivatalos kormánypolitika, a parlamenti többség és a feléledő újfasizmus is gyűlöleteszméket használ önmaga igazolására. Nem véletlen neveznek el tereket fasiszta diktátorról, nem véletlen kerülnek be nyilas írók művei a nemzeti alaptantervbe. A gyűlölet, az ellenségkép, a félelem ugyanis a választókat mozgósító és a hatalom fenntartásában segítő tényező.

Ausztria viszont olyan ország, ahol az emberek nem nézik jó szemmel a nácizmust. Különösképp, hogy Adolf Hitler Ausztriában született. Ha Ausztriában valaki szélsőjobboldali honlapot szerkeszt amerikai szerveren, akkor is megy a börtönbe. Valljuk be őszintén, a nácik által gyűlölt mindenféle embercsoport tagjainak nyílt megölésére buzdító honlap már rég túl van a vélemény-nyilvánítás szabadságán, újabban pedig már a holokauszt-tagadás is bűncselekmény lett. Azt is valljuk be, hogy mindenki tudja, kik szerkesztik a magyar neonáci honlapokat. Azt is valljuk be, hogy ezen emberek felelősségre vonása pitiáner akció lenne – leszámítva, hogy egyesek közülük jobbikos képviselői igazolvánnyal rendelkeznek. A kurucinfo által gerjesztett gyűlölet minimális hivatali erőfeszítésekkel megszüntethető lenne. Csak a kormányzati akarat hiányzik. És nem az a probléma, hogy a Fidesz részéről is hiányzik, hanem hogy a szocialista-liberális kormányzatban is nem hogy nem volt meg, hanem még rá is tettek egy lapáttal, mert a fasisztaveszély szavazatot hozott nekik.

A kurucinfo pedig ontja a gyűlöletet, és óriási a látogatottsága. Szerencsére a látogatók nagy része csak röhögni jár az oldalra, érdeklődik és kíváncsi, és csak kis százalékuk a valóban fasiszta. De ha csak néhányan is hatása alá kerülnek, vagy elkezdik elhinni a töméntelen hazugságot és a hamis információkat, akkor már probléma van. És sajnos sokan el is hiszik, mert nagyot mondanak, és mert oda van írva az internetre.

Fidesz a gyilkosok oldalán

Józsefváros polgármestere, Kocsis Máté – különféle zavaros indokokkal a szilveszteri késelés kapcsán – kijelentette, hogy az „MSZP a gyilkosok mellé állt”.

A bicska kinyílt.

Kezdjük ott, hogy a Fidesz annak a kapitalista rendszernek a keretei között működik, azt a kapitalista rendszert szabadította hazánkra, amely a történelemben kb. 1600 millió halálos áldozatot követelt.

A Fidesz támogatta a délszláv NATO beavatkozást, amelynek ártatlanok ezrei estek áldozatául.

A Fidesz támogatta az afganisztáni háborút, amelynek eddig 1 millió halottja van.

A Fidesz támogatta az Irak elleni agressziót, amelynek szintén 1 millió halálos áldozata van.

A Fidesz az éhező gyermekek számát 40.000-re emelte, a létminimum alatt élők számát 4 millióra növelte. Mindezidáig semmiféle szociális nyomort csökkentő programot nem vezetett be, csupán kihasználta a kizsákmányolható munkások tömegét közmunkára, illetve általuk klasszikus bujtatott munkanélküliséget is teremtett.

A Fidesz megígérte, hogy „két hét alatt rendet tesznek” Magyarországon. Ehhez képest állandóak a brutális gyilkosságok, erőszakos bűncselekmények, amelyek a szociális nyomorral arányosan növekednek.

Folyamatosak a kilakoltatások, a fűtési számlák emelkedése és a közüzemi fizetésképtelenség, amelynek hatására emberek fagynak meg az utcán vagy a saját lakásukban.

Emberek tömegei lesznek öngyilkosok, mert pénzügyileg és egzisztenciálisan csődbe ment az életük, elvesztették munkahelyüket, lakásukat és lehetetlenné vált a megélhetésük.

A fiatalok már nem szerelmi bánatból vagy a kamaszkor nehézségei miatt hívják az öngyilkosok lelki segély forródrótját, hanem a szociális nyomor miatt. 

A Fidesz nem tett semmit a családon belüli erőszak megfékezése ellen, amely védtelen nők életébe kerül.

A Fidesz gerjesztette szociális nyomor és a hozzá társuló horthysta-nacionalista-antikommunista agymosás erősíti az újfasizmust. A nácik pedig tömegesen embereket ölnének és már öltek is korábban.

A Fidesz csökkentette a rákos betegek gyógyszertámogatását, amely miatt emberek halnak meg. A nyugdíjasok tömegei képtelenek finanszírozni a hétköznapi gyógyszereiket, amely jelentősen csökkenti az életévek számát és növeli a szenvedést. Az egészségügy romba döntése , a végeláthatatlan várólisták emberek életébe kerülnek.

A Fidesz mindig az általa leggyengébbnek vélt társadalmi rétegekbe rúgott bele: rokkantak, nyugdíjasok, középiskolások, gyermekek, betegek, anyák, kismamák és a kisebbségek.

Akkor most kik is vannak a gyilkosok oldalán?

A Fidesz újra Bajnait emeli az ellenzéki összefogás élére

Rogán Antal legutóbbi sajtótájékoztatóján egy jól bevált propagandaeszközhöz nyúlt: a sulykoláshoz. Egy mondaton belül ugyanis háromszor nevezte Bajnai Gordont a baloldali összefogás „vezérének”vagy „miniszterelnök-jelöltjének”.

Már korábban cikkeztünk róla, hogy a Fidesz szeretné, ha a két legnépszerűtlenebb baloldali politikus, Gyurcsány és Bajnai lenne az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Nem véletlenül, hiszen az ő nevük garantáltan rosszul cseng a választók fülében, és szavazók tömegeit fogják távol tartani az urnáktól, sőt mi több, áthajtja őket a Fideszhez, vagy még rosszabb jobboldali pártokhoz. A baloldal régi arcai – ha tetszik, ha nem – nem szimpatikusak a választók többsége körében. Ez még a legobjektívebb közvélemény-kutatásokra is igaz. Rossz választás. Az Együtt 2014 sikernek könyvelte el, hogy Bajnai népszerűbb lett, mint Orbán Viktor. Ebben csak az volt a csúsztatás, hogy valójában Orbán Viktor lett népszerűtlenebb, ugyanis az ő pontjai csökkentek, és mind a ketten mínuszban vannak. Objektíven mind a ketten népszerűtlen politikusok.

A Fidesz mindent meg fog tenni a jövőben, hogy számára ez a legkedvezőbb forgatókönyv jöjjön létre, azaz Gyurcsány vagy Bajnai legyen a baloldali ellenzék első embere, miniszterelnök-jelöltje. Figyeljük csak meg a jövőbeni nyilatkozataikat; bizonyára többször lesz sulykolva az emberekbe, hogy Bajnai az ellenzék vezetője, leendő miniszterelnök jelölt, ugyanis a baloldaln ez még nem lejátszott és eldöntött dolog.

Photoshop: a vallásos hazugságok új taktikája

A kereszténység – és általában minden vallás – halad a korral. A korábbi történelmi időkben elég volt csupán hangzatos meséket kitalálni, kémiai reakciókkal szentek vérét és stigmákat imitálni, különböző csalásokkal könnyező szobrokat produkálni, ma már azonban létezik a photoshop.

Emiatt most képek tömege terjed az interneten, amelyek teljesen hamisak. Gondoljunk például az isten kezeit formáló felhőre, de egyesek még addig is elmentek, hogy angyalt montíroztak a baleset helyszínén tevékenykedő mentősök közé. Ezek a képek persze mind egytől egyig hamisítványok, és csak az illető vallást jellemzik.

A vallásos ideológia ugyanis helytelen, a vallásos filozófia rossz, a vallásos írásokban lévő „tényanyag” pedig egyszerűen nem igaz. A tudományos valóság lépten nyomon cáfolta a vallási dogmákat. A vallás ennélfogva ellensége lett a valóságnak és az igazságnak. A vallásos ideák terjesztésének tehát elsődleges módja a csalás és a hazugság. A photoshoppolt képeket sajnos sokan elhiszik, de reméljük, többen látnak át rajta, és tartják unszimpatikusnak ezt a fajta agymosást és érzelmekre hatást. Reméljük a hamis megnyugvás helyett egyre többen keresik majd inkább a rossz sors megváltoztatásának és a társadalmi cselekvésnek az elméletét és gyakorlatát.

Egy hetes éhségsztrájk

Az egy hetes éhségsztrájk tulajdonképpen semmire sem jó. Az éhségsztrájknak az a lényege, hogy a hatalomra nyomást fejtsen ki némi aszkétizmus. Az éhségsztrájkoló ugyanis elesett állapotba kerül, önszántából, ezáltal erkölcsi fölénnyel rendelkezik, és pillanatok elnyeri nagy néptömegek szimpátiáját, még akár olyanokét is, akik nem is értenek egyet az illető céljaival. Az éhségsztrájkoló iránti szánalom akár felülírja a politikai célokat is, és már nem is a cél, hanem az eszköz mellé áll a tömeg.

Az éhségsztrájkot számos esetben használták az igazságért küzdő aktivisták. Az IRA több tagja odáig is elment, hogy ez alatt meg is haltak a börtönben. Még a terroristának tartott szervezet tagjai is ezáltal erkölcsi fölényt nyertek, mártírrá váltak, ezzel pedig az angol hatalmi elit nem tudott mit kezdeni. A Munkáspárt 2006 tagjai is többször nyúltak az éhségsztrájk eszközéhez. Vajnai Attila még a 2006 előtti időkben vállalta a megpróbáltatásokat, mivel az akkori Munkáspárt nem kapott megfelelő médianyilvánosságot a választások előtt. Sikerült is némi eredményt elérni. Számos tagunk követte a példát különböző helyi ügyekben, majd legutóbb Nyári Zsolt, a Zöld Baloldal szóvivője volt, aki éhségsztrájkba kezdett, csak hogy az állandó lakcímmel nem rendelkező emberek (akik nem akarnak hajléktalanstátuszt sem) kapjanak ingyenes egészségügyi ellátást, amely jog szerint megilleti őket. A kezdeményezéshez naponta egy ember csatlakozott, mind a Zöld Baloldal, mind a Munkáspárt 2006 részéről. Ettől már megijedt a kormány, és mielőtt az ügy eszkalálódott volna, engedett és lám, több tízezer ember számára elértük, hogy ingyenes orvosi ellátásban részesülhessenek. Okos húzás volt a hatalom részéről hamar, még az ügy komoly eszkalálódása előtt beadni a derekát, mert így nem kaphattunk nagy médianyilvánosságot, információs társadalomban pedig ez olyan, mintha nem is csináltunk volna semmit.

A Zöld Baloldal – Munkáspárt 2006 éhségsztrájkját megelőzte egy komolytalan liberális akció, amelyben folyamatos éhségsztrájk volt, ám a résztvevő hamar cserélték egymás, tehát semmiféle veszélyben nem volt az egészségük, sőt közben néha még bőségesen táplálkoztak is, elhiteltelenítve az egész módszert. Most a DK féle 1 hetes éhségsztrájk az, amely bár jó ügyet szolgál, a módszere elhitelteleníti. 1 hét éhségsztrájk ugyanis nem éhségsztrájk. Különösképp, hogy a DK-sok jóvoltából ma nagyon sok ember éhezik ebben az országban. Mert a több százezer éhező, köztük 30 ezer éhező gyermek nem mind a Fidesz kormánya alatt lett szegény.

Az LMP a Jobbik mellett

és az antifasiszta harc problémái

A többségi társadalom legnagyobb megrökönyödésére az LMP kiállt a Jobbik mellett, amikor is veszprémi embereik azt nyilatkozták, hogy "a Jobbik egy jogszerűen bejegyzett párt, parlamenti és helyi önkormányzati képviselettel. Jogállami keretek között, a jogszabályokat betartva joga van nyilvános rendezvényt szervezni, függetlenül attól, hogy a pártról, annak eddigi tevékenységéről ki mit gondol."

A Jobbik teljesen jogszerűtlenül működik, ugyanis alapszabályában nem írják le az antiszemita, rasszista, fasisztoid-neonáci jellegét a szervezetnek, márpedig a valóságban csak ezek alapján működik. Ennél fogva is és a párizsi békeszerződés fasiszta szervezetek betiltására vonatkozó pontja szerint is feloszlatandó párt.

A másik probléma, hogy nem csak a Jobbik vett ezen részt, hanem számos gárdista is, amely betiltott szervezetként nem működhet. De nem is ez a lényeg, hisz minden normális ember számára világos, hogy ilyen erőszakos pártnak létjogosultsága NINCS. A probléma, hogy ezt az LMP mindenféle álságos erkölcs és álszenteskedés miatt nem veszi figyelembe. Ezekben a gárdagrasszálásokban semmi demokratikus, semmi jogilag elfogadható nincs, mert gyűlöletkeltő, félelemkeltő és kirekesztő, ezt pedig még a hatályos jogszabályok is tiltják, sajnos rosszul és az sincs betartatva.

Már korábban az SZDSZ vette arra a bátorságot, hogy a szólásszabadság és a demokrácia álcája mögé bújva teret engedjen a náciknak. Ez egy szinten önmagában is ostobaság, mert szabadjára engedik a fasiszta fenevadat. Másik oldalról pedig csak átlátszó politikai húzás volt, a fasizmus erősödésétől várták ugyanis a demokratikusan gondolkozó többségi társadalom feléledését, tehát ez csak szavazatot jelentett számukra. Szerencsére ők már eltűntek a süllyesztőben.

A fasizmus végül túlnőtte az SZDSZ-t, nem is kicsit. Néhol még a hasonló (fasizmusnak engedő) trükközéssel próbálkozó MSZP-t is harmadik helyre szorították vissza. Az antifasiszta harc elméletének teljes nem ismerete és negligálása vezetett oda, hogy manapság már fasiszta halálbrigád gyilkolt szisztematikusan cigányokat, köztük gyermekeket is. A másik hasonlóan dilettáns hozzáállás volt a 2006 előtti Munkáspártban terjengő nézet, mely szerint fasiszta veszély nincs. Szerencsére volt némi ellenzéke ennek az elméletnek, ők lettek később kizárva a pártból, és belőlük alakult a 2006-os Munkáspárt. Az MKMP persze azóta is ragaszkodik – csökönyösségből – ahhoz, hogy fasiszta veszély nincs. Kíváncsiak vagyunk, mikor sikerül levenniük a szemellenzőt és a 10%-s parlamenti neonáci pártot felismerve belátni, hogy tévedtek/tévednek.

Az LMP-től sem vártunk mást, mert lényegében ez az egyetlen szervezet a magyar politikai életben, amely még büszke is arra, hogy elvtelen. Ezt persze pragmatizmusként (gyakorlatiasság) tálalják, pedig csupán arról szól, hogy mindig arra fordulnak, amerre a szél fúj, és politikailag mindig úgy helyezkednek, hogy a saját kis pecsenyéjük minél jobban megsüljön a tűzön. És sül is a pecsenye, hiszen most a parlamentben nem csinálnak semmit. Néha persze reklámozzák magukat, amikor ezért-azért elvitetik magukat a rendőrökkel, de ez már nem egy parlamenti párt feladata lenne. Eddig nem nagyon hallottunk tőlük értelmes törvényjavaslatot.

Most a fasiszták mellett mutatott tolerancia az, amely során kicsit nyitnak a szélsőjobb felé is. Hiba volt, hiszen egy nem is annyira elképzelhetetlen gárdapuccs esetén ők lennének az elsők, akiket falhoz tudnának állítani. Nem tanulnak a történelemből, csak a pénz, pénz, pénz. Mindamellett ez a nyilatkozat elárulása volt a több száz veszprémi ellentüntető antifasisztának és mindenkinek, aki szívben és lélekben a demokraták mellé állt.

Politikus piócák az Olimpián

A politika mindenütt ott van, még a Túró Rudiban is. A világ így működik, szinte minden cselekedetünk egyben egy szinten politikai állásfoglalás, ha akarjuk, ha nem, ha felfogjuk, ha nem. Ez legtöbbször hétköznapi, passzív, látens folyamat, sokszor azonban aktívan ráerőltetik mindenre a politikát.

Az Olimpia is azon célpontok közé tartozik, amelyre sokan rá próbálnak telepedni. Reméljük ez többekből inkább visszatetszést vált ki, semmint felkeltse a próbálkozó párt iránti szimpátiát. Az egész a facebookon kezdődött. A felfokozott versenyhangulatban ugyanis a nézők felettébb örülnek a magyar aranyéremnek. Sokan már előre legyártották az aranyérmes képeket, amelyeket megosztottak, és természetes volt, hogy ezeket sokan mások is „Tetszik”-elik és megosztják. Ezzel növelhető volt az adott oldal népszerűsége. Lehetett ez akár cég, magánszemély, vagy sok esetben politikai párt. A nemzeti sportolóink sikerét lovagolták meg többek között a Jobbik és más neonáci szervezetek facebook oldalai, melyek szintén feltöltötték az éremtáblákat, sportolókat, és szépen kérték a jónépet, hogy ezeket sűrűn ossza meg. Ezzel a facebook oldaluk népszerűsége, látogatottsága növekedhetett. Ez az eljárás egyértelműen más tollával való ékeskedés, ráadásul a Jobbiknak például semmi köze sincs egyetlen londoni érmünkhöz sem.

Az is nyilvánvaló volt, hogy nem ússzuk meg kormánypropaganda nélkül a dolgot, és a Fidesz mindenképp saját „nemzetieskedő” sikerének próbálja majd beállítani a dolgot. Az olimpiai sportolók fogadásakor ezrek mentek ki, mert kíváncsiak voltak a tehetségekre, de emellett még karrierista kormánypolitikusok szónoklatait is meg kellett hallgatniuk. Ünneprontás felsőfokon. Természetesen a propagandagépezet jól működött: felfokozott nemzetieskedés, túlzott magyarkodás és persze a határon túli magyarok is előkerültek. A nemzettudat persze nagyon is fontos, de ne felejtsük el, hogy osztálytudat nélkül nem hogy semmit nem ér, de káros is lehet. Az osztálytudat nélküli nacionalizmusból alakul ki a soviniszta revizionizmus.

A mai kor kormánypolitikusainak szintén semmi köze nincs a magyar aranyérmekhez. Csupán piócamód rátapadtak a népszerűségre, és próbálják kiszipolyozni a politikai tőkét. Mert az aranyérmesekkel való pacsizás szavazatot jelent. Az pedig kisebb csoda, hogy a politika rendszerváltás utáni sportellenes tevékenysége miatt egyáltalán érmet szerezhettünk. Bár szeptembertől naponta lesz testnevelés az iskolában, ezt nyilván más tantárgyak rovására teszik meg. Nincs megfelelő történelemoktatás, mert a gyermekek hazugságokat tanulnak, és ezt kiegészítendő természettudományokat pedig egyáltalán nem. Miért? Mert a természettudományos eredmények ismerete nélkül roppantul nehezen sajátható el a marxizmus.

A Jobbikban tilos zsidónak lenni

A médiát eléggé felzaklatta a hír, hogy Szegedi Csanád jobbikos zsidó felmenővel rendelkezik. Volt, aki kiállt mellette, voltak nácik, akik lezsidózták. Ezek az elemek nem igazán értik az ostoba fajelméletüket sem, mert akinek egy nagyszülője zsidó, az a nürnbergi törvények szerint másodfokú kevert fajú, és nem számít zsidónak. Úgy látszik manapság a hazai szélsőjobbon is szokás élni a náci közmondással: „én döntöm el, ki a zsidó.” Persze nem Szegedi Csanád az első a szélsőjobbon, akiről kiderült zsidó származása. Még Adolf Hitlert is érték ilyen vádak, ennek valóságtartalma erősen kétséges. Az viszont sokkal inkább feltételezhető, hogy a hírhedt SS, RSHA, SD, Gestapo vezér Heydrich koránt sem volt olyan árja, mint amilyennek kinézett. Érdekes módon a német megszállás előtt francia területen terjesztett antifasiszta füzetek mind eltűntek a párizsi könyvtárból, vagy csak azok a lapok, amelyek Heydrich zsidó származását boncolgatták. Egyes tanúvallomások szerint részegen lövöldözött saját portréjára, miközben lezsidózta magát. Más nagyhatalmú neonácik is rájöttek, hogy valójában zsidó felmenőkkel rendelkeztek, volt, aki fejbe is lőtte magát emiatt.

Hogy Szegedi Csanád a Jobbikból kilépett vagy erőteljes hatásra kiléptették, az kérdés. A lényeg, hogy mind a két eljárás antiszemita és kirekesztő. A Jobbiknak itt lett volna a lehetősége, hogy némi toleranciát mutasson a társadalom felé, és eljátsszák a demokratát. Eszükben sem volt. Ezek túl ostobák ahhoz, vagy már elég őrültnek érzik a társadalmat arra, hogy fogékony antiszemita bázison politizáljanak. Ilyen réteg pedig igenis létezik. Egyre több a látens rasszista és antiszemita, de a nyíltan antiszemiták száma is gyorsan növekszik. Szegedi Csanád vezéráldozat volt, amivel meg akartak tartani egy nagy rakás szélsőséges fasisztoid lumpenréteget. A legújabb hírek szerint öccse is ott kell hagyni a pártot. (A nürnbergi törvények úgy néz, ki rá is vonatkoznak a Jobbikban). A Jobbiknak ide-oda kell lavíroznia a bázisai között, amely mindent eredményez, csak őszinte politizálást nem. Beleesnek a politikai sumákságok csapdájába, amelynek eredménye a pártszakadás lesz. Már seregszámra szűntek meg alapszervek szerte az országba. Csalódott jobbikosok vágják széjjel saját pártjuk zászlóit. Most is egy nagyobb sereg készül kilépni a pártból, amely már szakadásjellegű bomlás lesz, amely folyamat már nagyon rég elkezdődött.

Antikommunista antifideszizmus

Korábban már cikkeztünk, mennyire káros és értelmetlen az antikommunista antifasizmus (ez önmagában is paradoxon). A Fidesz-kormány megjelenése óta azonban egyre inkább megjelent az antikommunista anti-Fidesz propaganda a „liberálisok” oldaláról. Most ezt a kérdést boncolgatjuk.

Antikommunizmus és Fidesz

A Fidesz nyíltan antikommunista, kapitalista párt. A kommunista hisztériakeltés jegyében rendszeresen emlegetik a „kommunizmus áldozatait”, miközben az ő eszméjük minimum 10-szer annyi embert ölt meg, mint amennyit ránk próbálnak kenni, ráadásul, amíg a baloldali totalitárius rezsimek maximum a kommunizmus nevében követték el ezeket a bűnöket, addig a kapitalizmus eszméjéből ez direkt következett, hiszen nagy embertömegek kizsákmányolása és lemészárlása nélkül a tőkés gazdaság profitja nem tartható fenn hosszú távon. Az antikommunizmus, mint a kizsákmányolást és a fasizmus terjedését elősegítő eszme önmagában bűnös, akár a konzervatívok, akár a neoliberálisok használják alantas politikai céljaikra, azaz a munkásosztály törekvéseinek kiszorítására.

Kommunisták és a Fidesz

A kommunista mozgalom mindig is kérlelhetetlen ellensége volt és lesz is a neoliberális kapitalista kormányzatoknak, legyen az akár MSZP-SZDSZ koalíció vagy a mai Fidesz kormány. Természetes, hogy a Fidesz is próbálja gyengíteni a mozgalmat a hisztériakeltő propagandájával. Hasonlóan a fasisztákhoz, a kapitalistáknak is a kommunisták a természetes ellenségei, mivel pontosan ismerik a kapitalista gazdaságot és a politikájukat. A lépéseiket előre látjuk, mert a társadalmi törvényeket ők sem tudják felülírni, és mindig azt csinálják, amit Marx már nagyon rég megjósolt. Ennél fogva a rendszerellenes harcban megkerülhetetlenek a marxisták.

Kapitalisták és a Fidesz

Természetesen nem csak a Fideszben vannak kapitalisták, hanem sok más pártban is. Ezen pártok Fidesz-ellenes harca képmutató, hiszen a „baloldali” tollakkal ékeskedő liberálisok is pont ugyanazt a kizsákmányoló és megszorító politikát képviselnék, mint a mai Fidesz. Sőt, az MSZP-SZDSZ kormány gazdaságpolitikája már megmutatta, hogy ezeket a megszorításokat már képviselték is. Vannak persze olyan ügyek, amelyekben össze lehet fogni a liberálisokkal. Ilyen az Horthy-korszak restaurálása ellen folytatott demokratikus küzdelem, amelynek mi az alapját támadjuk (kapitalizmus), ők pedig csak tüneti kezelést végeznek (fasizmus). A gyógyítás szempontjából mind a kettőnek van létjogosultsága. Természetes, hogy a neoliberális ellenzék gazdasági törekvéseit semmiképp nem támogatjuk. Ebben a liberálisok ugyanazt az álláspontot képviselik, mint a Fidesz, maximum a propagandájukban szavalnak a megszorítások ellen.

Kapitalisták és kommunisták

Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely jelen cikk címének témáját vázolja fel. A neoliberális kapitalisták ugyanis csak hatalmat akarnak. És azt nem csak a Fidesztől sajnálják, hanem tőlünk is. Márpedig a kapitalizmus általános válságában a „baloldali” kapitalista pártok sem tudnak igazán labdába rúgni. Nem tudnak reális alternatívát nyújtani, maximum a kisebbik rosszat nyújtják oda, amelyet sok szavazó bizony inkább elfogad, de tömegek fognak otthon maradni a választáson, amely az MSZP újabb totális kudarcát fogja okozni – különösképp, hogy most bevezetik a regisztrációt, amely szintén nem a Fidesz által fanatizált nacionalista tömegeket fog otthon tartani. Ezzel párhuzamosan várható a rendszerkritikus erők megerősödése, azaz a Munkáspárt 2006-é. Ennek ellenszereként a nagytőke jól megtámogatott ál-rendszerkritikus erőket (LMP, kalózok, viccpártok), amelyek célja elvenni a forradalmi szavazatokat. E mellett pedig a „baloldal” liberálisai is belevetődnek az antikommunista propagandába, mégpedig a Fideszt hozzák össze a kommunizmussal. Ki ne emlékezne a nagyon rosszul elsült Szolidaritás plakátra, amelyen az Elvtársak Konyec felirat volt látható. Vagy az Orbánt Rákosivá montázsoló plakátokra? Vagy a Kövér Lászlót vörös csillagos sisakban ábrázoló portréra. De van már Kim Ir-Szen szobros, Mao Ce-Tung-os Orbán Viktor is, valamint a Fidesz garnitúra szocializmusbeli munkásságát firtató plakátok. Nyilvánvaló, hogy ezek a liberálisok által terjesztett propaganda-anyagok csak félig támadják a Fideszt, a szándékuk másik fele a munkásmozgalom dehonesztálása, mivel reális politikai ellenfelet látnak bennünk, és félnek a valódi baloldal felerősödésétől, a valódi, baloldali, marxista gondolat terjedésétől. MI nyilván nem ülünk fel ezeknek és mélységes megvetéssel sújtjuk az ilyen próbálkozásokat, és reméljük, más valóban szocialista és igazi liberális olvasóink is rossz szemmel tekintenek ezekre a fércekre. Különösképp olyan időkben, amikor a valóban demokratikus erőknek össze kell fogni a kormány, a megszorítások, a fasizmus és a Horthy-restauráció ellen. Ha még az antikapitalista harcunkban is erősíteni szeretnének minket, szívesen összefogunk az ellen is.

Elvtársak Ébresztő! II.

Örömmel jelenthetjük, hogy a Munkáspárt 2006 immár külön rovat lett a másik Munkáspárt lapjában, A Szabadságban. A „kollégák” viszont immár méltatlanná váltak válaszunkra az alpári stílus miatt (jelenleg a „prosti” szót használták). Ráadásul az MSZP-hez való viszonyunk kapcsán. Már csak az a dolog iróniája, hogy pont egy MSZP-t erősen kritizáló és támadó közleményünkből ragadtak ki egyetlen mondatot, amellyel azt akarták sugallni, hogy a szekerüket toljuk, ezért mi a „prostijaik” vagyunk. Aki nem hiszi, járjon utána. Íme, az MTI-n megjelent teljes közlemény, amelyben erősen kritizáljuk az MSZP-t a hódmezővásárhelyi választási magatartásával kapcsolatban:

http://os.mti.hu/hirek/76266/a_munkaspart_2006_szerint_az_ellenzeki_partok_osszefogasara_van_szukseg_hodmezovasarhelyen_is

Ez az eset is azt bizonyítja, hogy a XXI. századi információs forradalomban ilyen mondatkiragadásos lejárató taktikával már csak öngólt lehet lőni.

Mi bízunk benne, hogy a kommunisták az összefogásért fognak harcolni, együtt a kapitalizmus és a születő neonácizmus és újfasizmus ellen. Nem intrikus taktikával, nem hátbatámadásokkal, nem széthúzással, hanem kart-karba öltve, együtt, szívvel. Mi ezért dolgozunk.

Elvtársak Ébresztő!

Olyan nem lehet egy mozgalomban, hogy két kommunista párt nem emlékezhet meg közösen Kádár János haláláról, vagy nem léphet fel együtt a fasiszták ellen. Jelenleg óriási történelmi szükség a fidesz ellenforradalmának megállítása és a neonáci jobbik párt megsemmisítése. A Horthy-kor restaurációjának és a neonácizmus erősödésének együtt, közösen kell ellenállni. A mindkét párt tagsága által áhított összefogásnak mégis ellene megy a Thürmer-féle vezetés és a pártsajtójuk. A Munkáspárt 2006 rendszeres közeledési szándékai ellenére is a másik párt immár heti rendszerességgel jelenteti meg az ellenünk írt cikkeit.

Jelenleg történelmi győzelmen vagyunk túl vörös csillag ügyben. Ha már a harcban a másik Munkáspárt nem vett részt velünk, és még csak nem is gratuláltak, legalább letámadni nem kellene minket. Fratanolo János felmentése után nem csak a kommunisták, de más baloldaliak is velünk örülnek, a MKMP sajtó azonban újra csak támadni képes bennünket, feledve a hiteles és objektív tájékoztatás minden alapelvét. Nem elég, hogy kiollózzák a Magyar Hírlapból az újság által már szétollózott mondatokat, azt még rendesen félremagyarázni sem tudták, hogy a lényeg átjöjjön. Tulajdonképpen azt szerették volna kihozni, hogy mi „kiszolgáljuk a tőkések érdekeit”, és tisztára akarjuk mosni az MSZP-t. Természetesen az idézett MH szövegben sehol nem hangzott el az MSZP szó. Nyilvánvalóan átlátszó összemosás okán került be a Munkáspártos írásba az egykori kormánypárt. Tulajdonképpen nem is értjük, mi az összefüggés a kivágott interjúrészlet és a másik párt magyarázata között. Sejteni persze lehet, viszont az a szöveg nagyon csúnya kiforgatása.

 Az idézett MH szövegben Vajnai Attila világosan kifejti, hogy bíráljuk az EU politikáját, a fiskális paktumot és a kapitalizmust. Ebből sajnos a Thürmer-sajtó következtetése, hogy mi kiszolgáljuk a tőkéseket.  Sajnos maga a lejáratás szándéka és kivitelezése is egyaránt rossz és együgyű. Továbbra is sürgetjük a történelmi jelentőségű összefogást, amellyel már rég el vagyunk késve! Mi éretten készenállunk a feladatra. Most rajtatok a sor!

A CÖF újra befigyelt

A magukat – megtévesztően - civileknek nevező, de a burzsoá hatalmat szolgáló szervezetek (CÖF-CET) most eurócenteket gyűjtenek, hogy azt elküldjék zsákban a Strassbourgi Emberi Jogi Bíróságra, jelezvén, hogy nekik nem tetszik a vörös csillagot legalizáló ítélet.

A múltkori számunkban már jeleztük, hogy a bíróságoknak ilyen jellegű panaszt nem áll módjukban elfogadni. Az pedig pláne aggályos, hogy ez a bíróság – mondjuk ki - arrogáns és pofátlan megsértése. Aki pedig az emberi jogi bíróságot és annak dolgozóit sértegeti, az nem nevezhető semmilyen szín alatt demokratának.

Vajnai Attila – a Munkáspárt 2006 ellen folytatott rendszeres médiacenzúra ellenére is – kaphatott kemény 5 perc megszólalási lehetőséget a Kossuth Rádióban, csakúgy mint Kelemen András, a Civil Együttműködési Tanács (CET) részéről. Ez utóbbi interjú úgy kezdődött, hogy kevés az idő a vörös csillag ellenes fenntartások megfogalmazására, annyi van. Ennek ellenére csupán egy ilyen érv hangzott el, mégpedig, hogy a kommunizmus gyilkos eszme, az osztályharc elmélete miatt.

Az osztályharc nem csak marxista elmélet, hanem a rideg, mindennapi valóság, amelyben élünk. Nem a munkásosztály generálja az osztályharcban az erőszakot, hanem a tőkés elnyomás és kizsákmányolás. A szabadságért való küzdelemben a kommunisták demokratikus eszközökkel lépnek fel, nem pedig erőszakkal. Az osztályharcban az elnyomó rendszer az, amely féltve jogtalan hatalmát, erőszakkal lép fel az öntudatos osztályharcosok ellen. A nemzeti függetlenségi harcban soha sem az elnyomott népek adták le az első lövéseket, hanem a gyarmatosító hadseregek. (Itt kicsit gondolkodjunk a marxista dialektika ellentétekre és tagadásra vonatkozó tételeire.)

De legfőképpen az osztályharcban nem az elnyomóknak, hanem az elnyomottaknak van igazuk, és az ő törekvéseik a helyesek, igazságosak és erkölcsösek.

Az osztályharcnak nem a burzsoázia az áldozata, hanem a kapitalizmus által legyilkolt kb. 1,5 milliárd, azaz 1500 millió ember. Köztük több millió indonéz és vietnámi kommunista munkás és paraszt.

Elhangzott a műsorban, hogy Magyarország vállalta, hogy elfogadja az emberi jogi bíróság ítéleteit, de ha ők nem értenek vele egyet, az más kérdés. Ezzel a kijelentéssel az a probléma, hogy a felmentett felet az ítélet után már törvénytelen ugyanazzal a bűncselekménnyel vádolni, és komoly jogi szankciója van. Ha egy bíróság kimondja egy ártatlanról, hogy nem gyilkos, akkor az ő „legyilkosozása” komoly büntetőjogi kategória. A másik, hogy az alapvető probléma valójában az, hogy az állam nem fogadta el a bíróság ítéletét!! Ha az államnak véleménye lenne az ítéletről, az minket egyáltalán nem érdekelne, az állam ennél sokkal nagyobb bűnt követett el, szándékosan szembement az általa aláírt nemzetközi szerződéssel, megszegte a vállalásait.

Elhangzott ismét az avitt és teljesen értelmetlen érv, miszerint a strassbourgi bírák érzéketlenek a kelet-európai blokk szocializmusai iránt, mivel ők nem éltek benne, és nem tudják, miről is van szó. Közöljük, hogy az emberi jogi bíróságnak sokkal több ismerete és fogalma lesz az itteni történelmi viszonyokról, mint a CÖF-CET és a Fidesz tagságának, mert sokkal intelligensebb, tájékozottabb és erkölcsösebb emberek. Ők sokkal jobban tudják, mit jelent a sztálinista diktatúra és a demokratikus szocializmus, amelyek közé ezek a „civilek” a dolgozókat védő szervezetek ellehetetlenítésének okán egyenlőségjelet tesznek.

A CET képviselője szerint a kommunista népirtások elleni fellépés „nagyon időszerű”. A vörös csillag, a kereszt, az iszlám félhold és a horogkereszt kapcsán nem az a lényeg, hogyan használták fel, hanem, hogy ma hogyan használják fel. A vörös csillagosok között a világon senki nem akar tömeggyilkos diktatúrát kiépíteni, a horogkeresztesek viszont már Magyarországon is nyíltan erre buzdítanak. A sztálinista típusú, álbaloldali diktatúrák elleni fellépés szerintünk is fontos, azonban ennek jelenleg Magyarországon semmilyen „időszerűsége” nincsen, mert ilyen probléma, és ennek veszélye nem áll fenn. Ha valaki mégis tud a Munkáspárt 2006 által kiadott nyilatkozatokban, újságokban, szórólapokban vagy cselekedeteiben bármit is mutatni, amely a társadalomra veszélyes, akkor lenne alapja az ilyen jellegű vádaskodásnak. De mindez idáig egyetlen ilyet nem tudtak felmutatni, márpedig biztosak vagyunk benne, hogy jobboldali aktivisták hada „kémleli” rendszeresen az írásainkat, pont ilyen kiszólásokra vadászva.

A vörös csillag elleni fellépést nem azért szervezik a jobboldali körök, mert félnek a sztálinista diktatúráktól, hanem mert attól félnek, hogy ennek a népnek egyszer elege lesz a kizsákmányolásból, és rájönnek, hogy a sanyarú tömegnyomorért ez a kapitalista rendszer felelős. Attól félnek, hogy a marxisták helyes utat mutathatnak a tisztességesen dolgozni akaró, mégis nyomorgó kisemmizettek számára.

Marx tévedett?

A minap egy neonáci portálon a Munkáspárt 2006-ot és a Zöld Baloldalt gyalázó cikket találtunk. Az „író” nehezményezte, hogy mi a humánus elveket képviseljük, demokratikus értékrend alapján. Próbálta kifejteni, hogy a kommunizmus nem demokratikus, mert megszünteti a magántulajdont. Felhívta a figyelmet a Kommunista Kiáltványra, melyben – szerinte – Marx és Engels világosan leírta a magántulajdon eltörlésére tett szándékot. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kommunizmus maga a terror. Mind ezt megspékelték egy képpel, melyen egy sarló-kalapács előtt koponya díszelgett, ráadásként egy Marx tévedett angol felirat volt a kép alatt látható (némi agymosó jelleggel).

Röviden elemezzük ki!

1. A Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal humánus és demokratikus kommunista elveket képvisel, elítélve minden a munkásmozgalom nevében elkövetett bűncselekményt. Törekvéseinkben, programunkban és tetteinkben semmi erőszakos, emberellenes pont nem szerepel. Ez böki a jobboldal – és a liberális baloldal – szemét, hiszen nekik mi politikai ellenfélnek számítunk, tehát nekik az a céljuk, hogy minket minél jobban besározzanak. Egy sztálinista, terrorista, rákosista pártot könnyű megtámadni, csak ilyen jellegű kommunista szervezetek világszerte már nem léteznek. Természetesen fáj nekik, hogy mi nem azt az értékrendet képviseljük, amit ránk akarnak aggatni. A cél tehát, azt hazudni, hogy mégis, ezért össze kell mosniuk a mi törekvéseinket olyan múltbeli történésekkel, amikhez nekünk semmi közünk.

2. A kommunizmus demokratikus eszme, méghozzá maximálisan. A közösségi társadalmat és a közvetlen demokráciát hirdető ideológia sokkal demokratikusabb, mint a mai áldemokrácia hazánkban, ahol emberek milliói nyomorognak, ráadásul minimális a beleszólási lehetőségük a közügyekbe, a látszólag demokratikus választási rendszer ellenére is.

3. A Kommunista Kiáltvány – az író véleményével teljesen ellentétben – kifejti, hogy a kommunizmus nem szünteti meg a magántulajdont. Ez egy alapvető hazugsága a burzsoá médiának és pártoknak. A kommunisták csupán a nagytőkések termelőeszközeinek magántulajdonát szüntetik meg, pontosabban veszik közösségi ellenőrzés alá, mivel ezek felelősek a kizsákmányolás fenntartásáért. Ez a típusú magántulajdon nem keverendő össze a személyi tulajdonnal.  A kisemberek magántulajdona (személyi tulajdona) abszolút védelmet élvez, sőt, az sokkal jobban gyarapodik, mint a kapitalizmus alatt. A kapitalizmus a kisemberek magántulajdonát viszont megszünteti. Manapság egyre kevesebb a saját tulajdonú lakás és autó. Mindenki hitelekből él, azaz a társadalom használati tárgyainak, ingatlanjainak tetemes része banki tulajdonban van. Ezek a tendenciák egyre csak rosszabbak lesznek. Marx és Engels már a Kiáltványban kifejtette, hogy a politikai ellenfeleink ezzel fognak minket támadni, és lám igazuk volt, mintegy 150 év távlatában is.

4. A kizsákmányoló magántulajdon eltörlése demokratikus. Senki nem gondolhatja, hogy mások munkáján jogtalanul élősködni helyes. Senki nem gondolhatja helyesnek, hogy a nagytőkések luxuséletmódjának fenntartásáért embertömegek nyomorba taszíthatóak.

5. A kizsákmányoló magántulajdon eltörlése nem párosul – szándékaink szerint – erőszakkal. Tehát a cikkíró által felvázolt terror képe alaptalan. Más kérdés, hogy a burzsoázia mindenütt erőszakkal válaszolt a szocialista törekvésekre: a tüntető, sztrájkoló, fegyvertelen munkások tömegébe belelőttek, a népi demokratikus köztársaságokat megbombázták, gazdaságukat bojkottálták, szabotálták, rendszeresek voltak a merényletek, puccsok és háborúk. Az erőszakot mindenütt a kapitalizmus gerjeszti. A kizsákmányolás megszüntetése és az internacionalizmus esélyt ad a nemzetek közötti béke megteremtésére, a tisztességes bérek elérésére, a nyugodt és biztonságos élet szavatolására, tehát céljaiban semmiképp sem erőszakos. Mellesleg ezt a Kommunista Kiáltvány is kifejti.

6. Az meg, hogy Marx tévedett, elég ostoba kijelentés. Jelenleg Marx és Engels tanait senkinek nem sikerült még érdemben cáfolnia. Minimális tévedések persze nekik is felróhatók, hiszen ők is emberek voltak, de alapjaiban véve a kommunista filozófiát, gazdaságtant, történelemszemléletet, társadalomtudományt maximum kiegészíteni tudták, cáfolni nem. Mellesleg minimális az esélye, hogy a cikket író úriember valaha is olvasott volna akár egy betűt is Marxtól, Engelstől és Lenintől, ezt a Kommunista Kiáltvány nem ismerete is megerősíti. (Vagy rosszabb esetben az ott elhangzottakat meghamisította). 

A „Vajnai-Gyurcsány-ügyről” valójában

Vajnai és Gyurcsány címmel jelent meg cikk múlt héten az egykoron szebbnapokat is megélt A Szabadságban, amelyben a szerző azt veti a Munkáspárt 2006 elnökének szemére, hogy „szervezőként vett részt a Demokratikus Koalíció pörköltfőzésén”. Ezzel szemben az igazság az, hogy Vajnai elvtárs nem volt szervezője az említett rendezvénynek, sőt, az nem is volt köthető a Gyurcsány Ferenc fémjelezte párthoz, ugyanis az pusztán egy baloldaliak által látogatott juniális volt.

Valóban részt vett Vajnai Attila mellett több Munkáspárt 2006 és Zöld Baloldal tag ezen a rendezvényen, abban a reményben, hogy az elő tudja mozdítani a baloldali összefogást, amelyen a pártok dolgoznak. Jelen volt valóban a DK több tagja is, de mellettük a Magyar Szocialista Párt, a Szolidaritás és más szakszervezetek tagjai is képviseltették magukat. Megjegyeznénk, hogy Gyurcsány Ferenc viszont pont nem volt ott.

Pártunk tagjai – bár minden fentebb említett szervezetről erősen kritikus véleménnyel rendelkeznek – nem zárkóznak el a tagjaikkal való párbeszédtől, hiszen fontos az eszmecsere más, magukat a baloldalhoz tartozó szervezetekkel. Ennek keretében nyitottak vagyunk a Magyar Kommunista Munkáspárt tagjaival való párbeszédre is természetesen, ahogyan annak kommunista elvtársak között normálisnak is kellene lennie.

A sajnálatosan durva, személyeskedő hangnemű és alaptalan vádakat tartalmazó cikk ellenére is mi nyitottak vagyunk arra, hogy közösen lépjünk fel a Munkáspárt tagságával, hiszen közös ügyünk a fennálló kapitalista rendszer meghaladása és a szocializmus felépítése. Reméljük ehhez a közös úthoz megfelelő alapot fog nyújtani az a szegedi kezdeményezés, amellyel éppen a Munkáspárt helyi szervezete élt.

Újabb támadás a pártunk ellen

Melyik az a párt, amelynek a rendszerváltás óta ugyanaz az elnöke, megszakítás nélkül? Nem a fidesz… bár Orbán Viktor kétségtelenül mindig is az első ember volt, pártelnöki tisztséget nem végig és folyamatosan töltött be az elmúlt 20 év alatt. MSZP, SZDSZ, MDF, KDNP folyamatosan váltott elnököket, LMP viszonylag új párt. Csurka István elhunyt a MIÉP éléről, a Jobbik új, még Torgyán József is ideje korán lemondott. A válasz a mostohatestvérpártunk, a Magyar Kommunista Munkáspárt, becenevén Thürmer párt, amely joggal viseli e jelzőt.

E bevezetőnek az az apropója, hogy A szabadság nevű újságukban egyszerűen Vajnai-pártként hivatkoznak a Munkáspárt 2006-ra. Vajnai Attila 2 és fél éve elnöke a pártunknak, nem 2 és fél évtizede. A két elnök posztján eltöltött mennyiség és minőség is gyökeresen különbözik (, mi sokkal demokratikusabban működünk).

A szabadság ezen felül azt találta írni, hogy a pártunkat „azért találták ki, hogy felfogják a rendszerellenes szavazatokat, aztán megalkudjanak a tőkés hatalommal, bankokkal, multikkal.”

Ez több ponton is hazug és logikátlan.

Először is, a rendszerellenes szavazatok felfogásának a pártjai: a Kétfarkú Kutya Párt, Kalózpárt és a Lehet más a politika. Ezek a szervezetek azért fogják fel a szavazatokat, mert óriási pénzeket fizet nekik a tőke, illetve garantálja az információs társadalomban döntő médianyilvánosságot. Ezzel szemben a Munkáspárt 2006 nem dúskál a százmilliókban, a médiából pedig durván ki vagyunk cenzúrázva. Tehát a tőkének mi nem lehetünk szavazatfelfogó szolgái.

Másodszor a logika hibás. Először felfogjuk a szavazatokat, és „utána” megalkudunk a tőkés hatalommal? Ha a másik Munkáspárt komolyan gondolja ezeket a bornírt vádakat, akkor konzekvensen is előadhatná őket, mert akkor pont fordítva kelljen, hogy legyen. Az opportunista pártok ugyanis először megalkudnak a tőkésekkel, és csak utána tudják végrehajtani az alkuban vállalt feladatot, azaz a szavazatok felfogását.

Harmadszor pedig szeretnénk látni a bizonyítékokat. Mert elég durva vádaskodás azt mondani, hogy lepaktáltunk, bankokkal, multikkal és tőkésekkel. Ha ez így van, akkor szeretnénk látni/hallani a másik Munkáspárt hang/videófelvételeit ezekről a tárgyalásokról, az aláírt szerződéseket, a kenőpénzeket tartalmazó bakszámlákat. Vagy szeretnénk, ha bemutatnák a pártvezetőink budai villáit, tengerparti nyaralóit, jachtjait, luxusautóit, milliárdokat rejtő bankszámláit. Egyszerű: ilyenek nincsenek.

Ha ugyanis a tőke támogatna bennünket, annak látható jelei lennének: megszaporodna a médianyilvánosságunk, mindenhol óriásplakátokon mosolyognánk, szórólapok százezrei terjednének, rádió és TV reklámok tömege árasztaná el Önöket. És persze érzékelhető lenne az a luxus, ami hirtelen megjelenik a pártvezetők körül.  Alapvetően logikai hibákkal és ellentmondásokkal van tele a MKMP rólunk alkotott képe (drága dialektika). Ennek egyszerű oka van: hazugság. Ezzel pedig a másik párt saját magát járatja le, nem minket. A jelenlegi Horthy-restaurációs helyzetben pedig nem a két párt ellentétére, hanem összefogására lenne szükség, amit mi még most is, e méltatlan cikk ellenére is propagálunk a nemes cél érdekében. Mert amit mi képviselünk az a baloldaliság… az összefogás eszméje, nem pedig a „baloldaliság” (Lenin kifejezésével élve), amely a szektásság zsákutcája.

A Munkáspárt 2006 a legutóbbi elnökségi ülésén határozatban szavazta meg az MKMP-vel való közös részvételt egy szegedi antifasiszta tüntetésen. Reméljük ez a fajta magatartás szimpatikusabb a mozgalom minden tagja számára, mint az állítólagos opportunizmus elleni fantomküzdelem.

Szektás támadás a Syriza ellen

Görögországban jelenleg két kommunista jellegű párt van. Az egyik a széles baloldali összefogást támogató – azaz a marxista taktikát helyesen alkalmazó – Syriza, amelyben számos baloldali elem megtalálható, köztük kommunisták, anarchisták és a kapitalizmus számos értelmes ellensége. A másik oldalon pedig ott van a KKE, amely inkább szektásabb politikát képvisel, és sajnos még sztálinista hangok is felütik ott a fejüket, amely mindenhol szégyent hoz a nemzetközi munkásmozgalomra. Mind amellett a KKE nagyon sok pozitív vonással is rendelkezik, így természetesen azt nem kezelhetjük teljesen homogén szervezetként. Nagyon sok érdemüket elismerjük, sőt mi voltunk az elsők, akik szolidaritási nyilatkozatot adtunk ki, amikor képviselőnőjüket a neonáci párt szóvivője élő adásban bántalmazta.

Görögország óriási választás előtt áll, amely akár az EU-s tagságát is meghatározza. (Cikkünk még a választás előtt íródott – a szerk.) A közvélemény-kutatások végül pedig testvérpártunkat, a Syrizát hozták ki abszolút favoritnak, bár az idők során az eredmények elég hektikusan változtak. Ezzel nem csak a görög baloldal, de a nemzetközi munkásmozgalom is nagy lehetőség előtt áll. A KKE-nek ennek folytán azonnal be kellene állnia a Syriza mögé, félretéve a korábbi aktuálpolitikai ellentéteket, és fel kellene készülniük a közös álláspont kialakításra, párbeszédre és remélhetőleg kormányátalakításra. Sajnos ennek vajmi kevés esélye van, mivel a KKE már előre bejelentette, hogy a Syrizával semmiféle kormányalakításra és párbeszédre nem hajlandó. Ez az, amit Lenin annak idején szektás, dogmatikus, és „baloldali” jelzőkkel illetett. A marxista gondolkodás teljes hiánya. Ezzel az önző politikával a KKE nem csak a görög munkásokat és a görög és nemzetközi baloldalt hagyná cserben, hanem ezzel tulajdonképpen önmagukat is szétzilálják. A tagságból bizonyára sokak elégedetlenségét fogja a döntés kiváltani, és a párt is bizonyára sok szavazatot veszít az ilyen lépésekkel. Ezzel a politikával csak elszigetelik magukat, majd elsorvadnak, mint történt az hazai szinten is a Magyar Kommunista Munkáspárttal, amely hivatalos újságjában közölt lejárató cikket a Syrizáról.

Ebben a sztálini koncepciós perekre jellemző mondatok jelennek meg:

- „kommunistákat eláruló vezető”;

- „ál-baloldali”;

- „Nyugattal való kiegyezés”;

- „Ciprasz a héten az athéni amerikai nagykövetségen találkozott a vezető nyugati hatalmak képviselőivel”;

- „hűségesküt tett Brüsszelnek és Washingtonnak”.

Számunkra nagyon fájó annak a korszaknak a mondatait visszahallani, amelyben legjobb elvtársainkat végezték ki pont ilyen ostoba vádakkal, önző politikai féltékenységből.

Mi sem természetesebb, hogy A szabadság újság cikkében a Munkáspárt 2006 neve is felmerül. Rólunk azt tudatják, hogy „nem küzd a nemzetközi monopóliumokkal, elfogadja a Nyugat gazdasági, politikai és katonai imperializmusát.” Természetesen forrással ezekre nem szolgálnak, de itt és most ki is jelenthetjük, hogy ez politikai, lejárató célú hazugság.

A KKE és a MKMP politikai magatartása ugyanarról a tőről fakad: a szektás dogmatizmusról. Ez persze nem fog működni, mint ahogy soha sehol nem működött. Az eredmények elmaradnak. És amikor a másik fél a helyes politikája miatt eredményeket ér el, akkor jönnek a támadások, melynek csak egyetlen oka van: irigység.

(Szerencsére a MKMP-ben vannak olyanok is, akik hajlandók párbeszédre, ezért a Munkáspárt 2006 támogatja egy szegedi antifasiszta tüntetésben való közös részvételt, amelyben a tervek szerint a két munkáspárton kívül más pártok és politikai szervezetek is részt vennének. A részletekkel később jelentkezünk.)

Támadás a Horthy szobor ellen

A Horthy szobor vörös festékkel való leöntése megosztja a közönséget, még magát a tettest is. Horthy szobornak minden egyetemes emberi erkölcs szerint semmiféle keresnivalója nincs nemhogy hazánkban, de sehol a világon. Múzeumban esetleg, ha maradt régről, mutogatni az embereknek, hogy lám ilyen szégyen is volt, és kéretik ezt többet soha meg nem ismételni, és soha nem hagyni, ha bárki más is hasonlóan akarna cselekedni, mint ez az ember.

E felől tény, hogy Horthy minden köztéri emlékét meg kell semmisíteni, tönkre kell tenni.

Más felől pedig ez csak egy szobor. Emberek és eszmék ellen bátorság kell kiállni, egy szobor sosem fog azonban visszaütni. Ez ügyben kritizáltuk például a Jobbikot, amely kipát (a zsidók által használt fejfedőt) rakott Károlyi szobrának fejére, és nyakába szégyentáblát akasztott a történelemből buktatni való tömeg. Azonban azt a műveletet a Jobbik prominensei a képviselői igazolványuk lobogtatásával, azaz élve az általuk eltörlendőnek titulált mentelmi jogukkal (micsoda gerincre vall a cselekedet) hajtották végre, Dániel Péter pedig vállalta az ezzel járó retorziókat. Hozzátesszük ez koránt sem lesz akkora, mint az általa csapott hírverés forintban kifejezett reklámértéke.

Mindent összevetve azzal egyetérthetünk, hogy a szobor leöntése mindenki szívét megdobogtatta, urambocsá helyes volt, annak némileg vandál jellege ellenére is. Némileg azonban párhuzamot kell vonnunk egy sokkal fontosabb szobor megsemmisítésével – annak ellenére, hogy a két cselekmény nem említendő egyénként egy lapon – a Gömbös-szobor felrobbantásával. Ezt a legnagyobb fasiszta terror közepén vitte véghez néhány kommunista, antifasiszta ellenálló (akkoriban ez a két fogalom szinte egyet jelentett). A cselekmény üzenete pedig az volt, hogy van ellenállás, és nem mindenki olyan, mint azok ott a hatalmon.

A Dániel-féle szoborleöntés üzenete pedig egy egyszerű, öncélú reklám volt a facebookra: „Én voltam.” A Gömbös-szobor felrobbantói sosem kérkedtek cselekedetükkel, még a felszabadulás utáni biztonságban sem. Ők az össznépi társadalom hangja akartak lenni, élcsapatként a népet és minden demokrata hangját képviselve. Így méltányolhatjuk Dániel Péter bátorságát, amely inkább az akciója utáni retorziókkal való ellenállásban fog most megedződni, de a célt és üzenetet nem méltányolhatjuk. Különösképp, hogy ő fasizmusnál is sokkal kártékonyabb antikommunizmus téveszméjét is magáévá tette, rendszeresen agitálva más demokraták ellen.

Új agymosó vetélkedők a köztévén

Ha köztévé, akkor agymosni kell a népet. Két új vetélkedő jelent meg. Az egyik természetesen nacionalista, a másik klerikális.

A „Magyarország, szeretlek!” a nacionalista változat, természetesen annak liberális és polgári formáit erőlteti. A kormány szándéka a hazaszeretetet keverni a kormány- és államszeretettel. Ezek a fogalmak sajnos nem hogy köszönőviszonyban nem állnak egymással, de ellentétesek is. A haza most nem olyan kormányt és államot kíván, mint a mai, és aki hazafi, az ellenáll ezeknek. A fidesz célja persze hazaárulóvá avanzsálni mindenkit, aki nem szereti őket, mert az ő képzetük szerint ők az állam, ők a kormány, ők a haza. Tévednek.

A másik közpénzen működtetett vallásos agymosó vetélkedő a „Szövetség”. Ebben a Bibliával, vallással és a hozzájuk kapcsolódó művészi, történelmi tudományokkal kapcsolatosak a kérdések. Már önmagában is ellentmondás tényanyagként tekinteni vallásos történetekre, és azokból tényszerűen kérdezni egy vetélkedőben. A cél itt is nyilvánvaló: a kizsákmányolást segítő szellemi elnyomást terjeszteni, és tényszerűként bemutatni, azaz tudományosítani a vallásos meséket. Nagyon ügyes próbálkozása ez a kormánynak, és jól beleillik a kulturális ellenforradalmuk koncepciójába. A szegénység és nyomor azonban nem mindig lesz hajlamos hinni a szavuknak, és reméljük sokakban ezek az átlátszó agymosó próbálkozások pont olyan ellenérzéseket keltenek majd, mind bennünk. 

Kádár János kritika - nem a megfelelő időben

Kádár János 100. születésnapja felé közeledünk. Hazánk egyik legnagyobb történelmi alakjának méltó megünneplése a hazai baloldal közös feladata lenne, amiért a Munkáspárt 2006 konzekvensen kiáll. Meg is tettük a gesztusokat a Magyar Kommunista Munkáspárt vezetése felé, amely sem a Kádár megemlékezésen, sem a Győzelem napján nem ünnepelt velünk. A tagságukra persze a továbbiakban is számítunk.

Az antifasiszta, antikapitalista összefogás szükségességét a másik párt figyelmen kívül hagyja, sőt inkább szélsőjobboldali szervezetekkel (Honfoglalás 2000, Nemzeti Szociáldemokraták) próbálnak jó viszonyt ápolni.

A Kádár évfordulón megemlékezik számos baloldali szervezet, köztük a Munkáspárt 2006, a Kádár János Baráti Kör, és szerettük volna, ha a Munkáspárt is részt vesz a szoboravatáson, és meghallgatják Moldova György és Csernok Attila szavait. Nem. Az MKMP inkább délután emlékezik meg, és a saját vezérszónokukat fogják hallgatni újra. Sajnálatos, hogy hátat fordítanak ezeknek a szervezeteknek és embereknek, holott nem ezt érdemlik. Moldova György a saját pénzén jelentet meg hirdetést, hogy népszerűsítse az eseményt, de a Munkáspártot ő sem érdekli.

A legfelháborítóbb azonban csak most jön:

Sajtóanyagot adtak ki „2011. május 11”-én (igen, elírták az évet, de ez legyen a legnagyobb baj). Ebben kijelentik, hogy a nép a Munkáspárttól vár programot, mondjuk a nép ilyet még sosem jelentett ki, inkább azt várjuk meg. Szó esik benne az új Munkáspárt programról, amelyben kételkedünk, hogy bármilyen újdonsággal tud szolgálni az elmúlt 20 évhez képest. Aztán jön a hidegzuhany, újraértékelik Kádár Jánost, mert felelős az 50-es évek elejének hibás döntéseiért és a rendszerváltásért is. (Idézet: „Új értékelést ad a párt Kádár Jánosról is, a politikus születésének 100. évfordulójának.” – igen, ez is nyelvhelyességileg hibás, de vonatkoztassunk el.)

Ezekhez a dolgokhoz történelmileg sokat nem fűzünk hozzá, mert magasabb fokú mozgalmi párbeszédet kíván meg. Akárhogy is, ennek pont most van itt az ideje? Mert a kritika és önkritika roppantul fontos. Ezt persze a MKMP 20 évével kell elsősorban elkezdeni, nem Kádár Jánossal, de tény hogy őt sem szabad kritika nélkül hagyni. Na, de a 100 éves születésnapján? Egy ünnepen? Az Ő ünnepén?

Az még nem probléma, hogy egy munkáspártos anyagban (az sem derül ki a sajtóanyag szövegéből, hogy ez milyen anyag) kritizálja Kádár Jánost, de legalább akkor ne a 100. születésnapján, és ne emelnék már ennyire ki a sajtóközleményben. Mert ha ezt egy jobboldali orgánum teszi, hogy kiemel részeket egy Kádárról szóló írásból, elferdítve annak tartalmi lényegét, az hétköznapi aljasság, szinte megszoktuk. De hogy ezt a Munkáspárt ennyire szándékosan kiemelje, azt nem értjük. Persze nem az első eset, hogy jobboldaliként viselkednek. Az is érdekes kérdés, hogy ha a Munkáspártban már ilyen bátran lehet kritizálni Kádárt, akkor miért nem lehet már ugyanilyen nyíltan kritizálni esetleg Másokat?

A média újra titkolja a baloldalt

Már számtalanszor hírt adtunk róla, hogy a magyar média hogyan hallgatja el a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal tevékenységét. Ez már a korábbi Munkáspártos időkben is óriási probléma volt, ezért akkor - 2002-ben - pont Vajnai Attila, akkori alelnök kezdett éhségsztrájkba, amellyel sikerült elérni, hogy a választások előtt a Munkáspárt programja is szerepelhessen a köztévében.

A dolog sajnos azóta nem sokat változott, sőt csak rosszabb lett. Manapság már az kell a médiaszerepléshez, hogy az emberi jogi bíróság marasztalja el Magyarországot, akkor sajtónyilvánosságot kaphatunk 5-10 percre. A közleményeinket, tüntetéseinket rendre figyelmen kívül hagyják. Sőt, volt olyan jobboldali sajtóorgánum, amely nem udvariasan kért meg minket, hogy ne küldjünk több elnökségi közleményt, úgy sem hozzák le. Legutóbb a Győzelem napi megemlékezéssel kapcsolatban történt hasonló. Nevet és csatornát nem említünk, de értesítettünk az egyik megemlékezésünkre egy TV stábot, amely vállalta, hogy tudósít. Ám hamarosan üzentek, hogy ugyan eljönnek, de ne haragudjunk meg érte, ha a Munkáspárt 2006-ot egy szóval sem említik, mert a központból az az utasítás érkezett, hogy pártokat nem mutathatnak.

A görög választásokkal kapcsolatban szintén óriási eredmény számunkra is, hogy testvérpártunk, a Syriza nagyon jó helyezést ért el, sőt a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint első helyre ugrott fel, így a választás ismétlése során nyerő helyzetben van. A mostani választási eredmény szerint második lett, ennek ellenére a hazai mainstream médiák kizárólag az első és harmadik helyezett pártokkal foglalkoztak csak. A Duna Tv híradása például egy szóval sem említette(!) a Syrizát, és a többi csatorna is maximum egy mondatot szánt rájuk. Azt már álmunkban sem mertük remélni, hogy esetleg elhangzik, hogy a Syriza az Európai Balpárt Tagja, ne adj isten a hazai Munkáspárt 2006 testvérpártja. Akik hírt is adtak a Syrizáról, azok is csak azért, hogy nagyon rossz hanglejtéssel elérakják a szélsőbaloldali jelzőt.

A hazai média tőkésbarát. Amit művelnek az nem objektív tájékoztatás, és nem híradás! Ez egyaránt igaz a közszolgálati tévékre, amelyek immár teljesen fideszbarát kezekben vannak; igaz a nyíltan jobbos Hírtv-EchoTv párosra; valamint a baloldalinak mondott liberális csatornákra is.

Szélsőjobbosok + Munkáspárt (nem mi) Puytin mellett

A Magyar Kommunista Munkáspárt furcsán értelmezi a szövetségi politikát. Reméljük, olvassák A MI IDŐNK jelenleg számában írt elméleti cikket, amely pont e kérdéssel foglalkozik. Most közös levelet adtak ki a Honfoglalás 2000-rel és a Nemzeti Szociáldemokratákkal, amelyben üdvözlik Putyint. Ennek már csak az a plusz szépséghibája, hogy Putyin egyik legkeményebb ellenfele az Orosz Kommunista Párt. Most akkor ki kivel van?

Győzelem nap helyett MSZP Békenap

Az MSZP fáklyás felvonulást rendezett a Győzelem Napján. Csak az a probléma, hogy Békenapnak hívták.

Immár 20 éve tudatos kulturális ellenforradalom zajlik, melynek célja a munkásmozgalmi hagyományok szétzúzása (is). Ehhez tartozik, hogy az ünnepeinket is degradálni és elfelejteni kell. Nincs már Április 4, Tanácsköztársaság nap, Március 15 túlnemzetiesedett. Helyette van Ribbentrop-Molotov paktum megemlékezés, október 23 és kommunizmus áldozatainak (?) emléknapja.

Május elsejét próbálják átkonvertálni az EU csatlakozás napjává, amelyet bőszen is ünnepeltek pár évig. Azonban a fidesz retorikájában most próbál EU szkeptikus álláspontra helyezkedni (abban van a szavazat), ezért ennek idén nem adtak nagy hangsúlyt.

Május 9. pedig a fasizmus felett aratott Győzelem Napja. Kár, hogy ez idén az MSZP-seknek Békenap volt. Csak nem a fideszes Békemenet volt a minta? Akárhogy is, a győzelem és a béke az két külön dolog. Mert nem emlékszem, hogy bármikor is békét kötöttek volna, ez egy feltétel nélküli kapituláció volt, papíron is és lélekben is. A Szovjetunió a náci Németország szívében, Berlinben semmisíthette meg a fasiszta fenevadat a nyugati szövetségesek segítségével.

Általában elsiklottunk volna a szerencsétlen elnevezés ellen, de amikor minden baloldali értéknek jobboldali átnevezése folyik, emellett nem megyünk el. Ez nem az a politikai helyzet. Vagy tán az MSZP már itt is szégyelli a munkásmozgalom hagyományait?

Oligarcha vs. Nagytőkés

A fidesz teljesen tisztában van a marxizmussal és az osztályharc lényegével. Ezért tudnak olyan jól védekezni ellene a legaljasabb eszközökkel. A legújabb taktikájuk, hogy kimossák az osztályelnyomásért felelős milliárdos, nagytőkés réteget. Ártatlanná kívánják őket tenni, mégpedig azzal a taktikával, hogy virtuálisan felbontják őket két részre. Az egyik fél lesz a jó milliárdos, a másik pedig a rossz.

Ezt többféle módon teszik. Az első a nacionalista különbségtétel, miszerint a külföldi tőkés rossz, a magyar tőkés jó. Ez természetesen ostobaság, hiszen a kizsákmányolás előfeltétele nem az, ki melyik nemzet tagja, hanem hogy mennyi pénz van a zsebében. A burzsoázia osztályszolidaritása kizárólag akkor nyilvánul meg, amennyiben annak anyagi érdekeltsége van. Ezekhez nagyon speciális történelmi helyzetekre van szükség (lásd a vietnámi háború). Sajnos a nacionalizmussal homályállapotban tartott tömegek ezt a mesét elhiszik, és politikai véleményformálásukban során a külföldi tőkét hibáztatják, a hazait pedig jónak gondolják. Nem így van. A hazai milliárdosok semmivel sem jobbak a külföldi kizsákmányoló társaiknál. Ennélfogva a hazai burzsoázia erősítése a külföldiek javára semmivel sem növelné az itt dolgozó kisemberek életszínvonalát.

A legújabb retorikai fogás szerint már nem nemzeti alapú a burzsoázia fideszes felosztása, hanem politikai. E szerint oligarcha, aki milliárdos és politikai hatalomra törekszik, a nagytőkés pedig nem törekszik politikai hatalomra.

Ezzel a gondolatmenettel óriási bajok vannak.

Először is. Minden politika. Az is, hogy a nagytőkés, aki nem párttag, és nem érdekli a parlament, mennyi fizetést ad a munkásainak. A politika a parlamenti hatalmon kívül is jelen van. A politika a túró rudiban is ott van, csak meg kell látni.

Másodszor: olyan nincs, hogy egy óriási gazdasági hatalommal rendelkező egyénnek (nagytőkésnek) ne legyen politikai kapcsolata. A kapitalista rendszer szövevényében senki nem bújhat ki a politika alól. Az ember munkásként, adózóként lépten nyomon beleütközik az államba, az önkormányzatokba, amelyek, ha tetszik, ha nem politika által átszőtt intézmények is, nem hogy gazdasági vezetőként, ahol sokkal több kapcsolati rendszer kell a boldoguláshoz. Ha valaki a gazdasági hatalomban politikamentes akarna maradni, az körülbelül olyan kísérlet, mintha valaki a Balatonban szeretne úgy megmártózni, hogy ne legyen nedves. A gazdaságba különböző módszerekkel (adók, rendeletek, stb..) lépten nyomon beleszól az állam. A gazdaság pedig vissza is szól neki elég rendszeresen.

Harmadszor: Ha a kapitalista nagytőkésnek sikerülne is távol tartania magát a politikától, akkor korrupció hiányában pillanatok alatt tönkremenne, tehát nem lenne tovább nagytőkés. Ellentmondás!

Negyedszer: erkölcsiség szempontjából teljesen mindegy, hogy egy nagytőkésnek van politikai hatalma vagy sem. A kizsákmányolás minden formája bűn. A politikai hatalom hiánya nem menti fel a gazdasági hatalommal való igazságtalan visszaélést.

Antikommunista antifasizmus???

A Munkáspárt 2006 egyik fontos tevékenysége az antifasiszta harc. Nem hagyjuk, hogy ez az erőszakos, embertelen eszme újra nyomorba döntse hazánkat, és küzdünk ellen, mint ahogy minden kommunista küzdött ellene történelmünk során. Csak a kommunista mozgalom volt az egyetlen, amely időben észrevette a fasizmus veszélyeit, amely időben szólt és tett ellene, amely korrekten megértette a problémát, és megadta rá a helyes választ és alternatívát.

A többi civil és politikai mozgalom teljesen hibásan ítélték meg a náci veszélyt. A szociáldemokraták, de még sok baloldali szocialista is beállt Horthy mellé, beültek a parlamentjébe. Még a zsidó közösségek sem kezdték meg a nácizmus elleni kérlelhetetlen harcot, pedig ők voltak a Hitler által leggyűlöltebb csoport. Nem véletlen, hogy a nácizmus terjeszkedése során a kommunisták voltak az elsők, akikre lecsaptak. Horthy már 1919-ben, még a német náci párt megalakulása előtt elkezdte szisztematikusan agyonlövetni a kommunistákat, akiknek egyetlen bűne hazánk megvédése a kisantant imperialista agressziójától, és óriási szociális vívmányok megalkotása a Tanácsköztársaság alatt volt. A kommunista-ellenes mészárlással egy időben és kisebb mértékben, de megkezdődött a zsidóság lemészárlása is. Az orgoványi erdőben a kommunisták mellett a helyi zsidókat is meggyilkolták, őket kizárólag etnikai alapon. Ez a tény a legfőbb bizonyítéka, hogy Horthy már a náci párt megalakulása előtt fasiszta és antiszemita politikát folytatott, azaz semmilyen nemzetközi kényszer nem játszott szerepet abban, hogy belevitte hazánkat a második világháborúba és a holokausztba. Sőt, inkább Horthy látta el Hitlert pozitív hajtóerővel ahhoz, hogy agresszív politikájának teret adjon.

A kommunista pártok többsége már időben észrevette, hogy a fasizmus elleni harcot, csak széles egységfronttal lehet megvívni. A második világháborúban már későn került ez felfedezésre a polgári politikusok által, de végül ők is kénytelenek voltak belátni, hogy egyedül Hitler ellen senki nem érvényesülhet. Végül a kapitalisták és a kommunisták által alkotott szövetséges haderő győzhetett a hitleri Németország felett, 1945. május 9-én. Ha a politikusok időben hallgatnak a kommunistákra, akkor a barna pestis ideje korán megállítható lett volna. Belegondolni is szörnyű, hány ártatlan emberéletbe került a fasizmus alábecsülése, a fasiszta népirtással szembeni balga naivitás, és maga az antikommunizmus. Az antikommunizmus, a kommunista pártok negligálása megerősítette a fasiszta tengelyt, amely szabadjára eresztve végrehajthatta a történelem legnagyobb emberirtását.

Ma a helyzet változatlan. Ismét feltörekszik a fasizmus. Ma a polgári politikusok nem veszik komolyan, a nagytőke önző érdekből még támogatja is őket, az emberek naivan azt gondolják, hogy a holokauszt újra nem történhet meg, pláne nem velük. A kommunistákat pedig önző politikusok, önző politikai okokból újra ki akarják szorítani az antifasiszta egységfrontból. Ez óriási károkat okoz az antifasiszta harc minőségi és mennyiségi jellemzőinek, mivel a fasizmus kórképének alapvető leírását a kommunisták adták meg, az ellene való küzdelem taktikájával és elméletével a kommunisták rendelkeznek; és a kommunista pártok tagsága ütőerőt képvisel a nácik ellen. A mai Magyarországon pont ugyanakkora bűn a kommunistákról nem tudomást venni az antifasiszta harcban, mint a nácizmus idején. Nem véletlen, hogy az antikommunista antifasizmust kizárólag olyan liberális, szerencsére már bukott politikusok hirdetik, akik elsődleges szerepet töltöttek be az MSZP-SZDSZ kormányok népnyomorító tevékenységében.

Szerencsére vannak még szervezetek, akik nem dőlnek be ennek az antikommunista maszlagnak, és képesek a történelmi helyzethez méltóan viselkedni. Ezáltal a Munkáspárt 2006 széles körben elismert és méltatott szervezet lett antifasiszta körökben. Hozzájárult ehhez több náciellenes akció az interneten, a neonáci kiképzőtáborok ügyében indított akciónk, a Magyar Gárda betiltása, több neonáci szervezet feljelentése, illetve az állam ellen indított per a párizsi békeszerződés szabotálása miatt. A Magyar Antifasiszta Liga alapító tagja lett a Zöld Baloldal szövetségnek. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége szintén jó kapcsolatot ápol a Munkáspárt 2006-tal. Hanti Vilmos, MEASZ elnök beszédet is mondott a kongresszusunkon, most pedig Vajnai Attila beszélhet a Győzelem napi megemlékezésen. Sajnálatos módon a másik Munkáspárt – nem a tagsága, hanem a vezetés hibája miatt - ennek okán nem volt hajlandó részt venni ezen az ünnepségen, és úgy teljességében az antifasiszta harcban sem jeleskedett eddig, pedig mi ilyen irányú összefogásra abszolút hajlandóak lennénk. A dolog előélete a 2006-os pártszakadásig is visszavezethető, amikor már felvetődött az antifasizmus kérdése. A Munkáspárt kiadta ukáznak, hogy nincs fasisztaveszély, aminek erős belső ellenállása volt. Többek között ez az alapjában hibás elképzelés is közrejátszott az ideológiai, majd szervezeti szakításban. A közelmúlt persze igazolta, hogy a későbbi Munkáspárt 2006-nak volt igaza, mert a fasiszta veszély immár egy neonáci parlamenti pártban, a Jobbikban testesült még. A munkáspártos sértődött gyermek személye sajnos teljesen alkalmatlan a neonácizmus elleni fellépésre, ezért továbbra is érett viselkedésre sarkalljuk a vezetést. A tagságukat pedig arra kérjük, ne hagyják központi utasításra kizáratni magukat az ilyen megemlékezésekről és az antifasiszta harcból.

Munkáspárt 2006 – cenzúrázva az Echo Tv-ben

Már számos esetben felemeltük a szavunkat a kommunistákat szándékosan elnyomó médiával szemben. Szinte biztos, hogy a mainstream média központi szóbeli utasítást kapott, hogy a Munkáspárt 2006-ról és más normális baloldali alakulatokról csak minimális információt lehet kiadni, és azt is csak végszükség esetén.

Például, amikor Magyarországot elmarasztalta az emberi jogi bíróság, azt már nem lehetett titkolni, akkor kénytelenek voltak Vajnai Attilát behívni pár percre egy-két stúdióba, hogy ott a Munkáspárt 2006 céljai szóba se kerülhessenek, nehogy valakit még meggyőzzünk az igazunkról. Az információs társadalomban a tőkések fegyvere az elhallgattatás és az elhallgatás. Aki benne van a médiában, mondhat akármekkora ostobaságot, szavazatot fog kapni, mert a Jobbik számára is rendelkezésre áll az a 10%-nyi ostoba ember, aki bejuttatta a nácikat a parlamentbe.

A Munkáspárt 2006 médiában való cenzúrája most újabb szintre lépett. A vörös csillag per kapcsán ugyanis új győzelem jött, aztán a kormány bejelentette, hogy példátlan módon nem hajtja végre az emberi jogi bíróság döntéseit, ráadásul május elsején a komplett Zöld Baloldal és Munkáspárt 2006 vezetőség vagy fogdában volt, vagy a Gyorskocsi utca előtt tüntetett. Ezt már megint nem lehetett elhallgatni. Persze volt olyan csatorna, amely ismét nem mondta ki a Munkáspárt 2006 vagy a hozzá köthető személyek neveit a róluk szóló hírben. Az Echo Tv felkérése is meglepett minket, amely nem híres baloldali elkötelezettségéről. Természetesen, ha felkérnek, hogy mondjuk el a véleményünket, akkor elmondjuk. Vajnai Attila és Hanti Vilmos, a Measz elnöke szerepelt egy műsorban, ahol sok olyan dolog hangzott el, amely a szélsőjobboldali tévének nem tetszett. Ezért a műsort egyetlen nappal a sugárzás előtt letiltották. Mindenféle indoklás nélkül történt ez, ezért kértük az Echo Tv-t, adjanak tájékoztatást, miért nem mehetett le a műsor, persze a válasz számunkra egyértelmű.

A kormány saját koncepcióval rendelkezik, amely alapján szisztematikusan járatja le a kommunista mozgalmat, azzal az egyszerű taktikával, hogy összemossa tevékenységünket a sztálini terrorral és a fasiszta diktatúrákkal. Ha mi, a Munkáspárt 2006 kifejtjük demokratikus, az emberi jogokat és szabadságot tisztelő, antifasiszta, sőt antisztálinista jellegünket, és ezt a vörös csillagra is rávetítjük, azzal nem passzolunk bele a hatalom által a szánkba adni kívánt erőszakos, terrorisztikus, diktatórikus koncepcióba, tehát az ilyen típusú megszólalásainkat tiltaniuk kell. A jobboldali hatalomnak egy emberellenes és erőszakos kommunista pártra van szüksége, amelyet bennünk képtelen megtalálni, hát ránkhazudják. A vörös csillagot törvényesen szankcionálják, hiába használjuk azt mi az ember szabadságának jelképeként, abszolút humánus célokat propagálva. Ellenben a bíróság sorozatban dobja vissza a szélsőjobboldal nyíltan háborúra, népirtásra és erőszakra buzdító tevékenysége miatt tett feljelentéseinket.

Lebilincselő Május elseje Vörös csillaggal

Szóval az úgy volt, hogy Május elsejére be volt tervezve a Városligetben a Zöld Baloldal sátránál egy közös dedikálás Vajnai Attilával és egy sajtótájékoztató. Nem mellesleg, a Vöröscsillag-per című könyvemet dedikáltuk volna, amúgy alkalomhoz illően, hiszen, mint tudvalevő az EU kötelezte a magyar államot, hogy módosítsa meg a Btk. tiltott önkényuralmi jelképekre vonatkozó passzusát, még pedig oly módon, hogy a vörös csillagot vegyék ki a tiltott önkényuralmi jelképek közül. (Hamarosan a sarló-kalapács ügyében is ilyen ukáz fog érkezni várhatóan.) Annak rendje és módja szerint felöltöztem, még otthon kitűztem a zakómra az ötágú vörös csillagot, melynek közepén egy sarló-kalapács is díszelgett.

Amint kiértem a majálisra és letettem a kis csomagom, gondoltam, lövök valami reggelit magamnak és a kisfiamnak. Alig 200 méter után, két marcona rendőr igazoltatott, majd felvilágosítottak arról, hogy: „Ők igaz magyar rendőrök”, valamint arról, hogy tudom-e, hogy tiltott önkényuralmi jelképet viselek. Válaszoltam, persze tudom. De maguk tudják-e, hogy mi célból van rajtam? Ezek után felvilágosítottam őket, hogy a vörös csillag munkásmozgalmi jelkép, ráadásul én írtam az ezzel kapcsolatos könyvet, amit most készülök dedikálni, és sajtótájékoztató is lesz, ráadásul jómagam is, mint szolidaritási és munkásmozgalmi jelképként használom. Ezek után, az intézkedő rendőr megkért, hogy vegyem le a vörös csillagot a zakómról, aminek nem tettem eleget, mondván, hogy teljesen jogosan viselem. Mire az intézkedő rendőr beszólt a központba, ahol közölték vele, hogy le kell tartóztatnia. Alig öt perces várakozás után, megjelent egy járőrautó, abba beleültettek, s elvittek kb. 150 méterrel arrább. Itt olyan 10 perces várakozás következett, én nem tudtam mire várunk, majd hirtelen megjelent egy rabszállító autó. Ekkor már tudtam, mi vár rám. Telefonon értesítettem ekkor Vajnai Attilát, hogy éppen molesztálnak a rendőrök, s le vagyok tartóztatva. A rabszállító megérkezése után, annak ellenére, hogy nem voltam ittas állapotban, ellenállást nem tanúsítottam, nem hangoskodtam, engem szó nélkül bilincse vertek és betessékeltek a rabszállító autóba, mint valami rabló-gyilkost, arra hivatkozva, hogy ez kötelező. (Mindezt a 9 éves gyermekem szeme láttára). Mivel a rend éber őrei, nem motoztak meg, és nem vettek el tőlem semmit, így a rabszállító autóban készítettem a telefonommal pár darab képet, ahol meg vagyok bilincselve. Ezek után jött a Gyorskocsi utcai fogda, orvosi vizsgálat, és a többi, majd kihallgatás. A fogdában végig bilincs volt rajtam, kivéve az orvosi vizsgálat idején, s a fogdai leltár időszakát. A fogdából pedig egyenesen bilincsben, s a bilincsen lévő pórázon vezettek a kihallgatási szobába. A vörös csillagomat elkobozták, vallomást tettem, és a kihallgató rendőrnek is panaszt tettem, majd őt is felvilágosítottam az EU-s jogi normákról. Amikor vezettek ki az épületből, akkor láttam döbbenten, hogy társaim közül páran (Vajnai Attila, Noé Krisztina, Trasciatti Attila és Róna Judit) ott vannak a fogda folyosóján, szintén bilincse verve. Mint utólag megtudtam, páran ülősztrájkot szerveztek a fogda épülete elé, (szabadon bocsájtásomat követelve), s a sztrájkolók közül a fenti társaimat szintén letartóztatták, mert velem való szolidaritásukat kifejezve, ők is kitették ruháikra az ötágú vörös csillagot. Amint a fogdából kijöttem, azonnal rohantam a majálisra, hogy értesítsem a többi párttársunkat arról, hogy mi történt a többiekkel. A könyvbemutató, illetve dedikálás így elmaradt, valamint elmaradt az a sajtótájékoztatóm is, ahol épp azt jelentettem volna be, hogy készül a Vöröscsillag-per című könyv folytatása, mivelhogy a jelenlegi hatalom, nem óhajtja figyelembe venni az európai döntéseket ezzel kapcsolatosan.

Mindezek után, gyorsan visszamentem a Gyorskocsi utcai fogda elé, ahol csatlakoztam a többi ülősztrájkolóhoz, majd pedig este 18 órára sajtótájékoztatót hívtam össze a helyszínre, gondolván, hogy addigra társaimat szabadon bocsájtják. Ez meg is történt, 18 órakor Róna Judit kivételével már mindenki szabadlábon volt, megtörtént a sajtótájékoztató, ahol több bejelentést is tettünk. Többek közt elmondtuk azt, hogy a kormányra a nyomásgyakorlást nem fogjuk abbahagyni mindaddig, míg a kormány nem alkalmazkodik az európai normákhoz, nem teljesíti a rá kiszabott kötelezettségét.

Bejelentettük azt is, hogy letartóztatásunkkal kapcsolatosan panaszt kívánunk tenni, s ha kell, akkor ismét nemzetközi bíróságra fogjuk vinni az ügyet, mivelhogy, jogtalanul korlátoztak bennünket a személyi szabadságjogunkban, valamint a szólás-szabadság jogunkban. (Ezzel kapcsolatosan egyébként, hogy pontosan mi fog történni hamarosan közleményt fogunk kiadni).

Mindezeken túl az Európai Baloldali Pártot, s az európai barátainkat már értesítettük a történtekről, s kivétel nélkül mindenki a szolidaritásáról és támogatásáról biztosított minket.

Külön bekezdést érdemel, hogy ügyvédem, dr. Kende Péter külön kártérítési pert indít az előállító hatóság ellen, mivel bilincsbe verve vittek el a helyszínről, ami jog és törvényellenes, ugyanis külön törvény mondja ki, hogy kit és mikor szabad megbilincselni.

Nagyjából itt tartunk most május másodikán.

És nem adjuk fel!

Nyári Zsolt

Vörös csillag harc – újabb szinten

A vörös csillagért folytatunk harcunk jelentősége most egy szinttel feljebb lépett. A munkásmozgalmi jelképekért vívott harcunk direkten a szólásszabadság alapvető emberi jogáért folyt, de szimbóluma volt a dolgozók jogaiért és jólétéért folytatott küzdelemnek is. A fidesz kormány jelenleg arra utasította a parlamentet, hogy szegjék meg hazánk kötelezettségvállalásait az Európai Emberi Jogi Bíróság felé. Ez már nem csak az emberi jogok, hanem a nemzetközi szerződések és az európai demokrácia megsértése, miközben folyik a magyar munkavállalók, nyugdíjasok és fiatalok elleni offenzíva.

A fidesz most újabb háborút indít a kisemberek ellen, a felső tízezer javára. Sárgacsekk-adó, szigorított közlekedési bírságok és most jön a telefonok és az internet újabb megsarcolása. Mindezt persze a Tobin-adó, a luxusadó, az extraprofit-adó helyett, amelyet a Munkáspárt 2006 javasolt a gazdasági válságért felelős réteg megsarcolására és az áldozatok kártalanítására.

A munkásmozgalmi szimbólumokért folytatott harcnak látszólag nincs sok köze a szociális válság ellen vívott küzdelemnek, pedig nagyon is. És nem csak annyiban, hogy egy erős kommunista pártra van szükség az dolgozók érdekeinek alapvető biztosításához, hanem hogy a vörös csillag per mellett még vannak munkavállalói ügyek az Európai Emberi Jogi Bíróságon. Ha a vörös csillag ítéletét semmibe veheti a kormány, akkor a kisemberek érdekét képviselő döntéseket is semmibe fogja venni.

Ha pedig egy kormány nem érzi magáénak azokat a játékszabályokat, amelyek vonatkoznak rá, akkor el lehet hagyni a pályát. Nem Magyarországnak, hanem a fidesznek és a kormánynak. Ha nem akarják teljesíteni az európai bíróság felé vállalt kötelezettségeiket, akkor a kormánypártok vonuljanak ki Európából, mondjanak le z EU parlamenti frakcióban vállalt szerepükről, hívják haza a képviselőiket. A strassbourgi döntés ignorálásával a kormány ezennel európailag illegitimnek nyilvánította magát, hazánkban pedig már jó ideje illegitim a választási ígéreteivel való totális szembemenés miatt.

Nem hagyjuk, sem a vörös csillagot, sem a sarló-kalapácsot. Követeljük a kormánytól, hogy hátráljon meg, különben döntéseik következményeit vállalniuk kell.

Szektás – jobboldali összefonódás

A Munkáspárt 2006 alapelve, hogy a Magyar Kommunista Munkáspárttal egyesülni kell, és a két párt szétszakítottsága csak ideiglenes állapot. Sajnos erre jelenleg módunk nincs a mostohatestvérpártot bitorló vezetésük miatt. Ennek ellenére igyekszünk a pártjukhoz hű tagságukkal jó kapcsolatot ápolni, amely cselekedet a másik pártban tiltott. Alapelvünk, hogy politikai támadást sosem kezdünk az MKMP ellen, ám ha ők ezt megteszik, akkor megvédjük magunkat.

Legutóbb a kongresszusunkat vették célba, ám az összes vádaskodásukat bizonyítékokkal sikerült megcáfolni. Jelenleg az Európai Baloldali Párt delegációjának látogatása során jelent meg a Munkáspárt 2006-ot szidalmazó cikk, nem máshol, mint a Magyar Hírlap nevű szennylapban, amely tolerálja a roma embertársaink lelövésére buzdító és az orgoványi mészárlást méltató publicisztikákat, amelyeket méltán illethetünk a fasiszta jelzővel. Mint ismeretes a MKMP elnökének, Thürmer Gyulának a fia a Magyar Hírlapnál dolgozik, minő véletlen az ő tollából született meg az Európai Baloldali Pártot dehonesztáló cikk. Ami feltűnő, hogy a látogatásról némileg több információ jelent meg, mint amennyit mi vagy az európai elvtársaink kiadtak, amiből nyilvánvalóan arra lehet következtetni, hogy az MKMP vezetés a nemzetközi kapcsolatai révén olyan információkat szerezhetett, amelyet átadhatott a Magyar Hírlap szerkesztőségének – rokoni kapcsolat révén. Felettébb baljós, ha az MKMP arra használja fel a nemzetközi kapcsolatait, hogy a hazai baloldalt gyengítse a szélsőségesen jobboldali sajtóban. A minden lenini elvet megszegő megosztottságot és a szektás politika hibáit a MKMP tagsága már nem nézheti tovább tétlenül. A Munkáspárt 2006 irányában folytatott hazugságkampányukkal nem csak a közvéleményt, de a saját tagságukat is igyekeznek félrevezetni, amely sohasem volt járható út a mozgalomban. Nem véletlen, hogy a kapitalizmus 20 évében a Munkáspárt nem volt képes ellenállni a munkásmozgalom szétzúzásának, és nem volt képes semmilyen eredményt felmutatni a munkavállalók védelmében.

A világgazdaság bagatellizálása a Heti Hetesben

A Heti Hetes című liberális szórakoztatóműsor titkolt célja némi politikai befolyást gyakorolni az emberekre a humor eszközeivel. A legutóbbi műsorban elhangzottakra most mindenképpen reagálnunk kell.

Bogár László szélsőjobboldali közgazdász véleménye szerint az IMF célja pénzfegyverrel romba dönteni Magyarországot. Véleményét a Heti Hetes humoristái kifigurázták. Az ott elhangzottak szerint az irreális, hogy a világ vezető hatalmai majd egy ilyen kis országgal foglalkoznak, mint Magyarország. Farkasházy Tivadar még egy focis példán is ecsetelte, hogy majd a világ vezető futballcsapatai majd összeülnek egy kocsmában és konspirálnak a Videoton tönkretételére.

Az igazság valahol a két vélemény között van. A pénzfegyver valóban létezik, hiába is próbálják kendőzni a Heti Hetesben. Az ott szereplők többsége elvileg pontosan tudja, mi az a tőke és a tőkekivitel, és hogy annak mi a szerepe a kizsákmányolásban. Más kérdés, hogy Bogár prof szélsőjobbos gondolkodása sajnos hibás, pláne ezzel a magyarokat kiirtó ostobasággal. Ez természetesen nem nemzeti kérdés. És lehet Magyarország akármilyen kicsi, a nagytőke mindig is oda fog rá figyelni. Miért? Mert talán különlegesek vagyunk? Nem. Semmivel sem vagyunk fontosabbak, mint Csád vagy Burkina Faso. De nem is kell. A világon százas nagyságrendű ország van, és ennél nagyságrendekkel több kizsákmányoló. És minden országban van kizsákmányolandó populáció. Ilyen egyszerű az egész, sok a játékos tőkés, akiknek nagy a játszótere, csak sajnos ez a mi vérünkre megy. A kapitalista kizsákmányolás áldozatait nem szabadna elbagatellizálni, csakúgy mint ahogy a holokauszt áldozatait sem. A különbség, hogy holokauszt már nincsen (vagy még?), a kapitalizmus pedig elemében van.

Az ellenzék lejáratása

- Köszönjük LMP!

A Munkáspárt 2006 a munka törvénykönyv és az alkotmány miatt népszavazást szeretett volna kezdeményezni. Létrehoztuk a Baloldali Kerekasztalt, és az ország legnagyobb szakszervezeteit is felkerestük. Aztán az LMP bejelentette, hogy négy kérdésben ők is népszavazást kezdeményeznének. Kombinálni persze nem lehet, hát úgy gondoltuk, ők a nagyobb párt, támogassuk őket, hiszen a kérdéseik megfelelőek, azzal egyet is érthetünk, annak ellenére, hogy magával az LMP-vel óriási fenntartásaink vannak, de nem is az a lényeg, hogy szeretni kell egymást.

Persze alapban már úgy gondoltuk, hogy az LMP egyedül nem lesz képes elérni a népszavazást. A történelem már számtalanszor megmutatta, hogy a jobboldal előretörését csak baloldali összefogással lehet megakadályozni. Az LMP ezt a leckét nem tanulta meg, illetve önző politikai, hatalmi érdekből, pusztán a pozíciójának erősítése és védelme érdekében nem volt hajlandó már civil szervezetekről tudomást venni. A végén persze sikerült a Szolidaritásnak ösztönöznie a szimpatizánsait, hogy álljanak be végre a népszavazási kezdeményezés mögé, de az csak egy szakszervezet, a többire is szükség lett volna.

A Munkáspárt 2006-ot is már csak a kampány hajrájában, megkésve keresték fel. Összességében az LMP népszavazási akciója szervezetlen és magányosan önző volt. Az eredmény totális kudarc lett, a szükséges aláírások ötöde hiányzott. Nem titok: mi sem tudtuk volna összegyűjteni a 200.000 aláírást; fizikailag egyetlen pártnak ez lehetetlen. Műhelytitokként elárulhatjuk, hogy az LMP-nek sincs több tagja, mint a Munkáspárt 2006-nak. A különbség, hogy a Munkáspárt 2006 egy népszavazási kampányt ténylegesen a dolgozók érdekeiért szervezett volna meg, nem önző PR propaganda miatt. A kezdeményezést még annak elkezdése előtt egyeztetni kellett volna a szakszervezettekkel, más politikai pártokkal, civilekkel, és ha ezek rábólintanak, akkor kell beleugrani teljes erővel.

Ez a kudarc így nem csak az LMP mozgósító potenciáljára, hanem az egész ellenzékre rossz fényt vet. Ezzel most óriási propagandaágyút adtak a fidesz kezébe, amelynek most első dolga az lesz, hogy úgy kommunikálja le az esetet, mint hogy Magyarország népe mellettük áll, az emberek az ő kormányukat szeretik, és csak alig 160 ezer ember van, aki kicsit elégedetlen. Azt is előre megmondjuk: az LMP ki fog állni, és szép eredménynek fogja elkönyvelni a 160 ezer aláírás összegyűjtését. Beégett. Köszönjük LMP! 

Az LMP elvenné a nyugdíjasoktól az ingyenes utazás lehetőségét

Az LMP, az SZDSZ utódpártja, szélsőséges neoliberális médiapárt már sokszor megmutatta, hogy a zöld bürke alatt bizony komoly tőkés érdekeket szolgál. Barack Obama pártja most az ingyenes tömegközlekedést venné el a nyugdíjasoktól.

Teszik ezt egy olyan társadalmi helyzetben, amikor a nyugdíjasoktól mindent elvesznek, ételt, egészségügyet, nyugdíjat, majd az egyre fokozódó nyomor miatt ők lesznek a bűnözés első számú áldozatai. A kapitalizmus számára a már nem dolgozó, azaz nem kizsákmányolható nyugdíjasak élete teljesen értéktelen, sőt csak nyűg a tőkések számára, mert őket el kell tartani, gondoskodni kell róluk, betegségeiket el kell látni. Kizárólag a gyógyszeripar látja bennük a hasznot, nem véletlen, hogy a mai egészségügyi kutatások elsődleges célja a beteg élet meghosszabbítása, nem pedig a betegségek teljes meggyógyítása. Ez utóbbi ugyanis kevésbé profitorientált.

Egy olyan magyar valóságban, ahol az időseket minden nap valamivel megkurtítják, az LMP-nek legfőbb gondja, hogy még egyet rúgjon beléjük. Szerintük ugyanis „az igazságosság megteremtésére lenne szükség a közösségi közlekedés átalakítása során”, ezért mega akarják vonni az ingyenes tömegközlekedést a 65 év felettiektől. Ráadásul szerintük ez „a szocializmusban szerzett előjog”.

Két fő probléma van, azon kívül, hogy az LMP-nek teljesen elment az esze.

1, A nyugdíjasoknak szorult anyagi helyzetüknél fogva kijár az ingyenes tömegközlekedés. Sőt, annál sokkal több is. Nem az a jelenlegi politika dolga, hogy a közlekedést igazságossá tegye, hanem hogy a TÁRSADALMAT tegye igazságossá. Rendben van, vonjuk meg a nyugdíjasoktól a tömegközlekedés ingyenességét, viszont akkor emeljük annyival a nyugdíjakat, hogy bárki meg tudja fizetni a bérletet, vonaljegyet, stb. Szerintünk így igazságos.

2, A 65 év felettiek ingyenes tömegközlekedése nem a szocializmusban szerzett előjog. Először is, mert nem a szocializmusban vezették be. Akkor ugyanis nem volt rá szükség, mert az idősek rendelkeztek akkora nyugdíjjal, amiből tellett közlekedésre. A kapitalizmus restaurációja után viszont az amúgy is népszerűtlen Horn-kormány volt kénytelen bevezetni, persze nem jószívűségből, hanem kellett nekik a következő választások előtt a szavazat. Aztán meg persze mitől „előjog”?

A másik fontos kérdés pedig, hogy a fiatalokat tömörítő LMP a nyugdíjasok megszorításával akarja megfogni a szintén komoly gondokkal küzdő szavazótáborát. Ez a kizsákmányolt társadalmi rétegek egymásnak ugrasztása, amely egyik klasszikus módszere a kapitalistáknak.

Javasoljuk az LMP-nek, hogy ha előjogokkal akar foglalkozni, akkor szánjanak időt az igazságos örökösödés tanulmányozására, és esetleg tegyenek lépéseket a modernkori újarisztokratikus gazdasági előjogok megszüntetésére. Bár kétségeink vannak, hogy értik, miről is beszélünk.

Új ellenállás? Röhej!

Az LMP-ről nincs jó véleményünk. Hasonlóan a Jobbikhoz, ők is csak médiapárt. A médiapárt azt jelenti, hogy tulajdonképpen valós programjuk, elképzeléseik, koherens koncepcióik nincsenek. Eszmét, ideológiát nem képviselnek, ha igen, azt is álságosan. Tevékenységükkel meg sem próbálják segíteni az itt élő embereket, ténykedésük pedig kizárólag egyet szolgál: imidszet és piárt (Image, PR). A céljuk pedig minél gyakrabban bekerülni a médiába és szerepelni, szerepelni, szerepelni. Miért? Mert információs társadalomban élünk, a választások kizárólag azon múlnak, ki mennyi információt tud eljuttatni a közönséghez. Aki információt képes eljuttatni, azoknak már jegyük is van a parlamentbe, egyáltalán nem számít, hogy az adott szervezetnek igaza van-e, mondhatnak akármekkora ostobaságokat, lásd jobbik, mindig lesz x százaléknyi hülye, aki ezeket az elemeket megszavazza.

A különbség a jobbik és az lmp között, hogy a fasiszták legalább hisznek valamiben. Ellenben az LMP teljesen inkoherens médiabarát politikát folytat a közönség számára tetszetős elemeket felvonultatva. Ilyen a környezetvédelem kérdése, amihez persze lövésük sincs, és csak a jól ismert alternatív energiaforrás klissét hangoztatják, amely persze fontos, de ha hozzávesszük, hogy tiszteletbeli taggá akarták avanzsálni a világ legkörnyezetkárosítóbb államának, az USA-nak az elnökét, akkor már kissé kilóg a lóláb.

Ebben a képmutató társaságban mutatkozott meg az új médiahecckampányuk, az Új Ellenállás. Zöld alapon fehér ököl... ismét némi nyúlás Zöld Baloldaltól. Nagyon jó taktika az Európai Zöld Pártban teljes jogú tagként jelen lévő párt politikai kiszorítására. Ugyanis az LMP szándékosan e felé nyúlt. A fidesz hanyatlásával ugyanis sokan fognak baloldali alternatívát keresni, naná, hogy a Zöld Baloldal és a Munkáspárt 2006 szövetségében, most erre az emberekre akar lecsapni az LMP a maga munkásmozgalmi öklével, a Guy Fawkes maszkokkal... és a sor itt vélhetően nem áll meg, kíváncsian készülünk rá, mikor fognak Che Guevarával masírozgatni a kis kapitalisták (Barack Obama mellett persze). Sőt, most már a Munkások Újsága is lelepleződött, mint LMP-s alterbalos propagandaszócső. Ugyanaz a magvában halott koncepció, mint az MSZP Che fesztiválja, vagy az Alterglob nevű förmedvénye.

A médiahecc egyik állomása volt, mikor köztéri szobrokra aggattak különböző firkálmányokat, idézeteket. Na, igen, ennek is annyi értelme van, hogy a sajtó odafigyeljen. A sajtó oda is figyelt, tele volt vele a net, a tv, rádió, aztán kiderült, nincs is mire figyelni, mert az LMP-nek tulajdonképpen nincs kormányellenes, rendszerellenes koncepciója, azaz semmi, aminek ők ellent tudnának állni. Az ellenzéki kerekasztalban nem akarnak részt venni, a Baloldali Kerekasztalt pedig durván megtámadták a Munkások Újságjával. Nem látjuk a kapitalizmus kritikáját, amely nélkül nincs más politika. Mert ez a politika, amely emberek nyomorát okozza Magyarországon nem rossz kapitalista politika, hanem a kapitalizmus valódi arca. Aki ma Magyarországon –és Európában... és a világon – nem él kapitalista rendszerkritikával, az vagy a szemétől nem lát, vagy egyszerűen csak a rendszert akarja menteni. Az LMP ez utóbbi. Nekik – a vezetőknek – nagyon is tetszik ez a rendszer meg a zsíros állások a Parlamentben. Az egykori SZDSZ utódpártját ugyanis pont annak a deviáns neoliberális gazdaságpolitikának a folytatására szerződtették, mint magát az SZDSZ-t.

Az álságos „rendszerkritikán” túl pedig a szobrok nyakába való táblaaggatás bunkóság. Kivéve persze, ha Horthy, Szálasi, Gömbör szoborról van szó, de ezek Petőfi Sándor, Jókai Mór, Liszt Ferenc, Ady Endre és Zrínyi Miklós szobrai is voltak, akik nyakába nem akasztgatunk táblát, mert nem ezt érdemlik. Esetleg a szobor mellé tessenek legközelebb letenni üzenetet, ahogy mi is tettük József Attila megvédésénél, mert az nem sértő a történelmi személyre nézve.

Búcsúzunk a kommunista.nettől

Mély megrendüléssel vettük észre, hogy a kommunista.net hírportál szinte egyik napról a másikra hirtelen megszűnt. Mindenképpen tiszteljük és becsüljük elvtársaink munkáját, annak ellenére is, hogy nagyrészt a másik Munkáspárt szócsöve volt az oldal. Az utóbbi időben azonban a Munkáspárt 2006 hírei is megjelenhettek a portálon, erősítve ezzel a két párt tagságának értelmes párbeszédét, amelyre mi mindig is hajlottunk. Az oldal megszűnése után hagyott űrt reméljük, pótolni fogja a nem rég alakult marxista.hu ( http://marxista.hu ) hírportál. Ajánljuk az oldalt szimpatizánsainknak és a kommunista.net egykori látogatóinknak. 

Mind emellett elgondolkodtató a másik párt internetes tevékenységének folyamatos háttérbe szorulása, és megszűnése. Az MKMP ifjúsági szervezetében beállt szakítás során a távozó fiatalok letörölték a párt youtube-os videóanyagait, amelyet azóta sem tudtak pótolni. Most a kommunista.net megszűnésével ismét óriási pozíciót vesztettek. Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy mi volt az oka az oldal megszűnésének, mert eddig erről a MKMP még nem adott tájékoztatást. Különösképp baljós ez a hanyatlás annak fényében, hogy az MKMP sokszor támadja a Munkáspárt 2006-ot és tekinti amolyan másodvonalbeli szervezetnek, amely csak a nyomában kullog, holott már jó ideje ennek fordítottját tapasztaljuk a valóságban.  És nem csak azért, mert a honlapjaink, A MI IDŐNK és a videóink napi nézettsége/olvasottsága több ezres.

 A zsírtáltos lelépett

Csurka Istvánt soha nem szerettük, ez nyilván nem lep meg senkit. Volt ő opportunista kommunista, aztán rendszerváltó, magyar demokrata, majd náci és fasiszta. A szocialista embertípus felsőbbrendűségétől eljutott a fehér faj felsőbbrendűségéig. A neonáci gondolatait azonban sosem vállalta teljes mértékben határok nélkül, sokat zsidózott, cigányozott, erőszakos eszmerendszert képviselt, de tisztában volt vele, hogy a nyílt nyilas-hitlerista imádat bizony nem lett volna számára politikailag népszerű, ezért azt elsumákolta. Életében undorító volt, de mi sosem bántottuk, mert tiszteljük az élőket. Élőkről vagy jót, vagy semmit. Nem akarunk mi ártani senkinek. Most, hogy meghalt elmondhatjuk róla a véleményünket. Csurka Istvánt nem akartuk megsemmisíteni. Ő most meghalt, de a szelleme itt maradt. A szellemét azonban minden eszközzel el fogjuk törölni a föld színéről. Az emberséges humanizmus nevében sajnáljuk a porhüvelyt, nyugodjon békében. De a Csurkát övező szellem sosem lesz biztonságban tőlünk. Ott várunk rá minden sarkon és elkapjuk, ott várunk rá minden frontvonalon és legyőzzük. A gyengék, az elnyomottak, a dolgozók tisztelete és szeretete és a munkásosztály felszabadítása mindig le fogja győzni a primitív, önző, jobboldali gyűlöleteszméket. Nem tiszteltük, nem szerettük, nem volt ellenfél.

Jóslataink 2012-re

A marxizmus tudomány, mint ahogy már sokat mondtuk ez előtt is. A tudományok célja a világ leírása, működéseinek feltárása, ennek célja pedig – többek között – a jóslás. A jövő megmondása már az ókoriakat is foglalkoztatta, próbáltak összefüggést találni a jövő titkai és a csirkék bélrendszere között, persze a kettő nincs koherens kapcsolatban. Néha azonban a megfigyelés bejött, a madarak röptéből következtettek az időjárásra. Ez már persze kapcsolatban volt, hiszen ha jött a hideg, akkor a madarak elmentek délebbre. Persze akkor még nem volt mindenki tisztában a meteorológia és az ökológia pontos tudományos tulajdonságaival, a tapasztalat és az empíria alapján jósoltak, ami vagy később tudományosan megalapozódott, vagy pedig kiderült, mennyire ostobaság is volt (lásd a csirkebeles példa).

A tudományok célja elősegíteni az embert és az emberiséget a körülöttünk zajló folyamatok előrejelzésében. A gravitáció megértésével már előre pontosan meg tudjuk mondani, hogy egy adott magasságból leejtett test milyen sebességgel és mennyi idő múlva fog a földbe csapódni. Jóslás természettudományos szinten. Társadalomtudományos szinten is létezik jóslás, ehhez pedig a marxizmus adja meg a támpontokat és a törvényeket. A mai világválságot Marx is előrelátta, nem véletlen, hogy komoly tudósok, Nobel-díjas közgazdászok ismerik be sorra, hogy Marxnak igaza volt. A 2012-es évre mi is tennénk néhány jóslatot, hátha bejön, majd ezeket az év végén – illetve az év közben, ha valami bekövetkezik - elemezzük és levonjuk a következtetéseket.

- A maják állítólag megjósolták a világvégét, legalábbis a maja naptár lejár, és a média nagyon felfújja a dolgot, hiszen a dolgozók megfélemlítése növeli a fogyasztást, ami a kapitalisták érdeke. Mi megjósoljuk, hogy nem lesz világvége 2012-ben.

- Világvége nem lesz, de a kapitalizmus végéről már el kell gondolkodnunk. Sajnos azonban nem remélhetjük, hogy a kapitalista rendszer bedől. Legalábbis még ebben az évben nem. Ellenben a válsága súlyosbodni fog.

- A kapitalizmus válságának mélyülésével világszerte erősödni fognak a globalizáció-ellenes, marxista - anarchista - zöld mozgalmak és ezeknek a szövetségi rendszerei. Magyarországon szintén erősödni fog pártunk és a Zöld Baloldal is. Az alternatív baloldali akcióegység mögé sok fiatal fog beállni. Erősödni fognak a szakszervezetek és az olyan civil mozgalmak, mint az ATTAC, MEBAL, MAL, MEASZ. Ezek összefogása küszöbön áll.

- Erősödni fog a szélsőjobb is, de nem olyan mértékben, mint eddig. Nagyon sokan fognak kiábrándulni a nacionalista szélsőségességből. Fel fogunk lépni az olyan náci szervezetek ellen, mint a Jobbik, de a hazai kormányzatot ismerve ennek konkrét eredménye nem lesz. Viszont kötelességünk a várható sikertelenségek ellenére is harcolni, hiszen ez a harc teszi népszerűbbé az antifasizmust, és ha a kormány megakadályozza is a náci szervezetek betiltását, a társadalom nagyobb rétegei fognak elfordulni tőlük.

- A jobbik mint párt teljesen meg fog oszlani. Komoly nézeteltérések lesznek a különböző szélsőjobboldali szervezetek között, a meglévőek pedig tovább élesednek.

- Strassbourg legalizálni fogja a magyar munkásmozgalmi jelképeket, a fidesz pedig soha. Mi akár illegálisan is használni fogjuk ezeket a szimbólumokat, és egyre többen lesznek, akik követik a példánkat.

- A kormány a válság mélyülésének hatására fokozni fogja a kulturális ellenforradalmat, az antikommunista propagandát, agymosó tévéműsorok fogják ontani a nacionalizmust, a konzervatívizmust. Erőltetni fogják a vallásos agymosást, egyre több iskola fog egyházi kézbe kerülni. Folytatódni fog a tendencia, hogy a karitatív szervezeteken keresztül végzik a hittérítést, ezekbe óriási összegeket fognak pumpálni.

- A fidesz a kulturális ellenforradalom mellett tovább fogja folytatni a diktatúra kiépítését. Az erőszakszervezeteket (rendőrség, TEK) megerősítik, sőt sorozást rendelnek el a hadseregbe. A haderővel szeretnék majd megvédeni magukat a néptől.

- Az antikommunista hisztériakeltés során számos alkalommal lesznek a sztálinizmust a kommunizmussal összemosó tv-műsorok, megemlékezések, rendezvények.

- A hatalom megtartása érdekében lassan elkezdik lépésenként csepegtetni a határon túli magyarok választójogának megadását.

- A diákság – ha nem szerveződik komolyan vörös vonalon – óriási hátrányba fog kerülni. A diplomák értéke csökkenni fog, újabb diákhitel-szerű átverésekkel lesznek hitelrabszolgásítva, egyre kevesebb diák lesz állami finanszírozott, a tandíjak pedig növekedni fognak.

- Az egészségügy helyzete a beígért támogatások ellenére némileg talán javulni fog bizonyos területeken, de számos egyéb szektorában óriási személyzet- és gyógyszerhiánnyal kell majd szembesülnie a kormánynak. Óriási várólisták fognak kialakulni, amely emberéletekbe fog kerülni.

Jobbik – Fidesz – MIÉP szerelmi háromszög

A jobbik nevű fasiszta párt után most a MIÉP nevű fasiszta párt is a fidesz mellett tüntetett. Az persze nem zavar senkit, hogy ezen szélsőséges pártok a fideszeseket is kirekesztik, őket i s gyakran lezsidózzák, lecigányozzák, sőt – már elnézést – gyakran le is buzizzák. Most már viszont tudjuk, milyen tőről is fakadnak. Nem csoda, mindhárom párt szélsőségesen kapitalista. A fidesz inkább neoliberális, a másik kettő pedig a nacionalista alapokon nyugvó, de akkor is kizsákmányoló monopólkapitalimzus híve. Persze nekik fogalmuk sincs arról, hogy mi az a monopólkapitalizmus. Még akkor is, ha tudomásunk van róla, hogy olvassák ezen körök is a Munkáspárt 2006-os médiát, nem bízunk benne, hogy a funkcionális analfabéta jobboldaliak értik is az Elméletben rovatot. És mivel fogalmuk sincs róla, mi az a monopólkapitalizmus, magukról sem tudják, hogy azok. Egyebekben ezért sem képesek felfogni, hogy ők egyben nácik és fasiszták is. A történet lényege, hogy most a Csurka-féle párt is összejött Szegeden egy kis fideszimádásra.

MIÉP-FIDESZ

Nem igazán volt fényes általában a fidesz és a jobbik viszonya, azonban a történelem azt bizonyította, hogy adott szituációban a fasiszták és a kapitalisták bizony képesek voltak egymás vállára borulni. Mikor véget ért a szerelem, akkor természetesen a fidesz újra zsidóvá vált a miép lapjaiban, amelyek arról híresek, hogy „hitelesek” és nem montírozzák át úgy a képeket, hogy adott illetőket kellemetlen helyzetbe hozzanak (irónia). A fidesz média sem átallott ezekben a mosolyszünetekben szélsőségesnek titulálni a MIÉP sokszor elmebeteg kirohanásait. Ez persze jogos volt, de annál inkább hiteltelen. A fidesz ugyanis – még a miép időszakban - egyike volt azoknak a pártoknak, amelyek soha, sehol, semmikor, semennyire sem képviseltek semmilyen antifasiszta politikát. Meg is lett az eredménye.  

JOBBIK-FIDESZ

A szélsőséges kapitalista és szélsőséges fasiszta párt viszonya hasonlóan hullámos, mint a miép-fidesz esetében. Ha kell, akkor érdekből egymásra találnak, ha kell, akkor a jobbik is ide-oda zsidózza őket. A jobbik azonban mostanában újra a fideszt biztosítja a támogatásáról, ami egyben felháborító, önmagában is. De, ami még felháborítóbb, hogy a fidesz nem volt képes azt mondani, hogy köszöni szépen, de ilyen támogatásból egyáltalán nem kér. A fidesz ugyanis hajt a szélsőséges szavazatokra, mert kell nekik. Ezért nem is képviseltek soha semmilyen antifasizmust. A hatalomvágy megölte az erkölcsöt.

MIÉP-JOBBIK

A fasiszta pártok és szervezetek viszonyáról már sokszor értekeztünk. Általánosságban elmondható, hogy egy szélsőjobbos szervezet önértékelési problémával küzdő tagjai nem lesznek soha képesek együttműködni más szervezetekkel, de még saját magukkal sem. Ennek az az eredménye, hogy a szélsőjobbos mozgalmak, pártok és szervezetek oda-vissza mind-mind utálják egymást. Ha van egy nagyobb szervezet, az sem képes hosszabb távon egyben maradni, általában 5-10 részre szétszakadnak. Egyes diktatórikus pártokban, mint a MIÉP, Jobbik a vezető túlhatalommal rendelkezik ahhoz, hogy a más véleményen lévő csoportokat kipenderítsék, teljesen antidemokratikus módokon. Ennél fogva a miép-jobbik viszony sem felhőtlen. Sőt, a youtube-on bárki megtekintheti azt a videót, amelyen Csurka István arról beszél, hogy a Jobbik valójában a zsidók pártja. A jobbik valószínűleg szintén zsidókként tekint a miépre, náluk is ez már csak így szokás. Pedig a két párt annak idején együtt indult meg a politika útján szövetségesként.

A hír relatív

A Jobbik kezdeményezte az EU-ból való kilépést. Azt persze elfelejtették, hogy az Európai Parlamentben ülnek képviselőik. Ha az EU-ból ténylegesen ki szeretnének lépni, akkor úgy lenne gerinces, hogy akkor példát mutatnak, és elsőként hívják haza a kiküldött képviselőiket, akik nem kis fizetésért „dolgoznak” kinn. (Dolgoznak = antiszemita, rasszista és neofasiszta fröcsögéssel járatják le magukat és hazánkat.) persze nem ez az első ilyen típusú gerinctelenség, amit a jobbik elkövet, emlékszünk például mennyire agitáltak a mentelmi jog ellen, mégis ők voltak az a párt, amely legtöbbet használta, sok esetben nem a politikai túlkapásaik megúszása miatt, hanem szabálytalan parkolás és egyéb szabálysértések, törvénysértések miatt.

A Munkáspárt 2006 mint konzekvens antifasiszta párt, felhívta a figyelmet arra, hogy a világnak máshogy kellene működni. Levelet írtunk a Jobbik vezetőségének, amelyben kértük őket, hogy hívják haza a képviselőiket, ha már kilépni óhajtanak. A levelet nyilvánossá tettük, elküldtük a sajtónak is. És itt jött a blama. Az MTI ugyanis nem volt hajlandó lehozni a hírt. Ez nem szokás, az MTI-nek ez a dolga, tehát kutyakötelessége leközölni. Pláne, hogy elég komoly kérdést vetettünk fel, nem a legújabb szappanopera-pletyka volt téma. A leközlés ennek ellenére nemhogy nem történt meg, de még fel is hívták az MTI munkatársai Vajnai Attilát, hogy „kvóta” fejében leközlik. Ez egyszerű paraszti nyelven azt jelenti, hogy „fizess!”. Nem ért senkit meglepetésként, hogy ezért egy petákot nem voltunk hajlandók fizetni. A munkásmozgalom érdekeit védő csoportok tevékenységét elhallgató média ugyanis nekünk ilyenben nem partner. Fizetés hiányában az MTI nem hozta le a hírünket.

Aztán jött a második blama. Az IKSZ nevű KDNP-s ifjúsági szervezet – hírhedt antikommunista hisztériakeltők - ugyanezzel előállt, mint mi. Bizonyára tőlünk lopták az ötletet, mert bizonyos, hogy tevékenységünket az interneten hevesen követik (hátha bele tudnak valamibe kötni – eddig nem sikerült nekik, ha próbálták, az is szánalmas akció volt, amit 3 mondattal le tudtunk söpörni). Az IKSZ ugyanilyen témájú hírét már lehozta az MTI. Tanulság, ha egy kommunista és egy álkeresztény mondja ugyanazt, akkor az álkeresztény verziója lesz az igazabb.

Akkor foglaljunk össze pár dolgot:

1, A marxizmus nem teremt ideológiát, hanem tudományos módszerekkel és pontossággal leírja a valóságot. Minden esetben az igazság és a valóság az egyetlen mérce számunkra. A létünk határozza meg a tudatunkat.

2, Ezzel szemben a keresztények kitalálnak meséket, amikkel magyarázzák a valóságot. Ez ősi korokból ered, amikor még nem tudták mitől lesz villámlás, ezért ráfogták azt mindenféle istenségre. Miután már rájöttek az emberek a tudományos magyarázatokra, a vallások még mindig ragaszkodtak dogmatikus ostobaságaikhoz. Többek között azért is, mert a szellemi elnyomás eszközei voltak. És mi más szabadítaná fel jobban az embert az igazságnál? Mi más tenné rabbá az embert jobban a hazugságnál?

3, Ha ugyanazt keresztény és kommunista mondja és a keresztény lesz az igazabb, akkor valakinek a tudata már megint felülírta a létet. Ez hiba, óriási hiba!

Jobbik-Fidesz szerelem

A Jobbik fasiszta párt, ennél fogva jellemzi őket az eszméjükből eredő mindenféle ellentmondás. Már a nácik is demagóg dumával próbálták a dolgozókat kábítani, több-kevesebb sikerrel. A Jobbik is szavaiban amolyan szociális, kisemberpárti társaság. Nemzetiszocializmus, ahogy ők neveznék. A neofasiszták retorikájukban sok népszerű témát bevettek, kritizálják a nyugatot, kritizálják a globalizációt, fűt-fát ígérnek. Ugyanakkor van egy sötétebb oldaluk is, amely nyíltan népellenes, ilyen a királytisztelet, az arisztokraták iránti szentimentalizmus, a feudális nosztalgia, a nemesség fetisizálása. Ezek ellentmondások. Nyilvánvaló a szándék: a monopolkapitalista párt az egyik oldalnak hazudik, ez pedig a kisemberek oldala. Amikor Hitlernek választania kellett, hogy a német munkásságot és kispolgárságot, vagy a nagytőkés arisztokratákat támogassa, akkor jóhogy a mágnások mellé állt, az SA-vezetést pedig pont emiatt kivégeztette. Most a Jobbik került vízválasztó elé, vajon alkotmány kérdésében kinn legyen az Operaház előtt a tiltakozó néppel (ahol mondjuk nem szívesen láttuk volna őket), vagy pedig csendben támogassák a fidesz fasisztoid diktatúraépítését. Naná, hogy ismét a nagytőkét választották. Így amíg a jobboldali urak diktatúrát építenek, mi Munkáspárt 2006-osok leszünk ott kinn a tiltakozó tömeggel. A Jobbik ismét tettel bizonyította, hogy a kisembereket támogató szavai pusztán üres frázisok, olyan hazugságok, amelyek pusztán a szavazatok megszerzéséhez kellettek.

Kim Dzsong Il után

Kim Dzsong Il elhunyt. Észak-Koreával kapcsolatban a vélemények megoszlanak. A kapitalisták mind a totális sztálinista diktatúra továbbélését látják benne. Az amerikai média ördögi képet fest az országról, kiemelve az éhezést, az elnyomást, a vezetők korrupt viselkedését. A baloldal oldaláról már kétféle elképzelés jelenik meg. Egyikük némileg szemellenzősen hisz a rendszer jóságában, minden hátrányt kizárólag a nyugati média torzításainak feleltet meg, de másik oldalról sok kommunista ellenzi a koreai berendezkedést, az ottani párt működésének helyességét. Innen, több ezer kilométerről nehéz megítélni bármit is a végletekig bezárt országról. Spekulációkba nem bocsátkozhatunk. Ami nyilvánvaló, hogy a nyugati média eltúlozza a koreai helyzetet, és a koreaiak sem titkolóznának annyira, ha nem lenne vaj a fülük mögött.

Az is nyilvánvaló, hogy minimális az esélye annak, hogy 3 egyenes ági leszármazott ember érdemes legyen egy ország vezetésére. Márpedig Koreában ez történt. Ezzel felrúgták a marxista-leninista alapelveket az egyén érdemeiről, és a genetikát helyezték előtérbe. Ez a feudális és fasiszta rendszerek értékrendje. Kim Dzsong Un, az új vezető, a „kedves vezér” fia. A rokonságból adódóan egyelőre arra következtetünk, hogy Észak-Koreában a gazdasági stabilitás és a helyes marxista-leninista útra való visszatérés egy ideig talán csorbát fog szenvedni. A fiatal elnök nyilván apja vonalát fogja követni, de nem kizárt, hogy némileg lázadó szellem lesz, és elszánja magát bizonyos komoly lépésekre. Némi reménnyel kecsegtet, hogy a koreaiak már elkezdték a Kínával való viszony szorosabbra fűzését. A két ország viszonyában volt korábban már többször némi elhidegülés, és ebben bizony nem a kínai fél volt a hibás. Reméljük, az új vezetés komolyan veszi az internacionalizmust, és elvetik a felesleges nacionalista sallangokat és nemzeti gőgöt. A rossz gazdasági modell helyett talán bevezetnek némi újdonságukat, ebben tanulhatnának némit a vietnámi és kínai kollégáiktól. Különösképp, ami az elzárkózási politikát illeti. Észak-Koreának nyitni kell a világ felé. Ideje lenne tömegével beengedni az emberi jogi szakértőket, az atomenergia-ügynökséget, különböző felügyelő-bizottságokat, bizonyítván, hogy nincs semmi, ami miatt a világnak aggódnia kellene. Persze, amíg ez nem történik meg, addig joggal gondoljuk, hogy valami nincs rendben odaát. Ez esetben viszont fel kell tárni, történt e bármilyen jogsértés, és felül kell vizsgálni a koreai mozgalom működését, volt már ilyenre példa a történelemben, és nem csak a szovjeteknél, hanem kis hazánkban is. Cikkünkben azonban túl sok a „volna”, a „talán”, és a „ha”. Egyértelmű nyilatkozatot tenni nem tudunk, és a bölcsek kövét sem birtokoljuk. De élünk Che Guevara szavaival: Legyünk reálisak, kívánjuk a lehetetlent!

Újabb válasz az újabb gyalázkodásra

A marxizmus tudomány. Ugyanis a tudományok egyik legalapvetőbb feladata a jóslás. Ahogy a matematika megjósolja, hogy 2+2 négy lesz, ahogy a fizika meg tudja jósolni egy adott magasságból leejtett test esetében, hogy mennyi energiával, milyen sebességgel és mennyi idő alatt fog becsapódni, úgy a marxizmus is képes megjósolni bizonyos gazdasági, társadalmi és politikai történéseket. A jövő sajnos mostanában nem túl bíztató. De legalább a marxistaként gondolkodó emberek előrelátják a problémákat. Aki tanulta a kapitalizmus közgazdaságtanát, annak például eszében nem lett volna svájci frankos, vagy bármilyen egyéb hitelt felvenni, mert tisztában van a tőkés kizsákmányolás mikéntjével. Reméljük ez által nagyon sok elvtársunk menekült meg a kilakoltatás vagy az élete ellehetetlenítése elől. A Munkáspárt 2006 másfél hete kongresszust tartott. A kongresszus szintén egy jóslattal kezdődött: a kongresszus érvényességét és törvényszerűségét meg fogják támadni. Már tavaly az előző esetében is történt ilyen támadás, ráadásul a bíróságon, amely mindent tüzetesen átvizsgált, és a rosszindulatúak várakozásával ellentétben nem oszlatta fel a pártot. Így e beadvány megerősítette a párt legitimitását. Jelen kongresszuson a jóslat bevált. A múlt heti számban már bemutattunk és cáfoltunk egy hazugságsorozatot, amely szerzőjének visszafelé sült el. Az ellenfél-szervezetek – különösképp az MKMP-hez köthető személyek – azonban nem adják fel. Annak ellenére sem, hogy a kongresszusról hang- és videófelvétel készült, és minden szavazást teljesen a magyar állam ostoba bürokratikus játékszabályait betartva játszottunk el. De mivel a legitimitáshoz ez kell, minden fő külön kéztartással lett felvéve szavazólapra, amelyet titkos, szavazócédulán történő voksolás követett. Az esemény teljesen legálisan és szabályszerűen zajlott, nem is ez a lényeg. A dolgok valódi jelentősége a Munkáspárt 2006 ellenes, antikommunista megnyilvánulásokban rejlik. Az MKMP-hez köthető személyek, és sokszor maga a párt is ugyanis egyoldalú harcot vív a 2006 ellen. Ebben természetesen mi nem akarunk és nem is fogunk részt venni. Először is ők túl kicsik ahhoz, hogy rajtunk bármiféle sebet ejtsenek, túl hiteltelenek, hogy a mi pártunk nevén csorbát ejtsenek, ráadásul az ilyenfajta aljas mocskolódás rangunkon aluli. Sőt! A Munkáspárt 2006 soha nem intézett ilyen támadásokat az MKMP ellen, és tisztelettel viseltettünk annak tagsága iránt. Demokratikusan gondolkodó és működő pártként szerintünk nyugodtan lehet két munkáspárt. Ha a másik párt vezetősége ezzel ellentétesen gondolkozik, és a fáklya egyedüli vivőjeként próbálja aposztrofálni önmagát, azzal nem minket, hanem önmagát minősíti.

Az LMP újra Munkáspárt 2006-nak képzeli magát

Már megszoktuk, hogy ötleteinket, javaslatainkat és jelszavainkat az LMP plakátjain, weboldalain látjuk viszont. Ezzel tulajdonképpen semmi baj nem lenne, ha képesek lennének és szándékukban állna valóban képviselni ezeket az értékeket, amihez parlamenti pártként minden esélyük meglenne. De se zöld cselekvés, se rendszerkritikusság, se „más politika” eddig nem volt jellemző a munkásságukra, vélhetően a Barack Obama tiszteletbeli tagságával fémjelzett szervezet nem is fog más úton haladni, mint a liberális kapitalizmusén. Az SZDSZ már csak SZDSZ. A múltkor a Somogyi Hírlapban csíptünk el rövid kis cikket egy sajtótájékoztatójukról, amelyben a Munkáspárt 2006 által javasolt banki profit maximalizálását követelték. „Fizessenek a gazdagok! ” mondta a szóvivőjük. Ez a Munkáspárt 2006 jelszava, amely pólóinkon is megjelenik. A különbség, hogy a dolgozó emberek pártjának szájából ez hitelesen hangzik, Barack Obama pártjának szájából viszont csak demagóg populizmus. Mi valóban a dolgozó emberek érdekeit képviseljük a rajtuk élősködő bankokkal és nagytőkésekkel szemben. A másik meg, hogy parlamenti párt követelhet, de elsősorban már dolgoznia kellene. Léteznek úgy nevezett törvényjavaslatok, amelyeket ők be tudnak nyújtani a parlamentnek. Ezen kívül óriási állami támogatást kapnak, amiből már indíthatnának kampányt bizonyos célokért, ilyent eddig nem láttunk. Lám, a más politika csak a szavak erejéig tartott. A jobboldali kormány ámokfutása miatt az alternatív baloldal felé hajló emberek szavazatáért ugyanis már gyomorforgató küzdelem megy. Kezdve az MSZP Alterglobjával, amely a 8 éves kormányzásuk miatt abszolút hiteltelen. Úgy néz ki az LMP néha szélsőbalra is nyitni akar. Nem fog összejönni, ellenben a szélsőjobb, amely felé ellenzéki összefogás néven szintén nyitnak, biztos örülni fog nekik, aztán a történelem megismétli önmagát.

Burnout

Az egészségügy romokban… Nem lepusztult, nem omladozik, már réges-rég összeomlott, a személyzet – beleértve mindenkit a professzortól a takarítókig – pedig hősiesen szolgálnak ezeken a romokon. A gyógyítás során a megmentett betegek, meghosszabbított életek, csillapított fájdalmak, a halál méltóságteljes és fájdalmatlan biztosítása minden egyes egészségügyben dolgozó számára örömöt, megnyugvást, büszkeséget és számtalan pozitív dolgot kell, hogy jelentsen, mert másokon segíteni jó. Newton lélekre alkalmazott törvénye az erőről és az ellenerőről arról kell szóljon, hogy a gyógyításba befektetett erő hasonló módon megtérül, azaz örömmel, boldogsággal tölti meg a személyzet lelkét. A marxista dialektika szintén az ellentétek harcát veszi a fejlődés alapjául, sajnos bizonyos dolgok a kapitalizmus romjain nem teljesen így fejeződnek ki. Az egészségügyi személyzet ugyanis túlhajszolt. Kevesen vannak. Egy ember minimum 5 másik munkáját is elvégzi. Muszáj. A nagytőke ugyanis nem ad rá pénzt. Az egészségügyi személyzet körében – is - kialakuló tünetegyüttesnek már külön neve is van. Burnout-szindróma. Fáradtság, levertség, depresszió, pszichiátriai zavarok, emésztési problémák, hétköznapi szociális gondok halmozódása és még napestig sorolhatnánk, hogyan zsigereli ki a dolgozókat a rendszer. Hozzátesszük, nem csak az egészségügyben. A pécsi sürgősségi betegfogadó osztály gyakori látogatói a helyi összeszerel üzem, az Elcoteq munkatársai. Nem hivatalos nevet is adtak az ott dolgozó orvosok, a krónikusan fáradt, kardiális és emésztőrendszeri zavarokkal küzdő pácienseknek: Elcoteq-szindróma. Az ott dolgozók ugyanis össze-vissza dolgoznak, hol éjszakai, hol nappali műszakban, óriási megfizetetlen túlórákkal, mindenféle szakszervezet és munkásjogok nélkül. A klasszikus kapitalista kizsákmányolás-magatartás jellemzi az itteni körülményeket. Visszakanyarodva az egészségügyre, a burnout szindróma nem csak rövid, de hosszú távon is áldozatokat szed. Az egészségügyi dolgozók átlagéletkora ugyanis – paradox módon – alacsonyabb az átlagnál. Pont azt várnánk el, hogy majd az orvos betartja saját tanácsait, egészségesen él, észrevesz magán bizonyos kórképek tüneteit. De az egészséges életmódi tanácsok, az életvezetési modellek, a helyes táplálkozás szabályai, a rendszeres testmozgás egészségi statisztikái mind csak a fejekben léteznek. Azt pedig már Marx óta tudjuk, hogy a lét határozza meg a tudatot. Egy közmunkát ellátó orvos, ápoló, stb. munkaideje a tanácskommunizmusnak köszönhetően hivatalosan 8 óra. Természetesen ez csak papír. Valójában este 6-8 óra körül tudják csak befejezni a temérdek munkát, ki ér akkor rá már ez után egészségesen élni? A munkaidővel kapcsolatban íme az újabb vérlázító taktikája az egészségügyi rendszernek: bizonyos helyeken óriási orvoshiány van, ezért bizonyos napokon egy-egy orvost áthelyeznek más osztályra. Azonban ez túlmunkának minősül, amiért plusz térítést fizetni bizonyos jogszabályok miatt nem lehet. Hol vannak már a régi szép idők, mikor a túlóráért fizetés is járt? Az új kiskapu viszont lehetővé teszi, hogy a plusz munkanapot apránként levonják a munkaidőből, azaz az orvos nem 4-kor, hanem 3-kor végez a kórházban. Ezzel 1 ötnapos munkahéten 5 órát spórolva azt az orvoshiányos osztályon ledolgozhatja. Ez papíron jól is működik, csak természetesen az orvos a valóságban 3 órakor szintén nem fogja elhagyni a munkahelyét, hiszen napi feladataival, a rá osztott 10-20 beteggel nem lesz képes aznap boldogulni. Az élet pedig érték, a vizsgálatot pedig meg kell kérni, a lázlapot meg kell írni, a gyógyszerelést ki kell porciózni, különben a beteg meghal. A valóságban így az történik, hogy az orvos szintén este 6-8 órakor hagyja el a munkahelyét, ám papíron nem 4-ig, hanem csak 3-ig dolgozott, ezért a munkaereje a papíron összegyűlt mínuszóráknak köszönhetően újra kizsákmányolható. A választás a burnout szindróma és a külföldi havi 1 millió forintos fizetés között nem túl nehéz. Azonban javasolnánk az itthon maradottaknak is pár jótanácsot, szigorúan a betegellátás érdekében.

1, A hatalomtól nem kell félni. A minisztert nyugodtan el lehet küldeni melegebb éghajlatra, hiszen tömeges orvoshiány van, azaz nincs olyan munkanélküli sereg (pool), amely pótolhatná az orvosi szakértő munkaerőt. Sajnos az Elcoteq összeszerelő üzemre ez nem vonatkozik, hiszen szakképzetlen munkaerő rendelkezésre áll, ezért velük a hatalom azt csinál, amit akar. Nekik azt javasoljuk, ők is csináljanak azt a hatalommal, amit csak akarnak.

2, Sztrájkolni egy orvos nem sztrájkolhat, hiszen a beteget el kell látni. Ezt a gyengeséget a hatalom kihasználja. Nem is gond. Viszont a munka bizonyos részeit el lehet hagyni. Meg kell tagadni a bürokráciát, hiszen az orvosi lét nagy részét papírmunka veszi el. Ezt egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és racionális kereteken belül, amíg nem veszélyezteti a beteg egészségét, meg kell tagadni.

3, Sztrájkolni nem lehet, ellenben a munkaeszközöket meg lehet semmisíteni. Szervezett tiltakozás alkalmával az egészségügyi ellátásban némileg nélkülözhető felszerelést (asztalokat, számítógépeket, székeket, burkolatot, irodai berendezést) meg kell semmisíteni. Az ablakokat, ajtókat ki kell törni. Természetesen a betegellátáshoz nélkülözhetetlen eszközökre és a nehezen beszerezhető gépekre ez nem vonatkozik. Ez a cselekmény a hatályos jogszabályokba ütközik, ezért magasfokú szolidaritásra van szükség. Bár bizonyos kórházak már nem engedhetik meg maguknak, hogy 1-2 emberük ezért állását veszítse. A hatalom nem is lesz képes büntetést, szankciókat alkalmazni az ilyen cselekményben részt vevő személyzet ellen, hiszen ma már minden ember pótolhatatlan. A köztársasági elnöknek egyszerűen nem lesz más választása, csak kegyelmet adni, különben betegek fognak meghalni.

4, Engedjék be a sajtót a kórházakba! Ne szégyelljék a csótányokat, a romos falakat, a lehulló vakolatot. Ez nem a személyzet bűne, hanem a rendszeré. Mutassuk be a közvéleménynek!

5, Nagyra értékeljük a rezidens szövetség kísérletét a tömeges felmondások előkészítésével. Az egészségügyet nem ez fogja összeomlasztani, hisz már rég összeomlott, ellenben nagy szolidaritást, sajtófigyelmet fog kapni. A betegellátás szavatolása pedig nem a személyzet dolga, hanem a minisztériumé. Ők a felelősök, és ezt a nép rajtuk is fogja számon kérni.

6, Az orvos nem sztrájkolhat a gyógyításban, azonban a kutatást és az oktatást demonstratívan teljesen felfüggesztheti. Ezzel nagy változást nem fog elérni, hiszen a klinikai orvosok a betegellátás nehézségei miatt már nem nagyon képesek kutatómunkát végezni, maximum hobbiból. És elárulunk egy titkot! Az egyetemi klinikákon már rég elégtelen az orvosképzés, a medikusok jó része idő előtt haza van küldve, mert az oktatásra kijelölt kollégának abban az időpontban műtéte van, szakrendel, ügyel, ellátja az osztályt, így a hallgatók csoportjait kénytelen elküldeni, hanyagolni. Muszáj, különben a beteg meghal.

7, Aztán ott vannak a tömegmegmozdulások, amin mindig részt kell venni. Ezek létszámát drasztikusan növelni kell. Jelenlétet kell mutatni.

8, Végezetül vagyunk mi, munkások, dolgozók, szakszervezetek, civil mozgalmak és pártok. Ezekben részt kell venni, hiszen mi szervezzük ezeket a tiltakozó akciókat. Az sem mindegy, hogy ezt milyen színekben tesszük, hisz több tízezer fős árpádsávos tömegtől a kapitalista hatalom nem fog meghátrálni, ahogy azt a német fasizmus növekedése alatt sem tette. Ellenben néhány száz vörös zászló már erősen el fogja őket gondolkodtatni arról, hogy ideje engedni és visszavonulni. Mert öntudatos tömeggel találják szembe magukat, akiket a náci csürhével ellentétben nem lehet cirkusszal és ígéretekkel lekenyerezni. A Munkáspárt 2006 készen áll fogadni a tiltakozók javaslatait, megszervezni a működésüket és az ellenállást. Együtt erősebbek vagyunk!

Ismét Munkáspárt 2006 gyalázás

A Munkáspárt 2006 újabban erőteljes támadások kereszttüzébe került. Nem baj, ez jelzi azt, hogy fejlődünk, épülünk, és jó irányba tartunk. Ha nem lennének ellenségeink, az azt jelenti, hogy a működésünk senkiben nem hagy nyomokat. Egy borzalmas állapotokban vergődő világban természetesen kiállunk minden ellen, ami rossz; Newton óta pedig ismerjük az erő-ellenerő fogalmát: a rosszak vissza fognak hatni. Így nem csak jobbról, azaz a neonáciktól, de balról is, a dogmatikus sztálinista kommunistáktól is kritikákat kapunk – vagy csak azoktól, akik személyiségüknél, kvalitásaiknál fogva alkalmatlanok voltak egy kommunista párt tagságára, ezért a partvonalról mocskolják a mozgalmat. Az eset pikantériája, hogy a két ellenoldalunk néha össze is találkozik. Így történt, hogy egy baloldali honlapon közzétett gyalázkodást egy neonáci – értsd itt zsidózó, cigányozó, jobbikpárti – weboldal is átvette.

Még szeptemberben jelent meg cikk az MSZMP egyik blogoldalán. Hogy a párt tudtával történt-e mindez, vagy csak egyéni magánakcióról van szó, az számunkra is kérdés. Korábban már szintén egy baloldali oldalon, a kommunista.neten jelent meg rólunk blogbejegyzés, amire újságunkban válaszoltunk is, és tételesen cáfoltuk az „író” elképzeléseit. Reméljük ezen oldalak ragaszkodnak egy színvonalhoz, és ilyen stílusú cikket többet nem engednek közzétenni. Túl a primitívségen ezeknek a cikkeknek láthatólag egyetlen célja van: a gyalázás. A Vajnai Attila – Nyári Zsolt – Kende Péter által elindított Joggal a Jobbik ellen mozgalom és facebook csoport megszülte az ellenoldali reakciót, amely inkább csak nekünk segít a fasiszta, rasszista fórumbejegyzéseivel továbbra is igazolni a Jobbik neonáci jellegét. Külön weboldal is létrejött a Munkáspárt 2006 ellen. Bevalljuk, büszkék vagyunk rá. Azonban sajnálatos, hogy pont az MSZMP oldalára hivatkozva másolták be a náluk közzétett gyalázkodó cikket.

Kezdjük a címmel: Vajnai menekül pártjából és átállna Gyurcsányékhoz. A neonáci weboldal ezt azon KB ülés után pár nappal hozta le, amelyen Vajnai Attila konkrétan beszélt az MSZP-hez, annak szakadásához való viszonyunkhoz. Mindezt nyilvánossá is tettük videómegosztó oldalunkon, ahol bárki megnézheti / meghallgathatja a hozzászólást. A következő kongresszusára készülő Munkáspárt 2006-ról állítják, hogy összeomlóban van. Az állítólagos összeomlás után pár nappal nyertünk újra nemzetközi szintű pert vörös csillag ügyben. Következő állításban Vajnai Attilát teszik felelőssé a párt „erodálódásában”. Mi pedig az ok nélkül távozó tagokat, a belépők hiányát, az antikommunista propagandát, az általános politikaundort tesszük felelőssé a taglétszámért, amelyet az említett cikk természetesen jól alullicitál. A cikk szerint Tatár Csaba, az országos elnökségről lemondott tagunk lázadozik, ám ez is hazugság. Az országos elnökségről személyes okok miatt valóban lemondott, ám a Heves megyei elnöki poszton megmaradt és továbbra is pártunk aktív tagja. A cikk azt is nehezményezi, hogy miért a Vasas Szakszervezet helyi vezetőjeként szignálja mostanában leveleit. A válasz egyszerű, Tatár Csaba ugyanis a vasasok helyi vezetője, és mivel a szakszervezet mostanában sokkal élénkebb, az ő anyagaikat a vasasok szignójával kell ellátnia. Az írás legszebb pontja, amely azt állítja, hogy Vajnai milliókat kapott az EBP-től a saját dicsőítésére megírt Vöröscsillag-per könyvre. Nos, az EBP pénzügyi politikája ennek nem felel meg, ilyen esetben maximum számlára történhet utólag kifizetés, ami nem történt soha. Milliós összegekbe pedig nem került a Vöröscsillag-per költsége, ennél alacsonyabb büdzséből ki lehetett hozni. Persze a könyvben semmilyen dicsőítés nem szerepel, konkrétan állást sem foglal az ügyben, csupán kérdéseket tesz fel interjúalanyoknak, amelyek közül csak az egyik Vajnai Attila. A cikk pár sorral lejjebb „normálistól eltérő nemi identitású” személyeknek nevezi a Zöld Baloldal közösséget vállaló Terry Black és Amanda Elstak közéleti szereplőket. A homoszexualitás, transzszexualitás ilyen beállítása nem más, mint egyszerű fasizmus. Függetlenül attól, hogy a kapitalista, konzervatív társadalmakban is betegségként, abnormálisként és degeneráltként kezelik a nem heteroszexuális viselkedést ez fasiszta retorika, amelyet egy magát szélsőbaloldalinak tartó kritikusunk enged meg magának. Egy kommunistának kötelessége a kisebbségekért kiállni, és minden igazságtalan diszkriminációt maximálisan elutasítani, mi ezt tesszük a Munkáspárt 2006-ban, és szexuális irányultság kérdésében nem teszünk különbséget ember és ember között. Vitatkozunk azzal, hogy a Munkáspárt 2006 szemben állna a Thürmer párttal. A Munkáspárt 2006-nak egyetlen közleménye, cikke, akciója, megnyilvánulása nem volt az MKMP ellen – persze a minket érő vádakra reagáltunk. Az is hazugság, hogy a párt az MKMP ellen jött volna létre. A Munkáspárt 2006-ot a Magyar Kommunista Munkáspárt hozta létre tagok kizárásával, egész megyék felfüggesztésével és a bíróság által is igazolt antidemokratikus működéssel. A cikk írója marxistának vallja magát, ám legfőbb hiányossága a mennyiség és minőség filozófiai fogalmának nem ismerete. Az lehet, hogy nehéz évek során a Munkáspárt 2006 tagsága fogyatkozott, ám minőségileg sokkal magasabb fokra ért. A modernitás tekintetében számos területen előreléptünk. Ennek eklatáns példája maga A MI IDŐNK internetes újság, amely számos társadalmi réteget és korosztály képes megszólítani, és nem csak a saját párttagságot, hanem apolitikus személyeket is. Százezres nézettségű videómegosztó-oldalaink vannak. Ezekkel a számokkal bőven magunk mögött hagytuk volna az MKMP-t, ám az ő videómegosztójukat a lázadó ifjúsági tagok egyike egyszerűen törölte a youtube-ról. Immár saját anyagokat saját kamerával rögzítünk (és nem EBP-s milliókból, hanem házi műhelyben, kis kézikamerával). Beindítottuk a szemináriumszerű marxista oktatást fiataljainknak, majd ezt internetes szintre emeltük, ezres nagyságrendben eljuttatva az ideológiai üzenetet a nézőinkhez, olvasóinkhoz. Pereket nyerünk vörös csillag ügyben, és a helyi tiltakozásoknak, akcióinknak köszönhetően képesek vagyunk azokat a médiumokat elérni, amelyeket nem ér el a kormány keze. A Munkáspárt 2006-ról sok helyen jelennek meg cikket, kiadtuk a transform! újságot, és olyan apróságokban is magunk mögött hagytuk a mostohatestvérpártot, hogy van saját pártpólónk, és nem kis mennyiségben kelt el. Persze az értelmetlen számháború nem célunk, a legfőbb, hogy igazunk legyen és helyesen használjuk a Marx és Lenin által leírt kommunista munkásmozgalom taktikáját. A gyalázkodó cikkek helyett inkább az ilyen tartalmú ideológiai esszéket várnánk a másik baloldaltól, ám tőlük ilyent sohasem kaptunk.

Szolidaritás a Munkáspárt 2006-tal

A Maoist Rebel News nevű internetes, munkásmozgalmi tájékoztató csatorna szolidáris a Munkáspárt 2006 harcával a Vörös Csillag legalizálásért. Ezt egy videóüzenetben tudatták velünk és minden nézőjükkel. A Munkáspárt 2006 köszöni a méltató videóüzenetet, azt magyar felirattal elláttuk és megtekinthető videós oldalainkon, az alábbi címen:

http://indavideo.hu/video/Szlidaritas_a_Munkaspart_2006-tal_-_Maoist_Rebel_News

A videó magyar szövegét mi is közöljük:

A munkásmozgalmi szimbólumok magyarországi betiltása

A kapitalizmus igazi fasiszta arca egyre gyakrabban mutatja meg önmagát. A munkásmozgalmi szimbólumok magyarországi betiltásáról beszélek. Ha megjelenítesz egy vörös csillagot vagy sarló-kalapácsot, akkor máris bűnöző vagy és bűnvádi eljárás alá kerülsz. A munkás ellenállás szimbólumai ma illegálisak Magyarországon.

A fasiszta szimbólumok is be vannak tiltva, mint a horogkereszt és az SS rúnák. A munkások elleni fellépés, a kommunisták elleni fellépés nyilvánvaló. A kommunizmust és a munkások harcát ugyanabba a kategóriába sorolták, mint a fasizmus népirtó, rasszista gyűlöletkeltését. Az egész emberiség egységének megteremtését óhajtó eszmének a faji előítéletek hibás ideájával való összemosásával már túl messzire mentek. Ennek a két ellentétes eszmének a hasonlóként bemutatása nem más, mint a munkásosztály elleni gyűlölet megnyilvánulása. Ez a munkásosztály kriminalizálása. Ti, mint munkások alapvetően bűnözővé váltok.

A kommunizmus nem arra törekszik, mint a fasizmus. A kommunizmus kiáll a szabadság, az emberi jogok, a béke, az egyenlőség és a méltóság mellett. A fasizmus elkerülhetetlen következménye a kapitalizmusnak, amely ezek egyike mellett sem áll ki. Az pont ezen értékek kárára termel profitot. Ezért félnek tőlünk, ezért félnek a munkásoktól.

Az emberi jogok eme megsértése ellen kiáll a Magyarországi Munkáspárt 2006. Harcolnak e törvény ellen, amely a szabad politikai véleménynyilvánítás jogát sérti. A pártvezetőiket letartóztatják a rendezvényeiken, akik ezeken az összejöveteleken így nem szólhatnak az emberekhez, ezért a szólásszabadságukat is korlátozták. A Maoist Rebel News szolidaritást vállal a Munkáspárt 2006-tal a fasizmus ellen, amelyet a magyar kormány alkalmaz.

A kizsákmányolás elleni munkásellenállás szimbólumainak betiltása erősen mutatja a kapitalista osztályok félelmét. Ahogy a kapitalizmus világválsága súlyosbodik, és ahogy a recesszió második hullámvölgye közeledik, a társadalomban jelenlévő heves osztályellentétek valósága egyre jobban kifejeződik. Az osztályok egységének hazugságai a "gazdasági túlélés" miatt, vagy a hamis nemzeti érdekek egyre átlátszóbbak. A szimbólumok betiltása a rajtunk uralkodó osztályok törékenységét mutatja. Félnek a munkásoktól és kriminalizálják őket, mert tudják, hogy az idejük lassan lejár. A világ kapitalista rendszereinek ideje mindjárt lejár. Ez csak egy újabb elkeseredett kísérlet egyre több elkeseredett kapitalistától.

Jaj de jó!

Végre valami jó is van számomra a FIDESZ féle rendelkezésekből, törvényekből. Azt mondták ma a tv 1 reggeli híradójában, hogy 2012. január elsejével érvénybe lép az új Alkotmány (nem tudom hirtelenjében mi is az új neve). Hogy ebben mi a jó számomra? Hát az, hogy az ország történetéből törlik az 1945 és 1989 közötti időszakot. Na hurrá! Akkor hogy is van ez? Ha én 1943-ban születtem, akkor két éves voltam 45-ben. Innentől törlés, folytatás 89-től az annyi, mennyi is?

Mostanig 22 év meg az előző kettő, akkor én most 24 éves vagyok. Hát ennél  nagyobb öröm nem érhet! Köszönöm Fidesz! Remélem kortársaim is hozzám fiatalodnak.

Félretéve a tréfát. Ezek után azt kell mondanom, hogy a FIDESZ ötletadói nem normálisak, hogy finoman fejezzem ki magam. Azt képzelik, hogy ők mindenhatóak és visszaforgathatják az idő kerekét? Elvehetik több millió ember fiatalságát, életét? Kedves kortársaim! Kérlek benneteket, bárhogy éltétek meg ezt a törölni kívánt korszakot, ne engedjétek! Mondjuk el az utánunk jövőknek az igazat. Azt is, ami hiba volt és azt is ami sokkal, de sokkal emberibb, haladóbb volt, mint ez a mostani kapitalista virtsaft. Nem értem, miért hallgatnak azok, akik bizonyítani tudják, hogy a szocializmus éveiben a népesség 90 %-a élt jobban, most meg csak 10 %. Gyenge tiltakozás folyik a munkások, bérből élők jogainak szinte teljes megfosztása miatt. Azt mondják, féltik a munkahelyüket azért nem jönnek tiltakozni. Hát akkor nyugdíjas sorstársaim segítsünk mi, barikádra fel és legyünk ott mindenütt, ahol tiltakozni lehet ezek ellen a „háborús bűnösök” ellen. Még mielőtt mindenféle ötlettől vezérelve teljesen elveszik a nyugellátásunkat.

Horváth Mihályné

Válaszunk a gyalázkodásra

Egy nyilvánvalóan álnéven dolgozó, magát kommunistának hívő úriember írt mocskolódó blogbejegyzést a Munkáspárt 2006-ról. Az érvei nem állják ki a valóság próbáját, sőt túlságosan is erőltetett az a stílus, amivel mindenképp bizonygatni próbálja, hogy pártunk az ördögtől való, ez visszájára is fordul, és az írás szinte önmaga paródiájában csap át. A legfőbb tételeit kiemeljük és reagálunk rá.

Első vádpontként az író felrója, hogy retorikánkban is letértünk a „kommunista útról”. Már önmagában a vörös csillag és a sarló kalapács felvállalása ellentmond ennek a feltevésnek, A MI IDŐNK-et sem lapozgathatja túl sokat, hiszen ebben a lapban is számos kommunista hangvételű cikk van. Még egy egyszerű filmajánlóban is kitérünk a marxizmus ismertetésére, nem beszélve az elméleti cikkekről, ahol Marx és Lenin alaptételeit osztjuk meg hétről hétre olvasóinkkal. Sokkal valószínűbb, hogy gyakorlott olvasónkról lehet szó, aki nem akar látni a szemétől. A tudat határozta meg a létét.

A cikkíró feltételezi, hogy a pártunk „megrendelésre” készült. Ez esetben hol vannak az irdatlan pártpénzek? Mert a „megrendelés” pénzbeli juttatással, anyagi előnyökkel jár. Hol vannak a Munkáspárt 2006 vezetők luxusvillái, luxusautói (saját sofőrrel)? Hol vannak a kenőpénzek, amiért eladtuk állítólag a magyar munkásmozgalmat? Az ÁSZ rendszeresen ellenőriz minket, mert nagyon akarnak már találni végre valamit, de minden rendben van a költségvetésünkkel.

Harmadszorra Kiss Bálint elnökhelyettes kilépését próbálja úgy feltüntetni, mint ideológiai szakítást. Kiss Bálint elnökhelyettes a személyét ért támadások miatt lépett ki. Ha valaki ugyanis egy kommunista párt tagja, akkor folyamatosan konfliktusba kerülhet munkaadóival, erről szól a történelem. Kiss Bálint volt, aki feljelentést tett a Nemzeti Őrsereg ellen, ezt követte a Gárda elleni fellépésünk és a következményes feloszlattatása, majd a Jobbik elleni jogi fellépésünk. Ilyen horderejű lépést nem csak a másik kommunista párt, de más baloldali szervezet sem mert meglépni.

„Nem véletlen, hogy a MMP2006 nemzetközi kapcsolatai szinte a nullával egyenlőek.” Itt az író elfelejti, hogy a Munkáspárt 2006 teljes jogú tagja az Európai Baloldali Pártnak, aminek az MKMP már nem. Elfelejti, hogy a MIKSZ, mint ifjúsági szervezet pedig csak azért nem tagja a DIVSZ-nek, mert a Baloldali Front, mint teljes jogú tag ezt megvétózta. Ellenben rendszeres látogatóink a különböző európai kommunista pártok, köztük a moldáviai, amely jelenleg kormányzó párt. Kongresszusunkon pedig képviseltette magát Kína, Vietnám, Venezuela és Kuba nagykövetsége is.

További vád, hogy a hatalmat egy etikai bizottság gyakorolja. Az etikai bizottságnak igen fontos szerepe van egy pártban, de hogy hatalmat gyakorló szerv lenne, az nonszensz. A Munkáspárt 2006 a mostohatestvérpárttal ellentétben nem személyi kultikus alapokon szerveződök, hanem demokratikusan. Ennek része az elnökség, központi bizottság, stb. szervek, beleértve az etikai bizottságot is, hiszen az etikus működést elengedhetetlennek tartjuk. Tapasztaltuk, hogy az MKMP-ben a vezetéssel ellentétes véleményt megfogalmazó szakértő etikai bizottság feloszlattatható, megalázható volt. Mi nem így működünk.

Aztán jön egy taglétszámot feszegető kérdés. Ebben nem mutogatunk újjal a másik pártra, bár megtehetnénk. Mindenesetre az anyagi, életkori, egzisztenciális okok miatt kilépő, vagy éppen a szélmalomharcot nem bíró elvtársaink számáért egyáltalán nem felelősök, akik maradnak és tovább harcolnak, sőt. A Munkáspárt 2006 tagságáról inkább tisztelettel kellene megnyilvánulnia az írónak. Mellesleg a Munkáspárt 2006 az utóbbi időben képes volt új tagokat gyűjteni, alapszerveket létrehozni, és új embereket megszólítani, akik apolitikusak voltak. Fejlődünk az interneten, a videómegosztóink folyamatosan bővülnek, százezres nagyságú nézettséggel, A MI IDŐNK olvasottsága is dinamikusan fejlődik. A rendezvényeinkről, amelyeket szervezünk és amelyeken részt veszünk, saját magunk tudósítunk a „nemzeti média” helyett. Önerőből. Ezzel szemben a Thürmer párt egyszerűen eltűnt a youtube-ról, nyilván a Baloldali Frontból kiszakadó fiatalok egyike egyszerűen letörölte az ott lévő videóikat.

„Hány akciót, rendezvényt és tüntetést szervezett a MMP 2006 a saját neve alatt?”  - a kérdést feltevő író arra céloz, hogy egyet sem. A valóságban országszerte évente kb. 50 és 100 között.

A jól bevált régi vádat is előhozzák, mi szerint mi a kapitalizmust szeretnénk emberarcúvá formálni, nem pedig túlhaladni. Ennek ellentmond számtalan nyilatkozatunk, többek között Vajnai Attila márciusi üzenete a szakszervezeti demonstrációra, amelyben konkrétan az író eme állításának ellenkezőjét fejti ki: http://www.youtube.com/watch?v=uDYuFU5nTB8

Az író azt is felveti, hogy az EBP-hez való csatlakozás a tagság tudta nélkül történt. Ez hazugság, azt számtalan alapszervezeti fórumon ismertették még a csatlakozás előtt. A Munkáspárt 2006 küldöttei a 2009-es pártkongresszuson egyhangúan a csatlakozás mellett szavaztak, tehát szó sem lehetett arról, hogy a tagság háta mögött született volna ilyen alku.

Abban az egyben igaza van az írónak, hogy Marx, Engels, Lenin és Kádár portréi lekerültek a falról... kábé 2 órára, hiszen filmvetítés miatt szükség volt a falra! Utána visszakerültek a helyükre. Ámbár egyszer az is előfordult, hogy a párthelységben vendégeskedő Demokratikus Hálózat tagjai vetítés után sajnos elfelejtették visszatenni azokat, amit néhányan ideológiai szabotázsként értékeltek. Ám erről szó sem volt, csupán rosszindulatú pletyka volt. Marx, Engels, Lenin és Kádár képei ma is a nagyterem ajtaja felett díszelegnek. 

Végül aláírás, ami szintén hazugság. Az író nyilván egykor közel állt a pártunkhoz, mivel olyan dolgokat fordít ki és ferdít el, amelyek a nagyközönség számára nem túl ismertek. Aztán a hangvételből ítélve mélységes személyes jellegű gyűlöletet érez. Hogy miért? Nem érdekel. De állunk elébe. 

Rákosit a Dunába?

1956-ban a pesti megtévesztett fiatalok és csőcselék egyik kedvelt jelszava volt a „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba”. Ma is tanítják a középiskolákban, hogy a tömeg ezt skandálta, azonban ez roppantul megtévesztő, és a valóságot alapjaiban elkeni. A jelmondat ugyanis 50 év távlatából megtévesztő, kimondhatjuk joggal: szándékosan. A kommunista hisztériakeltés csúcspontján vagyunk, és ez a tendencia nem lefelé fog ívelni, hanem még felfelébb. Egyre csak terjed a Rákosi féle diktatúra és a Kádár-korszak összemosása. Összemossák a sztálinizmust a kommunizmussal, csak hogy minket, a jogainkért küzdő dolgozókat lejárassák. Ez a jelmondat pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy azt az érzetet keltsék, vagyis szándékosan megtévesszék a történelemben járatlan fiatalokat. Konkrétan pedig ez a jelmondat azt feltételezi, hogy van egy hatalomban lévő Rákosi, akit el kell távolítani, és egy Nagy Imre, aki érdemes a kormányfői posztra. Magyarul a sztálinista diktatúrát demokratikusabb iránnyal kell lecserélni. Ez eddig rendben is lenne, mi is azon az állásponton vagyunk, hogy a diktatúra helyett demokráciára van szükség, de 1956. október 23-án a Rákosi diktatúrának már nyomai is alig voltak. Egy két funkcionárius volt csak az akkori érából hatalomban, na meg persze egy borzasztó Sztálin szobor. A desztalinizáció ugyanis Sztálin halálával azonnal megkezdődött a Szovjetunióban, politikai foglyokat engedtek szabadon, az ártatlanul elítélteket rehabilitálták, megkezdődött a Gulág-rendszer felszámolása, felelősségre vonták a törvénytelenségekben részt vevőket, a párt hivatalosan elítélte a személyi kultuszt. Magyarországon Rákosi kicsit tovább maradt hatalomban, így a desztalinizációs folyamat is késett, ám 1956 októberére már itt is rehabilitálták az ártatlanul kivégzetteket, többségében legjobb elvtársainkat, eltávolították a diktatúra haszonélvezőit, Péter Gábor, Farkas Mihály börtönben ült, Rajk Lászlót újratemették. A főgonosz Rákosi pedig már rég nem volt a hatalomban, sőt október 23-án már az országban sem, hiszen rég száműzték a Szovjetunióba. Így, amikor a tömeg október 23-án a Dunába kívánta Rákosit, azt teljesen feleslegesen tette, hisz képletesen az ő hajója már elúszott. E jelmondat így az utókor fiataljaiban rossz képzetet társít az ellenforradalomhoz. Valóban történt forradalom 56-ban, de az a Rákosi-klikk eltávolítása volt, nem pedig október 23. A mai hatalom a kettőt szándékosan összekeveri, beállítva az ellenforradalmat, mint a szabadságért való harcot a diktatúra ellen. Valójában ezt a kommunista párt már véghezvitte, sokkal előbb. Október 23-án a diktatúra már nem létezett, nem mondjuk, hogy nyomaiban sem, hiszen még a Sztálin szobor is ott éktelenkedett, ahol nem kellett volna. Azonban sokat jelent, hogy 56 után a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ezt a szobrot nem állította helyre. És végül azt se felejtsük el, hogy 1956-ban járunk, csak 11 évvel a koncentrációs táborok felszabadítása és a zsidók sorozatos Dunába lövetése után. Ekkor a „Dunába” jelszónak sokkal nagyobb hangsúlya volt, mint manapság, pedig ma sem fukarkodnak a neonácik a Dunába lövetést felemlegetni, ha olyannal találják szemben magukat, akiknek velük szemben igazuk is van.

Vakcina mánia

Az emberiség messiásaiként kellene ünnepelni azokat a tudósokat, akik eredményeket értek el az antibiotikus terápia és a vakcinológia területén. Azonban ez utóbbi területet többféle támadás is éri mostanság.

Az egyik a szélsőjobboldali kritika. Ők egyfajta kapitalizmus kritikából indulnak ki, amelynek része természetesen mindenféle nemzetvesztő összeesküvés elmélet, amely legenyhébb kifejezéssel élve is elmebetegség. Szerintük a zsidók, vagy ki tudja, milyen titkos társaságok azért termelik a vakcinákat, hogy a magyarság immunrendszerét rombolják, ez által leigázzanak bennünket. Ostobaság a köbön. Ez az anti-vakcina propaganda természetesen azon ártatlanok életébe kerül, akik nem adatják be ezeket a termékeket maguknak. És mindezt a felelőtlen, fasisztoid propaganda miatt. A szavazatért mindent.

A vakcinák másik kritikája most pont a liberális média felől érkezett. A félelemgyár – azaz a média - ugyanis gyártja a mindennapos esti horrort. Jelenleg egy kisfiú történetét, aki a beoltás után lebénult. Guillen-Barré szindróma. Elég rosszul hangzik. Egy lebénult kisgyerek ugyanis elég hatásos fegyver a dolgozók félelmének növelése érdekében. És a Guillen-Barré szindróma valóban ezt is csinálja, ebben nem hazudtak. A vakcina ugyanis aktiválja az immunrendszert és néha ez a felfokozott immunválasz a saját szervezet idegrendszerének sejtjeit is megtámadhatja, bénulásokat okozva. Ugye milyen szörnyűségesen hangzik? Hát nem az! Ugyanis a Guillen-Barré csak átmeneti állapot. A páciens átmenetileg bénul le, és teljesen meg is gyógyul. Maradványtünetek nélkül. Erről azonban a híradóban már nem tesznek említést. Érdemes nézők millióit sokkolni ilyen rémmesékkel? A kapitalisták számára igen. Érdekel bárkit az a sok halott, aki a vakcinától való félelem miatt mellőzi azt, és mégis elkapja a betegséget, amely a halálát okozhatja? A nagytőkéseket ez sem érdekli. A profitért mindent.

 A félelemgyár ez esetben kétélű fegyver volt. Ugyanis a gyógyszergyárak számára kiesést okoz a vakcinák veszélyességének firtatása. Másik oldalról viszont a félelem erősítése nagyobb fogyasztást eredményez az élet más területén. A félelemipar jelen van a médiában, kizárólag a fogyasztás növelése érdekében. Ha nincs jövő, csak a jelen és a fogyasztás van. A kapitalista számára a legrosszabb, ha a munkás spórolásba kezd.

Támadás a budai turul ellen

Szeptember 11-én egy néhány fős csapat, lelkes baloldali aktivisták bewépézték (WC-papírral körbetekerték) és szemeteszsákot húztak a turulra. Nem titok, hogy a mi embereink voltak. Nem titokban, nem az éj leple alatt, nem névtelenül cselekedtek, hanem arcot és felelősséget vállalva. Ellentétben a másik politikai oldallal, akik képviselői igazolványok mögé bújva próbálkoznak megúszni a kis ügyeiket.

 

Miért pont a turul szobor?

A budai turul szobor nem véletlen célpontja a hazai antifasizmusnak és nem véletlen gyülekezőhelye a hazai neofasiszta alakulatoknak (MIÉP, Jobbik és más neonáci szervezetek). A szobor helyén egy a háborúban elhurcolt embereknek emléket állító emlékmű állt. A környékről ugyanis nagyon sok zsidót hurcoltak el haláltáborokba. A jobboldali önkormányzatoknak az ilyen baloldali emlékművek szúrják a szemüket, ezért mindent elkövetnek, hogy saját politikai propagandaszempontjaik szerint a saját képükre formálják a fővárost, sőt minden egyes magyar várost és falvat. Az emlékmű turulosítása egyértelműen egy antifasizmus elleni (=fasiszta) politikai cselekedet volt. A hazai antifasiszta alakulatok ezt szóvá is tették. A reakció is lépett. A szélsőjobboldal egyből gyülekezőhelyévé tette meg az emlékművet.

 

Miért a szélsőjobb gyülekezőhelye?

Két válasz lehetséges, de csak egyikük a helyes. Emese, Álmos anyja anno álmában egy turulmadarat látott. A másik pedig, hogy a turulmadár a Horthy korszak fasisztáinak komoly jelképe volt. A szélsőjobboldali fasiszták agyában valószínűleg nem Álmos vagy Árpád apánk fordul meg a szoborra pillantva, hanem inkább valami zsidóalázás. Párhuzamba állítva az árpádsávval, melyre rácsodálkozva biztosan nem az Árpád-házi királyokra asszociál a primitív agyuk, hanem a holokauszt borzalmaira, amelyeket ők helyesnek és követendőnek találnak. Lám, egy legális szimbólum is lehet kirekesztő. Szemben ott a Vörös Csillag, mely illegális szimbólumként is lehet a társadalomra teljesen ártalmatlan, mint ahogy például mi használjuk.

 

Nemzetellenes cselekedet?

Nem. Fontos megemlíteni, hogy ez az akció csak is kizárólag a budai turulszobor ellen szólt. A tatabányai példányt nem bántjuk, mert ott nem egy világháborús emlékművet szentségtelenített meg a hatalom politikai okokból, csupán egy legendákban szereplő madarat ábrázolnak.  Fontos adott kontextusban értelmezni a dolgokat. Erre bizonyos neonáci média képtelen lesz, és nemzetellenes cselekedetnek fogja beállítani a dolgot. Képmutatás lesz. Ők ugyanis Emese álmával fognak érvelni, miközben a zsidók kiirtására fognak gondolni.

 

Újra hazudik a neonáci nethuszársereg

A kurucinfo, hunhir stb.. szennycsatornák azonnal a nemzetellenes károgásukkal árasztották el a netet. A kirekesztő, fasiszta stílusonjegyekkel élve a szövegek erőszakosak, törvényellenesek és legfőképpen hazugok voltak. Többek között azt terjesztették, hogy az akcióra az éj leple alatt került sor. Épp ellenkezőleg, az aktivisták vállalva arcukat és szerepüket délután kezdték meg az akciót. Az alábbi kép is bizonyítja, hogy sötétedés előtt már kész volt a mű.

600 ezres alap a képviselőknek

A fő kérdés, jár-e egy képviselőnek 600 ezer forint? Adott körülmények között igen. Ha a népet szolgálja, jól végzi a munkáját, miért is ne, talán több is? De a marxizmus mindig figyelembe veszi az adott körülményeket, szóval a mai helyzetben nem jár.

Nem a népet szolgálják
A parlamenti képviselők a mandátumukat csak formálisan kapják a néptől, valójában a tőkés érdekeltségeknek megfelelően zajlik egy-egy több milliárd forintos kampány. Ilyen kampányösszegekkel a tisztességes pártok nem képesek versenyezni. És ez csak a kampányra vonatkozik, nem beszéltünk a szintén milliárdos nagyságrendű médiabirodalmakról, melyeket szintén nagytőkés érdekeltségek tartanak fenn, és ahova a nép halandó fia be sem teheti a lábát, köztünk pártunk sem. Az úgy nevezett demokráciában így a pénz nélküli pártok igaza nem tud szembeszállni a magukat már jól megtömött szervezetek hazugságkampányaival. A kapitalizmus a saját médiáján keresztül cenzúrázza azt az információmennyiséget, amelyből a szavazópolgár majd választ... mivel csak rossz információt kap, a választása is mindenképp a tőkének fog kedvezni. Ennél fogva ma a Parlamentbe a nagytőke képviseletén kívül senki nem juthat be.

Megfelelő gazdasági körülmény
Mondhatnánk, nem jók a gazdasági feltételei annak, hogy a képviselők ennyi pénzt tegyenek zsebre. Ez persze nem lenne igaz, mert jók annyira a gazdasági körülmények, hogy akár minden állampolgár ennyit zsebre tehessen. Itt a szándékon van a hangsúly. Ugyanis az 1%-os nagytőke nem hajlandó a javak 99%á-ából akár csak egy cseppet sem feladni. Önmagában a gazdasági körülmények alkalmasak ilyen szintű kiadások fedezésére.

Nem igazságos
Szintén fő indok, hogy egy képviselő ne keressen extrémen többet, mint a minimálbér. Semmiképp sem többet, mint közalkalmazott értelmiségiek (tanárok, orvosok). Márpedig ma emberek képtelenek megélni fizetésükből, a becsapott hitelesek képtelenek fizetni adósságaikat. Ilyen történelmi helyzetben egyetlen politikusnak sem kellene 600 ezer forintot keresnie, de a harmadát sem. Ez igaz lenne a mi pártunk politikusaira is, amennyiben kormánypozícióban erről dönthetnénk. Reméljük egyszer majd a közeljövőben így lesz. Önnön is múlik.

Joggal a Jobbik mellett

avagy hogyan vágjunk fát magunk alatt

Maga alatt vágja a fát, mondja a népszerű közmondás. Azonban kicsit nehéz elképzelni vizuálisan, hogy valaki ténylegesen kivág maga alatt egy fát. Ilyen bizonyára még nem történt, így a szólás megalkotója nagy fantáziával és kifinomult absztrakt gondolkodással rendelkezhetett. Ha a XXI. században kellett volna megalkotni a mondást arra a szituációra, hogy valaki magát jó nagy zűrbe keveri, akkor bizonyára, a „szívatja magát, mint Jobbik a facebookon” szállóige terjed el.

Három lelkes antifasiszta, Vajnai Attila, Nyári Zsolt és Kende Péter ugyanis vállalta, hogy egy jogi eljárás keretében nekimegy a hazai neonácizmusnak. A kísérlet támogatói a facebookon rögtön létrehozták a Joggal a nácik ellen, és a Joggal a Jobbik ellen csoportot, amely hihetetlen gyorsan ezres nagyságrendűre duzzadt. (Legutóbbi adat szerint 2500 fő). Lassan jött a fasiszta válasz, a Joggal a Jobbik mellett, amelyet személyesen egy Jobbikos parlamenti „honatya” jegyez. Mi is figyelemmel kísérjük az ellentábor tevékenységét, és amit láttunk, az megdöbbentő volt.

Tudtuk, hogy a Jobbiknak két tábora van: egy polgári, burzsoá, nyerészkedő álértelmiség, akik a jó pénz reményében meglovagoltak egy hullámot, megkockáztatjuk, akár lehet valakinek olyan csekély érzelmi intelligenciája, hogy esetleg tényleg hisz abban a sok zagyvaságban, amit állít. A másik társadalmi réteg pedig maga a lumpen. Azaz egy züllött osztály, amely híján van az alapvető intelligenciának, gondolkodásnak és akár minden gonoszságra rávehető néhány falatért. Ennek a rétegnek a kitermeléséért a kapitalizmus első sorban a felelős. Leszegényített rétegek, akiknek semmijük nincs, csak hitelük, erkölcsiséget nem tanulhattak, az iskolákból kiestek, normális oktatást nem kaptak, vagy már mindent elfelejtettek a népi kultúrából. Ez a társadalmi réteg roppantul elkeseredett és fogékony a nácizmus ordas eszméire. Sokuknak lehetővé teszi a rendszer, hogy az internet fogyasztóivá váljanak (a tömegkommunikáció agymosásának elősegítése a kapitalizmus alapvető érdeke). És ezek az emberek kommentelnek is ezerrel, szerte az interneten, elárasztva a borzalmas őrültségeikkel és primitív erőszakos kirohanásaikkal a világhálót. Köztük a Joggal a Jobbik mellett csoportot. A holokauszt tagadása mindennapos. Videók, hozzászólások, nem is kevéssé feltűnően, vagy titkolva, hanem nagytotálban, nyíltan. Persze minden ember azt kommentel egy oldalra, amit akar, de itt számos adminisztrátor működik, akiknek az lenne a dolguk, hogy az ilyen szélsőségesen jobboldali törvénytelenségeket eltávolítsák. De nem teszik, sőt még tetszik is nekik. És mivel egy jobbikos képviselő oldala, maga a jobbik is felelős az ott található tartalomért. A holokauszttagadáson túl számtalan erőszakos hozzászólás, hitlerista megnyilvánulás, nyilas szimbolika, kirekesztő hozzászólás található: zsidózás, cigányozás, Sieg Heil!-ezés, stb.. Akad persze néhány adminisztrátor, aki ezekért szól, de nem távolítja el. Tehát hallgatólagosan eltűrik ezeket a megnyilvánulásokat. A szólás persze nem azt jelenti, hogy elmarasztalnák Adolf Hitlert, csak felkérik az illetőt, hogy ne itt hitlerkedjen, mert az rossz fényt vet a csoportra, tehát kizárólag a marketingérdek motiválja a moderálást, nem a politikai meggyőződés. A Joggal a Jobbik mellett oldal anyagait persze – mint a neonácik minden működését – dokumentáljuk, és ha törvénysértést találunk, az máris megy az ügyészségre. Megjegyezzük, ez nem a Munkáspárt 2006 és barátainak munkája kellene legyen, hanem Magyarország hatóságainak, rendőrségtől ügyészségen át, magával a miniszterelnökkel és köztársasági elnökkel bezárólag. Nyilván nekik fontosabb dolguk van... bebetonozni hatalmukat a határon túli szavazatokkal. 

Nem! Nem! Soha!

A józan ész azt diktálná, hogy kilencven esztendő elteltével szordínóval kellene kezelni a trianoni kérdést. Ha emlékezünk is az eseményekre, inkább a tanulságokat kellene belőle levonni és nem a revízió illuzórikus álmát dédelgetni. A tanulságokat: miért lépett be Magyarország az első világháborúba, miért akartak a nemzetiségiek elszakadni hazánktól, mit kellett volna tenni legalább a részleges revízióért?? Hiba az itthoniakkal elhitetni, miszerint a kérdés időszerű, s annak megoldása gyógyír lenne magyarjaink minden nyavalyájára. „Csonka-Magyarország nem ország” Pedig az elmaradott Erdély nivellálásának súlya alatt összeroppanna az anyaország. Vagy talán a gyarmatszerzés, az extraprofit bezsebelése hajtja derék burzsoáziánkat? A „történelmi” Magyarország urai, a „boldog békeidőkben” kizsigerelték az akkori Felvidék és Erdély szerencsétlen népét, amely elkeseredettségükben, “kitántorgott” Amerikába. „Meggyőződésem, hogy a „visszacsatolt” területek kétkezi dolgozóinak sorsa ma is ugyanez lenne. Az urak pedig egy megnagyobbodott ország élén (ma még csak) egy középhatalom pózában tetszelegnének. Súlyos felelőtlenség kitenni az országot egy háborúnak s egy második Trianonnak, mely még annyit sem hagyna meg országunkból, melyet az első meghagyott. Ez a nagyzási hóbort tökéletes összhangban lenne a „szent korona” szimbolikájával, de összhangban Orbán Viktor beteges becsvágyával is. A miniszterelnök be akarja írni magát a magyar történelembe. Biztosíthatom, néhány sor erejéig benne lesz!

Az irredentizmus szellemében Martonyi János külügyminiszterünk minap az alábbi kijelentést tette: „Nem mondhatunk le, és soha nem is fogunk lemondani a határon kívüli magyarsággal való egységről, a nemzetegyesítés gondolatáról”. Gróf Apponyi Albert plagizálása!

Bizony Isten megnyugtató ezt hallani. Munkánk, lakásunk, kenyerünk nem lesz, de keblünkre szoríthatunk 2 millió magyart (ha internacionalisták vagyunk, ezen kívül több millió románt, németet, stb.). Kell-e ennél nagyobb ajándék az itthoniaknak? Ez a távlat visszafog bennünket, hogy az utcára menjünk az áldott kormány népnyomorító gazdaságpolitikája ellen. És hogy örömünk még ennél is nagyobb legyen, vigasztaljon bennünket az, miszerint vezetőink nagy erőkkel dolgoznak a nagybirtok visszaállításán, a csendőrség megszervezésén, a BTK szigorításán, a királyság intézményének restaurálásán. Íme, a szent koronatan, a Regnum Marianum feltámad poraiból, hogy egy Istenáldotta feudalizmus ismét birtokába vegye szerencsétlen hazánkat. Meg kell elégednünk azzal a tudattal, hogy nincsen jövőnk, csak múltunk van. S ha ezt a magyarság el tudta viselni ezer évig, a világvégéig tartó újabb ezer év már sétagalopp lesz.

Hegedűs Sándor

A nép éhezik, a kormány pedig úszik a luxusban

Sokan – politikai ellenfeleink – már javában üvöltözik a „demagóg” jelzőket ránk ezért a kezdőmondatért, de hát tudomásul kell venni, ilyen a világ. A demagógia a nép ámítását jelenti. Az ámításban pedig benne van magának a szent igazságnak valamiféle torzítása, például, amikor a jobboldaliak kiállnak és azt mondják, hogy mi magyarok mindenkinél jobbak vagyunk és ez a leggazdagabb, legszebb ország. Sokan szeretnék, ha így lenne, ezért el is hiszik. A kormány gépkocsi-flottájára elköltött 600 millió forint azonban maga a kézzel fogható tényhalmaz, a valóság. Az éhezés szintén a valós. Ennél fogva ennek igazságosságának feszegetése nem demagógia, mielőtt önjelölt baloldaliak ilyen vádakkal illetnének.
Magyarországon gyermekek ezrei éheznek, és ilyen összegekből jelentősen növelhető lenne az életszínvonaluk. (600 millió forint elosztva 10.000 gyermekkel, az fejenként 60 ezer forint, amiből nagyon sok élelmiszer finanszírozható.) Álláspontunk szerint ilyen kiadásokra semmi szükség nincs.

Ellenvélemény: De a képviselőknek ideje pénz, ezért gyorsan kell egyik helyről a másikra jutni.
Ez önmagában igaz, de minden ember ideje pénz, még ha nem is végez olyan fontos munkát, mint az ország irányítása. A főutakon azonban a megengedett sebesség 90 km/h, autópályán 130. Persze lehet megszegni a korlátozást, és ezzel veszélybe sodorni másokat, és a képviselőt önmagát. Lásd Toller László esete, Pécs polgármestere a balesete után, hosszas kórházi kezelést követően hunyt el.

Ellenvélemény: Szükség van ezekre a kocsikra, mert a képviselők biztonságát óvni kell a merényletektől.
Annak idején elterjedt a legenda, hogy Fidel Castro, akit a CIA számtalanszor próbált meggyilkolni (ezért mikor áll valaki már bíróság elé?) golyóálló mellényt hord. Az USA-ba látogatása alkalmával óriási kockázatnak volt kitéve, és egy riporter pont ekkor kérdezett rá, hogy igaz-e a pletyka a golyóálló mellényről. Erre Fidel szétgombolta az ingét, és megmutatta csupasz mellkasát, bizonyítva, hogy egy vezető, ha népszerű, nem fél ilyesmitől. A kabinet is inkább jobban tenné, ha nem zsákmányolná ki olyan szinten a népét, hogy annak veszélyes elemei ellene forduljanak. Arról nem is beszélve, hogy a köztársasági őrezred a járgányok bemutatása alkalmával túl részletesen elemezte azok biztonsági elemeit, amivel nagyon sok fejtörést spóroltak meg egy esetleges merénylőnek, aki már tudja, milyen fegyverrel hova kell lőnie ahhoz, hogy komoly kárt csináljon. A szakma már csak a fejét csóválhatja.

Ellenvélemény: De a képviselőket óvni kell a balesetektől.
Ez is igaz, minden embertársunk biztonsága sokat ér. Azonban ezt nem 6 milliós luxusautók vásárlásával kell megoldani, hanem a közlekedésbiztonsági szabályok betartásával. Ráadásul 10 ezer éhező gyermek egészsége szintén fontos, és ilyen összegekből sokkal hatékonyabban orvosolható. Hiszen egy luxusautó feltételesen védi csak az utasait. Arnóth Sándor és Toller László is ilyen kaliberű luxusautó-balesetben vesztették életüket. Azonban a gyermekétkeztetési program feltétlenül biztosítja a gyermekek egészségnövelését. Ráadásul ezek a luxusautók arra is vannak tervezve, hogy a képviselőt két fontos programja között 170-nel furikázzák, ilyen sebességnél pedig teljesen mindegy, milyen a karosszéria és a légzsák.

Ellenvélemény: De országimázs.
Így van, ebben is igazat adunk, egy külföldi befektető, ha látja, hogy a kormány milyen elegáns autókkal közlekedik, akkor bizonyára nőni fog a bizalma az országban. Pláne, ha még élvezheti is a kényelmét ezeknek a csodáknak. De nyomban meg fog változni a véleménye, mikor a pesti dugóban majd egy karonülő gyermekkel fog bekopogtatni hozzá egy hátrányos helyzetű asszony alamizsnáért könyörögve. De elég lesz csak megnézni a híradásainkat, elolvasni A MI IDŐNK újságot és máris tiszta lesz a kép számunkra is.

És hogy miért nincs szükség legfőképpen ezekre az új Skoda Superb típusú luxusautókra?
Mert már van luxusautóból egy rakás. 97 darab, amelyet mind leselejteznek és bontási áron eladják őket.

 
Keresztények és kommunisták

Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy keresztény szervezetek tendenciózus támadást kezdtek indítani a kommunizmus ellen. Ez egy kis sziget a nagy antikommunista agymosó kampányban és hisztériakeltésben, amely része a hazánkban dúló kulturális ellenforradalomnak. És természetesen nem csak Magyarországon, de nemzetközileg is működő tendenciáról van szó. Mintha előre lebeszélték volna, valami keresztény konferencián a taktikát. A taktika pedig egyszerű, a kommunizmust minden erővel össze kell mosni a sztálinizmussal, majd ezt az ideológiai katyvaszt egy lapon emlegetni a hitlerizmussal, máris dehonesztálva van a munkások jogaiért és jólétéért küzdő mozgalom, amelynek nem hogy köze nincs a sztálini népirtásokhoz, de maximális szinten demokratikus is. Magyar téren ez különösképpen igaz, hiszen a Munkáspárt 2006 céljait és saját működését tekintve is demokratikus párt, szemben olyan képződményekkel, amelyek nevében csak díszként szerepel a demokrata jelző.

A KDNP ideológiai barbarizmusával már többször találkoztunk, és pont mind a már leírt taktika szerint jártak el. Az első akciójuk, amiről annak idején A MI IDŐNK is beszámolt egy nyilatkozat volt, amelyben a pécsi alapszervük neheztelt Szili Katalinra, aki  elfogadta a Munkáspárt 2006 támogatását, idézve: „egy olyan pártét, amelynek a kommunizmus 100 millió áldozata nem jelent semmit, talán csak statisztikát, átvéve Sztálin felfogását.” Erre az ostoba kirohanásra mi is reagáltunk.

Aztán szintén a „kommunizmus áldozataival” jöttek elő több előadás keretében. Aztán elértünk végül a múltkori Ribbentrop-Molotov paktum napi megemlékezésen történt szándékos összemosásig, amelyre személyesen Vajnai Attila reagált.

A kommunizmus és a kereszténység alapjában véve emberbarát, humanista eszmék, közös sorsuk, hogy mind a kettőt felhasználták, kihasználták olyan elemek, amelyek csupán a hatalom hullámait meglovagolva önző érdekből cselekedtek ezen eszmék nevében, ezen eszmék szimbolikáját használva. Sztálin és Torquemada e szempontból hasonlóak. Ha valaki politikával, társadalomtörténettel, erkölccsel foglalkozik, akkor tudnia kell különbséget tenni az eszme és az eszme nevében való visszaélések között. Ehhez szükség van alapvető intelligenciára és jó szándékra. A KDNP-ben egyik sincs meg. A Munkáspárt 2006 képes különbséget tenni a dél-amerikai papság között, amely nap mint nap küzd az elnyomottak érdekeiért és a pedofil papok között. Ha a KDNP ostoba a sztálinizmus és például a zapatizmus között különbséget tenni, az az ő szellemi szegénységük. Más kérdés, hogy szándékolt az összemosás, és eszük ágában sincs különbséget tenni. Biztosak vagyunk benne, hogy óriási fenyegetésként élik meg, ha kiállunk a demokrácia és az emberi jogok védelme ellen, és ezredszerre is elítéljük a sztálinizmust, mert a KDNP-nek nem ilyen kommunista ellenfélre van szüksége. Nekik egy nagyon jól támadható sztálinista párt kell, amely kirekesztő, Gulágokat akar, Sztálin képek vannak a pártházaiban, erőszakos, demagóg és bigot „baloldali”. Sajnos ilyen párttal mi nem szolgálhatunk a KDNP számára, meg is próbálnak minket annak hazudni. Miért is ne tehetnék meg? A médiafölény a kezükben van.

Egy bűnt követnek csak el, pont ők azok, amit annyira támadni akarnak bennünk. Ők az antidemokratikus fideszbarát párt, amely nem a szegények érdekeit nézi, hanem a nagytőkét szolgálja. Nem a dolgozó bárányoknak akarnak jót, hanem királyszimbólumok alatt építik az új feudalizmust az új arisztokráciával karöltve. Ha vissza akarunk mutogatni a történelembe, ők azok, akik anno megáldottak a háborúba indulók puskáit, és manapság is ők áldják meg a szélsőjobb paramilitáris szervezetek zászlóit. Ők gerjesztik a rasszizmust, antiszemitizmust és egyéb emberellenes nézeteket. És legfőképp a vallással ők testesítik meg a szellemi elnyomást. A céljuk, hogy a dolgozók semmiképp ne váljanak forradalmivá, és birkanyájat csináljanak a munkásokból.



A kormánypárt hülyeségeket beszél...

Ha egy kapitalista bajban van, azonnal ujjal kezd mutogatni a „gonosz komcsikra”. A tőkések által okozott világgazdasági válság kellős közepén vagyunk. A tőkéseket kiszolgáló kormány megszorító politikával a szegényeket, azaz a lakosság 90%-át sarcolja. Ennek a folyamatnak kizárólag a marxista szervezetek tudnak véget vetni, mint a tőkés rendszer természetes ellenségei. Természetes, hogy a kormányzati propaganda minden eszközzel baloldalra rúg, legyen az Ságváriról elnevezett utca, vagy a Strassburgi Emberi Jogi Bíróság döntése.

A diktatúrák áldozataira emlékeztek Budapesten, a Terror Házánál, ahol többször elhangzott a kommunista diktatúra paradox kifejezése. A diktatúra egy államforma, a kommunizmus pedig államnélküli társadalom, tehát nem lehet államnélküli társadalomnak államformája. Mellesleg kommunizmus a világon még sehol nem létezett. Nyilván, a kommunizmus nevében elkövetett bűncselekményekre gondoltak, amihez a nemzetközi munkásmozgalomnak és kommunista pártoknak nemhogy semmi közük nincs, de világszerte elítélik.

A cél mégis egyértelmű a tőkéseket kiszolgáló kormányzat számára, egyenlőségjelet tenni a szocializmus és a fasizmus közé, ezzel lejáratva a válságra és az emberek gondjaira valós alternatívát nyújtó szervezeteket.

Rétvári valószínűleg sosem olvasott Marxot, ezért is mondhatta, hogy „a kommunizmus tagadja az emberek alapjogait, az élethez való jogot.”

A Munkáspárt 2006-ra is konkrét utalás történt a megemlékezésen. Mint mondta, azt gondolták, amikor elindultak az eljárások, hogy mindenki számára ugyanúgy a diktatúra jelképe a vörös csillag, mindenkinek ugyanazt a szörnyűséget jelenti a kommunizmus, és senkinek nem kell elmagyarázni, hogy ezen jelképek jegyében mennyi borzalmat követtek el Közép-Európában. Azt mondta: a magyaroknak sajnos csalódniuk kellett néhány évvel ezelőtt, amikor Strasbourgban felmentették azokat, akiket Magyarországon elítéltek. Rétvári egyben történelmi és politikai analfabétának titulálta az emberi jogi bíróságot és az egész nyugatot, mondván: „nem várhatjuk el a nyugat-európai népektől, hogy pontosan ismerjék a kommunizmus rémtetteit”. Valószínűsítjük, hogy az emberi jogi bíróság több száz szakértőjének több fogalma van az emberi jogokról és a vörös csillagról, mint a KDNP-s politikusoknak.

Vajnai Attila később az MTI-nek reagálva azt mondta: visszautasítja Rétvári Bence kijelentését, amelyben "lényegében megkérdőjelezte a strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletét, és kísérletet tett arra, hogy összemossa, azonosítsa a szocializmus eszméi iránt elkötelezett, demokratikus gondolkodású embereket a fasiszta nézetekkel". A Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, az Európai Baloldali Párt elnöki tanácsának tagja szerint ha a kormány nem határolódik el az államtitkár kijelentésétől, akkor azt a Magyarországi Munkáspárt 2006 úgy értelmezi, hogy a magyar kabinet nem fogadja el a strasbourgi bíróság ítéleteit - mondta, hozzátéve, hogy a Magyarországi Munkáspárt 2006 a szervezeti szabályzatában is rögzítette a munkásmozgalmi jelképek használatát, és ha a kormány vagy bármely szerve gátolni fogja a pártot abban, hogy élhessen alapvető emberi jogaival, akkor a megfelelő nemzetközi fórumokhoz fog fordulni.

Vajnai Attila az AMI kérdésére válaszolva elmondta, hogy az egyre súlyosabb gazdasági válság enyhítése is csak radikális baloldali fordulattal érhető el, lényegében valódi alternatívát a marxista elemzésen alapuló gazdaságpolitika adhat. A jobboldalnak, a rendszer fenntartásában érdekelt pártoknak nincsenek érdemi válaszaik. A globális kapitalizmus a csőd szélére jutott. Ezért félnek a marxista, rendszerkritikus pártoktól, ezért próbálnak erőszakos eszközökkel elhallgattatni minket.

Fontos még megjegyezni, hogy a tudományos szocializmus megvédése mellett képeseknek kell lennünk az újfasizmus elleni összefogásra. Előbb meg kell őrizni a polgári demokráciát a fasizmus fenyegetésével szemben, hogy aztán demokratikus eszközökkel, a társadalom többségének érdekében meghaladjuk az elavult rendszert.

Mellesleg reméljük a szeptemberi évfordulós nácik és kapitalisták között megkötött Müncheni Egyezmény kapcsán megemlékeznek a kapitalizmus és a fasizmus 1000 millió áldozatáról. Csak a különbség, hogy a kapitalizmus és a fasizmus között komoly rokonság van. Ráadásul az eszme és a bűnök között is direkt kapcsolat van, ellentétben a kommunizmussal.





Erőszakos jobbosok és médiájuk



A HírTv szélsőségesen jobboldali médiában elhangzott, hogy Gergényi Péternek főbe kellene lőnie magát. A csatorna nem szégyellte a mondatot, azt a beharangozókban ismételve sokszor beadták. Ez lenne a keresztény-polgári erkölcs? Végletekig erőszakos megnyilvánulások és tettek, helyi szinten és világszinten is. Mindez leöntve valami polgári kultúrmázzal, öltönyökkel, egyenes derékkal, szépen fésült hajakkal, nyelvtanilag helyes artikulált színészi beszédmodorral, ékszeres giccsel és arisztokrata kiállással. Az átlag jobbos ilyennek képzeli el vezetőit, megmondóembereit, és ezek így is viselkednek. Azonban az álarc mögött ott a rohadás. A Civil kaszinó műsor szereplői testesítik meg a fidesz agymosásában az ideálpolgárt. Szerintük a „polgár” a köznyelvben jómódú középosztálybeli dolgozót jelent, pedig nem az. Ők is a munkásosztály elnyomásában részt vevő miniburzsoáziává fejlődtek. Nincsenek termelőeszközeik, nem zsákmányolnak ki senkit, de részei a munkásellenes tevékenységnek és a jobboldalhoz köthető degenerált ideológiák terjesztéséhet (nacionaluizmus, revizionizmus, sovinizmus, militarizmus). Ezek rohadt eszmék, csak leöntötték őket a polgári, sármos mázzal. Ezek az emberek nem végeznek olyan kemény munkát, mint az átlag magyar melós, mégis ők szakítják a nagy lóvét. Miért? Mert szerencsésen olyan szakmát választottak, ami ma jövedelmez: színészek, újságírók; vagy pedig a hatalom kiszolgálói. Ez a polgári erkölcs. Az említett mondatról nem is beszélve. Öngyilkosságra bujtanak fel embereket, és erre büszkék is. Mi tiltakozunk az erőszak eme megnyilvánulásai ellen. Különösképpen megdöbbentő, hogy ezek az emberek ugyanakkor mutogatnak a baloldalra, felemlegetve a „kommunizmus” azon „bűneit”, amiért a kommunizmus eszméje egyáltalán nem felelős, ráadásul ezt pont azok a kapitalisták teszik, akik ideológiája 1000 millió ember halálát okozta, és amiért a kapitalizmus ideológiája felelős. A kapitalizmus nem működhet a piacok és a profitok expanziója nélkül, ez pedig nem működhet embermilliók meggyilkolása, megnyomorítása és kizsákmányolása nélkül. A kommunizmus viszont nem működhet a nevét kihasználva terrorista diktatúraként, hiszen ezek a próbálkozások szerencsére elbuktak. Mégis azok a fideszesek mutogatnak a kommunistákra az erőszakos, brutális, népirtó jelzőket lobogtatva, akik pártja elküldte a hadseregünket Afganisztánba egy egyértelműen bűnös, népirtó hadjáratba, aminek már több mint 1 millió áldozata van, nagyrészt ártatlanok, nők és gyermekek. 

Modern hittérítés

A vallás és az egyházak –mint már számtalanszor kifejtettük és tudományosan bizonyítottuk- a szellemi elnyomás eszközei. A fidesz kormány legfőbb szócsöveivé avanzsálódott szervezetek kénytelen a nyájat nyugalomra inteni és párthűségre tanítani. Miért? Mert a fidesz nem fog adni sem fizetést, sem jobb életkörülményeket, sem nyugdíjat... kizárólag elvenni fog a kisemberektől, hogy a nagytőkések nehogy rosszul járjanak az általuk okozott világválságban. Ezért a kisemberek érthető módon mérgesek lesznek, és a fidesz el fogja veszíteni a hatalmát. A 2014-es választási bukásuk már akkor nyilvánvaló volt, mikor még hatalomra sem kerültek. Érthető módon a hatalmat nem adják olcsón, ha kenyeret nem tudnak adni, akkor próbálnak cirkuszt, de már az is pénzbe kerül, marad az ingyen nacionalista-klerikális-jobboldali agymosás. Kulturális ellenforradalom gőzerővel. Azonban a propaganda is pénzbe kerül: rádiók, plakátok, tv-k és persze az emberekkel közvetlen kapcsolatban lévő szentfazékhálózat. Beléjük is jó sok pénzt kell ölni. A következő volt a módszer:

„Szeretetszolgálat”

Az állam pénzén, ahova többségében a kisemberek adóznak, nem a multik, tehát a lakosság pénzén. A Magyar-Máltai Szeretetszolgálat nevű katolikus szervezet pont a rendszerváltások idején keletkezett, pont azokon a területeken, ahol antikommunista puccsokat akartak kirobbantani, és mindig volt náluk baromi sok Biblia, amit lehetett osztogatni. Tették is ezt a romániai puccs idején. Mi sem szeretjük Ceausescut, aki uralma végén már megborult elmével szocialista lepelbe bujtatott nacionalista diktatúrát épített ki, de a puccs az puccs, és a gyilkosság tárgyalás nélkül akkor is törvénytelen, ha diktátort végeznek ki. Aztán ott voltak az NDK-s időkben is a megfelelő helyeken. Most pedig a katolikusok, babtisták, ökumenikusok élnek a mi pénzünkből és persze adakoznak is némit a mi pénzünkből, ezzel gyűjtve maguk köré a bárányokat. És hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, lássuk a hivatalos állást:

Adomány összesen: 333.451.437 Ft

Ebből kaptak:

Katolikus Karitász:79.500.000 Ft

Magyar Baptista Szeretetszolgálat:79.500.000 Ft

Magyar Máltai Szeretetszolgálat:79.500.000 Ft

Magyar Ökumenikus Segélyszervezet:79.500.000 Ft

És ez a nemzeti segélyvonal hivatalos oldaláról!!! Sőt a következő információ is:

Magyar Vöröskereszt: 0 Ft

Vörös is, nemzetközi is, nem csoda, hogy a narancsosoknak ez büdös.

Mese az egyszeri jobbikosról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyszeri legény. Egy napon megelégelt ezt-azt és felkerekedett, meg sem állt az első jobbik irodáig, ahol be is lépett, de jó mélyen. Nyakig benne volt. Ám, nem az volt a fő probléma, hogy nyakig volt a piszokban, hanem hogy fejjel lefelé.

Egy nap megtapasztalta mi is a magyarok istene, ment is a vezetőjéhez tanácsért.

-Vezérem! – mondi a legény. –Hogyé van az, hogy mi itt árpádsávot lobogtatunk, aminek két jelentése van, az Árpád-ház zászlaja és a nyilasok rakták rá a jelképeiket. Miért pont ezt használjuk a sok zászló közül?

-Fiam! –mondá a vezér.  – A magyarság érdekében ezt meg kell tenni. Azért ezt, mert nekünk inkább a nyilasokhoz van közünk, mint Árpádhoz. De ezt nem mondhatjuk ki, mert akkor elfordulnak tőlünk.

Elégedetten távozott a legény a válasszal, de nem sokkal később újra kiütött a krach, ismét ment a vezérhez:

-Vezérem – mondta a legény. – Miért van az, hogy annyira ellene vagyunk a mentelmi jognak, ágálunk ellene, folyton szidjuk, meg akarjuk szüntetni, de akkor mi szégyentelenül visszaélünk vele? Ez nem gerinctelenség?

-Fiam! A magyarság érdekében ez a gerinctelenség megtehető.

Ismét távozott a legény, ám már koránt sem volt annyira egyszeri, sem elégedett a válasszal. A következő balhé sem váratott magára. Ismét ment a vezérhez:

-Vezérem! –szólt a legény. –Hogy van az, hogy mi azt mondjuk, nem vagyunk nácik, de ugyanakkor a honlapjainkon és némely újságunkban megy az antiszemita és a nyíltan hitlerista propaganda? Ez nem sumákság?

-Fiam! A magyarság érdekében ez a sumákság megengedhető.

Teltek múltak a napok, de csak nem hagyta nyugodni a dolog a legényt, ismét kérdéssel ment a főnökhöz:

-Vezérem! –szólt a legény. –Hogy van az, hogy mi mindig a magyarság érdekében beszélünk, de a szakszervezeti tüntetésen ott sem voltunk.

-Fiam! Ez is a magyarság érdeke, ezt kell tennünk.

Már igencsak elégedetlen volt a legény, végül gondolkodott és ismét a vezér elé állt:

-Vezérem! –szólt ismét. –Az utóbbi időben sokat tanultam a magyarságról. Rájöttem például, hol is létezik…

-És hol fiam?

-Abban a hülye fejedben!

Majd a legény megfordult, szó nélkül becsapta maga után az ajtót, és felcsapott kommunistának…